Berta Sándor
Betegeknek segíthet a Pepper
A robot stájerországi páciensek támasza lehet.
A Pepper az Amigo nevű projekt keretében három héten keresztül fog segíteni összesen 20 az időskori elbutulásban szenvedő személynek. A robot mozgásgyakorlatokat, memória- és tudástréningeket tart majd az érintetteknek, továbbá emlékezteti őket a gyógyszerek bevételére, az étkezés és az ivás fontosságára, valamint a közelgő orvos- és rokonlátogatásokra. A rendszer mellé járó, edzésprogramot és fotóalbumot is kínáló táblagép a betegek interakcióját és kommunikációját fogja támogatni.
Ez a világ első olyan jellegű kutatási programja, amely a robotok otthoni környezetben való alkalmazását vizsgálja. Eddig az ilyen gépeket ápolási intézményekben és kórházakban használták. "A demográfiai változások miatt társadalmunk egyre idősebb. A legújabb számok azt mutatják, hogy 20 évente mindig megkétszereződik a demenciában szenvedők száma. Az ápolókból hiány van és az így kialakult helyzetet csak tovább súlyosbítják a társadalmi folyamatok. Egyre kevesebb például a nagy létszámú család, ahol az egyes személyeket a rokonaik ápolhatják. Ráadásul sok idős ember addig szeretne otthon maradni, ameddig ez csak lehetséges. Ez utóbbiban segíthetnek például a robotok" - jelentette ki Maria Fellner, a Joanneum Research munkatársa.
Az Amigo programban résztvevő személyeket felkészítik a Pepper látogatására és egy szakember felvilágosítja őket a robot kezeléséről és működéséről. Az illető emellett hetente egyszer felkeresi az adott beteget, hogy összegyűjtse a tapasztalatait és értesüljön az esetleges problémákról.
"A páciensek természetesen először nagyon tisztelik a technológiát, ezért nagyon pozitív és játékos módon kell őket megismertetni a Pepperrel. Amennyiben utána már tudják kezelni, akkor nagyon büszkék magukra. Fontos, hogy az időskori elbutulásban szenvedőket ne becsüljük le, a tapasztalatok azt mutatják, hogy tudni akarják, hogy hol tartanak. A feladatoknak ezért változatosaknak és érdekeseknek kell lenniük. E gyakorlatok során a robot szociális képességei is előtérbe kerülnek. Így például a sikerek esetén vicces megjegyzésekkel vagy fanfárokkal reagál, ha pedig nem sikerül valami, akkor megpróbálja felvidítani a betegeket."
"Számos feladat a családtagokkal együtt is elvégezhető. Amennyiben például az unoka érkezik látogatóba és ő is elvégzi a feladatokat, akkor az erősíti a szociális hatást és pont ez a lényeg. A robotok ne helyettesítsék sem az ápolókat, sem a rokonokat, hanem segítsék és támogassák a pácienseket" - tette hozzá Lucas Paletta, a Joanneum Research projektvezetője.
Sandra Schüssler ápolástudományi szakember, az intézet munkatársa azt kutatja, hogy milyen lehetőségek rejlenek a szociális robotokban és ki akarja találni, hogy milyen dolgokat igényelnek a demenciában szenvedők. Amint azonban arra rávilágított, a munka több okból sem könnyű. Gyakorlatilag ugyanis nincsenek nemzetközi tanulmányok az ápolási robotok alkalmazásáról, ezáltal sem a betegek, sem a szakemberek nem igazán tudták, hogy mire számíthatnak az Amigo programban. Ennek ellenére annak fogadtatása nagyon pozitív volt. Az ápolókat ugyanakkor elsősorban etikai kérdések foglalkoztatták.
"Az időskori elbutulásban szenvedők önállóak akarnak maradni. Nem akarják, hogy a gépek minden feladatot elvégezzenek helyettük, hanem csak azt, hogy napi öngondoskodásra motiválják őket és emlékeztessék őket minden teendőjükre és tevékenységükre, de akár világos utasításokat is adjanak nekik, például azzal kapcsolatban, hogy miként kell jól kezelni a kávéfőzőt vagy hogy hol találhatók a tányérok és milyen sorrendben kell felhúzniuk a ruháikat. Néhányan közülük azt is szeretnék, ha a robotok megfelelő ruhákat választanának ki a számukra. Kevésbé kellemetlen nekik, ha a testük ápolásában egy robot és nem egy ápoló segít nekik. Az utóbbival kapcsolatban sokkal nagyobbak voltak az etikai aggályaik."
"A túl emberi kinézetű gépeket most még ijesztőnek találták, mivel az arckifejezéseik, a gesztusaik, de a beszédük sem tűnt teljesen természetesnek a számukra. De sok demenciában szenvedő ugyanakkor már azt szeretné, ha egy robotnak kellemes, bőrhöz hasonló és ne pedig hideg műanyag felülete legyen. A legnagyobb kihívásokat továbbra is a kommunikáció jelenti, hiszen ezekhez a betegekhez sok empátia és türelem kell. Ezek egyikével sem rendelkeznek még sem a robotok, sem a beszédasszisztensek. Emellett az adatbiztonság is kulcsfontosságú kérdés" - hangsúlyozta Sandra Schüssler.
A projektet a Joanneum Research, a Deutschlandsbergi Szociális Egyesület, a Human Factors Technologies és a Humanizing Technologies közösen valósították meg, s a Grazi Orvosegyetem Ápolástudományi Intézete is támogatja. Az öregedés a japán társadalmat érinti leginkább, mivel náluk van a legtöbb idős ember. A szigetországban már évek óta az ápolási feladatok és a különböző szolgáltatások elvégzésére képes robotok megalkotására összpontosítanak. Japánban 2020-ra 400 000 segítő fog hiányozni, őket pótolnák a gépekkel.
A Pepper az Amigo nevű projekt keretében három héten keresztül fog segíteni összesen 20 az időskori elbutulásban szenvedő személynek. A robot mozgásgyakorlatokat, memória- és tudástréningeket tart majd az érintetteknek, továbbá emlékezteti őket a gyógyszerek bevételére, az étkezés és az ivás fontosságára, valamint a közelgő orvos- és rokonlátogatásokra. A rendszer mellé járó, edzésprogramot és fotóalbumot is kínáló táblagép a betegek interakcióját és kommunikációját fogja támogatni.
Ez a világ első olyan jellegű kutatási programja, amely a robotok otthoni környezetben való alkalmazását vizsgálja. Eddig az ilyen gépeket ápolási intézményekben és kórházakban használták. "A demográfiai változások miatt társadalmunk egyre idősebb. A legújabb számok azt mutatják, hogy 20 évente mindig megkétszereződik a demenciában szenvedők száma. Az ápolókból hiány van és az így kialakult helyzetet csak tovább súlyosbítják a társadalmi folyamatok. Egyre kevesebb például a nagy létszámú család, ahol az egyes személyeket a rokonaik ápolhatják. Ráadásul sok idős ember addig szeretne otthon maradni, ameddig ez csak lehetséges. Ez utóbbiban segíthetnek például a robotok" - jelentette ki Maria Fellner, a Joanneum Research munkatársa.
Az Amigo programban résztvevő személyeket felkészítik a Pepper látogatására és egy szakember felvilágosítja őket a robot kezeléséről és működéséről. Az illető emellett hetente egyszer felkeresi az adott beteget, hogy összegyűjtse a tapasztalatait és értesüljön az esetleges problémákról.
"A páciensek természetesen először nagyon tisztelik a technológiát, ezért nagyon pozitív és játékos módon kell őket megismertetni a Pepperrel. Amennyiben utána már tudják kezelni, akkor nagyon büszkék magukra. Fontos, hogy az időskori elbutulásban szenvedőket ne becsüljük le, a tapasztalatok azt mutatják, hogy tudni akarják, hogy hol tartanak. A feladatoknak ezért változatosaknak és érdekeseknek kell lenniük. E gyakorlatok során a robot szociális képességei is előtérbe kerülnek. Így például a sikerek esetén vicces megjegyzésekkel vagy fanfárokkal reagál, ha pedig nem sikerül valami, akkor megpróbálja felvidítani a betegeket."
"Számos feladat a családtagokkal együtt is elvégezhető. Amennyiben például az unoka érkezik látogatóba és ő is elvégzi a feladatokat, akkor az erősíti a szociális hatást és pont ez a lényeg. A robotok ne helyettesítsék sem az ápolókat, sem a rokonokat, hanem segítsék és támogassák a pácienseket" - tette hozzá Lucas Paletta, a Joanneum Research projektvezetője.
Sandra Schüssler ápolástudományi szakember, az intézet munkatársa azt kutatja, hogy milyen lehetőségek rejlenek a szociális robotokban és ki akarja találni, hogy milyen dolgokat igényelnek a demenciában szenvedők. Amint azonban arra rávilágított, a munka több okból sem könnyű. Gyakorlatilag ugyanis nincsenek nemzetközi tanulmányok az ápolási robotok alkalmazásáról, ezáltal sem a betegek, sem a szakemberek nem igazán tudták, hogy mire számíthatnak az Amigo programban. Ennek ellenére annak fogadtatása nagyon pozitív volt. Az ápolókat ugyanakkor elsősorban etikai kérdések foglalkoztatták.
"Az időskori elbutulásban szenvedők önállóak akarnak maradni. Nem akarják, hogy a gépek minden feladatot elvégezzenek helyettük, hanem csak azt, hogy napi öngondoskodásra motiválják őket és emlékeztessék őket minden teendőjükre és tevékenységükre, de akár világos utasításokat is adjanak nekik, például azzal kapcsolatban, hogy miként kell jól kezelni a kávéfőzőt vagy hogy hol találhatók a tányérok és milyen sorrendben kell felhúzniuk a ruháikat. Néhányan közülük azt is szeretnék, ha a robotok megfelelő ruhákat választanának ki a számukra. Kevésbé kellemetlen nekik, ha a testük ápolásában egy robot és nem egy ápoló segít nekik. Az utóbbival kapcsolatban sokkal nagyobbak voltak az etikai aggályaik."
"A túl emberi kinézetű gépeket most még ijesztőnek találták, mivel az arckifejezéseik, a gesztusaik, de a beszédük sem tűnt teljesen természetesnek a számukra. De sok demenciában szenvedő ugyanakkor már azt szeretné, ha egy robotnak kellemes, bőrhöz hasonló és ne pedig hideg műanyag felülete legyen. A legnagyobb kihívásokat továbbra is a kommunikáció jelenti, hiszen ezekhez a betegekhez sok empátia és türelem kell. Ezek egyikével sem rendelkeznek még sem a robotok, sem a beszédasszisztensek. Emellett az adatbiztonság is kulcsfontosságú kérdés" - hangsúlyozta Sandra Schüssler.
A projektet a Joanneum Research, a Deutschlandsbergi Szociális Egyesület, a Human Factors Technologies és a Humanizing Technologies közösen valósították meg, s a Grazi Orvosegyetem Ápolástudományi Intézete is támogatja. Az öregedés a japán társadalmat érinti leginkább, mivel náluk van a legtöbb idős ember. A szigetországban már évek óta az ápolási feladatok és a különböző szolgáltatások elvégzésére képes robotok megalkotására összpontosítanak. Japánban 2020-ra 400 000 segítő fog hiányozni, őket pótolnák a gépekkel.