Balázs Richárd
Amerikában ma sincs egyetértés a Holddal kapcsolatban
Negyvenöt évvel az első Apollo leszállás után, az Egyesült Államok továbbra is megosztott a Hold emberi űrkutatás jövőjében betöltendő szerepét illetően.
Neil Armstrong és Buzz Aldrin 1969. július 20-i Holdon tett látogatását még tíz társuk követte, mielőtt 1972-ben leállították volna az Apollo programot. Azóta senki nem járt az égitesten. A legutóbbi erőfeszítéseknek 2010-ben vetettek véget, amikor az Obama-kormányzat végleg lefújta a korábbi kormány több sebből vérző, pénzhiánnyal küzdő Constellation programját. Az új irány egy aszteroidára irányuló emberi expedíció lett.
A 2025-re előirányzott kezdeményezés egy robot előfutár-küldetést is magába foglal, melynek célja egy kis aszteroida, vagy egy nagyobb űrkőzet egy darabjának pályára állítása a Hold körül. Ezt követően találkoznának az asztronauták az áthelyezett aszteroidával, melyről mintákat juttatnának vissza a Földre. A küldetés egyfajta előkészítése lenne a Mars emberi "meghódításának".
Az idáig vezető utat azonban műszaki zsákutcák jellemzik, melyek nem járulnak hozzá közvetlenül a sugárzás elleni védelemhez, a leszálló rendszerekhez, élőhelyek kialakításához és más fontos lépcsőfokokhoz, amikre szükség lenne a Mars felé vezető úton, állapította meg az USA Nemzeti Kutatási Tanácsának egyik bizottsága júniusban. Egy hároméves tanulmányból azt a következtetést vonták le, hogy életképesebb és fenntarthatóbb út lenne a Holdra való visszatérés. "A Hold, különösen a felszíne, jelentős előnyöket kínál más célpontokkal szemben a Mars felé vezető úton" - olvasható a bizottság által kiadott jelentésben. "Bár többen elvetették a Holdat, mondván, azt az emberiség már meglátogatta korábban, ez a felfogás hasonló lenne, mintha azt mondanánk, hogy Kolumbusz első négy útjával kellően feltérképeztük volna az Új Világot"
A jelentés azt is kiemeli, hogy a NASA úgy tekint a Holdra, mintha az más országok űrprogramjainak hatáskörébe tartozna, nem pedig az amerikai emberi űrkutatási program érdekeit szolgálná, annak ellenére, hogy a Hold kérge a korai Naprendszer emlékeinek feltáratlan tudományos tárháza, de ami jelen esetben fontosabb - ideális hely a Mars utazáshoz szükséges képességek kifejlesztéséhez.
A jelenlegi tervek alapján további 11 évre lesz szükség, hogy amerikai űrhajós a Nemzetközi Űrállomásnál, vagyis 420 kilométernél távolabbra utazhasson a világűrben. Egy Mars utazás a legoptimistább becslések szerint is további egy évtizedet vesz igénybe, bár sokan kételkednek a megvalósulásában. "Számomra egyértelmű, hogy nem leszünk képesek egy hosszú távú kutatóbázist kiépíteni a Marson, ha először nem a Holdon próbálkozunk" - írta Chris McKay bolygótudós a New Space magazinban. "Az új technológiáknak és megoldásoknak, valamint a Hold iránti növekvő nemzetközi érdeklődésnek köszönhetően megfelelő az idő egy, a korábbi terveknél tízszer olcsóbb bázis kialakítására"
Az Orion űrkapszulák és a hozzájuk társuló nagyteljesítményű rakétarendszer fejlesztése, valamint a kilövő állások felújítási munkálatai jelenleg évente több mint 3 milliárd dolláros költséget jelentenek a NASA-nak. A szomorú valóság része, hogy a Marshoz vezető utat sokkal inkább politika, mint technikai akadályok tarkítják. A bizottság jelentése szerint a legfontosabb egyéni tényező az alacsony földkörüli pályán túli előrelépés terén egy erős nemzeti (és nemzetközi) konszenzus létrejötte lenne, aminek a lehetőségekhez képest mentesnek kellene lennie a sok államigazgatási és kongresszusi lépcsőfok leküzdésétől.
Neil Armstrong és Buzz Aldrin 1969. július 20-i Holdon tett látogatását még tíz társuk követte, mielőtt 1972-ben leállították volna az Apollo programot. Azóta senki nem járt az égitesten. A legutóbbi erőfeszítéseknek 2010-ben vetettek véget, amikor az Obama-kormányzat végleg lefújta a korábbi kormány több sebből vérző, pénzhiánnyal küzdő Constellation programját. Az új irány egy aszteroidára irányuló emberi expedíció lett.
A 2025-re előirányzott kezdeményezés egy robot előfutár-küldetést is magába foglal, melynek célja egy kis aszteroida, vagy egy nagyobb űrkőzet egy darabjának pályára állítása a Hold körül. Ezt követően találkoznának az asztronauták az áthelyezett aszteroidával, melyről mintákat juttatnának vissza a Földre. A küldetés egyfajta előkészítése lenne a Mars emberi "meghódításának".
Az idáig vezető utat azonban műszaki zsákutcák jellemzik, melyek nem járulnak hozzá közvetlenül a sugárzás elleni védelemhez, a leszálló rendszerekhez, élőhelyek kialakításához és más fontos lépcsőfokokhoz, amikre szükség lenne a Mars felé vezető úton, állapította meg az USA Nemzeti Kutatási Tanácsának egyik bizottsága júniusban. Egy hároméves tanulmányból azt a következtetést vonták le, hogy életképesebb és fenntarthatóbb út lenne a Holdra való visszatérés. "A Hold, különösen a felszíne, jelentős előnyöket kínál más célpontokkal szemben a Mars felé vezető úton" - olvasható a bizottság által kiadott jelentésben. "Bár többen elvetették a Holdat, mondván, azt az emberiség már meglátogatta korábban, ez a felfogás hasonló lenne, mintha azt mondanánk, hogy Kolumbusz első négy útjával kellően feltérképeztük volna az Új Világot"
A jelentés azt is kiemeli, hogy a NASA úgy tekint a Holdra, mintha az más országok űrprogramjainak hatáskörébe tartozna, nem pedig az amerikai emberi űrkutatási program érdekeit szolgálná, annak ellenére, hogy a Hold kérge a korai Naprendszer emlékeinek feltáratlan tudományos tárháza, de ami jelen esetben fontosabb - ideális hely a Mars utazáshoz szükséges képességek kifejlesztéséhez.
A jelenlegi tervek alapján további 11 évre lesz szükség, hogy amerikai űrhajós a Nemzetközi Űrállomásnál, vagyis 420 kilométernél távolabbra utazhasson a világűrben. Egy Mars utazás a legoptimistább becslések szerint is további egy évtizedet vesz igénybe, bár sokan kételkednek a megvalósulásában. "Számomra egyértelmű, hogy nem leszünk képesek egy hosszú távú kutatóbázist kiépíteni a Marson, ha először nem a Holdon próbálkozunk" - írta Chris McKay bolygótudós a New Space magazinban. "Az új technológiáknak és megoldásoknak, valamint a Hold iránti növekvő nemzetközi érdeklődésnek köszönhetően megfelelő az idő egy, a korábbi terveknél tízszer olcsóbb bázis kialakítására"
Az Orion űrkapszulák és a hozzájuk társuló nagyteljesítményű rakétarendszer fejlesztése, valamint a kilövő állások felújítási munkálatai jelenleg évente több mint 3 milliárd dolláros költséget jelentenek a NASA-nak. A szomorú valóság része, hogy a Marshoz vezető utat sokkal inkább politika, mint technikai akadályok tarkítják. A bizottság jelentése szerint a legfontosabb egyéni tényező az alacsony földkörüli pályán túli előrelépés terén egy erős nemzeti (és nemzetközi) konszenzus létrejötte lenne, aminek a lehetőségekhez képest mentesnek kellene lennie a sok államigazgatási és kongresszusi lépcsőfok leküzdésétől.