Berta Sándor
Túl bonyolultak az általános szerződési feltételek
Ugyanúgy, ahogy a termékek használati utasítását és a szoftverek licencfeltételeit, a közösségi portálok szabályzatát se olvassa el senki.
Az általános szerződési feltételek általában nagyon bonyolultan vannak megszövegezve, holott pont az lenne a cél, hogy az adott szolgáltatást vagy szoftvert használó személyek könnyen megérthessék azt, s megtudhassák a jogaikat és a kötelezettségeiket. Jonathan A. Obar, a York Egyetem és a Michigani Állami Egyetem Quello Központjának munkatársa, illetve kollégája, Anne Oeldorf-Hirsch, a Connecticuti Egyetem kutatója tanulmányt készített a közösségi hálózatok általános üzleti feltételeiről. A két szakember 543 egyetemi hallgatót vont be a vizsgálatba.
Az első és legfontosabb megállapításuk az volt, hogy a cégek gyakorlatilag azt írhatnak bele az általános üzleti feltételeikbe, amit csak akarnak, ugyanis a dokumentumokat szinte senki sem olvassa el vagy aki el is olvassa, az sem érti azok tartalmát. Ennek ellenére az emberek gyakorlatilag automatikusan elfogadják a feltételeket.
A következő lépcsőfokot az jelentette, hogy Obar és Oeldorf-Hirsch létrehoztak egy NameDrop nevű hamis közösségi oldalt, amiről viszont az egyetemi hallgatók nem tudták, hogy nem valódi. Az általános üzleti feltételekbe olyan dolgokat írtak, hogy aki belép, az köteles az elsőszülött gyermekét az üzemeltető cégre hagyni, akinek pedig nincs csemetéje, az köteles legfeljebb 2050-ig nemzeni egyet, hogy utána leadhassa. Emellett az összes adatot továbbítják az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalának (NSA) és az illető aktuális munkaadójának.
Az 543 hallgatóból 399 anélkül egyezett bele az általános szabályzatba, hogy el sem olvasta azt. A többiek körülbelül egyetlen percet áldoztak a dokumentum végigfutására, ennyi idő alatt azonban képtelenség megérteni egy ilyen hosszúságú anyagot. Átlagos, 250-280 szó/perces olvasási sebesség mellett is 30 percre lett volna ugyanis szükség. Ezek után nem csoda, hogy a résztvevők 98 százaléka nem is találkozott az NSA nevével és a gyermekleadási kötelezettséggel.
Az általános szerződési feltételek általában nagyon bonyolultan vannak megszövegezve, holott pont az lenne a cél, hogy az adott szolgáltatást vagy szoftvert használó személyek könnyen megérthessék azt, s megtudhassák a jogaikat és a kötelezettségeiket. Jonathan A. Obar, a York Egyetem és a Michigani Állami Egyetem Quello Központjának munkatársa, illetve kollégája, Anne Oeldorf-Hirsch, a Connecticuti Egyetem kutatója tanulmányt készített a közösségi hálózatok általános üzleti feltételeiről. A két szakember 543 egyetemi hallgatót vont be a vizsgálatba.
Az első és legfontosabb megállapításuk az volt, hogy a cégek gyakorlatilag azt írhatnak bele az általános üzleti feltételeikbe, amit csak akarnak, ugyanis a dokumentumokat szinte senki sem olvassa el vagy aki el is olvassa, az sem érti azok tartalmát. Ennek ellenére az emberek gyakorlatilag automatikusan elfogadják a feltételeket.
A következő lépcsőfokot az jelentette, hogy Obar és Oeldorf-Hirsch létrehoztak egy NameDrop nevű hamis közösségi oldalt, amiről viszont az egyetemi hallgatók nem tudták, hogy nem valódi. Az általános üzleti feltételekbe olyan dolgokat írtak, hogy aki belép, az köteles az elsőszülött gyermekét az üzemeltető cégre hagyni, akinek pedig nincs csemetéje, az köteles legfeljebb 2050-ig nemzeni egyet, hogy utána leadhassa. Emellett az összes adatot továbbítják az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalának (NSA) és az illető aktuális munkaadójának.
Az 543 hallgatóból 399 anélkül egyezett bele az általános szabályzatba, hogy el sem olvasta azt. A többiek körülbelül egyetlen percet áldoztak a dokumentum végigfutására, ennyi idő alatt azonban képtelenség megérteni egy ilyen hosszúságú anyagot. Átlagos, 250-280 szó/perces olvasási sebesség mellett is 30 percre lett volna ugyanis szükség. Ezek után nem csoda, hogy a résztvevők 98 százaléka nem is találkozott az NSA nevével és a gyermekleadási kötelezettséggel.