Berta Sándor
155 ezer tonna elektronikai hulladékot exportál évente Németország
A veszélyes hulladék az európai uniós tagállamból elsősorban Ázsiába és Afrikába kerül.
A 155 000 tonna elektronikai hulladékból kereken 50 000 tonnát tesznek ki a monitorok és a televíziók, amelyek a fémek mellett brómtartalmú égésgátló anyagokat (BFR) és veszélyes pentabróm-difenil-étert (pentaBDE) tartalmaznak. Számos hibás készüléket "még használható" eszközként adnak tovább a kereskedők. Ezeket a termékeket konténerekbe rakják és a teherhajók meg sem állnak Afrikáig vagy Ázsiáig. A helyiek általában minden fajta képzettség és megfelelő védelem nélkül dolgozzák fel ezeket az árucikkeket. Ez derült ki a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) legújabb dokumentumából, amit a hannoveri CeBIT-en mutattak be.
"A tanulmány rávilágít az elektronikai készülékek illegális exportjának mértékére. Ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy ennek a problémának a megoldásához további intézkedésekre van szükség. A német kormány éppen ezért egy olyan világos európai szabályozást akar megteremteni, amelynek keretében az exportőrnek be kellene bizonyítania, hogy az exportálandó eszköz már nem működőképes és neki kellene viselnie az ellenőrzési költségeket is" - jelentette ki dr. Norbert Röttgen német környezetvédelmi miniszter.
A politikus hozzátette: az érintett hivataloknak a jelenleginél szigorúbban kell ellenőrizniük a gyűjtőhelyeket és az exportszállítmányokat, azért, hogy így lehessen csökkenteni az illegális kereskedelem által okozott környezeti és egészségügyi károkat.
"A régi elektronikai eszközökkel nem csak sok veszélyes anyag hagyja el az országot, hanem olyan hasznosítható és értékes anyagok is elvesznek, mint az arany, a réz, a platina vagy az indium. Amíg csak Európában és a hasonló régiókban biztosítható a környezetet védő újrahasznosítás, addig ezeket az alkatrészeket és berendezéseket itt kellene feldolgozni és újraértékesíteni. A drága nyersanyagokat megfelelő módon kell újrahasznosítani és ez - már csak az emelkedő világpiaci árak miatt is - egyúttal gazdasági érdek" - hangsúlyozta Jochen Flasbarth, az UBA elnöke.
A szakember közölte, hogy ezzel párhuzamosan javítani kell az ázsiai és az afrikai újrahasznosítási szabványokon, illetve a gyártókat is kötelezni kell a környezetbarát termékek kifejlesztésére. A tanulmányt a hamburgi Ökológiai és Politikai Intézet (Ökopol) munkatársai készítették, akik megállapították, hogy az exportra kerülő készülékek egy része a bolhapiacokról, másik fele a használt árucikkeket árusító boltokból származik. Mivel egy régi számítógépben akár 100 különböző anyagot is tartalmazhat, így fontos lenne, hogy megfelelő módon történjen meg a feldolgozása és az esetleges újrahasznosítása.
A 155 000 tonna elektronikai hulladékból kereken 50 000 tonnát tesznek ki a monitorok és a televíziók, amelyek a fémek mellett brómtartalmú égésgátló anyagokat (BFR) és veszélyes pentabróm-difenil-étert (pentaBDE) tartalmaznak. Számos hibás készüléket "még használható" eszközként adnak tovább a kereskedők. Ezeket a termékeket konténerekbe rakják és a teherhajók meg sem állnak Afrikáig vagy Ázsiáig. A helyiek általában minden fajta képzettség és megfelelő védelem nélkül dolgozzák fel ezeket az árucikkeket. Ez derült ki a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) legújabb dokumentumából, amit a hannoveri CeBIT-en mutattak be.
"A tanulmány rávilágít az elektronikai készülékek illegális exportjának mértékére. Ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy ennek a problémának a megoldásához további intézkedésekre van szükség. A német kormány éppen ezért egy olyan világos európai szabályozást akar megteremteni, amelynek keretében az exportőrnek be kellene bizonyítania, hogy az exportálandó eszköz már nem működőképes és neki kellene viselnie az ellenőrzési költségeket is" - jelentette ki dr. Norbert Röttgen német környezetvédelmi miniszter.
A politikus hozzátette: az érintett hivataloknak a jelenleginél szigorúbban kell ellenőrizniük a gyűjtőhelyeket és az exportszállítmányokat, azért, hogy így lehessen csökkenteni az illegális kereskedelem által okozott környezeti és egészségügyi károkat.
"A régi elektronikai eszközökkel nem csak sok veszélyes anyag hagyja el az országot, hanem olyan hasznosítható és értékes anyagok is elvesznek, mint az arany, a réz, a platina vagy az indium. Amíg csak Európában és a hasonló régiókban biztosítható a környezetet védő újrahasznosítás, addig ezeket az alkatrészeket és berendezéseket itt kellene feldolgozni és újraértékesíteni. A drága nyersanyagokat megfelelő módon kell újrahasznosítani és ez - már csak az emelkedő világpiaci árak miatt is - egyúttal gazdasági érdek" - hangsúlyozta Jochen Flasbarth, az UBA elnöke.
A szakember közölte, hogy ezzel párhuzamosan javítani kell az ázsiai és az afrikai újrahasznosítási szabványokon, illetve a gyártókat is kötelezni kell a környezetbarát termékek kifejlesztésére. A tanulmányt a hamburgi Ökológiai és Politikai Intézet (Ökopol) munkatársai készítették, akik megállapították, hogy az exportra kerülő készülékek egy része a bolhapiacokról, másik fele a használt árucikkeket árusító boltokból származik. Mivel egy régi számítógépben akár 100 különböző anyagot is tartalmazhat, így fontos lenne, hogy megfelelő módon történjen meg a feldolgozása és az esetleges újrahasznosítása.