Szekeres Viktor
Indiana Jones és a Kristálykoponya királysága
Steven Spielberg és George Lucas több éves forgatókönyv-keresést követően összeálltak és összehozták minden idők leggyengébb Indy-filmjét.
A lead higgadt értelmezéséhez érdemes annyit tudni, hogy az első három film, a Frigyláda, a Végzet temploma és az Utolsó kereszteslovag mondhatni a topon volt, bár vannak, akik egyiket vagy másikat kicsit lejjebb pontozzák, a nosztalgiafaktor egy jól irányzott bal maflással észhez téríti a szakadárokat. Nos, igen, ezekhez képest lett gyengébb a negyedik rész, ami még így is jó. De.
Ott van az a "de" szócska, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A sikert borítékolni lehet, azonban nagyon érdekes lesz a mozinézők korbéli eloszlása, hiszen a régi filmek óta már egy új generáció nőtt fel, akik közül csak a 80-as évek filmjei iránt érdeklődők ismerik Indiana Jones-ot és bizony nekik egy öregedő, hajdani akciósztár utolsó (vagy utolsó előtti) fellángolása és a John Williams-féle zene pár ismerős taktusa nem biztos, hogy ugyanakkora bizsergést indít be, mint az eggyel idősebb korosztálynál. Éppen ezért lenne érdekes egy kritika egy "mai fiatal", egy tinédzser pennájából is, hiszen nekik hiába ömlengenék a régimódi szellem megidézéséről, ők csak pöknének egy hegyeset tenyerükbe, majd odébb klikkelnének.
Mert igen, a Kristálykoponya királysága megidézi a régi szellemet, a régimódi kalandfillmek tovatűnő szellemét, melyet mostanság -bár CGI-vel volt telítve - csak a Múmia volt képes visszahozni (a pocsék második részt nem tekintjük létezőnek, de a harmadikat tárt karokkal várjuk), valamint ugyanezen a családi kalandvonulaton indul az általunk csontközepesnek értékelt, de a közönség által imádott Nemzet aranya sorozat, plusz halt be Clive Cussler jobb sorsra érdemes Dirk Pitt-regényeinek megfilmesítése a Szaharával. (És persze ott vannak a tévére készített hiánypótló Titkok könyvtára-filmek)
A fent említett szellem tetten érhető a készítők ígérgetésein is, hiszen eleinte nulla, majd kevés számítógépes trükköt ígértek az Indy 4. részében, ebből lett pár száz effekt, de még így is bőven alatta van a szokásosnak - imádnivaló az olykor festett táj előtti játékot a stúdióban, valamint az odavetített hátterű autózásokat, bár nyilván valakinek ez elronthatja a mókáját. Azonban az effektmágusoknak sem kell aggódnia, hiszen akadtak olyan momentumok a Kristálykoponyában, ahol a programozóknak jó párszor meg kellett nyomniuk az Enter billentyűt.
A Kristálykoponya királyságának (ismerjük el, gyengécske) sztorija csak úgy üthet, ha nem tudunk semmit, de lustáknak az előzetes összefoglalja, ezért csak annyit mondunk, hogy Kristálykoponya és ruszkik. Mivel a film a régi epizódok felmelegítésével a fiatalabbakat biztos nem hódította volna meg (és meg Sean Connery még cameót sem vállalt), ezért nem csoda, hogy a tiniket egy tinivel, Shia LaBeouffel kellett megnyerni, aki minden előzetes húzodozás ellenére teljesen jó sidekickje az öreg Jones-nak, bár nem biztos, hogy egy 5. részt vele képzelnénk el.
Az öreg Jones pedig szerencsére a régi, kár, hogy a forgatókönyvíró folyton az öregség faktort hangsúlyozza és az még nagyobb kár, hogy ennyi újraírt és visszadobott szkript után (azok milyenek lehettek?) épp a mostanit fogadták el, mely meglehet, hogy pár rajongónál kivágja a biztosítékot, hiszen a régi kellemes miszticizmus helyett immáron sokkalta inkább scifibe csúszik át a történet, mely egyébként is a karaktereit, akcióit és főellenségét (Cate Blanchett imádnivalóan pukkancs és roppant karikaturisztikus) tekintve eléggé rajzfilmes hatást ér el.
De pokolba a hihetetlennek tűnő dolgokkal, azokon csak a nagyon kötekedők fognak fennakadni, viszont amellett már tényleg ne menjünk el szó nélkül, hogy hiába a több mint két órás játékidő, nagyon nyúlfarknyi a történet és a filmet a kettő és fél maratoni akciószegmens teszi igazán élvezetessé, melyek jóságához vajmi kevés köze volt a forgatókönyvírónak. (Valamiért még Spielbergék sem csiszoltak a dialógokon, mert olykor rémesen ostoba mondatok kerülnek elő hőseink szájából...)
A végeláthatatlannak és értelmetlennek tűnő szóáradatot (bocsesz) fejezzük be azzal, hogy Indiana Jones visszatért, örültünk, kedveltük a filmet, de nem lesz a kapcsolatból életre szóló szerelem, maximum egy egyéjszakás kaland, amit esetleg, ha egy másik szakítás után vagyunk, még egyszer felmelegíthetünk, de csakis a nosztalgia tüzétől hevítve. Ha nem lennének az előzmények, az azok által keltett várakozás, a jópofa visszautalások, akkor nem hiszem, hogy sokat beszélnénk az Indiana Jones és a Kristálykoponya királyságáról, hiába sikeredett a negyedik epizód is egy pofa, humoros és nagyszabású kalandfilmnek.
De mivel a múltat nem lehet végképp eltörölni, ezért a rajongói rabszolgahad velünk tarthat és kissé elfogultan azt kurjanthatja világgá, hogy jó volt, korrekt az Indy 4, afféle "jó, de..."-film. Azért nem árt, ha az ember képes kikapcsolt aggyal befogadni a kissé elszálló irányvonalat, arra pedig roppant kíváncsiak vagyunk, hogy az előzményeket nem ismerő ifjabbak is hasonlóképpen fognak-e vélekedni a filmről - ők legalább nem lesznek elfogultak, mint mi. Mikor is jön az 5. rész?
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A lead higgadt értelmezéséhez érdemes annyit tudni, hogy az első három film, a Frigyláda, a Végzet temploma és az Utolsó kereszteslovag mondhatni a topon volt, bár vannak, akik egyiket vagy másikat kicsit lejjebb pontozzák, a nosztalgiafaktor egy jól irányzott bal maflással észhez téríti a szakadárokat. Nos, igen, ezekhez képest lett gyengébb a negyedik rész, ami még így is jó. De.
Ott van az a "de" szócska, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A sikert borítékolni lehet, azonban nagyon érdekes lesz a mozinézők korbéli eloszlása, hiszen a régi filmek óta már egy új generáció nőtt fel, akik közül csak a 80-as évek filmjei iránt érdeklődők ismerik Indiana Jones-ot és bizony nekik egy öregedő, hajdani akciósztár utolsó (vagy utolsó előtti) fellángolása és a John Williams-féle zene pár ismerős taktusa nem biztos, hogy ugyanakkora bizsergést indít be, mint az eggyel idősebb korosztálynál. Éppen ezért lenne érdekes egy kritika egy "mai fiatal", egy tinédzser pennájából is, hiszen nekik hiába ömlengenék a régimódi szellem megidézéséről, ők csak pöknének egy hegyeset tenyerükbe, majd odébb klikkelnének.
Mert igen, a Kristálykoponya királysága megidézi a régi szellemet, a régimódi kalandfillmek tovatűnő szellemét, melyet mostanság -bár CGI-vel volt telítve - csak a Múmia volt képes visszahozni (a pocsék második részt nem tekintjük létezőnek, de a harmadikat tárt karokkal várjuk), valamint ugyanezen a családi kalandvonulaton indul az általunk csontközepesnek értékelt, de a közönség által imádott Nemzet aranya sorozat, plusz halt be Clive Cussler jobb sorsra érdemes Dirk Pitt-regényeinek megfilmesítése a Szaharával. (És persze ott vannak a tévére készített hiánypótló Titkok könyvtára-filmek)
A fent említett szellem tetten érhető a készítők ígérgetésein is, hiszen eleinte nulla, majd kevés számítógépes trükköt ígértek az Indy 4. részében, ebből lett pár száz effekt, de még így is bőven alatta van a szokásosnak - imádnivaló az olykor festett táj előtti játékot a stúdióban, valamint az odavetített hátterű autózásokat, bár nyilván valakinek ez elronthatja a mókáját. Azonban az effektmágusoknak sem kell aggódnia, hiszen akadtak olyan momentumok a Kristálykoponyában, ahol a programozóknak jó párszor meg kellett nyomniuk az Enter billentyűt.
A Kristálykoponya királyságának (ismerjük el, gyengécske) sztorija csak úgy üthet, ha nem tudunk semmit, de lustáknak az előzetes összefoglalja, ezért csak annyit mondunk, hogy Kristálykoponya és ruszkik. Mivel a film a régi epizódok felmelegítésével a fiatalabbakat biztos nem hódította volna meg (és meg Sean Connery még cameót sem vállalt), ezért nem csoda, hogy a tiniket egy tinivel, Shia LaBeouffel kellett megnyerni, aki minden előzetes húzodozás ellenére teljesen jó sidekickje az öreg Jones-nak, bár nem biztos, hogy egy 5. részt vele képzelnénk el.
Az öreg Jones pedig szerencsére a régi, kár, hogy a forgatókönyvíró folyton az öregség faktort hangsúlyozza és az még nagyobb kár, hogy ennyi újraírt és visszadobott szkript után (azok milyenek lehettek?) épp a mostanit fogadták el, mely meglehet, hogy pár rajongónál kivágja a biztosítékot, hiszen a régi kellemes miszticizmus helyett immáron sokkalta inkább scifibe csúszik át a történet, mely egyébként is a karaktereit, akcióit és főellenségét (Cate Blanchett imádnivalóan pukkancs és roppant karikaturisztikus) tekintve eléggé rajzfilmes hatást ér el.
De pokolba a hihetetlennek tűnő dolgokkal, azokon csak a nagyon kötekedők fognak fennakadni, viszont amellett már tényleg ne menjünk el szó nélkül, hogy hiába a több mint két órás játékidő, nagyon nyúlfarknyi a történet és a filmet a kettő és fél maratoni akciószegmens teszi igazán élvezetessé, melyek jóságához vajmi kevés köze volt a forgatókönyvírónak. (Valamiért még Spielbergék sem csiszoltak a dialógokon, mert olykor rémesen ostoba mondatok kerülnek elő hőseink szájából...)
A végeláthatatlannak és értelmetlennek tűnő szóáradatot (bocsesz) fejezzük be azzal, hogy Indiana Jones visszatért, örültünk, kedveltük a filmet, de nem lesz a kapcsolatból életre szóló szerelem, maximum egy egyéjszakás kaland, amit esetleg, ha egy másik szakítás után vagyunk, még egyszer felmelegíthetünk, de csakis a nosztalgia tüzétől hevítve. Ha nem lennének az előzmények, az azok által keltett várakozás, a jópofa visszautalások, akkor nem hiszem, hogy sokat beszélnénk az Indiana Jones és a Kristálykoponya királyságáról, hiába sikeredett a negyedik epizód is egy pofa, humoros és nagyszabású kalandfilmnek.
De mivel a múltat nem lehet végképp eltörölni, ezért a rajongói rabszolgahad velünk tarthat és kissé elfogultan azt kurjanthatja világgá, hogy jó volt, korrekt az Indy 4, afféle "jó, de..."-film. Azért nem árt, ha az ember képes kikapcsolt aggyal befogadni a kissé elszálló irányvonalat, arra pedig roppant kíváncsiak vagyunk, hogy az előzményeket nem ismerő ifjabbak is hasonlóképpen fognak-e vélekedni a filmről - ők legalább nem lesznek elfogultak, mint mi. Mikor is jön az 5. rész?
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése