Hunter
Egyre közelebb az anyag túlsúly megfejtése
A részecskefizikusok egyre közelebb kerülnek az anyag-antianyag rejtély megfejtéséhez, a Cern eredményei után most az Egyesült Államokbeli Tevatron csapata is előrelépésekről számolt be.
Az ősrobbanáskor elméletileg azonos mennyiségben keletkezett anyag és antianyag. Az összes ismert alapvető részecskének van egy azonos tulajdonságokkal, ugyanakkor ellentétes elektromos töltéssel rendelkező antianyag megfelelője. Amikor egy részecske összetalálkozik ellenpárjával egy nagy energiájú villanással "kioltják" egymást. A kérdés, hogy a fentiek fényében az egyenlő mennyiségű anyag és antianyag miért nem oltotta ki egymást?
A Tevatron részecskegyorsító kutatóinak egy proton-antiproton ütköztetésből keletkezett részecskezáporból származó 2010-es előzetes eredményei némi többletet mutattak az anyag javára, felcsillantva a reményt, hogy végre eljuthatnak a válaszhoz. A június utolsó napján megjelent új tanulmányuk arról tanúskodik, hogy a tavalyi megállapítás részecskefizikus szemmel nézve is viszonylag szilárd alapokkal rendelkeznek.
Az ütközésből számos különböző részecske jött létre, ezek közül a Tevatron DZero detektorával dolgozó csapat egy B-mezonnak nevezett részecske bomlásában észlelt eltéréseket. A rendkívül rövid életű B-mezonok müon és antimüon részecskepárokba bomlanak, azonban - ahogy arról 2010 májusában már beszámoltak - az anyag részecskéknél már észlelhető, 1 százalékos többletet tapasztaltak.
Az ilyen részecskefizikai kísérletekből végbemenő kölcsönhatások zűrzavarából nem könnyű kiszűrni a váratlan eseményeket, vagyis a méréseket bizonyos szintű bizonytalanság övezi, ami magába foglalja azt is, hogy az észlelt hatás csupán egy véletlen statisztikai eset, mintsem egy új fizikai hatás. A kutatóknak most már 50 százalékkal több adat áll a rendelkezésükre, ami továbbra is arra utal, hogy az előzetes eredmény valóban a részecskék bomlásából származik. A június 30-i beszámoló szerint a bizonytalanságot 3,9 szigma szintre csökkentették, ami mindössze 0,005 százalék esélyt tulajdonít egy szerencsés véletlennek.
Mindazonáltal a részecske fizika világában a felfedezéseket nagyon szigorú feltételekhez, 5 szigmás bizonyossági szinthez kötik, ez 0,00003 százalék esélyt jelent a tévedésre. Ezt kell elérniük az amerikai kutatóknak, hogy kijelenthessék, megoldották az anyag-antianyag rejtélyt.
Az ősrobbanáskor elméletileg azonos mennyiségben keletkezett anyag és antianyag. Az összes ismert alapvető részecskének van egy azonos tulajdonságokkal, ugyanakkor ellentétes elektromos töltéssel rendelkező antianyag megfelelője. Amikor egy részecske összetalálkozik ellenpárjával egy nagy energiájú villanással "kioltják" egymást. A kérdés, hogy a fentiek fényében az egyenlő mennyiségű anyag és antianyag miért nem oltotta ki egymást?
A Tevatron részecskegyorsító kutatóinak egy proton-antiproton ütköztetésből keletkezett részecskezáporból származó 2010-es előzetes eredményei némi többletet mutattak az anyag javára, felcsillantva a reményt, hogy végre eljuthatnak a válaszhoz. A június utolsó napján megjelent új tanulmányuk arról tanúskodik, hogy a tavalyi megállapítás részecskefizikus szemmel nézve is viszonylag szilárd alapokkal rendelkeznek.
Az ütközésből számos különböző részecske jött létre, ezek közül a Tevatron DZero detektorával dolgozó csapat egy B-mezonnak nevezett részecske bomlásában észlelt eltéréseket. A rendkívül rövid életű B-mezonok müon és antimüon részecskepárokba bomlanak, azonban - ahogy arról 2010 májusában már beszámoltak - az anyag részecskéknél már észlelhető, 1 százalékos többletet tapasztaltak.
Az ilyen részecskefizikai kísérletekből végbemenő kölcsönhatások zűrzavarából nem könnyű kiszűrni a váratlan eseményeket, vagyis a méréseket bizonyos szintű bizonytalanság övezi, ami magába foglalja azt is, hogy az észlelt hatás csupán egy véletlen statisztikai eset, mintsem egy új fizikai hatás. A kutatóknak most már 50 százalékkal több adat áll a rendelkezésükre, ami továbbra is arra utal, hogy az előzetes eredmény valóban a részecskék bomlásából származik. A június 30-i beszámoló szerint a bizonytalanságot 3,9 szigma szintre csökkentették, ami mindössze 0,005 százalék esélyt tulajdonít egy szerencsés véletlennek. Mindazonáltal a részecske fizika világában a felfedezéseket nagyon szigorú feltételekhez, 5 szigmás bizonyossági szinthez kötik, ez 0,00003 százalék esélyt jelent a tévedésre. Ezt kell elérniük az amerikai kutatóknak, hogy kijelenthessék, megoldották az anyag-antianyag rejtélyt.