Berta Sándor
Fókuszban az Európai Unió digitális tervei
Bernd Langeheine, az Európai Bizottság elektronikus kommunikációs politikájáért felelős igazgatója a 11. Salzburgi Távközlési Fórumon mutatta be az Európai Unió digitális programtervének (European Digital Agenda) legfontosabb pontjait.
"Ez a csomag nem egy olyan absztrakt koncepció, amely néhány hónap múlva eltűnik az egyik asztalfiókban. Ehelyett sokkal inkább a jövőbeli fejlesztések alapja lehet" - hangsúlyozta Bernd Langeheine. A dokumentum alapján minden európai uniós állampolgárnak 2013-ig szélessávú internethozzáféréssel kell rendelkeznie, 2020-ra pedig a 30 Mbit/s-os eléréseknek kell elfogadottá válniuk. A szakember hozzátette: a nagy sávszélességű kapcsolatok jelentik az új digitális társadalom éltető ereit.
"Úgy gondolom, hogy nagyon komoly kihívásokkal kell szembenéznünk. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk minden csoport, iparág, kormányhivatal, nemzeti távközlési szakpolitikus, tagország, valamint az Európai Parlament támogatását is élveznünk kell. Olyan célokat neveztünk meg, amelyek kapcsán szükség van az európai joggyakorlat megváltoztatására, különösen igaz ez például a szerzői jogra. Mindez csak akkor sikerülhet, ha egységesek vagyunk a céljainkat tekintve és sikerül ugyanabba az irányba húznunk és ezeket a célokat megvalósítanunk. Ehhez mindenképpen egy hatékonyabb együttműködésre van szükség és olyan területekkel kell foglalkoznunk, mint a digitális belső piac, a mobil fizetés, a digitális ismeretek bővítése, a jobb digitális védelem vagy az internetbe vetett bizalom erősítése" - jelentette ki az igazgató.
A munka hatalmas, hiszen az EU digitális programterve 100 kezdeményezést és 31 törvényjavaslatot foglal magába. Langeheine elmondta, hogy sem Big Brother-államot, sem pedig kibervadnyugatot nem akarnak. Egyensúlyozniuk és vigyázniuk kell arra, hogy egyik forgatókönyv se valósulhasson meg. Az interneten számos fenyegetés van, egyre több digitális adatot gyűjtenek, folyamatosan nő az adatbázisok száma, amelyek ráadásul gyakran egymással is össze vannak kötve. Így könnyedén létrehozhatók személyes vagy online mozgásokat bemutató profilok.
Fontos, hogy két dologra egyaránt figyelni kell. Az első, hogy megfelelően meg kell védeni az állampolgárokat. De ehhez biztosítani kell, hogy saját maguk dönthessék el, hogy bizonyos határokon belül mit terjeszthetnek, illetve tárolhatnak el róluk a világban. Másrészt a digitális gazdaságnak is képesnek kell lennie az internet által kínált lehetőségek kihasználására. Vagyis nem lehet túlzó a védelem, de kibervadnyugatot sem akar senki.
"Természetesen vannak vitatott kérdések. Ezek közé tartozik a távközlési adattárolás, amelyről ősszel fog tárgyalni az Európai Bizottság, illetve a hozzáférés-blokkolások ügye. Úgy gondolom, hogy ezekről további viták lesznek. Abban mindenki egyetért, hogy bizonyos tartalmakhoz a hozzáféréseket blokkolni kell. Aligha hiszem például, hogy a gyermekpornográfia esetében erről bárkinek is más lenne a véleménye. De nem szabad túl messzire menni sem, hiszen a túlzó blokádok könnyedén cenzúrát jelenthetnek."
"Az internet irányítását nemzetközi szinten kell megoldani. Tudom, hogy az Egyesült Államoknak komoly biztonsági aggályai vannak és bizonyos történelmi felelősséget követel magának. De nemzetközi szinten jó együttműködés bontakozott ki és biztosítanunk kell, hogy más régiók vagy kormányok is megfelelő mértékben részt vehessenek ebben a vitában. Egy kisebb szervezet, mint a Governmental Advisory Committee (GAC) biztosan jó alapot jelent ehhez."
"Ugyanez a helyzet az internetsemlegességgel is. Ezen mindenki mást ért. Én úgy vélem, hogy bizonyos helyzetekben szükség van a gazdasági alapú megkülönböztetésre, de a versenyellenes gyakorlat alkalmazása megengedhetetlen, éppúgy mint az, hogy egyes felhasználók internetezése hátrányos helyzetbe kerüljön. Fizessenek a felhasználók? S az fizessen, aki tíz filmet tölt le naponta vagy az a nagymama is, aki csak öt e-mailt olvas mindennap? Ugyanakkor az is jogos felvetés, hogy a tartalomszolgáltatók vállalják magukra a hálózatépítési költségek egy részét, hiszen használják az infrastruktúrát, sőt dollár- és eurómilliárdokat keresnek a segítségével. Ezután aligha lehet meglepő, hogy felmerült a költségmegosztási ötlet" - szögezte le végül Bernd Langeheine.
"Ez a csomag nem egy olyan absztrakt koncepció, amely néhány hónap múlva eltűnik az egyik asztalfiókban. Ehelyett sokkal inkább a jövőbeli fejlesztések alapja lehet" - hangsúlyozta Bernd Langeheine. A dokumentum alapján minden európai uniós állampolgárnak 2013-ig szélessávú internethozzáféréssel kell rendelkeznie, 2020-ra pedig a 30 Mbit/s-os eléréseknek kell elfogadottá válniuk. A szakember hozzátette: a nagy sávszélességű kapcsolatok jelentik az új digitális társadalom éltető ereit.
"Úgy gondolom, hogy nagyon komoly kihívásokkal kell szembenéznünk. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk minden csoport, iparág, kormányhivatal, nemzeti távközlési szakpolitikus, tagország, valamint az Európai Parlament támogatását is élveznünk kell. Olyan célokat neveztünk meg, amelyek kapcsán szükség van az európai joggyakorlat megváltoztatására, különösen igaz ez például a szerzői jogra. Mindez csak akkor sikerülhet, ha egységesek vagyunk a céljainkat tekintve és sikerül ugyanabba az irányba húznunk és ezeket a célokat megvalósítanunk. Ehhez mindenképpen egy hatékonyabb együttműködésre van szükség és olyan területekkel kell foglalkoznunk, mint a digitális belső piac, a mobil fizetés, a digitális ismeretek bővítése, a jobb digitális védelem vagy az internetbe vetett bizalom erősítése" - jelentette ki az igazgató.
A munka hatalmas, hiszen az EU digitális programterve 100 kezdeményezést és 31 törvényjavaslatot foglal magába. Langeheine elmondta, hogy sem Big Brother-államot, sem pedig kibervadnyugatot nem akarnak. Egyensúlyozniuk és vigyázniuk kell arra, hogy egyik forgatókönyv se valósulhasson meg. Az interneten számos fenyegetés van, egyre több digitális adatot gyűjtenek, folyamatosan nő az adatbázisok száma, amelyek ráadásul gyakran egymással is össze vannak kötve. Így könnyedén létrehozhatók személyes vagy online mozgásokat bemutató profilok.
Fontos, hogy két dologra egyaránt figyelni kell. Az első, hogy megfelelően meg kell védeni az állampolgárokat. De ehhez biztosítani kell, hogy saját maguk dönthessék el, hogy bizonyos határokon belül mit terjeszthetnek, illetve tárolhatnak el róluk a világban. Másrészt a digitális gazdaságnak is képesnek kell lennie az internet által kínált lehetőségek kihasználására. Vagyis nem lehet túlzó a védelem, de kibervadnyugatot sem akar senki.
"Természetesen vannak vitatott kérdések. Ezek közé tartozik a távközlési adattárolás, amelyről ősszel fog tárgyalni az Európai Bizottság, illetve a hozzáférés-blokkolások ügye. Úgy gondolom, hogy ezekről további viták lesznek. Abban mindenki egyetért, hogy bizonyos tartalmakhoz a hozzáféréseket blokkolni kell. Aligha hiszem például, hogy a gyermekpornográfia esetében erről bárkinek is más lenne a véleménye. De nem szabad túl messzire menni sem, hiszen a túlzó blokádok könnyedén cenzúrát jelenthetnek."
"Az internet irányítását nemzetközi szinten kell megoldani. Tudom, hogy az Egyesült Államoknak komoly biztonsági aggályai vannak és bizonyos történelmi felelősséget követel magának. De nemzetközi szinten jó együttműködés bontakozott ki és biztosítanunk kell, hogy más régiók vagy kormányok is megfelelő mértékben részt vehessenek ebben a vitában. Egy kisebb szervezet, mint a Governmental Advisory Committee (GAC) biztosan jó alapot jelent ehhez."
"Ugyanez a helyzet az internetsemlegességgel is. Ezen mindenki mást ért. Én úgy vélem, hogy bizonyos helyzetekben szükség van a gazdasági alapú megkülönböztetésre, de a versenyellenes gyakorlat alkalmazása megengedhetetlen, éppúgy mint az, hogy egyes felhasználók internetezése hátrányos helyzetbe kerüljön. Fizessenek a felhasználók? S az fizessen, aki tíz filmet tölt le naponta vagy az a nagymama is, aki csak öt e-mailt olvas mindennap? Ugyanakkor az is jogos felvetés, hogy a tartalomszolgáltatók vállalják magukra a hálózatépítési költségek egy részét, hiszen használják az infrastruktúrát, sőt dollár- és eurómilliárdokat keresnek a segítségével. Ezután aligha lehet meglepő, hogy felmerült a költségmegosztási ötlet" - szögezte le végül Bernd Langeheine.