Gyurkity Péter
A legősibb falfirkát találták meg
Ez pedig a megmaradó kérdőjelek dacára is elárul néhány érdekes részletet.
Dél-Afrikában zajló ásatások során bukkantak a szakemberek egy kisebb kődarabra, amelyen párhuzamos vonalakat fedeztek fel. A beszámolók szerint ez az eddig megtalált legősibb rajzot mutatja meg nekünk, amely 73 ezer évvel ezelőtt készült, és bár azt valószínűleg sosem tudjuk majd meg, hogy pontosan mit is ábrázolt az eredeti mű, néhány következtetést azonban így is levonhatunk a leletből.
A kutatók a Blombos-barlangban akadtak az apró, mindössze 38,6 mm hosszú darabkára, amely homok és sóder egyvelegéből állt valamikor össze. Ezen az okker felhasználásával rajzolt vonalak láthatók, amelyek között akadnak párhuzamos, illetve görbe példányok is, mivel azonban ezek a kődarab szélein megszakadnak, jó eséllyel az eredeti mű egy kisebb részletét láthatjuk csak azon, a teljes rajzot pedig valószínűleg sosem fogjuk rekonstruálni. Mégis, a régészek számára érdekes bizonyult a lelet, a technikát pedig diákok és professzorok bevonásával igyekeztek lemásolni, illetve utánozni, hogy minél több részletre derüljön fény. Kiderült ebből, hogy rajzolt (nem festett) vonásokról van szó, az okker ugyanis jobban megmaradt a magasabb, simára csiszolt részeken, míg az apró mélyedésekben megrekedt részecskék idővel lemosódtak, ahogy a kődarab vízzel (csapadékkal) érintkezett. A legtöbb vonást egyetlen érintéssel vitték fel a felületre, néhányat azonban többször is megerősítettek, mindkét irányban végighúzva a „krétát”.
Maga a kődarab egykor arra szolgálhatott, hogy egyéb köveket törjenek rajta kisebb darabokra, így fordulhatott elő, hogy lecsiszolt, meglehetősen sima felület alakult ki a felszínén, amely később ideális célpontnak bizonyult az alkotó kedvű kőkorszaki szaki számára. Az önmagában nem meglepő, hogy az eredeti mű 73 ezer évvel ezelőtt készült, itt ugyanis korábban már 370, illetve 540 ezer éves alkotásokat is megtaláltak, ez utóbbiak azonban bevésésként maradtak ránk (csontokon, illetve köveken), vagyis a mostani példányt joggal nevezik az eddigi legősibb rajznak. Ugyanebből a barlangból kerültek elő 72 és 100 ezer év közöttire datált csontok, az okker darabjai, valamint egyéb, valószínűleg festék előállításához használt anyagok, hozzávalók.
Korábban a 42 ezer évesre becsült rajzok minősültek a legrégebbinek, bár nemrég a neandervölgyi ember által ránkhagyott spanyolországi példányokat már 65 ezer évesre datálták, így szépen, fokozatosan megyünk vissza az időben.
Dél-Afrikában zajló ásatások során bukkantak a szakemberek egy kisebb kődarabra, amelyen párhuzamos vonalakat fedeztek fel. A beszámolók szerint ez az eddig megtalált legősibb rajzot mutatja meg nekünk, amely 73 ezer évvel ezelőtt készült, és bár azt valószínűleg sosem tudjuk majd meg, hogy pontosan mit is ábrázolt az eredeti mű, néhány következtetést azonban így is levonhatunk a leletből.
A kutatók a Blombos-barlangban akadtak az apró, mindössze 38,6 mm hosszú darabkára, amely homok és sóder egyvelegéből állt valamikor össze. Ezen az okker felhasználásával rajzolt vonalak láthatók, amelyek között akadnak párhuzamos, illetve görbe példányok is, mivel azonban ezek a kődarab szélein megszakadnak, jó eséllyel az eredeti mű egy kisebb részletét láthatjuk csak azon, a teljes rajzot pedig valószínűleg sosem fogjuk rekonstruálni. Mégis, a régészek számára érdekes bizonyult a lelet, a technikát pedig diákok és professzorok bevonásával igyekeztek lemásolni, illetve utánozni, hogy minél több részletre derüljön fény. Kiderült ebből, hogy rajzolt (nem festett) vonásokról van szó, az okker ugyanis jobban megmaradt a magasabb, simára csiszolt részeken, míg az apró mélyedésekben megrekedt részecskék idővel lemosódtak, ahogy a kődarab vízzel (csapadékkal) érintkezett. A legtöbb vonást egyetlen érintéssel vitték fel a felületre, néhányat azonban többször is megerősítettek, mindkét irányban végighúzva a „krétát”.
Maga a kődarab egykor arra szolgálhatott, hogy egyéb köveket törjenek rajta kisebb darabokra, így fordulhatott elő, hogy lecsiszolt, meglehetősen sima felület alakult ki a felszínén, amely később ideális célpontnak bizonyult az alkotó kedvű kőkorszaki szaki számára. Az önmagában nem meglepő, hogy az eredeti mű 73 ezer évvel ezelőtt készült, itt ugyanis korábban már 370, illetve 540 ezer éves alkotásokat is megtaláltak, ez utóbbiak azonban bevésésként maradtak ránk (csontokon, illetve köveken), vagyis a mostani példányt joggal nevezik az eddigi legősibb rajznak. Ugyanebből a barlangból kerültek elő 72 és 100 ezer év közöttire datált csontok, az okker darabjai, valamint egyéb, valószínűleg festék előállításához használt anyagok, hozzávalók.
Korábban a 42 ezer évesre becsült rajzok minősültek a legrégebbinek, bár nemrég a neandervölgyi ember által ránkhagyott spanyolországi példányokat már 65 ezer évesre datálták, így szépen, fokozatosan megyünk vissza az időben.