SG.hu
Assassin's Creed Rogue - csak egy újabb epizód
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 620 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5670 grafikus kártya, 2 GB RAM, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2400S 2,5 GHz-es vagy AMD FX-6100 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 Ti vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Assassin's Creed III, Assassin's Creed IV: Black Flag
Kategória: külsőnézetes akció
PC-re is megérkezett az előző generáció utolsó Assassin's Creed-játéka, amely egy kellemes kalandozásra hív minket – ezúttal a Templomosok oldalán. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként is sikerült az Assassin's Creed Rogue!
Tény és való, hogy szebb napokat is megélt már a múltban az Assassin’s Creed-sorozat, ellenben a Ubisoft mégis görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy minden évben legalább egy új epizóddal gyarapítsák. Mindez tavaly már odáig fajult, hogy az első újgenerációs felvonás mellett még az előző generációnak is készítettek egy különálló részt, ami egy kis csúszással ugyan, de nemrégiben PC-re is napvilágot látott. Mivel tavaly ősszel nem igazán estünk hanyatt a Unity által közvetített élményektől, kis túlzással ki voltunk éhezve egy olyan klasszikus Assassin’s Creed-játékra, amely technikai malőrök és hiányosságok nélkül képes hozni a kötelezőt. Ha így, mondhatni különösebb elvárások nélkül tekintünk a Rogue-ra, könnyen megeshet, hogy kellemes meglepetés ér majd minket az első kipróbálás után, hiszen bár nem találja fel újra a kereket, a negyedik epizód mellékszálának vagy nagyobbacska kiegészítőjének tekintve azonban mégis kellemes emlékeket képes ébreszteni bennünk.
Mindez elsődlegesen annak köszönhető, hogy az Assassin’s Creed Rogue az első olyan alkotása a Ubisoftnak, amelyben maximálisan a Templomosok oldaláról ismerhetjük meg a történetet, így végre megharcolhatunk az évek során egyre unszimpatikusabbá váló Orgyilkos Testvériséggel. Shay Patrick Cormac számára azonban ez a harc korántsem lesz könnyű, hiszen korábban a másik oldal szolgálatában állt, de miután egy óriási tragédia megkeseríti életét, elhatározza, hogy inkább a Templomosok ügyét támogatja tovább, ez az ellentét pedig kellemesen átszövi a teljes cselekményt, miközben az egy pillanatra sem válik frusztrálóvá vagy erőltetetté.
Természetesen nagy meglepetéseket a sztori azért nem hoz, egy átlagos, kisujjból kirázott kalandról beszélünk a sorozat mércéjének fényében, amely tökéletes átkötést biztosít az Assassin’s Creed III és az Assassin’s Creed IV: Black Flag eseményei között, miközben néhány pillanat erejéig már az Assassin’s Creed Unityre is kikacsint – összességében tehát hasonló élményt nyújt, mint a megjelent könyvek, amelyek kellemes háttéranyagokkal egészítették ki ismereteinket. A sztori a történelem tekintetében a 18. században játszódik, a Hétéves háború idején, ahonnan több ismert esemény, helyszín és személy is visszaköszön majd, amint azt korábban megszokhattuk már a sorozattól.
A kissé átlagos, mondhatni papírforma szerint teljesítő történet – a Templomos oldalból többet is kihozhattak volna – mellett az Assassin’s Creed Rogue a játékmenet szempontjából sem hozott forradalmi újdonságokat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az alkotók leginkább a negyedik rész megvalósítását álmodták tovább, vagyis kiemelten nagy szerep jutott ezúttal a hajózásnak, de legalább annyi a szárazföldi bevetéseknek is.
Összességében három nagyobbacska terület, illetve régió áll a rendelkezésünkre kalandozásinkhoz, amelyek közül kellemes emlékeket idéz majd bennünk a Hudson-folyó vidéke és ismerős arcai, de a legtöbb időt inkább New Yorkban és az észak-atlanti partvidéken hajókázva töltjük majd el, amelynek főként a sarkvidéki része sikeredett rendkívül kiemelkedőre, az örök fagy birodalma ugyanis annyira abszurdnak hatott a jól ismert koncepcióban, hogy az már varázslatos összhatást keltett. Alapvető feladataink részben változatlanok maradtak a Rogue-ban is, ebből kifolyólag ismét a tengeri ütközetek, valamint az ismertebb ellenfelek likvidálása kapták a főszerepet, amelyek mellett rengeteg mellékes teendő is vár ránk, így például gyűjtögethetünk matrózdalokat vagy kincses ládikákat, megostromolhatunk ellenséges erődöket és a többi.
Hogy tudatos lépés volt-e a Ubisoft részéről a Templomos rend középpontba állítása miatt, vagy a természetes átalakulás része, azt nem tudni, ellenben Shay oldalán sokkal kevesebb lopakodós és csendes küldetés vár majd ránk, pontosabban feladataink többségét ezúttal is megoldhatjuk ilyen formában, de az Orgyilkosok harcmodora ezúttal már egyáltalán nem lesz ránk erőltetve.
Mivel az Assassin’s Creed Rogue a játékmenet terén erőteljesen a Black Flagre hajaz, ebből kifolyólag az alkotást két szemszögből kell megvizsgálnunk az újdonságok tekintetében: a szárazföldi bevetések mellett a tengeri küldetések oldaláról is. A legkevesebb újítás értelemszerűen az előbbit érte, hiszen bár kaptunk egy csendes altató légpuskát, Shay semmiféle olyan extra tulajdonsággal nem rendelkezik, amit korábban más főhősök ne tudtak volna, holott a lehetőség adva volt, lévén a Ubisoft alaposabban is beavathatott volna minket a Templomosok harcmodorának titkaiba.
Erre azonban úgy tűnik, hogy még várnunk kell egy kicsit, hiszen főhősünk még mivolta ellenére is úgy viselkedik, mint egy közönséges Orgyilkos, vagyis a feladatok, illetve megoldásuk tekintetében komolyabb változásra nem számíthatunk. Nem úgy a tengeri küldetések esetében, hiszen a Morrigan képében rögtön kapunk egy új hajót annak érdekében, hogy minden eddiginél rugalmasabb és tempósabb ütközeteket élhessünk át a hatalmas ladikkal, amely nem csak tulajdonságaiban, hanem felszereléseiben is különbözik korábban megismert társától. Példának okáért a Morrigant felszerelhetjük jégtörő kiegészítővel, amire a befagyott szorosok és jéghegyek miatt nagy szükség is lesz –, de puckle gun névvel aggathatunk rá egy gyakran hasznos ismétlőfegyvert, sőt mi több, lehetőségünk lesz már gyújtóolaj szétlocsolására is, amivel alaposan megnehezíthetjük egy ellenséges hajó dolgát – pláne, ha éppen üldözőbe vett minket.
A tengeri medvék számára jó hír, hogy a tornádók és a fedélzetről embereinket lesodró hatalmas hullámok ezúttal eltűntek, cserébe azonban gyakran hóviharok nehezíthetik majd utunkat és a csatákat, amelyek miatt nemcsak, hogy nem láthatjuk az ellenséges hajókat, hanem egy jéghegynek is könnyen nekironthatunk, ami akár az ütközet végkimenetelére is hatással lehet. Ne lepődjünk meg továbbá, ha az ellenség megcsáklyázza a hajónkat, erre ugyanis már nem csak mi leszünk képesek – ilyen esetben gyorsan le kell vernünk mindenkit a fedélzetről –, de hasznos újdonság, hogy az elfoglalt hajókból immáron tetemes hasznot hajthatunk magunknak, amit akár a Morrigan felújítására is fordíthatunk. Akárcsak a negyedik részben, úgy természetesen ezúttal is lehetőségünk lesz majd kemény pénzekért továbbfejleszteni és újabb felszerelésekkel felvértezni hajónkat, sőt mi több, saját magunkat is, hogy rövidtávon az észak-atlanti partvidék legrettegettebb tengeri medvéjévé válhassunk.
Mivel a konzolos megjelenéskor az Assassin’s Creed Rogue legalább annyi hibától szenvedett, mint újgenerációs testvére, avagy a Unity, ezért fontos kiemelni, hogy a PC-s portnak a több hónapos csúszás ezen a téren csak jót tett. A fejlesztők ugyanis a játékba integrálták az összes eddig megjelent javítást, aminek köszönhetően különösebb bugok, hibák vagy hiányosságok nélkül élhetjük majd át Shay kalandjait.
Grafika:
Noha a grafika terén a Rogue-nak még mindig nincs szégyenkeznivalója, mivel azonban tavaly ősszel már láttuk, hogy mire képes a Ubisoft újgenerációs technológiája, ezért már nem lehetne maximális pontszámmal jutalmazni ezt a teljesítményt. Mindez annak ellenére is igaz, hogy az optimalizálás makulátlan lett, még a gyengébb gépeken is maximális beállításokkal képes futni a játék, ami technikai oldalról tehát sokkal jobban sikerült, mint next-gen testvére.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Sem a kezelőfelület, sem az irányíthatóság terén nem hoz forradalmi változást a sorozatba az Assassin’s Creed Rogue, ezáltal ugyanazok a hátrányok és hiányosságok köszönnek vissza ránk, mint a korábbi részekben. Ezeket azonban mégsem lehetne nagy negatívumnak tekinteni, hiszen a billentyűzettel való irányítás hiába körülményes, az évek során már hozzászoktunk, akárcsak a gyakran rakoncátlankodó, főleg a harcok során frusztráló kamerakezeléshez. Örömhír, hogy a Ubisoft kis mértékben, de átláthatóbbá, gördülékenyebbé tette a hajózást, ami bár meg sem próbált korábban egy szimulátor összetettségére hajazni, most azonban még árkádosabb lett – ráadásul nem csak a az irányíthatóság, hanem a kamerakezelés és a tájékozódás tekintetében is.
Játszhatóság: Az utóbbi években megjelent Assassin’s Creed-játékokhoz mérten minden kétséget kizáróan a Rogue rendelkezik a legkevesebb tartalommal, ami nem csak a bejárható területek nagyságát, hanem a történet hosszúságát és a mellékes teendők mennyiségét tekintve is igaz. Panaszra ugyan még mindig nincs okunk, hiszen mindennel együtt akár 20-30 órát is kihozhatunk belőle, de ennél azért kicsit talán többre számítottunk tőle, pláne hogy ezúttal csak egyjátékos módban élhetjük át a nagy kalandot.
Intelligencia, nehézség: Ezen a téren is csak a szokványos hiányosságok várnak ránk a játékban, így a nehézség általában kiegyensúlyozott, átlagos, míg a mesterséges intelligencia gyakran kritikán aluli. Lopakodni például a kiszámíthatatlanság miatt még mindig szinte lehetetlen küldetés, a harcok alatt pedig gyakran kőszoborrá meredve néznek ránk ellenfeleink, kivárva saját sorukat, ami egyáltalán nem valószerű, de mint tudjuk, a Unity ezt már részben orvosolta, szóval most már ne tulajdonítsunk neki túl nagy jelentőséget.
Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében a játék nem nyújt kiemelkedő teljesítményt, ellenben az átlagosnál azért jobb lett ezen a téren, főleg bizonyos szinkronszínészek munkája kiemelkedő, de a hajózás során hallható effektek – recsegő árboc, dagadó vitorla – is makulátlanra sikerültek.
Összegzés: Az Assassin’s Creed Rogue kapcsán nagy általánosságban kijelenthető, hogy csak egy újabb epizód lett a sorozat történetében, ami ennek ellenére is maximálisan megfelel az elvárásoknak, de egyetlen olyan kiemelkedő dolgot sem tud felvonultatni, ami miatt esetleg jobban ajánlható, mint a harmadik vagy a negyedik rész. Ha egyszerűen szeretnénk jellemezni a végeredményt, akkor azt mondanánk, hogy a Rogue a Black Flag alaposan felhizlalt kiegészítője lett, és összességében kellemes élményekkel kecsegtet a rajongók számára, de kiemelkedő teljesítményre nem számíthatunk tőle. Kellemes rutinmunka!
Fejlesztő: Ubisoft
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 620 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5670 grafikus kártya, 2 GB RAM, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2400S 2,5 GHz-es vagy AMD FX-6100 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 Ti vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Assassin's Creed III, Assassin's Creed IV: Black Flag
Kategória: külsőnézetes akció
PC-re is megérkezett az előző generáció utolsó Assassin's Creed-játéka, amely egy kellemes kalandozásra hív minket – ezúttal a Templomosok oldalán. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként is sikerült az Assassin's Creed Rogue!
Tény és való, hogy szebb napokat is megélt már a múltban az Assassin’s Creed-sorozat, ellenben a Ubisoft mégis görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy minden évben legalább egy új epizóddal gyarapítsák. Mindez tavaly már odáig fajult, hogy az első újgenerációs felvonás mellett még az előző generációnak is készítettek egy különálló részt, ami egy kis csúszással ugyan, de nemrégiben PC-re is napvilágot látott. Mivel tavaly ősszel nem igazán estünk hanyatt a Unity által közvetített élményektől, kis túlzással ki voltunk éhezve egy olyan klasszikus Assassin’s Creed-játékra, amely technikai malőrök és hiányosságok nélkül képes hozni a kötelezőt. Ha így, mondhatni különösebb elvárások nélkül tekintünk a Rogue-ra, könnyen megeshet, hogy kellemes meglepetés ér majd minket az első kipróbálás után, hiszen bár nem találja fel újra a kereket, a negyedik epizód mellékszálának vagy nagyobbacska kiegészítőjének tekintve azonban mégis kellemes emlékeket képes ébreszteni bennünk.
Mindez elsődlegesen annak köszönhető, hogy az Assassin’s Creed Rogue az első olyan alkotása a Ubisoftnak, amelyben maximálisan a Templomosok oldaláról ismerhetjük meg a történetet, így végre megharcolhatunk az évek során egyre unszimpatikusabbá váló Orgyilkos Testvériséggel. Shay Patrick Cormac számára azonban ez a harc korántsem lesz könnyű, hiszen korábban a másik oldal szolgálatában állt, de miután egy óriási tragédia megkeseríti életét, elhatározza, hogy inkább a Templomosok ügyét támogatja tovább, ez az ellentét pedig kellemesen átszövi a teljes cselekményt, miközben az egy pillanatra sem válik frusztrálóvá vagy erőltetetté.
Természetesen nagy meglepetéseket a sztori azért nem hoz, egy átlagos, kisujjból kirázott kalandról beszélünk a sorozat mércéjének fényében, amely tökéletes átkötést biztosít az Assassin’s Creed III és az Assassin’s Creed IV: Black Flag eseményei között, miközben néhány pillanat erejéig már az Assassin’s Creed Unityre is kikacsint – összességében tehát hasonló élményt nyújt, mint a megjelent könyvek, amelyek kellemes háttéranyagokkal egészítették ki ismereteinket. A sztori a történelem tekintetében a 18. században játszódik, a Hétéves háború idején, ahonnan több ismert esemény, helyszín és személy is visszaköszön majd, amint azt korábban megszokhattuk már a sorozattól.
A kissé átlagos, mondhatni papírforma szerint teljesítő történet – a Templomos oldalból többet is kihozhattak volna – mellett az Assassin’s Creed Rogue a játékmenet szempontjából sem hozott forradalmi újdonságokat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az alkotók leginkább a negyedik rész megvalósítását álmodták tovább, vagyis kiemelten nagy szerep jutott ezúttal a hajózásnak, de legalább annyi a szárazföldi bevetéseknek is.
Összességében három nagyobbacska terület, illetve régió áll a rendelkezésünkre kalandozásinkhoz, amelyek közül kellemes emlékeket idéz majd bennünk a Hudson-folyó vidéke és ismerős arcai, de a legtöbb időt inkább New Yorkban és az észak-atlanti partvidéken hajókázva töltjük majd el, amelynek főként a sarkvidéki része sikeredett rendkívül kiemelkedőre, az örök fagy birodalma ugyanis annyira abszurdnak hatott a jól ismert koncepcióban, hogy az már varázslatos összhatást keltett. Alapvető feladataink részben változatlanok maradtak a Rogue-ban is, ebből kifolyólag ismét a tengeri ütközetek, valamint az ismertebb ellenfelek likvidálása kapták a főszerepet, amelyek mellett rengeteg mellékes teendő is vár ránk, így például gyűjtögethetünk matrózdalokat vagy kincses ládikákat, megostromolhatunk ellenséges erődöket és a többi.
Hogy tudatos lépés volt-e a Ubisoft részéről a Templomos rend középpontba állítása miatt, vagy a természetes átalakulás része, azt nem tudni, ellenben Shay oldalán sokkal kevesebb lopakodós és csendes küldetés vár majd ránk, pontosabban feladataink többségét ezúttal is megoldhatjuk ilyen formában, de az Orgyilkosok harcmodora ezúttal már egyáltalán nem lesz ránk erőltetve.
Mivel az Assassin’s Creed Rogue a játékmenet terén erőteljesen a Black Flagre hajaz, ebből kifolyólag az alkotást két szemszögből kell megvizsgálnunk az újdonságok tekintetében: a szárazföldi bevetések mellett a tengeri küldetések oldaláról is. A legkevesebb újítás értelemszerűen az előbbit érte, hiszen bár kaptunk egy csendes altató légpuskát, Shay semmiféle olyan extra tulajdonsággal nem rendelkezik, amit korábban más főhősök ne tudtak volna, holott a lehetőség adva volt, lévén a Ubisoft alaposabban is beavathatott volna minket a Templomosok harcmodorának titkaiba.
Erre azonban úgy tűnik, hogy még várnunk kell egy kicsit, hiszen főhősünk még mivolta ellenére is úgy viselkedik, mint egy közönséges Orgyilkos, vagyis a feladatok, illetve megoldásuk tekintetében komolyabb változásra nem számíthatunk. Nem úgy a tengeri küldetések esetében, hiszen a Morrigan képében rögtön kapunk egy új hajót annak érdekében, hogy minden eddiginél rugalmasabb és tempósabb ütközeteket élhessünk át a hatalmas ladikkal, amely nem csak tulajdonságaiban, hanem felszereléseiben is különbözik korábban megismert társától. Példának okáért a Morrigant felszerelhetjük jégtörő kiegészítővel, amire a befagyott szorosok és jéghegyek miatt nagy szükség is lesz –, de puckle gun névvel aggathatunk rá egy gyakran hasznos ismétlőfegyvert, sőt mi több, lehetőségünk lesz már gyújtóolaj szétlocsolására is, amivel alaposan megnehezíthetjük egy ellenséges hajó dolgát – pláne, ha éppen üldözőbe vett minket.
A tengeri medvék számára jó hír, hogy a tornádók és a fedélzetről embereinket lesodró hatalmas hullámok ezúttal eltűntek, cserébe azonban gyakran hóviharok nehezíthetik majd utunkat és a csatákat, amelyek miatt nemcsak, hogy nem láthatjuk az ellenséges hajókat, hanem egy jéghegynek is könnyen nekironthatunk, ami akár az ütközet végkimenetelére is hatással lehet. Ne lepődjünk meg továbbá, ha az ellenség megcsáklyázza a hajónkat, erre ugyanis már nem csak mi leszünk képesek – ilyen esetben gyorsan le kell vernünk mindenkit a fedélzetről –, de hasznos újdonság, hogy az elfoglalt hajókból immáron tetemes hasznot hajthatunk magunknak, amit akár a Morrigan felújítására is fordíthatunk. Akárcsak a negyedik részben, úgy természetesen ezúttal is lehetőségünk lesz majd kemény pénzekért továbbfejleszteni és újabb felszerelésekkel felvértezni hajónkat, sőt mi több, saját magunkat is, hogy rövidtávon az észak-atlanti partvidék legrettegettebb tengeri medvéjévé válhassunk.
Mivel a konzolos megjelenéskor az Assassin’s Creed Rogue legalább annyi hibától szenvedett, mint újgenerációs testvére, avagy a Unity, ezért fontos kiemelni, hogy a PC-s portnak a több hónapos csúszás ezen a téren csak jót tett. A fejlesztők ugyanis a játékba integrálták az összes eddig megjelent javítást, aminek köszönhetően különösebb bugok, hibák vagy hiányosságok nélkül élhetjük majd át Shay kalandjait.
Grafika:
Noha a grafika terén a Rogue-nak még mindig nincs szégyenkeznivalója, mivel azonban tavaly ősszel már láttuk, hogy mire képes a Ubisoft újgenerációs technológiája, ezért már nem lehetne maximális pontszámmal jutalmazni ezt a teljesítményt. Mindez annak ellenére is igaz, hogy az optimalizálás makulátlan lett, még a gyengébb gépeken is maximális beállításokkal képes futni a játék, ami technikai oldalról tehát sokkal jobban sikerült, mint next-gen testvére.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Sem a kezelőfelület, sem az irányíthatóság terén nem hoz forradalmi változást a sorozatba az Assassin’s Creed Rogue, ezáltal ugyanazok a hátrányok és hiányosságok köszönnek vissza ránk, mint a korábbi részekben. Ezeket azonban mégsem lehetne nagy negatívumnak tekinteni, hiszen a billentyűzettel való irányítás hiába körülményes, az évek során már hozzászoktunk, akárcsak a gyakran rakoncátlankodó, főleg a harcok során frusztráló kamerakezeléshez. Örömhír, hogy a Ubisoft kis mértékben, de átláthatóbbá, gördülékenyebbé tette a hajózást, ami bár meg sem próbált korábban egy szimulátor összetettségére hajazni, most azonban még árkádosabb lett – ráadásul nem csak a az irányíthatóság, hanem a kamerakezelés és a tájékozódás tekintetében is.Játszhatóság:
Az utóbbi években megjelent Assassin’s Creed-játékokhoz mérten minden kétséget kizáróan a Rogue rendelkezik a legkevesebb tartalommal, ami nem csak a bejárható területek nagyságát, hanem a történet hosszúságát és a mellékes teendők mennyiségét tekintve is igaz. Panaszra ugyan még mindig nincs okunk, hiszen mindennel együtt akár 20-30 órát is kihozhatunk belőle, de ennél azért kicsit talán többre számítottunk tőle, pláne hogy ezúttal csak egyjátékos módban élhetjük át a nagy kalandot.Intelligencia, nehézség:
Ezen a téren is csak a szokványos hiányosságok várnak ránk a játékban, így a nehézség általában kiegyensúlyozott, átlagos, míg a mesterséges intelligencia gyakran kritikán aluli. Lopakodni például a kiszámíthatatlanság miatt még mindig szinte lehetetlen küldetés, a harcok alatt pedig gyakran kőszoborrá meredve néznek ránk ellenfeleink, kivárva saját sorukat, ami egyáltalán nem valószerű, de mint tudjuk, a Unity ezt már részben orvosolta, szóval most már ne tulajdonítsunk neki túl nagy jelentőséget.
Hangok, zene:
A hangok és a zenék tekintetében a játék nem nyújt kiemelkedő teljesítményt, ellenben az átlagosnál azért jobb lett ezen a téren, főleg bizonyos szinkronszínészek munkája kiemelkedő, de a hajózás során hallható effektek – recsegő árboc, dagadó vitorla – is makulátlanra sikerültek. Összegzés:
Az Assassin’s Creed Rogue kapcsán nagy általánosságban kijelenthető, hogy csak egy újabb epizód lett a sorozat történetében, ami ennek ellenére is maximálisan megfelel az elvárásoknak, de egyetlen olyan kiemelkedő dolgot sem tud felvonultatni, ami miatt esetleg jobban ajánlható, mint a harmadik vagy a negyedik rész. Ha egyszerűen szeretnénk jellemezni a végeredményt, akkor azt mondanánk, hogy a Rogue a Black Flag alaposan felhizlalt kiegészítője lett, és összességében kellemes élményekkel kecsegtet a rajongók számára, de kiemelkedő teljesítményre nem számíthatunk tőle. Kellemes rutinmunka!