A hosszan tartó vita eldőlt, a közönséget nem érdeklik az új történetek, csak a folytatásokra és feldolgozásokra vevők, valamint a különleges effektusokra.

Már korábban is írtunk arról, hogy az amerikai (és a magyar) közönség szinte csak biztosra mer menni, így nem csoda, hogy mindenki sikerfilmek folytatásaira vágyik és ha nem folytatásról van szó, akkor feldolgozásokra és képregény vagy könyvadaptációkra ülnek be az emberek. Vajon azért történik mindez, mert a nézők nem mernek kockáztatni és csak olyan filmre adnak ki pénzt, ahol legalább tudják, hogy mit fognak kapni, vagy egész egyszerűen Hollywood, mivel tudja, hogy ezekben a filmekben van a legtöbb pénz, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet rájuk?


Mi lett az eredeti filmekkel, kérdezhetnénk, ha nem tudnánk a választ, hogy az eredeti filmek is ott vannak a mozikban, csak éppen a nézők sokkal nehezebb ülnek be rájuk. Ha a folytatásokhoz és a feldolgozásokhoz hozzávesszük az animációs filmeket és a nagyszabású, különleges effektekkel operáló alkotásokat, akkor fel is tehetnénk a kérdést, hogy vajon melyik az a három legsikeresebb film, amely valóban eredetiségével hozta az anyagi sikert - és vajon ezek a filmek a bevételi toplista hányadik helyét foglalják el?

Ha a 11., 370 millió dolláros amerikai bevétellel büszkélkedő Passiót is feldolgozásnak vesszük, akkor bizony minden idők 30. legsikeresebb filmje (293 millió dollár amerikai bevétel), a Hatodik érzék az első, mely megfelel ezen kritériumoknak. Shyamalan közönségkedvencét követik a 35. helyen a Reszkessetek, betörők! (285 milliós bevétel, ami mai pénzben 479 milliót jelentene), majd pedig 46. és az 51. helyen két ugyancsak effektekkel játszó, de talán nem annyira csak azoktól függő film, az Éjszaka a múzeumban és a Minden6ó következik. És a következtetés? A legsikeresebb 50 filmben csak három eredeti, effektmentes alkotás szerepel. Csoda, hogy Hollywood nem erőlteti meg magát?


Rémisztő belegondolni: május 1-től július végéig 25 nagyobb költségvetésű, széles közönségnek szóló film került bemutatásra Amerikában, melyek közül csak 11 sorozat-, film- vagy könyvelőzménnyel nem büszkélkedő film található (minden hétre jut egy), de ezek között is van három animációs film (Wall-E, Kung Fu Panda, Űrcsimpánzok), valamint egy Hancock, ami leginkább a trükkjeivel adta el magát. Így kijelenthetjük, hogy aki történetalapú újdonságot akar, annak a hollywoodi egyen romantikus komédiákat kell kedvelnie (Míg a jackpot el nem választ, Boldogító talán), vagy pedig a vaskosabb röhögős filmeket (Szerelemguru, Az üresfejű, Ne szórakozz Zohannal!, Mostohatestvérek). Ezeken kívül mindössze egy Strangers című thriller került műsorra a nyári hónapok alatt, mely nem a mosolygós műfajban tudott meglepetést okozni az egyszeri nézőnek.

Persze mindez nem kesergés, hanem ténymegállapítás, ugyanis csak akkor lenne szomorú a sok folytatásos és adaptált film, ha színvonaltalanok lennének, azonban szerencsére erről szó sincs. Azzal még talán azok is egyetérthetnek, akiknek kevésbé fűlik a nagy közönségfilmekhez a foga, hogy az idei képregény-adaptációk (Vasember, Sötét lovag, Wanted, Hulk 2, Hellboy 2), folytatások (Indy 4, Narnia 2) és adaptációk (Mamma Mia!, Speed Racer) zöme nem lett rossz film, sőt, egész kiemelkedőek is akadnak köztük.


A nagy kérdés tehát ismét visszahull ezzel a fejünkre, hogy vajon mekkora szükség van az olyan eredeti filmekre, melyeket nem az effektek adnak el? Hát..., ha a számokhoz fordulunk, akkor bizony nem túl nagy, hiszen volt róla szó, hogy az örökranglistán a bevételeket tekintve a Hatodik érzék a legjobb a kategóriában, tavaly a Faterok motoron volt a legsikeresebb (13. hely), 2006-ban pedig a Taplógáz (12. hely).

Viszont azt már nem tudni, hogy vajon a tyúk volt előbb vagy pedig a tojás? Azaz az eredeti filmekből való kiábrándulás fordította az embereket a folytatások, adaptációk irányába vagy pedig a folytatásos, adapátációs filmek dömpingje vette rá a nézőt, hogy ha már megnéz valamit a moziban, akkor az nem valami történetközpontú, effektektől mentes eredeti film lesz?