Balázs Richárd
Az egész bolygórendszert felbillenthette a kilencedik bolygó
Naprendszerünk egyik érdekessége, hogy a bolygók keringési síkja nincs vonalban a Nappal. Ennek magyarázatára tökéletes lenne egy hatalmas kilencedik bolygó.
A nyolc fő bolygó eredeti születési síkján kering a Nap körül. A Nap a saját tengelye körül forog, meglepetésre azonban ez a forgás döntött, a tengely 6 fokkal eltér a bolygók síkjára merőleges vonaltól. Több elmélet is született az eltérés magyarázatára, például az eonokkal ezelőtt elhaladt csillagok vonzása, vagy a Nap és a Naprendszert létrehozó ősi porkorong mágneses mezői közötti kölcsönhatások is okozhatták ezt a furcsaságot.
Az eddigi magyarázatok azonban koránt sem tökéletesek, nem igazán adnak választ arra, hogy miért pont úgy változott a Nap forgása, ahogy. Most két csillagászcsoport is új magyarázattal állt elő, egy elméleti nagytömegű bolygóval, ami a külső-naprendszerből hathatott az összes bolygó pályájára. Az év elején Michael Brown és Konstantin Batygin, az amerikai Caltech kutatói igyekeztek bizonyítani, miszerint ez a kilencedik bolygó felel a külső-naprendszer jeges égitesteinek rendezetlen mozgásáért. A kilencedik bolygó beillesztése a jelenlegi modellekbe igazolni látszik a feltevéseket.
Elizabeth Bailey, ugyancsak a Caltech munkatársa kiterjesztette az elméletet a Naprendszer bolygóinak pályájára. "Mivel elméletünk szerint a kilencedik bolygónak jelentős dőlése van, amennyiben létezik, azt jelenti, hogy meg tud dönteni dolgokat" - mondta Bailey, aki részt vett Brown és Batygin munkájában, hozzátéve, hogy ez a dőlés pont megfelelő mértékű. "Ez a darab beleillik a kirakósba, és valóban úgy tűnik, hogy alátámasztja a kilencedik bolygó elméletet"
A hipotetikus bolygó a Föld tömegének 5-20-szorosával, valamint egy rendkívül excentrikus pályával rendelkezhet, ami a legtávolabbi pontján elérheti a 250 Nap-Föld távolságot. Az elnyújtott pálya arra utal, hogy valójában egy Nap által befogott exobolygóról, vagyis Naprendszeren kívüli bolygóról van szó.
Ha ez az esemény a Naprendszer történetének korai szakaszában történt, akkor egy ilyen bolygó gravitációs befolyása elég lehet ahhoz, hogy minden bolygó keringési síkját eltérítse a Napétól. Bailey okfejtése szerint a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz kvartettje egyként mozog, ezért a kilencedik bolygó képtelen lenne egyenként változást előidézni az esetükben, ezért az egész Naprendszer együtt dől.
Alessandro Morbidelli, a francia Cőte d’Azur Obszervatórium csillagásza, aki az amerikaiaktól függetlenül maga is erre a következtetésre jutott, úgy véli, a kilencedik bolygónál nem a tömeg, hanem a dőlés a kulcs. Ha a tömeg lenne a meghatározó, akkor a Jupiter lenne a ludas. "A zavart keltő bolygónak ki kell lógnia a síkból, a Jupiter nem okozhatja a saját dőlését" - magyarázta.
A Nap dőlése mindazonáltal nem bizonyítja a kilencedik bolygó létezését. Az elmélet igazolásához közvetlenül kellene észlelni a bolygót.
A nyolc fő bolygó eredeti születési síkján kering a Nap körül. A Nap a saját tengelye körül forog, meglepetésre azonban ez a forgás döntött, a tengely 6 fokkal eltér a bolygók síkjára merőleges vonaltól. Több elmélet is született az eltérés magyarázatára, például az eonokkal ezelőtt elhaladt csillagok vonzása, vagy a Nap és a Naprendszert létrehozó ősi porkorong mágneses mezői közötti kölcsönhatások is okozhatták ezt a furcsaságot.
Az eddigi magyarázatok azonban koránt sem tökéletesek, nem igazán adnak választ arra, hogy miért pont úgy változott a Nap forgása, ahogy. Most két csillagászcsoport is új magyarázattal állt elő, egy elméleti nagytömegű bolygóval, ami a külső-naprendszerből hathatott az összes bolygó pályájára. Az év elején Michael Brown és Konstantin Batygin, az amerikai Caltech kutatói igyekeztek bizonyítani, miszerint ez a kilencedik bolygó felel a külső-naprendszer jeges égitesteinek rendezetlen mozgásáért. A kilencedik bolygó beillesztése a jelenlegi modellekbe igazolni látszik a feltevéseket.
Elizabeth Bailey, ugyancsak a Caltech munkatársa kiterjesztette az elméletet a Naprendszer bolygóinak pályájára. "Mivel elméletünk szerint a kilencedik bolygónak jelentős dőlése van, amennyiben létezik, azt jelenti, hogy meg tud dönteni dolgokat" - mondta Bailey, aki részt vett Brown és Batygin munkájában, hozzátéve, hogy ez a dőlés pont megfelelő mértékű. "Ez a darab beleillik a kirakósba, és valóban úgy tűnik, hogy alátámasztja a kilencedik bolygó elméletet"
A hipotetikus bolygó a Föld tömegének 5-20-szorosával, valamint egy rendkívül excentrikus pályával rendelkezhet, ami a legtávolabbi pontján elérheti a 250 Nap-Föld távolságot. Az elnyújtott pálya arra utal, hogy valójában egy Nap által befogott exobolygóról, vagyis Naprendszeren kívüli bolygóról van szó.
Ha ez az esemény a Naprendszer történetének korai szakaszában történt, akkor egy ilyen bolygó gravitációs befolyása elég lehet ahhoz, hogy minden bolygó keringési síkját eltérítse a Napétól. Bailey okfejtése szerint a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz kvartettje egyként mozog, ezért a kilencedik bolygó képtelen lenne egyenként változást előidézni az esetükben, ezért az egész Naprendszer együtt dől.
Alessandro Morbidelli, a francia Cőte d’Azur Obszervatórium csillagásza, aki az amerikaiaktól függetlenül maga is erre a következtetésre jutott, úgy véli, a kilencedik bolygónál nem a tömeg, hanem a dőlés a kulcs. Ha a tömeg lenne a meghatározó, akkor a Jupiter lenne a ludas. "A zavart keltő bolygónak ki kell lógnia a síkból, a Jupiter nem okozhatja a saját dőlését" - magyarázta.
A Nap dőlése mindazonáltal nem bizonyítja a kilencedik bolygó létezését. Az elmélet igazolásához közvetlenül kellene észlelni a bolygót.