Berta Sándor
Mégis agresszívvé tesznek az erőszakos játékok?
Egy friss tanulmány szerint igazak és korántsem alaptalanok azok a félelmek és vélemények, amelyek szerint a véres számítógépes és konzolos játékok valódi erőszak elkövetésére sarkallják az embereket.
Klaus Mathiak, az Aacheni Egyetem munkatársa önkéntes kísérleti személyekkel végzett teszteket, amelyek abból álltak, hogy miközben a tesztalanyok véres számítógépes játékokkal játszottak ő mágnesrezonancia (MR) készülékkel vizsgálta az illető személyek agytevékenységét. Tanulmányát egy torontói orvosi konferencián hozta nyilvánosságra, és eredeményeit alátámasztották más, az erőszakos játékok rajongóinak nagyobb agresszióját igazoló kutatások is.
Azt már a korábbi tanulmányok is bebizonyították, hogy azok a fiatalok, akik rendszeresen véres, brutális erőszakot tartalmazó PC-s és konzolos játékokkal játszanak, később, a valódi életben maguk is könnyen erőszakossá, agresszívvé válnak. Mióta ez a kérdés előtérbe került, mindig is vita tárgyát képezte, hogy vajon ezek a személyek a játékok hatására válnak-e agresszívvé, vagy a programok egyszerűen csak vonzzák az alapvetően is erőszakos embereket?
Mathiak összesen tizenhárom, 18 és 26 év közötti kísérleti személyt vizsgált meg, akik naponta rendszeresen 2 órán keresztül játszottak erőszakos játékokkal. A játékban a főhősnek egy bunkerrendszerbe kellett behatolnia, megölnie az ellenséget - vagyis a terroristákat - és kiszabadítania a túszokat. Mathiak később jelenetről jelenetre kielemezte az MR-készülékkel készített felvételeket és azt figyelte, hogy melyik jelenetnél melyik agyi régiók működése lett aktívabb. Az erőszakos jeleneteknél az agy úgynevezett kognitív (információ-feldolgozó) részei intenzívebben működtek, míg az érzelmekért felelős régiók működése lanyhult.
A szakember kiemelte, hogy ez a folyamat mindig lejátszódik ilyen esetekben, függetlenül attól hogy valaki erőszakos videójátékkal játszik-e éppen vagy a híradóban lát ilyen felvételeket, netán maga keveredik bele egy erőszakos ügybe a valódi életben; a minta mindhárom esetben megegyezik. Kollégája, Dr. Niels Birbaumer a Tübingen Egyetem kutatójának elmélete szerint az erőszakos játékok megerősíthetik ezeket az agyi kapcsolatokat, és amikor a személy hasonló valós helyzetbe kerül, nagyobb eséllyel reagál agresszíven az eseményre.
Klaus Mathiak, az Aacheni Egyetem munkatársa önkéntes kísérleti személyekkel végzett teszteket, amelyek abból álltak, hogy miközben a tesztalanyok véres számítógépes játékokkal játszottak ő mágnesrezonancia (MR) készülékkel vizsgálta az illető személyek agytevékenységét. Tanulmányát egy torontói orvosi konferencián hozta nyilvánosságra, és eredeményeit alátámasztották más, az erőszakos játékok rajongóinak nagyobb agresszióját igazoló kutatások is.
Azt már a korábbi tanulmányok is bebizonyították, hogy azok a fiatalok, akik rendszeresen véres, brutális erőszakot tartalmazó PC-s és konzolos játékokkal játszanak, később, a valódi életben maguk is könnyen erőszakossá, agresszívvé válnak. Mióta ez a kérdés előtérbe került, mindig is vita tárgyát képezte, hogy vajon ezek a személyek a játékok hatására válnak-e agresszívvé, vagy a programok egyszerűen csak vonzzák az alapvetően is erőszakos embereket?
Mathiak összesen tizenhárom, 18 és 26 év közötti kísérleti személyt vizsgált meg, akik naponta rendszeresen 2 órán keresztül játszottak erőszakos játékokkal. A játékban a főhősnek egy bunkerrendszerbe kellett behatolnia, megölnie az ellenséget - vagyis a terroristákat - és kiszabadítania a túszokat. Mathiak később jelenetről jelenetre kielemezte az MR-készülékkel készített felvételeket és azt figyelte, hogy melyik jelenetnél melyik agyi régiók működése lett aktívabb. Az erőszakos jeleneteknél az agy úgynevezett kognitív (információ-feldolgozó) részei intenzívebben működtek, míg az érzelmekért felelős régiók működése lanyhult.
A szakember kiemelte, hogy ez a folyamat mindig lejátszódik ilyen esetekben, függetlenül attól hogy valaki erőszakos videójátékkal játszik-e éppen vagy a híradóban lát ilyen felvételeket, netán maga keveredik bele egy erőszakos ügybe a valódi életben; a minta mindhárom esetben megegyezik. Kollégája, Dr. Niels Birbaumer a Tübingen Egyetem kutatójának elmélete szerint az erőszakos játékok megerősíthetik ezeket az agyi kapcsolatokat, és amikor a személy hasonló valós helyzetbe kerül, nagyobb eséllyel reagál agresszíven az eseményre.
