Szekeres Viktor
Éjszaka a múzeumban - Ben Stiller és a megelevenedő tárlat
Ki hitte volna, hogy az Oscaros filmekkel tűzdelt télben születik meg az idei év anyagilag 5. legsikeresebb produkciója? Kalandfilm a múzeumban? Lássuk.
A jól bevált recepten nem szabad változtatni, ha a pénzkeresés a cél. Hiába no, valamiből csak finanszírozni kell a művészibb próbálkozásokat. Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen a Jumanji, ami kedves, megelevenedő játékos gyerekfilm volt, sok pazar ötlettel, irodalmi alapanyagból és Robin Williams-szel. Tavaly ugyanazon írótól a Zathura próbálta betölteni a Jumanji majd évtizedes távolléte alatt keletkezett űrt, de a film csak egy gyengébb klón lett. Idén rájöttek Hollywoodban, hogy mi is a feladat, ha egy jól prosperáló TERMÉKET akarnak előállítani. Az alapanyag adott volt, valaki (neve sem említésre méltó) megírt egy könyvet. És a folytatás?
Egy: egy nagy sztárt kell szerződtetni, hogy ne csak a gyerek jöjjön el mozizni. Nicolas Cage már játszott múzeumos, történelmi filmben, meg amúgyis forgatja a Nemzet aranya 2-őt. Szerencsére Ben Stiller éppen ráért, ami nem baj, hiszen a film vicces lesz. Kettő: legyenek piacképes mellékszereplők is, hogy ne csak a gyerek jöjjön el mozizni. Owen Wilson jófej, tehetséges és manapság divatos, Robin Williams pedig mindig feldob egy filmet, ez is pipa. Három: kell bele állat. Sok-sok állat. Egynek ott van Ben Stiller, de ő nem elég. Az állatok persze legyenek vadak, de akadjon pár vicces is, hogy egy 30 másodperces jelenetben Ben Stiller pofozkodhasson egy kis CG-apácamajommal. Ez is pipa. Négy: már csak egy jó csaj kell bele (az sem baj, ha kettő) és meg is van a felnőttek becsábításának a receptje, nem fontos gyerekfilmként promózni a filmet.
Mert az Éjszaka a múzeumban gyerekfilm, mégpedig a hardcore fajtából. (Mi lesz így szép anyanyelvünkkel...?) A lurkókat elég a plakáttal és/vagy a jól pozicionált előzetessel és/vagy a sztorival becsábítani. Újonc éjjeli őr egy múzeumban, ahol minden kiállítási tárgy megelevenedik éjszakánként? Ennél több nem is kell. Oroszlánok, T-Rex, Attila a hun, cowboyok és rómaiak, fáraók és inuitok, lehet tobzódni az eseményekben.
Csakhogy ez a tobzódás eléggé közhelyesre sikeredett. Elszabadulnak az állatok (és az emberek), majd jókora galibát okoznak. Sokszor látott momentum ez, ami nem is baj, ha sikerült volna kissé érdekesebben, izgalmasabban megvalósítani, de a rendezőt sokkal jobban érdekelte, hogy lenyűgözze a vizuális poénokkal a gyerekeket. Ezzel valahol egyet is lehet érteni, hiszen nekik szánták a filmet. Csak hogy egy gyerekfilmet is el lehet készíteni érdekfeszítőbbre - erről sajnos elfeledkezett a Rózsaszín párduc direktora, Shawn Levy, aki leginkább tehet arról, hogy egy ígéretesnek tűnő alapanyag tucattermékké, persze nagyon sikeres tucattermékké silányult.
Színészileg nehéz megítélni a szereplőket a szinkron miatt. Apropó, ha már szinkron. Akik nagyon háklisak a magyarított popkulturális utalásokra, azok jobb, ha elkerüli a magát a Puszták és a Kárpát-medence dramaturg fenoménjának képzelő Heltai Olga által összetákolt magyar szöveget, mert bár nagyon frappáns beszólásokkal van tele és szép magyaros a szöveg, de az eredeti dialógusokat olyan mélységben erőszakolja meg és formálja át a hölgy saját szája íze szerint, hogy az fájni fog azon keveseknek, akik érzékenyek az efféle magamutogatásra. A jó dramaturg háttérben marad és nem ennyire exhibicionista. Illene tudni.
Ja, hogy a szereplők. Ben Stiller az Ben Stiller, simán elviszi a hátán a filmet, nem csinál se többet, se kevesebbet, mint szokott. Abban a két jelenetben ahol pedig régi önmagát adhatja, azt a Stillert, aki világhíressé tette, nos ott hangját nem hallani, így csak a gesztusaiból lehet ítélni, hogy élvezi, amit csinál. A mellékalakok közül egyértelműen a három öregurat lehet kiemelni, közülük is Mickey Rooney-t, aki szinte egyedül szolgáltatja zsémbelésbe oltott káromkodásával a film legjobb poénjait - remekek a Heltai-káromkodások, de megint az a gond a hölggyel, mint nemrég a Távkapcs esetében, ahol a kedves filmet durva káromkodásokkal szórta tele, mert neki úgy tetszett. A többiek inkább az átlagos szintet hozzák, még Owen Wilson is, aki a forgatás során nem is találkozott Ben Stillerrel a sok közös jelenet ellenére, mivel neki nagyrészt zöld stúdióháttér előtt kellett forgatnia.
A készítők elképzelései tökéletesen beváltak, TERMÉKÜK remekül szerepel a mozipénztárakban (Amerikában), így pár éven belül biztosra vehetjük a folytatást. Nem a keserűség mondatja velem, hisz tudom, hogy sok ügyes amerikai filmnél bújik elő belőlem a gyermek, de sajnos az Éjszaka a múzeumban hitvány film. A készítőknek egyszerűen nem volt merszük, idejük, pénzük vagy (és ettől félek) ötletük, hogy kihasználják a szituációban rejlő rengeteg lehetőséget és a könnyebb ellenállás irányába haladtak.
Szórakoztató és bla-bla-bla, ilyenkor illik megjegyezni, hogy a kritikusoknak de rossz, mert mindenben a hibát keresik - én kerestem a hibát, de nem találtam. Mérnöki pontossággal, tervezőasztalon, körzővel-vonalzóval megtervezett filmről van szó, amit olyan formában tálaltak, hogy ne csak a gyereket vigye be a moziba, hanem az idősebbeket is, el fogunk vihorászni rajta.
Ezért is szeretnék szólni időben, hogy nem fontos ám elkísérni az unokatesót, ha kis embereket és nagy állatokat akar látni. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy 10 év múlva már erre a filmre is olyan nosztalgiával gondolunk vissza, mint most a Jumanjira (már aki), csak nekem úgy rémlik, hogy abban volt szív, viszont a mostani próbálkozásban totálisan steril érzelmek vannak jelen. Aki jól figyel az hallani fogja azt a halk, távolinak tetsző surrogást a háttérben, amikor a rendező még forgatás közben is a tiszteletdíját számolja...
Mondjuk a mozibajárót nem kell félteni, hiszen tényleg nem árul a film zsákbamacskát. Az előzetes és a rövid szinopszis alapján mindenki tökéletesen el tudja dönteni, hogy neki szüksége van-e a filmre. Részemről azt mondom, hogy az előzetes egyetlen szál mellőzésével ugyan, de tökéletesen visszaadja nekünk a filmet. Megnézzük a trailert, kipipáljuk és kérjük is a következőt. Akinek ez nem elég, annak irány a mozi. A közönség pedig - ha csak Amerikát nézzük - nagyon úgy néz ki, hogy berepíti a Múzeumot az év 5 legnézettebb filmje közé. Ez nem kis teljesítmény, elismerést érdemel.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A jól bevált recepten nem szabad változtatni, ha a pénzkeresés a cél. Hiába no, valamiből csak finanszírozni kell a művészibb próbálkozásokat. Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen a Jumanji, ami kedves, megelevenedő játékos gyerekfilm volt, sok pazar ötlettel, irodalmi alapanyagból és Robin Williams-szel. Tavaly ugyanazon írótól a Zathura próbálta betölteni a Jumanji majd évtizedes távolléte alatt keletkezett űrt, de a film csak egy gyengébb klón lett. Idén rájöttek Hollywoodban, hogy mi is a feladat, ha egy jól prosperáló TERMÉKET akarnak előállítani. Az alapanyag adott volt, valaki (neve sem említésre méltó) megírt egy könyvet. És a folytatás?
Egy: egy nagy sztárt kell szerződtetni, hogy ne csak a gyerek jöjjön el mozizni. Nicolas Cage már játszott múzeumos, történelmi filmben, meg amúgyis forgatja a Nemzet aranya 2-őt. Szerencsére Ben Stiller éppen ráért, ami nem baj, hiszen a film vicces lesz. Kettő: legyenek piacképes mellékszereplők is, hogy ne csak a gyerek jöjjön el mozizni. Owen Wilson jófej, tehetséges és manapság divatos, Robin Williams pedig mindig feldob egy filmet, ez is pipa. Három: kell bele állat. Sok-sok állat. Egynek ott van Ben Stiller, de ő nem elég. Az állatok persze legyenek vadak, de akadjon pár vicces is, hogy egy 30 másodperces jelenetben Ben Stiller pofozkodhasson egy kis CG-apácamajommal. Ez is pipa. Négy: már csak egy jó csaj kell bele (az sem baj, ha kettő) és meg is van a felnőttek becsábításának a receptje, nem fontos gyerekfilmként promózni a filmet.
Mert az Éjszaka a múzeumban gyerekfilm, mégpedig a hardcore fajtából. (Mi lesz így szép anyanyelvünkkel...?) A lurkókat elég a plakáttal és/vagy a jól pozicionált előzetessel és/vagy a sztorival becsábítani. Újonc éjjeli őr egy múzeumban, ahol minden kiállítási tárgy megelevenedik éjszakánként? Ennél több nem is kell. Oroszlánok, T-Rex, Attila a hun, cowboyok és rómaiak, fáraók és inuitok, lehet tobzódni az eseményekben.
Csakhogy ez a tobzódás eléggé közhelyesre sikeredett. Elszabadulnak az állatok (és az emberek), majd jókora galibát okoznak. Sokszor látott momentum ez, ami nem is baj, ha sikerült volna kissé érdekesebben, izgalmasabban megvalósítani, de a rendezőt sokkal jobban érdekelte, hogy lenyűgözze a vizuális poénokkal a gyerekeket. Ezzel valahol egyet is lehet érteni, hiszen nekik szánták a filmet. Csak hogy egy gyerekfilmet is el lehet készíteni érdekfeszítőbbre - erről sajnos elfeledkezett a Rózsaszín párduc direktora, Shawn Levy, aki leginkább tehet arról, hogy egy ígéretesnek tűnő alapanyag tucattermékké, persze nagyon sikeres tucattermékké silányult.
Színészileg nehéz megítélni a szereplőket a szinkron miatt. Apropó, ha már szinkron. Akik nagyon háklisak a magyarított popkulturális utalásokra, azok jobb, ha elkerüli a magát a Puszták és a Kárpát-medence dramaturg fenoménjának képzelő Heltai Olga által összetákolt magyar szöveget, mert bár nagyon frappáns beszólásokkal van tele és szép magyaros a szöveg, de az eredeti dialógusokat olyan mélységben erőszakolja meg és formálja át a hölgy saját szája íze szerint, hogy az fájni fog azon keveseknek, akik érzékenyek az efféle magamutogatásra. A jó dramaturg háttérben marad és nem ennyire exhibicionista. Illene tudni.
Ja, hogy a szereplők. Ben Stiller az Ben Stiller, simán elviszi a hátán a filmet, nem csinál se többet, se kevesebbet, mint szokott. Abban a két jelenetben ahol pedig régi önmagát adhatja, azt a Stillert, aki világhíressé tette, nos ott hangját nem hallani, így csak a gesztusaiból lehet ítélni, hogy élvezi, amit csinál. A mellékalakok közül egyértelműen a három öregurat lehet kiemelni, közülük is Mickey Rooney-t, aki szinte egyedül szolgáltatja zsémbelésbe oltott káromkodásával a film legjobb poénjait - remekek a Heltai-káromkodások, de megint az a gond a hölggyel, mint nemrég a Távkapcs esetében, ahol a kedves filmet durva káromkodásokkal szórta tele, mert neki úgy tetszett. A többiek inkább az átlagos szintet hozzák, még Owen Wilson is, aki a forgatás során nem is találkozott Ben Stillerrel a sok közös jelenet ellenére, mivel neki nagyrészt zöld stúdióháttér előtt kellett forgatnia.
A készítők elképzelései tökéletesen beváltak, TERMÉKÜK remekül szerepel a mozipénztárakban (Amerikában), így pár éven belül biztosra vehetjük a folytatást. Nem a keserűség mondatja velem, hisz tudom, hogy sok ügyes amerikai filmnél bújik elő belőlem a gyermek, de sajnos az Éjszaka a múzeumban hitvány film. A készítőknek egyszerűen nem volt merszük, idejük, pénzük vagy (és ettől félek) ötletük, hogy kihasználják a szituációban rejlő rengeteg lehetőséget és a könnyebb ellenállás irányába haladtak.
Szórakoztató és bla-bla-bla, ilyenkor illik megjegyezni, hogy a kritikusoknak de rossz, mert mindenben a hibát keresik - én kerestem a hibát, de nem találtam. Mérnöki pontossággal, tervezőasztalon, körzővel-vonalzóval megtervezett filmről van szó, amit olyan formában tálaltak, hogy ne csak a gyereket vigye be a moziba, hanem az idősebbeket is, el fogunk vihorászni rajta.
Ezért is szeretnék szólni időben, hogy nem fontos ám elkísérni az unokatesót, ha kis embereket és nagy állatokat akar látni. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy 10 év múlva már erre a filmre is olyan nosztalgiával gondolunk vissza, mint most a Jumanjira (már aki), csak nekem úgy rémlik, hogy abban volt szív, viszont a mostani próbálkozásban totálisan steril érzelmek vannak jelen. Aki jól figyel az hallani fogja azt a halk, távolinak tetsző surrogást a háttérben, amikor a rendező még forgatás közben is a tiszteletdíját számolja...
Mondjuk a mozibajárót nem kell félteni, hiszen tényleg nem árul a film zsákbamacskát. Az előzetes és a rövid szinopszis alapján mindenki tökéletesen el tudja dönteni, hogy neki szüksége van-e a filmre. Részemről azt mondom, hogy az előzetes egyetlen szál mellőzésével ugyan, de tökéletesen visszaadja nekünk a filmet. Megnézzük a trailert, kipipáljuk és kérjük is a következőt. Akinek ez nem elég, annak irány a mozi. A közönség pedig - ha csak Amerikát nézzük - nagyon úgy néz ki, hogy berepíti a Múzeumot az év 5 legnézettebb filmje közé. Ez nem kis teljesítmény, elismerést érdemel.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Éjszaka a múzeumban (Night at The Museum) magyarul beszélő amerikai akciófilm, 108 perc, 2006 Rendező: Shawn Levy Forgatókönyvíró: Ben Garant, Thomas Lennon Zeneszerző: Alan Silvestri Operatőr: Guillermo Navarro Ben Stiller (Larry Daley) Robin Williams (Theodore Roosevelt) Carla Gugino (Rebecca) Owen Wilson (Jedidiah) Dick Van Dyke (Cecil) Steve Coogan (Octavius) Mickey Rooney (Gus) Paul Rudd (Don) Patrick Gallagher (Attila, a hun) Bill Cobbs (Reginald) Pierfrancesco Favino (Columbus) |
