26
-
gforce9 #26 Gondold át mi van akkor. Mi történik, ha megváltozik a Nap dőlésszöge a bolygók keringési síkjához képest? Tegyük fel az a bizonyos becsapódó test másba nem kavar be csak ebbe. -
#25
Na, és mi van akkor, ha nem a bolygórendszert billentette félre valami, hanem a napunkat találta felibe valami, és így a napnak lett eltérő dőles-szöge? -
Irasidus #24 "Pedig mennyi teremtéstörténetben, mítoszban, legendában szó esik egy belső naprendszeren áthaladó bolygóról, ami közel Föld méretű, "
Mutatnál erre az "annyira" forrást? Csak mert a mítoszokban sem a föld méretéről, sem olyan modern dolgokról mint belső naprendszer, vagy bolygó nem esik szó. Tudtad, hogy régen isteneknek hitték a bolygókat? A probléma az, hogy bevettél egy nyilvánvaló ostobaságot.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.07.27. 15:17:19 -
shakwill #23 Ez most az n+1-edik teória. Tessék megtalálni ezt a bolygót, utána beszélhetünk róla. Én nem hiszek el semmit! Főképpen az ilyen "Nibiru" féle faszságokat. Ha bebizonyítják a létezését akkor TUDNI fogom hogy létezik... Addig tessék ezekkel a dolgokkal az Egely urat traktálni. Uff szólottam! -
Nemzsidó #22 Hátmá csak azabaaaj, hogy valahol nagyon-nagyon messze pályán gondolják keringeni a "kilencediket". Pedig mennyi teremtéstörténetben, mítoszban, legendában szó esik egy belső naprendszeren áthaladó bolygóról, ami közel Föld méretű, s a Föld, vagy elődjének valamikori pályáján ezek ütközéséről is tudni vélnek.
A lényeg, hogy egy a többitől jelentősen eltérő pályasíkkal rendelkező viszonylag kisméretű test akkor tud igazán nagy káoszt okozni a többi bolygó pályasíkjában, ha időnként és rendszeresen erősen megközelíti a Napot. Egyes tudósok a bolygók méretbeli elhelyezkedésével sincsenek "megelégedve", egy ilyen "kilences" nekik is megnyugvást okozna... :) -
#21
A cím helyett az első mondatot akartam írni, de így is jó. ;-) -
#20
A cikk, de legfőképpen a a cím van elb@szarintva, de a te már javításó hozzászólásod is félresikerült.
Nem baj. Ez kell ide. -
gaszton421 #19 De még mennyire, tele van a galaxisunk ilyen gázködökkel, az első generációs csillagok, főleg ha nagyok, elég gyorsan kiégnek, a szupernóvarobbanás lökésfrontja akár több tucat fényév távolságából is képes erre, különös módon egy gázköd az ilyen lökéshullámfront energiájának nagyobb részét képes elnyelni mint ha egy olyan területen robog keresztül ahol már kialakult bolygórendszerek vannak, hiszen ilyenkor a köztük levő üres területeken akadálytalanul, lassulás nélkül továbbhalad de egy gázköd el tudja nyelni az összes energiáját. -
#18
Találtak már bolygókat a szabad űrben is, csillagoktól távol, igaz, csak közelieket és elég nagyokat (l. rogue planets). A JWST erre (is) jó lesz. :) -
#17
Csak nehogy terroriták kezébe kerüljön! -
Gauge #16 mindmeghalunk!!!!!
Utoljára szerkesztette: Gauge, 2016.07.25. 12:29:12 -
gforce9 #15 Igen azt, picit közelít, távolít kék és vörös felé tolódik a színkép. -
#14
A szupernova robbantások lökéshulláma több tucat fényévni távolságból is akkora, hogy lassú gáztömörödést okoz és csillag vagy legalább gázóriás bolygó lesz a végeredmény? -
#13
A doppler alatt azt érted, hogy a nagy bolygó rángatja a csillagját ahogy a Jupiter is teszi a Nappal? A Jupiter és a Nap gravitációs középpontja asszem a Napon kívül van. -
#12
@gaszton421
@molnibalage83
Azért kérdeztem, mert ha a jelenség galaxisszinten hétköznapinak mondható, akkor lehetséges, hogy nincs feltétlenül szükség kilencedik bolygóra, hanem pl. simán a csillagrendszerek/csillagok egymásra hatása, tehát valami elemibb hatás is okozhatja.
Nem értek hozzá, csak rögtön arra gondoltam, hogy ez mennyire szignifikáns, szokatlan jelenség lehet úgy általában, hogy ilyen feltevéssel állnak elő.
Utoljára szerkesztette: wraithLord, 2016.07.25. 10:57:57 -
gforce9 #11 Nem csak a fedési módszer van. A "doppler" elven működő észlelés elég széles skálán azonosíthatja a bolygórendszereket. akár akkor is ha nem a keringési síkból látjuk a rendszert (nyilván merőleges szögből vagy ahhoz közelítőből nem). Hátránya, hogy nagy bolygók kellenek ahhoz, hogy ez alapján detektálni lehessen (bár nem tudom a spektroszkópia mennyire kifinomult manapság, biztosan javítottak ezen a módszeren is.)
Utoljára szerkesztette: gforce9, 2016.07.25. 10:41:53 -
gaszton421 #10 Stimmel, de azt azért hozzátenném hogy a fedési módszer nem az egyetlen amivel exobolygókat fedezünk fel viszont az utóbbi időben ez a módszer terjedt el igazán mert egyszerűbb mint a korábbiak és érzékenyebb is azoknál. Így tényleg csak azokat a bolygórendszereket tudjuk érzékelni ahol a bolygók keringési síkjára oldalról az "éléről" látunk rá. -
gaszton421 #9 Igen megegyezik. A Nap és a bolygói ugyanannak a sűrűsödő és egyre gyorsabban forgó gázködből keletkeztek, a forgató nyomaték nagy részét a keletkező bolygók vitték el. Igazából még a bolygók tengelye is erre keringési síkra merőlegesen alakult de itt azért már a bolygórendszer kialakulásának korai szakaszában történő ütközések és közeli elhaladások is kibillentették a tengelyüket ebből a helyzetből, de még így is többnyire a tengely körüli forgásuk iránya is azonos. A kezdeti gázköd a Naphoz hasonló második generációs csillagok esetében a közelükben bekövetkezett szupernóvarobbanások lökésfrontja miatt kezdett összetömörödni és a forgató nyomaték iránya (vagyis a forgási sík pozíciója) is jórészt attól függött milyen irányból kapta ezt a lökést. -
#8
Nem tudjuk, hiszen a Naprendszerk kívül csak azokat a bolygókat észleljünk, amik elhaladnak a csillagjuk előtt. Azt, hogy hány olyan bolygó van, ami nem halad el azt szerintem nem lehet sehogysem mérni sem észlelni...
A Naprendszerben sem tűpontosan van az ekliptika síkjában az összes bolygó, csak viszonylag kis szórással. A Merkúr 7 fokos, a Pluto 17 fokos eltéréssal bír. A Putónál asszem ezzel szokták magyarázni - meg a kis és nagytengelyi eltérésekkel - hogy befogott bolygó lehet. A gravitáció jellegge miatt lesz korong formájú egy Naprendszer keringési síkja és a Galaxison számottevő része is. -
#7
Szerintem tudja...
---
Ez azt jelenti, hogy általában a csillagrendszerek bolygóinak keringési síkja megegyezik a központi csillag forgási síkjával? -
kgpro #6 Pontosítás: A Nap keringési síkjához képest a tengelye 67 fok a Tejútrendszerben -
kgpro #5 Sajnos a cikk egy kicsit zavarosan kezeli azt, hogy mi tért el mitől. Egyszer azt írja, hogy a Nap forgási síkja mozdult ki az ekliptikától (Föld keringési síkja), máskor meg azt, hogy a bolygók mozdultak ki a Nap forgási síkjához képest, (A Nap keringési síkja a Tejútban 67 fok.)
Nyilván befolyásolják a bolygók a Nap mozgását, de befolyásuk rendkívül kicsi, hisz az összes bolygó tömege Jupiterestől is csak mindössze 0,2%-a a Nap tömegének (1:500 arány)
A feltételezett 9. bolygó mindössze max 20szoros Föld tömeg, (a Jupiter 300szoros!!!), tehát hatása a Napra kb. 1:10000 lehet, vagyis, ha már feltételezzük, hogy van egy ilyen 9. bolygó, akkor annak hatása inkább a bolgókra lehet, mintsem a Napra. Ráadásul az összes bolygó "húzni, tartani akarja" a Napot a bolygók keringési síkjában, kb. az ekliptikában, de nem sikerül, hisz eltérés van.
És ha már azt mondjuk, hogy ez egy befogott bolygó, akkor valószínűleg elcsusszantunk a múltban egy másik csillagrendszer mellett, aminek a tömegvonzása lényegesen nagyobb lehetett, mint egy arról leszakadt bolygóénak, így az is összekuszálhatta a keringési síkokat, sőt a Nap forgását is.
Utoljára szerkesztette: kgpro, 2016.07.25. 09:33:21 -
halgatyó #4 Vajon a Tejútrendszer "ekliptikája" vagy nevezzük forgási síknak, hogyan viszonyul a
-- Nap forgástengelyére merőleges síkhoz,
-- a bolygók keringési síkjához?
(egy csillagásznak ez nem nehéz kérdés, én viszont nehezen és nagy hiba-eséllyel tudnám csak előbányászni, annyit nem ér)
Sőt, az is felvetődött most hirtelen, hogy a világegyetem eddig felfedezett galaxisai összevissza forognak-e, vagy van valami rendezettség ebből a szempontból?
Utoljára szerkesztette: halgatyó, 2016.07.24. 23:31:45 -
ugh #3 Az egy auto.
Amit keresel az a nibiru... -
dzsagon #2 Pluto is a fucking planet, Bitch! -
#1
Nubiraaaa!
XD