Hunter
Egyszerű a magyarázat a Pioneer-anomáliára?
A rejtélyek rajongói aligha örülnek a Naprendszer peremén járó Pioneer szondákkal kapcsolatos legfrissebb elemzésnek, ami egy egészen hétköznapi magyarázatot adna a különös "Pioneer-anomáliára". A portugál Instituto Superior Técnico kutatói szerint a NASA űrszondáinak várható és tényleges pályáiban tapasztalt rejtélyes eltérés a szondák egyenetlen hősugárzásának tudható be.
Az 1970-es években fellőtt Pioneer 10 és 11 űrszonda két különböző irányban igyekszik kijutni naprendszerünkből, a Földről utána küldött, majd az űrszondáról visszaverődő rádiójelek Doppler-jelenség miatti vöröseltolódásából a NASA kutatói folyamatosan meghatározták a szonda sebességét. Ahogy azt várni lehetett, a Nap tömegvonzása miatt a szondák lassulásba kezdtek, ez a lassulás azonban másodpercenként egy centiméter 80 milliárdod részével erősebb, mint azt a tudósok kikalkulálták. Az eltérés nem tűnik jelentősnek, azonban magyarázatok garmadáját szülte. A sötét energiától a gravitáció törvényében, vagy a természeti állandókban bekövetkező változásokig szinte már minden megfordult a tudósok fejében, amiket szépen sorban ki is zártak.
Frederico Francisco a lisszaboni intézetben munkatársaival úgy véli, hogy egy, a fentieknél sokkal hétköznapibb magyarázat is megfelel a célra. Elméletük szerint a szondák különböző elemei által kibocsátott hő egyenetlen sugárzása a magyarázat kulcsa, mondván hogy a szonda egyik részéről kiáramló infravörös fotonok többlete egy olyan visszafogó erőt hozhat létre, ami megmagyarázná az anomáliát.
A NASA tudósai természetesen ezt a lehetőséget is megvizsgálták, 2002-ben az amerikai űrügynökség Sugárhajtómű Laboratóriumának (JPL) John Anderson vezetésével készült tanulmánya azonban azt a következtetést vonta le, hogy egy ilyen erő csupán az anomália 6 százalékát fedné le. Francisco csapata viszont nem csak a hő kibocsátására összpontosított, hanem azok visszaverődéseire is. 2008-ban már kidolgozták a Pioneer szondák hőmodelljét, amin most a háromdimenziós számítógépes grafikában gyakran használt "Phong-árnyalás" nevű módszert alkalmazták. A kapott adatok között egy jelentős erőhatást azonosítottak, ami a szonda hatszög alakú műszertároló egysége által kibocsátott hőből, és ennek a főantenna tányérjáról történő visszaverődéséből keletkezik. A többi sugárzással együtt az erőhatás elegendő lehet az anomália lefedésére.
Az azóta nyugállományba vonult Anderson elismeri, hogy a visszaverődésekkel a hő több mint 6 százalékért felelhet, azzal azonban, hogy a jelenség az anomália egészére magyarázatot adna, nem ért egyet. "Véleményem szerint bármilyen 25 százaléknál magasabb becslés rendkívül valószínűtlen" - tette hozzá.
A JPL egy újabb jelentése, amit Slava Turyshev és kollégái az űrszondák adatainak aprólékos elemzése alapján fognak publikálni, már az idén újabb adalékokkal szolgálhat az anomáliával kapcsolatban.
Az 1970-es években fellőtt Pioneer 10 és 11 űrszonda két különböző irányban igyekszik kijutni naprendszerünkből, a Földről utána küldött, majd az űrszondáról visszaverődő rádiójelek Doppler-jelenség miatti vöröseltolódásából a NASA kutatói folyamatosan meghatározták a szonda sebességét. Ahogy azt várni lehetett, a Nap tömegvonzása miatt a szondák lassulásba kezdtek, ez a lassulás azonban másodpercenként egy centiméter 80 milliárdod részével erősebb, mint azt a tudósok kikalkulálták. Az eltérés nem tűnik jelentősnek, azonban magyarázatok garmadáját szülte. A sötét energiától a gravitáció törvényében, vagy a természeti állandókban bekövetkező változásokig szinte már minden megfordult a tudósok fejében, amiket szépen sorban ki is zártak.
Frederico Francisco a lisszaboni intézetben munkatársaival úgy véli, hogy egy, a fentieknél sokkal hétköznapibb magyarázat is megfelel a célra. Elméletük szerint a szondák különböző elemei által kibocsátott hő egyenetlen sugárzása a magyarázat kulcsa, mondván hogy a szonda egyik részéről kiáramló infravörös fotonok többlete egy olyan visszafogó erőt hozhat létre, ami megmagyarázná az anomáliát.
A NASA tudósai természetesen ezt a lehetőséget is megvizsgálták, 2002-ben az amerikai űrügynökség Sugárhajtómű Laboratóriumának (JPL) John Anderson vezetésével készült tanulmánya azonban azt a következtetést vonta le, hogy egy ilyen erő csupán az anomália 6 százalékát fedné le. Francisco csapata viszont nem csak a hő kibocsátására összpontosított, hanem azok visszaverődéseire is. 2008-ban már kidolgozták a Pioneer szondák hőmodelljét, amin most a háromdimenziós számítógépes grafikában gyakran használt "Phong-árnyalás" nevű módszert alkalmazták. A kapott adatok között egy jelentős erőhatást azonosítottak, ami a szonda hatszög alakú műszertároló egysége által kibocsátott hőből, és ennek a főantenna tányérjáról történő visszaverődéséből keletkezik. A többi sugárzással együtt az erőhatás elegendő lehet az anomália lefedésére.Az azóta nyugállományba vonult Anderson elismeri, hogy a visszaverődésekkel a hő több mint 6 százalékért felelhet, azzal azonban, hogy a jelenség az anomália egészére magyarázatot adna, nem ért egyet. "Véleményem szerint bármilyen 25 százaléknál magasabb becslés rendkívül valószínűtlen" - tette hozzá.
A JPL egy újabb jelentése, amit Slava Turyshev és kollégái az űrszondák adatainak aprólékos elemzése alapján fognak publikálni, már az idén újabb adalékokkal szolgálhat az anomáliával kapcsolatban.
