Hunter
Minden készen áll az űrsikló visszatéréséhez
A NASA jelentős mérföldkőhöz érkezett az űrsiklók újra szolgálatba állításáért folytatott munkálataiban, ugyanis átszállításra került az űrsikló rendszer legnagyobb eleme, egy áttervezett külső üzemanyagtartály az űrhivatal Kennedy Űrközpontjába.
A tartályt az űrközpont Jármű-összeszerelő Épületébe (VAB) vitték egy utolsó ellenőrzés céljából, majd ha mindent rendben találnak, akkor hozzácsatolhatják a két gyorsítórakétához és magához az STS-114 küldetés űrsiklójához, a Discoveryhez. "A külső tartály érkeztével az űrsikló rendszer minden eleme a helyére került" - mondta Michael Kostelnik, a Nemzetközi Űrállomás és az űrsikló programok helyettes vezetője. "Az áttervezett tartály lesz a valaha repült legbiztonságosabb darab. Az elvégzett módosítások biztosítják, hogy az űrsiklók teljesíteni tudják a Nemzetközi Űrállomáson rájuk váró összeszerelési munkálatokat."
A tartály a szerelőcsarnokban
A NASA és a Lockheed Martin a biztonságosabbá tétel érdekében közel két évet töltött a 15 emelet magas, rozsdaszínű tartály módosításával. A több tucat változtatás között szerepel egy újratervezett bipod illesztés is, ami lecsökkenti a kilövéskor lehulló törmelékek kockázatát, ami a Columbia Vizsgáló Bizottság egyik elsőszámú követelménye volt. "Bár teljesen nem tudjuk kizárni annak az eshetőségét, hogy szigetelő hab váljon le a külső tartályról, abban azonban teljesen biztosak vagyunk, hogy az a törmeléktípus, ami a Columbia elvesztését okozta, nem kerülhet többé az űrsikló közelébe" - mondta Bill Parsons, az űrsikló program igazgatója. "Ez a tartály biztonságos a visszatérési küldetés lebonyolításához."
Az áttervezett illesztés
A külső tartály közel 1500 kilométernyi tengeri utazást követően érkezett meg a Kennedy Űrközpontba, miután december 31-én elhagyta a NASA New Orleans mellett található Michoud Összeszerelő Létesítményét. Az utat az űrhivatal különleges kialakítású uszályán, a Pegasuson tette meg, amit egy gyorsítórakéta begyűjtő hajó, a Liberty Star vontatott be Port Canaveralba.
A tartály szállítás közben
A VAB-ban a tartályt függőleges helyzetbe emelik, majd átvizsgálják mechanikai, elektronikus és hővédő rendszereit. Ezen felül a tartály az áttervezésből adódóan egy új folyamaton is keresztül megy, ami a bipod melegítőt és a leválási kamerát ellenőrzi. Ezután ha mindent rendben találnak, a tartályt felkészítik az űrsikló szilárd hajtóanyagú gyorsító rakétáihoz való csatlakoztatásra. A felkészítés után átkerül a High Bay 1-be, ahol már ténylegesen rákerülhetnek a rakéták.
A külső tartály megérkezését újabb fontos lépések követik, többek közt az űrsikló főhajtómű behelyezése a Discoverybe. Egyébként a külső tartály az egyetlen része az űrsikló rendszernek, amit nem gyűjtenek be a kilövés után, és nem hasznosítanak újra. Az STS-114 küldetés a tervek szerint májusban indul útjára. A hétfős Discovery legénység a Nemzetközi Űrállomásra repül, ahol elsődleges feladatuk az új repülésbiztonsági procedúrák, valamint az űrsikló átvizsgálási és javítási technikáinak tesztelése és kiértékelése.
A tartályt az űrközpont Jármű-összeszerelő Épületébe (VAB) vitték egy utolsó ellenőrzés céljából, majd ha mindent rendben találnak, akkor hozzácsatolhatják a két gyorsítórakétához és magához az STS-114 küldetés űrsiklójához, a Discoveryhez. "A külső tartály érkeztével az űrsikló rendszer minden eleme a helyére került" - mondta Michael Kostelnik, a Nemzetközi Űrállomás és az űrsikló programok helyettes vezetője. "Az áttervezett tartály lesz a valaha repült legbiztonságosabb darab. Az elvégzett módosítások biztosítják, hogy az űrsiklók teljesíteni tudják a Nemzetközi Űrállomáson rájuk váró összeszerelési munkálatokat."
A tartály a szerelőcsarnokban
A NASA és a Lockheed Martin a biztonságosabbá tétel érdekében közel két évet töltött a 15 emelet magas, rozsdaszínű tartály módosításával. A több tucat változtatás között szerepel egy újratervezett bipod illesztés is, ami lecsökkenti a kilövéskor lehulló törmelékek kockázatát, ami a Columbia Vizsgáló Bizottság egyik elsőszámú követelménye volt. "Bár teljesen nem tudjuk kizárni annak az eshetőségét, hogy szigetelő hab váljon le a külső tartályról, abban azonban teljesen biztosak vagyunk, hogy az a törmeléktípus, ami a Columbia elvesztését okozta, nem kerülhet többé az űrsikló közelébe" - mondta Bill Parsons, az űrsikló program igazgatója. "Ez a tartály biztonságos a visszatérési küldetés lebonyolításához."
Az áttervezett illesztés
A külső tartály közel 1500 kilométernyi tengeri utazást követően érkezett meg a Kennedy Űrközpontba, miután december 31-én elhagyta a NASA New Orleans mellett található Michoud Összeszerelő Létesítményét. Az utat az űrhivatal különleges kialakítású uszályán, a Pegasuson tette meg, amit egy gyorsítórakéta begyűjtő hajó, a Liberty Star vontatott be Port Canaveralba.
A tartály szállítás közben
A VAB-ban a tartályt függőleges helyzetbe emelik, majd átvizsgálják mechanikai, elektronikus és hővédő rendszereit. Ezen felül a tartály az áttervezésből adódóan egy új folyamaton is keresztül megy, ami a bipod melegítőt és a leválási kamerát ellenőrzi. Ezután ha mindent rendben találnak, a tartályt felkészítik az űrsikló szilárd hajtóanyagú gyorsító rakétáihoz való csatlakoztatásra. A felkészítés után átkerül a High Bay 1-be, ahol már ténylegesen rákerülhetnek a rakéták.
A külső tartály megérkezését újabb fontos lépések követik, többek közt az űrsikló főhajtómű behelyezése a Discoverybe. Egyébként a külső tartály az egyetlen része az űrsikló rendszernek, amit nem gyűjtenek be a kilövés után, és nem hasznosítanak újra. Az STS-114 küldetés a tervek szerint májusban indul útjára. A hétfős Discovery legénység a Nemzetközi Űrállomásra repül, ahol elsődleges feladatuk az új repülésbiztonsági procedúrák, valamint az űrsikló átvizsgálási és javítási technikáinak tesztelése és kiértékelése.
