A templom előterében önkéntesek fogadják az érkezőket. A zenekar rázendít, a lelkész kész mindenkivel külön imádkozni az istentisztelet alatt, sőt az úrvacsora elvégzését is irányítja. A hívek e-mail- és a Facebook közösségi portálon használt címeket cserélnek, hogy kapcsolatban maradhassanak egymással. Mindebben nem is lenne semmi meglepő, ha nem az interneten, egy virtuális templomban történne.

Mostanában a számítógépes világhálón "épülnek" a leggyorsabb ütemben a templomok. Egyre több gyülekezet hoz létre ilyen tartalmú internetes oldalt, amelyek szerepe messze túlmutat a heti istentiszteletek közvetítésén. Teljes mértékben interaktív, felszentelt lelkipásztorral, chat programmal rendelkező portálokról van szó, amelyek lehetőséget nyújtanak a biblia tanulmányozására, egyéni és közösségi úrvacsorára. (A nézők ilyenkor saját kenyerüket, borukat vagy vizüket használják a képernyő előtt.) Az egyik ilyen honlapon az olvasók például klikkeléssel fogadhatják el Krisztust megváltójuknak. Egy floridai templom lelkészei az interneten keresztül már két alkalommal "távolsági keresztelést" is végeztek.

"Mindennek az a célja - mondta Brian Vasil, az említett floridai templom lelkésze az AP amerikai hírügynökségnek -, hogy az emberek ne úgy érezzék, otthonukból pusztán tétlen szemlélői az eseményeknek, hanem az hassa át őket, hogy maguk is cselekvő részesei azoknak". A virtuális szentélyek megjelenése a templom, az egyház, az istentisztelet fogalmának újragondolására készteti a keresztény híveket. Az erről zajló vita meglehetősen összetett, teológiai témákat, hagyományt és olyan kulturális kérdéseket is feszeget, mint például: miként kellene imádkozniuk a keresztényeknek, milyen viszonyt kellene ápolniuk egymással. Még az internetes "templomfejlesztőket" is megosztja, hol van az a határ, ameddig elmehetnek. A keresztelést például sok lelkész csak személyesen hajlandó elvégezni.


Brian Vasil, a Flamingo Road Church pásztora kétszer már keresztelt is interneten át
A virtuális templomok legkérlelhetetlenebb bírálói azzal érvelnek, hogy az igazi keresztény közösség megköveteli a hívek személyes kapcsolatát. A honlapok ezért az ő szemükben nem többek "vallási gyorsételeknél" vagy "felhígított kereszténységnél". Az online templomok hívei viszont olyan környezetet látnak az internetben, amelyben valódi kapcsolatok is építhetők. Rob Wegner, az Indiana állambeli Granger Community Church lelkésze az egyház homlokzatának tekinti a világhálót. Kurt Ervin, a nevadai Central Christian Church internetes főiskolájának vezetője pedig azt hangsúlyozza, hogy manapság, amikor az emberek már tanulnak, banki műveleteket végeznek, randevúznak és egyéb dolgokat művelnek az interneten, miért ne lehetne pont a templomba járásra online felületet létrehozni.

A virtuális templomokat alapvetően egyféle elképzelés alapján alakították ki: rockos stílusú templomi zene és valódi istentiszteleten felvett szentbeszéd látható-hallható, amelybe a kifejezetten az online nézőknek szánt, élőben vagy felvételről sugárzott üdvözletek vegyülnek. A chatelő önkéntesek az aznapra szánt bibliai üzeneteket sulykolják, és blokkolják a nem odaillő megjegyzéseket.

Az alapkoncepció azonossága ellenére mindegyik honlap nyújt valami egyedit is. A dél-carolinai bejegyzésű Seacoast Church honlapját felkeresők megbánhatják bűneiket, ha üzenetükben bevallják vétkeiket. A Central Christian Church oldalán a látogatók körömnagyságú facebookos fényképe látható, amelyre kattintva a website használói könnyen kapcsolatba léphetnek egymással. A Granger honlapján pedig "ülőhelyet" is választhatnak maguknak a virtuális templomban, sőt beszerezhetik a közelben helyet foglalók facebookos és twitteres internetes mikroblogcímét.

A jelenség annyira újdonságnak számít, hogy még senki sem vette pontosan számba az interaktív internetes templomokat. Az újító szellemiségű egyházakat támogató Leadership Network szervezet eddig negyvenet írt össze belőlük, de a honlappal már rendelkező templomok, egyházak lelkészei azt mondják, rendszeresen kapnak telefonhívásokat lelkipásztortársaiktól arról, hogy ők is elindítják a magukét.


A hívek formabontó lelki gondozása úttörőjének az oklahomai bejegyzésű LifeChurch.tv számít, amely hetente több mint 25 online istentiszteletet sugároz, és még többet tervez. Adását hetente hatvanezren is megtekintik a világ több mint 140 országából. Vezetői szerint a rendszeres látogatók mellett ötezerre tehető azok száma, akik érdeklődésből néhány percre belekukkantanak az adásba. A portál még azt is kitalálta, hogyan irányítsa magára az interneten böngésző, cseppet sem vallásos emberek figyelmét: hirdetési szavakat vásárol a Google keresőprogramon, így azok, akik "szex" vagy "meztelen nők" után kutakodnak a világhálón, online ájtatosságra invitáló linket is kaphatnak a keresett webcímek mellé.

A LifeChurch.tv online erőfeszítéseit irányító Bobby Gruenewald tiszteletes szerint a cél az, hogy az embereknek egyfajta személyes keresztény vallási élményt, hitbeli átélést nyújtsanak: templomok, bibliát tanulmányozó vagy olyan csoportok felé terelik őket, amelyek közösen "vesznek részt" az internetes istentiszteleteken. Sokan előbb a képernyőn nézik meg a misét, és csak később mennek el igazi, téglából emelt templomba (is). Az online közvetített misézés egyfajta megoldás lehet azoknak is, akik hajszolt életmódjuk miatt aligha jutnak el valódi templomba, azokban az országokban pedig, ahol üldözik a keresztényeket, az interneten kívül gyakran nem is kínálkozik más mód az igehirdetésre.