Ötvös Tibor
Közepesen sikerült a Batman: Arkham Origins
A Rocksteady megmutatta milyen az, mikor egy ismert szuperhőst egy hozzá tökéletesen illő világba helyez be egy fejlesztő. A WB Montreal most bizonyítja, ez nem is olyan egyszerű.
A kezdetek
2009-ben a Rocksteady és a Warner Bros bemutatta, hogy nem csupán a filmvilágban képes feltámadni az egyik legismertebb szuperhős, Denevérember. Az Arkham Asylum kirobbanó sikert aratott remek hangulatával, pazar sztorijával és szinte tökéletes, pár gombra építő harcrendszerével. De kiemelhetnénk még a nyomozós jeleneteket, a lopakodós részeket... szóval szinte mindent. Két évvel később bekövetkezett az, amit őszintén megmondva kevesen vártak: az Arkham City minden tekintetben felülmúlta elődjét.
Majd robbant a bomba: a Rocksteady nem vállalja a harmadik részt, azt a WB Montreal készíti majd el. Sokakban rossz szájízt hagyott az is, hogy nem egy folytatást, hanem egy nulladik epizódot kapunk, mely az Arkham Asylum előtt játszódik nagyjából öt évvel. Az előzetesek alapján még reménykedtünk, hogy sikerül felnőni a franchise színvonalához, ám a végleges változattal töltött órák után kijelenthetjük, hogy ez nem jött össze.
A sztori
Bruce Wayne számára még friss a szuperhős szerep, alig pár "bevetésen" van túl (pontosabban két éve tevékenykedik eme iparágban), ám a helyi gengszter-vezér, Fekete Maszk haragját már kivívta. Éppen ezért az úriember vérdíjat tűz ki Batman fejére, melyre nyolc bérgyilkos jelentkezik be. Ha ez még nem lenne elég, Jim Gordon sem tudja igazán hova tenni a maszkos igazságosztót és a rendőrség is ellenfélként kezeli őt.
A két tűz közé szorult bajnok azonban nem retten meg a kihívásoktól és elindul, hogy letudja a "feladatát" és rendet tegyen a városban. Mivel egy előzményről van szó, így Wayne alakja is teljesen más, mint amit a későbbi programokban megismerhettünk. Az Originsben még egy dühös, a szuperhős szereppel még nem teljesen azonosuló gazdag ficsúr, akivel eleinte igen nehéz lesz együtt érezni, de idővel már jókat mosolygunk a néha cinikus, néha kimondottan bunkó beszólásain, cselekedetein.
A küldetések...
...ezúttal is igen jól sikerültek és a fő vonaltól szinte bármikor eltérhetünk, hogy kiránduljunk egy kicsit városban Karácsony estéjén. Az egész környezet és maga a hangulat olyan, mintha Tim Burton Batman-filmjét látnánk és erre rátesz egy lapáttal a Pingvin és Anarchiát is magában foglaló mellékküldetések tömkelege is. Természetesen tudunk ismét nyomozni is, az ilyen rejtélyek általában újabb érdekes történésekhez vezetnek.
Azonban mindegy, hogy a fő- vagy mellékküldetéseket visszük, szinte óránként találkozunk majd egy-egy ismertebb gonosztevővel. Az első pár küldetésben például Gyilkos Krok, Pingvin, Őrült Kalapos, Áramütő és Joker is az utunkba kerül. Utóbbiról érdemes kiemelni, hogy Mark Hamill nem vállalta a szinkront, így új hangot kapott Troy Baker orgánumával, ami ha lehet még jobban passzol a karakterhez, mint az egykori Luke. Járt utat járatlanért...
...nem hagyunk el, legalábbis ezt gondolhatta a WB Montreal. Apró változtatások történtek a nyomozó-mód kivitelezésében, ám mind a harcrendszer, mind a küldetések felépítése, mind a játékmeneti megoldások szinte egy az egyben át lettek emelve a Rocksteady programjaiból. Ami azonban újdonság és határozottan előrelépést jelent az Arkham-sorozat történetében az a Fast Travel megjelenése, amit azonban csak bizonyos helyek megtalálása után nyílik meg. Jó érzés, hogy nem muszáj a város egyik pontjából a másikba átugrálni, még ha ez egyébként néha jó móka is.
Akkor miért közepes?
Eddig minden jónak tűnik, ám sajnos akad hibája is bőven az Arkham Originsnek. Az első és egyben legfrusztrálóbb az a jelenség, ami sokakat az idegosztályra juttathat. Viszonylag gyakran történt meg, hogy a program nem engedett tovább egy-egy résznél, mivel a szkriptek szétestek vagy pedig szimplán úgy értékelte a játék, hogy nem teljesítettem az előző szakaszt. Ilyenkor be kell tölteni az előző mentést és utána mehetünk tovább.
Tetszett a játék?
Gondok vannak a textúrákkal is, elég sok esetben találkozhatunk bugokkal, ráadásul maga a grafika is gyengébb mint amit az Arkham Asylumban láthattunk. Persze ennek lehet az az oka, hogy egy előzménnyel játszunk és így ugye nem várhatunk Arkham City-szintű megoldásokat, de ez természetesen csak vicc volt. Az azonban már komoly, hogy Batman folyamatosan fejlesztheti képességeit és az eszközeit is, ami alapvetően jó dolog, csak a koncepció kicsit hibás.
Bár nem tudni, mi történt az Origins és a Asylum között, de az meglepő, hogy ha Denevérember a mostani sztori végére már igen komoly eszköztárral és képességekkel rendelkezik, akkor az Asylumban miért kellett mindent elölről kezdeni? Ez persze csak kötekedés, de egy ilyen franchise esetében a rajongók is sokkal szúrósabb szemmel figyelik a programot, ahogy az egyébként a visszajelzésekből is kiolvasható.
A harmadik, ami miatt nem érhet fel a Rocksteady produktumok mellé az Origins az a céltalanság. Alkalmanként nem teljesen tiszta, miért is haladunk előre - és ezzel elértünk a legfontosabb negatívumhoz: nem érezzük, hogy mi lennénk Batman. Bármilyen furcsa, de az Arkham széria eddigi részei ezt az érzést tökéletesen teremtették meg, ám a WB Montreal nem volt képes erre.
Ettől függetlenül nem rossz játék a Batman: Arkham Origins, de messze áll attól a szinttől, amit vártunk. Természetesen az ember olvassa a külföldi kritikákat is és meglepve vonja fel a szemöldökét a rengeteg 8-9 pont láttán, de ez nem változtathat a véleményén, még ha ez el is üt a fősodortól. Denevérember legújabb kalandja egy szimplán jó játék, ami azonban az előd elemei miatt érdemli ki eme titulust, klasszikussá azonban nem válhat. A 4 csillag talán járna, de szívemnek kedves a széria és csak egyszer lehet szórakozni az új epizóddal, másodszor már nem veszem elő. És ez az első ilyen eset lesz a Batman: Arkham sorozat esetében, így marad a három, ami természetesen szigorúan szubjektív vélemény.
A kezdetek
2009-ben a Rocksteady és a Warner Bros bemutatta, hogy nem csupán a filmvilágban képes feltámadni az egyik legismertebb szuperhős, Denevérember. Az Arkham Asylum kirobbanó sikert aratott remek hangulatával, pazar sztorijával és szinte tökéletes, pár gombra építő harcrendszerével. De kiemelhetnénk még a nyomozós jeleneteket, a lopakodós részeket... szóval szinte mindent. Két évvel később bekövetkezett az, amit őszintén megmondva kevesen vártak: az Arkham City minden tekintetben felülmúlta elődjét.
Majd robbant a bomba: a Rocksteady nem vállalja a harmadik részt, azt a WB Montreal készíti majd el. Sokakban rossz szájízt hagyott az is, hogy nem egy folytatást, hanem egy nulladik epizódot kapunk, mely az Arkham Asylum előtt játszódik nagyjából öt évvel. Az előzetesek alapján még reménykedtünk, hogy sikerül felnőni a franchise színvonalához, ám a végleges változattal töltött órák után kijelenthetjük, hogy ez nem jött össze.
 Klikk a képre a nagyobb változathoz |
Bruce Wayne számára még friss a szuperhős szerep, alig pár "bevetésen" van túl (pontosabban két éve tevékenykedik eme iparágban), ám a helyi gengszter-vezér, Fekete Maszk haragját már kivívta. Éppen ezért az úriember vérdíjat tűz ki Batman fejére, melyre nyolc bérgyilkos jelentkezik be. Ha ez még nem lenne elég, Jim Gordon sem tudja igazán hova tenni a maszkos igazságosztót és a rendőrség is ellenfélként kezeli őt.
A két tűz közé szorult bajnok azonban nem retten meg a kihívásoktól és elindul, hogy letudja a "feladatát" és rendet tegyen a városban. Mivel egy előzményről van szó, így Wayne alakja is teljesen más, mint amit a későbbi programokban megismerhettünk. Az Originsben még egy dühös, a szuperhős szereppel még nem teljesen azonosuló gazdag ficsúr, akivel eleinte igen nehéz lesz együtt érezni, de idővel már jókat mosolygunk a néha cinikus, néha kimondottan bunkó beszólásain, cselekedetein.
 Klikk a képre a nagyobb változathoz |
...ezúttal is igen jól sikerültek és a fő vonaltól szinte bármikor eltérhetünk, hogy kiránduljunk egy kicsit városban Karácsony estéjén. Az egész környezet és maga a hangulat olyan, mintha Tim Burton Batman-filmjét látnánk és erre rátesz egy lapáttal a Pingvin és Anarchiát is magában foglaló mellékküldetések tömkelege is. Természetesen tudunk ismét nyomozni is, az ilyen rejtélyek általában újabb érdekes történésekhez vezetnek.
Azonban mindegy, hogy a fő- vagy mellékküldetéseket visszük, szinte óránként találkozunk majd egy-egy ismertebb gonosztevővel. Az első pár küldetésben például Gyilkos Krok, Pingvin, Őrült Kalapos, Áramütő és Joker is az utunkba kerül. Utóbbiról érdemes kiemelni, hogy Mark Hamill nem vállalta a szinkront, így új hangot kapott Troy Baker orgánumával, ami ha lehet még jobban passzol a karakterhez, mint az egykori Luke. Járt utat járatlanért...
...nem hagyunk el, legalábbis ezt gondolhatta a WB Montreal. Apró változtatások történtek a nyomozó-mód kivitelezésében, ám mind a harcrendszer, mind a küldetések felépítése, mind a játékmeneti megoldások szinte egy az egyben át lettek emelve a Rocksteady programjaiból. Ami azonban újdonság és határozottan előrelépést jelent az Arkham-sorozat történetében az a Fast Travel megjelenése, amit azonban csak bizonyos helyek megtalálása után nyílik meg. Jó érzés, hogy nem muszáj a város egyik pontjából a másikba átugrálni, még ha ez egyébként néha jó móka is.
Akkor miért közepes?
Eddig minden jónak tűnik, ám sajnos akad hibája is bőven az Arkham Originsnek. Az első és egyben legfrusztrálóbb az a jelenség, ami sokakat az idegosztályra juttathat. Viszonylag gyakran történt meg, hogy a program nem engedett tovább egy-egy résznél, mivel a szkriptek szétestek vagy pedig szimplán úgy értékelte a játék, hogy nem teljesítettem az előző szakaszt. Ilyenkor be kell tölteni az előző mentést és utána mehetünk tovább.
 Klikk a képre a nagyobb változathoz |
A harmadik, ami miatt nem érhet fel a Rocksteady produktumok mellé az Origins az a céltalanság. Alkalmanként nem teljesen tiszta, miért is haladunk előre - és ezzel elértünk a legfontosabb negatívumhoz: nem érezzük, hogy mi lennénk Batman. Bármilyen furcsa, de az Arkham széria eddigi részei ezt az érzést tökéletesen teremtették meg, ám a WB Montreal nem volt képes erre.
Ettől függetlenül nem rossz játék a Batman: Arkham Origins, de messze áll attól a szinttől, amit vártunk. Természetesen az ember olvassa a külföldi kritikákat is és meglepve vonja fel a szemöldökét a rengeteg 8-9 pont láttán, de ez nem változtathat a véleményén, még ha ez el is üt a fősodortól. Denevérember legújabb kalandja egy szimplán jó játék, ami azonban az előd elemei miatt érdemli ki eme titulust, klasszikussá azonban nem válhat. A 4 csillag talán járna, de szívemnek kedves a széria és csak egyszer lehet szórakozni az új epizóddal, másodszor már nem veszem elő. És ez az első ilyen eset lesz a Batman: Arkham sorozat esetében, így marad a három, ami természetesen szigorúan szubjektív vélemény.