Napi Online
Feltámadt a jegyüzérkedés az interneten
Legális jegyüzérkedés folyik a világhálón az eladók és vásárlók kölcsönös elégedettségére, ám a jegyforgalmazók bosszúságára.
Aki megélte a "boldog szocialista békeidőket", az még emlékezik a jegyüzérekre, akik felvásárolták a legjobb nyugati filmekre szóló jegyeket és szolid - vagy kevésbé szolid -, felárért kínálták azokat a moziba érkező mezei nézőknek. E sorok írója például úgy jutott be a Csillagok háborúja 2. részére (A birodalom visszavág), hogy két önkéntes állampolgár elállta a pénztárhoz vezető utat a jegyre várók kígyózó sorába újra és újra betolakodó jegyüzérek előtt, s így az igazi nézők is szabott áron juthattak hozzá a belépőkhöz.
Nos, nincs új a nap alatt: élelmes emberek újra feltalálták a jegyek másodlagos kereskedését, csak persze modernizált, internetes formában. Az Egyesült Államokban sokan tudják, hogy ha jó helyen akarnak ülni a színházi eladáson vagy állni egy koncerten, akkor nem a hivatalos jegyforgalmazó honlapokra kell benézniük, hanem az olyanokra, mint például a StubHub.com nyílt piactérre, ahol rajongók, félamatőr spekulánsok és jegybrókerek árulják az általuk jó előre felvásárolt jegyeket - derül ki a Business Week cikkéből.
Hogy nem kis üzletről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évente 2 milliárd belépő talál gazdára ily módon, és az elmúlt időszakban minden évben megduplázódott ez az szám. A legtöbb jegy az említett webhely mellett az eBay aukciós site-on talál gazdára.
Mindez persze nem tetszik az online-jegyforgalmazóknak, mert úgy érzik, az ő hasznukat viszi el, ha mások is kereskednek portékájukkal. Volt olyan közöttük, amely azért lobbizott a törvényhozóknál, hogy tegyenek illegálissá minden olyan tevékenységet, amelyben akár a hivatalos árnál egy dollárral drágábban kínálnak fel eladásra belépőket. Más hivatalos árusító site-ok megpróbálkoztak azzal, hogy érvénytelenítették az eBayon vagy a StubHubon eladott jegyeket.
Végül megpróbálják bevetni a média fegyverét is: olyan oldalakat nyitottak, ahol bárki elmondhatja jegyvásárlási tapasztalatait, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor átvertek valakit a másodkézen szerzett beugróval. Még azt a lehetőséget is felkínálják, hogy ha a nyilatkozó vállalkozik rá, akkor összehozzák egy újságíróval, aki még nagyobb nyilvánosságot adhat az esetnek. A jegybrókerek válasza: az általuk közvetített megszámlálhatatlanul sok ügylettel kapcsolatban alig kapnak reklamációt.
A vita lényege persze egy örök kérdés: vajon a koncert-, színház-, sporteseményjegyek eltérnek-e bármilyen szempontból más pénzért kapható dolgoktól, köztük a részvényektől vagy a kötvényektől, vagy akár az internetes aukciós site-okon felkínált használati tárgyaktól? A dologban érdekeltek szerint persze a válasz: nem. A kulturális események szervezői óriási pénzeket fektetnek a produkciókba, kockáztatnak, amibe az is beleértendő, hogy egy bizonyos összeg mintegy a levegőben lóg, azaz a jegy értéke nem határozható meg előre pontosan, mert nem lehet tökéletesen megjósolni, milyen érdeklődés kísér majd egy-egy előadást.
Ez az a rés, ahova a modern jegyüzérek benyomulnak, és megpróbálnak pénzt csinálni. Ebben benne van a bukás lehetősége is, mert az előre felvásárolt jegyek nem feltétlenül drágulnak, továbbá adott a verseny, hiszen az interneten egy oldalon egymás mellett vannak a jegybrókerek ajánlatai. Végül, de nem utolsósorban ez éppen olyan szabályozott piac, mint mondjuk a részvényeké: ha egy rendezvényszervező bizonyos belépők forgalmát korlátozni akarja, akkor ezt dedikált jegyekkel megteheti, amelyek tulajdonosait személyesen ellenőrzik belépéskor.
Az online-szabadpiac híveinek szemében az elsődleges jegykereskedők csak újabb példái a piaci monopóliumukat féltő vállalkozásoknak. Úgy vélik, hasonlóan más kereskedelmi és ipari mogulok hiábavaló piacőrzési kísérleteihez az ö erőfeszítéseik is kudarcba fulladnak majd. Várakozásukat igazolhatja a StubHub egyik legnagyobb sikere, nevezetesen az, hogy az egyik Madonna-koncertre több ezer jegy kelt el a site-on keresztül. Az internetes vállalkozás irányítói ennek alapján azt üzenik a hivatalos értékesítőknek: hölgyeim és uraim, lehet utánunk csinálni!
Aki megélte a "boldog szocialista békeidőket", az még emlékezik a jegyüzérekre, akik felvásárolták a legjobb nyugati filmekre szóló jegyeket és szolid - vagy kevésbé szolid -, felárért kínálták azokat a moziba érkező mezei nézőknek. E sorok írója például úgy jutott be a Csillagok háborúja 2. részére (A birodalom visszavág), hogy két önkéntes állampolgár elállta a pénztárhoz vezető utat a jegyre várók kígyózó sorába újra és újra betolakodó jegyüzérek előtt, s így az igazi nézők is szabott áron juthattak hozzá a belépőkhöz.
Nos, nincs új a nap alatt: élelmes emberek újra feltalálták a jegyek másodlagos kereskedését, csak persze modernizált, internetes formában. Az Egyesült Államokban sokan tudják, hogy ha jó helyen akarnak ülni a színházi eladáson vagy állni egy koncerten, akkor nem a hivatalos jegyforgalmazó honlapokra kell benézniük, hanem az olyanokra, mint például a StubHub.com nyílt piactérre, ahol rajongók, félamatőr spekulánsok és jegybrókerek árulják az általuk jó előre felvásárolt jegyeket - derül ki a Business Week cikkéből.
Hogy nem kis üzletről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évente 2 milliárd belépő talál gazdára ily módon, és az elmúlt időszakban minden évben megduplázódott ez az szám. A legtöbb jegy az említett webhely mellett az eBay aukciós site-on talál gazdára.
Mindez persze nem tetszik az online-jegyforgalmazóknak, mert úgy érzik, az ő hasznukat viszi el, ha mások is kereskednek portékájukkal. Volt olyan közöttük, amely azért lobbizott a törvényhozóknál, hogy tegyenek illegálissá minden olyan tevékenységet, amelyben akár a hivatalos árnál egy dollárral drágábban kínálnak fel eladásra belépőket. Más hivatalos árusító site-ok megpróbálkoztak azzal, hogy érvénytelenítették az eBayon vagy a StubHubon eladott jegyeket.
Végül megpróbálják bevetni a média fegyverét is: olyan oldalakat nyitottak, ahol bárki elmondhatja jegyvásárlási tapasztalatait, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor átvertek valakit a másodkézen szerzett beugróval. Még azt a lehetőséget is felkínálják, hogy ha a nyilatkozó vállalkozik rá, akkor összehozzák egy újságíróval, aki még nagyobb nyilvánosságot adhat az esetnek. A jegybrókerek válasza: az általuk közvetített megszámlálhatatlanul sok ügylettel kapcsolatban alig kapnak reklamációt.
A vita lényege persze egy örök kérdés: vajon a koncert-, színház-, sporteseményjegyek eltérnek-e bármilyen szempontból más pénzért kapható dolgoktól, köztük a részvényektől vagy a kötvényektől, vagy akár az internetes aukciós site-okon felkínált használati tárgyaktól? A dologban érdekeltek szerint persze a válasz: nem. A kulturális események szervezői óriási pénzeket fektetnek a produkciókba, kockáztatnak, amibe az is beleértendő, hogy egy bizonyos összeg mintegy a levegőben lóg, azaz a jegy értéke nem határozható meg előre pontosan, mert nem lehet tökéletesen megjósolni, milyen érdeklődés kísér majd egy-egy előadást.
Ez az a rés, ahova a modern jegyüzérek benyomulnak, és megpróbálnak pénzt csinálni. Ebben benne van a bukás lehetősége is, mert az előre felvásárolt jegyek nem feltétlenül drágulnak, továbbá adott a verseny, hiszen az interneten egy oldalon egymás mellett vannak a jegybrókerek ajánlatai. Végül, de nem utolsósorban ez éppen olyan szabályozott piac, mint mondjuk a részvényeké: ha egy rendezvényszervező bizonyos belépők forgalmát korlátozni akarja, akkor ezt dedikált jegyekkel megteheti, amelyek tulajdonosait személyesen ellenőrzik belépéskor.
Az online-szabadpiac híveinek szemében az elsődleges jegykereskedők csak újabb példái a piaci monopóliumukat féltő vállalkozásoknak. Úgy vélik, hasonlóan más kereskedelmi és ipari mogulok hiábavaló piacőrzési kísérleteihez az ö erőfeszítéseik is kudarcba fulladnak majd. Várakozásukat igazolhatja a StubHub egyik legnagyobb sikere, nevezetesen az, hogy az egyik Madonna-koncertre több ezer jegy kelt el a site-on keresztül. Az internetes vállalkozás irányítói ennek alapján azt üzenik a hivatalos értékesítőknek: hölgyeim és uraim, lehet utánunk csinálni!