Gyurkity Péter
Nőtt a CFC-kibocsátás 2010 után
Az ózonréteget pusztító, korábban betiltott gázok termelése nem állt teljesen le.
A napokban egy hosszabb tanulmány látott napvilágot a Nature magazin oldalán, amelyet a NOAA hivatalos oldalán is megemlítenek. Az anyagot készítő szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a CFC-gázok kibocsátása az elmúlt években növekedett, ami arra utal, hogy egyes területeken még nem állt le ezek előállítása.
A NOAA munkatársai részt vettek abban a nemzetközi munkában, amelynek eredményeként 1987-ben rámutattak a CFC káros hatásaira, ami különösen az ózonréteget veszélyeztette. Ennek révén jöhetett létre a montréali jegyzőkönyv, amely betiltotta, pontosabban fokozatosan kivezette ezen gázok előállítását, így a második legelterjedtebb változat, a CFC-11 például 2010-ig végleg eltűnhetett az iparból. A kutatók a friss adatok elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy ez mégsem következett be, és bár a CFC koncentrációi továbbra is csökkenést mutatnak, a CFC-11 előállítása nem szűnt meg, mi több, a kibocsátás 2014 és 2016 között emelkedést mutatott a 2002 és 2012 közötti időszak számaihoz képest. Ez némileg ellensúlyozza a gáz koncentrációjában 1993 óta bekövetkezett 15 százalékos csökkenést, így a korábban felvázolt kedvező trend alaposan kitolódhat.
Azt még nem tudják, hogy a fenti emelkedés pontosan minek köszönhető, de arra gyanakodnak, hogy egyes területen folytatódott az előállítás és felhasználás. A CFC-11 esetében a hosszabb élettartam és a kilencvenes évek eleje előtt legyártott szigetelések és háztartási eszközök folytatódó jelenléte miatt bőven maradt tartalék, egy kisebb mennyiség a régebbi hűtőkben és fagyasztókban szintén jelen van, de azt nem lehet pontosan felvázolni, hogy honnan ered a növekedés. Nem világos, hogy ez utóbbi szándékos vagy pusztán egy másik gyártási folyamat mellékterméke, de itt mindenképpen szükség lesz a pontos azonosításra, hogy minimalizálni tudjuk az ózonréteg további károsodását.
A kutatók már korábban felvázolták a nemzetközi egyezmény eredményeként létrejött új pályát, eszerint az évszázad közepére érhetjük el a nyolcvanas évek elejére jellemző koncentrációt, ez azonban a most közölt adatok nélkül is későbbre tolódhat ki.
A napokban egy hosszabb tanulmány látott napvilágot a Nature magazin oldalán, amelyet a NOAA hivatalos oldalán is megemlítenek. Az anyagot készítő szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a CFC-gázok kibocsátása az elmúlt években növekedett, ami arra utal, hogy egyes területeken még nem állt le ezek előállítása.
A NOAA munkatársai részt vettek abban a nemzetközi munkában, amelynek eredményeként 1987-ben rámutattak a CFC káros hatásaira, ami különösen az ózonréteget veszélyeztette. Ennek révén jöhetett létre a montréali jegyzőkönyv, amely betiltotta, pontosabban fokozatosan kivezette ezen gázok előállítását, így a második legelterjedtebb változat, a CFC-11 például 2010-ig végleg eltűnhetett az iparból. A kutatók a friss adatok elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy ez mégsem következett be, és bár a CFC koncentrációi továbbra is csökkenést mutatnak, a CFC-11 előállítása nem szűnt meg, mi több, a kibocsátás 2014 és 2016 között emelkedést mutatott a 2002 és 2012 közötti időszak számaihoz képest. Ez némileg ellensúlyozza a gáz koncentrációjában 1993 óta bekövetkezett 15 százalékos csökkenést, így a korábban felvázolt kedvező trend alaposan kitolódhat.
Azt még nem tudják, hogy a fenti emelkedés pontosan minek köszönhető, de arra gyanakodnak, hogy egyes területen folytatódott az előállítás és felhasználás. A CFC-11 esetében a hosszabb élettartam és a kilencvenes évek eleje előtt legyártott szigetelések és háztartási eszközök folytatódó jelenléte miatt bőven maradt tartalék, egy kisebb mennyiség a régebbi hűtőkben és fagyasztókban szintén jelen van, de azt nem lehet pontosan felvázolni, hogy honnan ered a növekedés. Nem világos, hogy ez utóbbi szándékos vagy pusztán egy másik gyártási folyamat mellékterméke, de itt mindenképpen szükség lesz a pontos azonosításra, hogy minimalizálni tudjuk az ózonréteg további károsodását.
A kutatók már korábban felvázolták a nemzetközi egyezmény eredményeként létrejött új pályát, eszerint az évszázad közepére érhetjük el a nyolcvanas évek elejére jellemző koncentrációt, ez azonban a most közölt adatok nélkül is későbbre tolódhat ki.