Szekeres Viktor
Hitman - a bérgyilkos itthon is arat
A 47-es ügynök a filmvásznon, a stúdió trilógiában gondolkodik, de hogy van-e esélye a sikerre a Hitmannek, csak a nézőn múlik. Kritikánk.
Minden évre kell valami húzós cím a számítógépes játékok őrültjeinek, hogy a monitor elől a moziba csábítsák őket a hollywoodi stúdiók. Miután olyan kultjátékok is megfilmesedtek, mint a Doom vagy a Silent Hill, és miközben Uwe Boll már több mint egy éve rejtegeti a nagyközönség elől Dungeon Siege-es moziját, az idei évre a stúdiók úgy gondolták, hogy a Hitman lenne a megfelelő húzónév a sok eddig pletykaszinten felmerült cím közül.
Legyen, ezen ne múljék. A játékról gyorstalpalót nem tartanák, az lap megfelelő oldalain bőven lehet olvasni a gamerek szemszögéből a kopasz 47-es ügynök kalandjairól. Inkább azt említenénk meg, hogy az első "Vin Diesel lesz Hitman" tartalmú 2005-ös suttogásoktól kezdve 2006 decemberéig kellett várni, hogy kialakuljanak a produkció keretei (Luc Besson hozta lejáratott nevét...), hogy aztán két hónap alatt megtalálják a szereplőket és bejelentsék, hogy Timothy Olyphant lesz a hidegvérű, robotikus ölőember, a forgatás pedig tavasszal indul az őszi premierre készülve.
Az idővonalra pedig csak azért izgultunk rá, mert meglehetősen ritka, hogy egy produkciónál az első konkrétumok megjelenésétől egy év se teljen el a premierig. Márpedig a Hitmant nagyon siettették, hogy még 2007-ben moziba kerüljön, így az októberről novemberre halasztott bemutató nem lepett meg sokakat, de a várakozásnak vége, itt a várva várt film.
A 47-es ügynök, egy rejtélyes múlttal rendelkező férfi, akinek nyomában ugyan ott liheg az Interpol, de teljesen esélytelenek, ugyanis megbizatásai teljesítésének színhelyén csak a bérgyilkos kihűlt nyomaira lelnek a szervek. Azonban egyszer minden jónak vége szakad, és Szentpéterváron egy titokzatos megbízást követően a 47-es arról értesül, hogy szemtanúja akadt legutóbbi gyilkosságának, akit likvidálnia kell.
A Hitman-film legnagyobb baja, hogy nem elsővonalbeli akciófilmet faragtak belőle, hanem afféle másod- vagy harmadvonalbeli, B-kategóriásat. Bár a Fox titkolja a film költségvetését (az IMDB-s 70 milliós adat kicsit túlzásnak tetszik), sajnos minden porcikájáról lerí, hogy spórolós produkcióról van szó. Nem is csoda, hogy a rendező Xavier Gens első hollywoodi filmként kapta meg a Hitmant, de a zeneszerző és az operatőr is meglehetősen aprócska névnek számít, az író Skip Woods pedig 6 éve nem írt forgatókönyvet, ami meg is látszik.
Az olcsóságot már a szereposztás is sejtette, hiszen Olyphant - bár szerepelt pár ismertebb moziban (Sikoly 2, Tolvajtempó és ő volt a Die Hard-sorozat leggyengébb főgonosza is) -, de az utóbbi 3 évben végzett munkája alapján mégis csak tévés színésznek (értsd: irtó olcsónak) számított, még akkor is, ha a remek Deadwood című sorozatban kitűnő alakítást nyújtott. De a mellé rekrutált Robert "T-Bag" Knepper (Prison Break) és Henry Ian "Desmond" Cusick (Lost) is csak ismert arcok, akiket még egy ukrán "jónővel" egészítettek ki, plusz Dougray Scott-tal, akiről már rég elfelejtettük, hogy főgonosz volt az MI-2-ben.
A forgatási helyszíneket sem vitték túlzásba, főleg Bulgária és Oroszország, valamint Törökország, azaz a keleti blokk, így gondoltuk, hogy a filmre költötték a maradékot. De amikor feltűntek a főcímmel együtt a színészek nevei, a fekete alapon fehér mezei arial betűtípus, minden reményünket eloszlatta és gyorsan átkalibráltuk magunkat egy másodvonalú látványvilágra.
A kalibráció jól sikerülhetett, ugyanis a fenti negatívkodás ellenére a Hitmannel, mint filmmel nincs probléma, már ha egy tékás akciófilmként tekintünk rá, melyet egyes egyedül az Eidos brandje ad el. Mit kapunk ugyanis? Küszködő színészeket egy akcentusokkal teli világban, gyenge történetet, mondhatni felesleges flashbackes szerkezetet - és, ami a lényeges, nagyjából pörgős akciófilmet. Kell ennél több?
Ez van, ezt kell szeretni: a 47-es ügynök kalandja egy B-kategóriás, pörgős akciómozi képében jött világra, és mint olyan, jól teljesít. Ugyan akad benne bőven gagyizás, B-filmes bénázás, pár mosolyra ingerlő jelenet (a kopaszok felülnézetes, kétpisztolyos, vonatos tangója a csúcs), de mégsem mondhatjuk azt, hogy leülne a film. Zajlanak a Besson-féle fékezett habzású események, dörögnek a fegyverek, hullanak a statiszták, mint a legyek, jobbra-balra fröcsköl a vér, villannak a női mellek (47-esünk rá sem bagózik) és még egy olyan szót is kimondanak, amit IV. John McClane nem ejthetett ki a száján ("fuck"). Nem egy Crank vagy Halálos hajsza, de a Hitman sem pihen sokat és a tempóért cserébe elnézzük a bénázást.
Tehát aki csalódott a Die Hard 4. 13 évesekre kalibrált vérmentes akciómókájában, és nem látta az ugyancsak PG-13-as Bourne-ultimátumot, az esetleg a Hitmannel vigasztalódhat. Csak előre szólunk, hogy helyén kell kezelni a filmet, ugyanis a 47-es ügynök nem a számítógépes játék rangjához méltó költségvetést kapott a film kivitelezésére. (Nem kicsit meglepő, hogy a film készítői még arra is lusták voltak, hogy a 47-es ügynök eredetét bemutató filmkezdő képsorokat leforgassák, inkább kölcsönkérték a Sötét angyal (Dark Angel) című tévésorozatból a gyerekek Manticore-beli kiképzésének felvételeit...)
A Hitman, mint számítógépes játékadaptáció kérdésre még érdemes lenne kitérni, de ezt a játékot csak képből és leírásként ismerőként hanyagolnám, ami nem is baj, hiszen a film nem csak a gamereknek készült - sőt, főleg a többieknek, hiszen ők lesznek többen, ha beváltja a várakozásokat a mozi. E tekintetben bármennyire is semmilyennek tűnt Olyphant, mint a 47-es ügynök, elvileg ez volt a dolga, az érzelemmentes bérgyilkos megformázása. (És itt adunk hálát az égnek, hogy csak az Eidos rajongói körében merült fel a köpcös, 1,70-et alig meghaladó tinikedvenc Jason Statham neve főszereplőként, inkább az 1,83-as Olyphant kapta a szerepet.)
Hogy a történet mennyire Hitman-kompatíbilis, a fentiek miatt ugyancsak nem térünk ki, azonban a túlbuzgó játékosok vihetik a kontrollert is a moziba, ugyanis Genz direktor meglehetősen gyakran használja a 47-es ügynök tarkóját követő kameraállást. És az utalgatást ennyiben is lehetett volna hagyni, mert valljuk meg, hogy a tévéképernyő előtt Hitman Blood Money-zó kissrácok eléggé ötlettelen kikacsintásnak számítottak. Egy biztos, a film alapján nem fogom kipróbálni a játékot, mert hiába élvezhető helyenként, ha az ember "lehunyja a szemét", hiába tempós, de mégiscsak olyan bénácska, videótékába való. Talán, ha több pénzt és energiát feccöltek volna bele...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Minden évre kell valami húzós cím a számítógépes játékok őrültjeinek, hogy a monitor elől a moziba csábítsák őket a hollywoodi stúdiók. Miután olyan kultjátékok is megfilmesedtek, mint a Doom vagy a Silent Hill, és miközben Uwe Boll már több mint egy éve rejtegeti a nagyközönség elől Dungeon Siege-es moziját, az idei évre a stúdiók úgy gondolták, hogy a Hitman lenne a megfelelő húzónév a sok eddig pletykaszinten felmerült cím közül.
Legyen, ezen ne múljék. A játékról gyorstalpalót nem tartanák, az lap megfelelő oldalain bőven lehet olvasni a gamerek szemszögéből a kopasz 47-es ügynök kalandjairól. Inkább azt említenénk meg, hogy az első "Vin Diesel lesz Hitman" tartalmú 2005-ös suttogásoktól kezdve 2006 decemberéig kellett várni, hogy kialakuljanak a produkció keretei (Luc Besson hozta lejáratott nevét...), hogy aztán két hónap alatt megtalálják a szereplőket és bejelentsék, hogy Timothy Olyphant lesz a hidegvérű, robotikus ölőember, a forgatás pedig tavasszal indul az őszi premierre készülve.
Az idővonalra pedig csak azért izgultunk rá, mert meglehetősen ritka, hogy egy produkciónál az első konkrétumok megjelenésétől egy év se teljen el a premierig. Márpedig a Hitmant nagyon siettették, hogy még 2007-ben moziba kerüljön, így az októberről novemberre halasztott bemutató nem lepett meg sokakat, de a várakozásnak vége, itt a várva várt film.
A 47-es ügynök, egy rejtélyes múlttal rendelkező férfi, akinek nyomában ugyan ott liheg az Interpol, de teljesen esélytelenek, ugyanis megbizatásai teljesítésének színhelyén csak a bérgyilkos kihűlt nyomaira lelnek a szervek. Azonban egyszer minden jónak vége szakad, és Szentpéterváron egy titokzatos megbízást követően a 47-es arról értesül, hogy szemtanúja akadt legutóbbi gyilkosságának, akit likvidálnia kell.
A Hitman-film legnagyobb baja, hogy nem elsővonalbeli akciófilmet faragtak belőle, hanem afféle másod- vagy harmadvonalbeli, B-kategóriásat. Bár a Fox titkolja a film költségvetését (az IMDB-s 70 milliós adat kicsit túlzásnak tetszik), sajnos minden porcikájáról lerí, hogy spórolós produkcióról van szó. Nem is csoda, hogy a rendező Xavier Gens első hollywoodi filmként kapta meg a Hitmant, de a zeneszerző és az operatőr is meglehetősen aprócska névnek számít, az író Skip Woods pedig 6 éve nem írt forgatókönyvet, ami meg is látszik.
Az olcsóságot már a szereposztás is sejtette, hiszen Olyphant - bár szerepelt pár ismertebb moziban (Sikoly 2, Tolvajtempó és ő volt a Die Hard-sorozat leggyengébb főgonosza is) -, de az utóbbi 3 évben végzett munkája alapján mégis csak tévés színésznek (értsd: irtó olcsónak) számított, még akkor is, ha a remek Deadwood című sorozatban kitűnő alakítást nyújtott. De a mellé rekrutált Robert "T-Bag" Knepper (Prison Break) és Henry Ian "Desmond" Cusick (Lost) is csak ismert arcok, akiket még egy ukrán "jónővel" egészítettek ki, plusz Dougray Scott-tal, akiről már rég elfelejtettük, hogy főgonosz volt az MI-2-ben.
A forgatási helyszíneket sem vitték túlzásba, főleg Bulgária és Oroszország, valamint Törökország, azaz a keleti blokk, így gondoltuk, hogy a filmre költötték a maradékot. De amikor feltűntek a főcímmel együtt a színészek nevei, a fekete alapon fehér mezei arial betűtípus, minden reményünket eloszlatta és gyorsan átkalibráltuk magunkat egy másodvonalú látványvilágra.
A kalibráció jól sikerülhetett, ugyanis a fenti negatívkodás ellenére a Hitmannel, mint filmmel nincs probléma, már ha egy tékás akciófilmként tekintünk rá, melyet egyes egyedül az Eidos brandje ad el. Mit kapunk ugyanis? Küszködő színészeket egy akcentusokkal teli világban, gyenge történetet, mondhatni felesleges flashbackes szerkezetet - és, ami a lényeges, nagyjából pörgős akciófilmet. Kell ennél több?
Ez van, ezt kell szeretni: a 47-es ügynök kalandja egy B-kategóriás, pörgős akciómozi képében jött világra, és mint olyan, jól teljesít. Ugyan akad benne bőven gagyizás, B-filmes bénázás, pár mosolyra ingerlő jelenet (a kopaszok felülnézetes, kétpisztolyos, vonatos tangója a csúcs), de mégsem mondhatjuk azt, hogy leülne a film. Zajlanak a Besson-féle fékezett habzású események, dörögnek a fegyverek, hullanak a statiszták, mint a legyek, jobbra-balra fröcsköl a vér, villannak a női mellek (47-esünk rá sem bagózik) és még egy olyan szót is kimondanak, amit IV. John McClane nem ejthetett ki a száján ("fuck"). Nem egy Crank vagy Halálos hajsza, de a Hitman sem pihen sokat és a tempóért cserébe elnézzük a bénázást.
Tehát aki csalódott a Die Hard 4. 13 évesekre kalibrált vérmentes akciómókájában, és nem látta az ugyancsak PG-13-as Bourne-ultimátumot, az esetleg a Hitmannel vigasztalódhat. Csak előre szólunk, hogy helyén kell kezelni a filmet, ugyanis a 47-es ügynök nem a számítógépes játék rangjához méltó költségvetést kapott a film kivitelezésére. (Nem kicsit meglepő, hogy a film készítői még arra is lusták voltak, hogy a 47-es ügynök eredetét bemutató filmkezdő képsorokat leforgassák, inkább kölcsönkérték a Sötét angyal (Dark Angel) című tévésorozatból a gyerekek Manticore-beli kiképzésének felvételeit...)
A Hitman, mint számítógépes játékadaptáció kérdésre még érdemes lenne kitérni, de ezt a játékot csak képből és leírásként ismerőként hanyagolnám, ami nem is baj, hiszen a film nem csak a gamereknek készült - sőt, főleg a többieknek, hiszen ők lesznek többen, ha beváltja a várakozásokat a mozi. E tekintetben bármennyire is semmilyennek tűnt Olyphant, mint a 47-es ügynök, elvileg ez volt a dolga, az érzelemmentes bérgyilkos megformázása. (És itt adunk hálát az égnek, hogy csak az Eidos rajongói körében merült fel a köpcös, 1,70-et alig meghaladó tinikedvenc Jason Statham neve főszereplőként, inkább az 1,83-as Olyphant kapta a szerepet.)
Hogy a történet mennyire Hitman-kompatíbilis, a fentiek miatt ugyancsak nem térünk ki, azonban a túlbuzgó játékosok vihetik a kontrollert is a moziba, ugyanis Genz direktor meglehetősen gyakran használja a 47-es ügynök tarkóját követő kameraállást. És az utalgatást ennyiben is lehetett volna hagyni, mert valljuk meg, hogy a tévéképernyő előtt Hitman Blood Money-zó kissrácok eléggé ötlettelen kikacsintásnak számítottak. Egy biztos, a film alapján nem fogom kipróbálni a játékot, mert hiába élvezhető helyenként, ha az ember "lehunyja a szemét", hiába tempós, de mégiscsak olyan bénácska, videótékába való. Talán, ha több pénzt és energiát feccöltek volna bele...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Hitman - A bérgyilkos (Hitman) magyarul beszélő francia-amerikai akciófilm, 93 perc, 2007 Rendező: Xavier Gens Forgatókönyvíró: Skip Woods Zeneszerző: Geoff Zanelli Operatőr: Laurent Bares Producer: Chuck Gordon, Luc Besson, Pierre-Ange Le Pogam, Adrian Askarieh Szereplők: Timothy Olyphant (47-es) Dougray Scott (Mike) Olga Kurylenko (Nika) Robert Knepper (Yuri) Ulrich Thomsen (Mikhail Belicoff) Henry Ian Cusick (Udre) Michael Offei |
