Hunter
Tesztelték a Mars-utazásra szánt hajtóművet
A NASA 103 másodpercen keresztül égette azt a kísérleti hajtóművet, amit a Mars-utazások egyik legalkalmasabb erőforrásának tartanak, és eddig csupán laboratóriumban teszteltek.
A folyékony oxigénnel és folyékony metánnal működő hajtómű körülbelül 20 százalékkal hatékonyabb a hagyományos hipergol hajtóanyagoknál, melyek érintkezés hatására spontán gyulladnak be, emellett kevesebb üledéket hagynak maguk után, szemben az olyan üzemanyagokkal, mint a kerozin, ami segít megelőzni a hajtómű eltömődését. Bár a végleges változat még évekre van, a NASA, az Egyesült Államok Légiereje és a KT Engineering által kivitelezett tesztüzem nagy előrelépésnek számít, mivel eddig csupán néhány országnak, főként az USA-nak és Oroszországnak sikerült tesztelnie oxigén-metán hajtóművet, kizárólag laboratóriumban.
A NASA illetékesei szerint egy műholdak alacsony földkörüli pályára állítására alkalmas oxigén-metán hajtómű kifejlesztése körülbelül 3-4 évet vehet igénybe, jelenleg a technika életképességét vizsgálják. Az űrhivatal tervei szerint már az űrsiklók utódjául szolgáló, illetve a Bush-tervezet szerint 2018-ban már a Holdra majd később a Marsra is eljutó CEV-t (Crew Exploration Vehicle) is ezzel szerelnék fel, a tapasztalatok hiányában azonban ezt a lépést elhalasztották.
Az oxigén-metán hajtómű rendkívül hasznos lenne egy Mars-utazás esetén, mivel mindkét összetevő kivonható a vörös bolygó légköréből, ezáltal kevesebb üzemanyagot kellene szállítania az űrhajónak, nagyobb helyet hagyva a tudományos műszereknek és a legénység ellátmányának. Ez a szempont azonban csak a Mars esetében érdekes, a közelebbi célkitűzéseket, mint a Nemzetközi Űrállomásra való oda- és visszajutást, valamint a Holdra való eljutást tekintve nincs igazán létjogosultsága, mivel túl drágának bizonyul a jelenlegi technikákkal összevetve, éppen ezért hezitál a NASA az alkalmazását illetően.
Természetesen a Hold-expedíciók számára is lennének pozitívumai, mivel összességében még így is kevesebb üzemanyagot kellene szállítania az ezzel felszerelt űreszköznek, a mérgező hidrazinból és nitrogén-tetroxidból álló hipergol üzemanyagok hatékonyságukat tekintve azonban elmaradnak az oxigén-metán üzemanyagtól, a súly pedig nagy úr egy-egy űrexpedíció megtervezésénél.
A következő tesztelést szeptemberre tűzték ki, addigra az oxigén-metán hajtómű több fém alkatrészét a tényleges űrrepüléshez alkalmasabb kompozit anyagokra cserélik.
A folyékony oxigénnel és folyékony metánnal működő hajtómű körülbelül 20 százalékkal hatékonyabb a hagyományos hipergol hajtóanyagoknál, melyek érintkezés hatására spontán gyulladnak be, emellett kevesebb üledéket hagynak maguk után, szemben az olyan üzemanyagokkal, mint a kerozin, ami segít megelőzni a hajtómű eltömődését. Bár a végleges változat még évekre van, a NASA, az Egyesült Államok Légiereje és a KT Engineering által kivitelezett tesztüzem nagy előrelépésnek számít, mivel eddig csupán néhány országnak, főként az USA-nak és Oroszországnak sikerült tesztelnie oxigén-metán hajtóművet, kizárólag laboratóriumban.
A NASA illetékesei szerint egy műholdak alacsony földkörüli pályára állítására alkalmas oxigén-metán hajtómű kifejlesztése körülbelül 3-4 évet vehet igénybe, jelenleg a technika életképességét vizsgálják. Az űrhivatal tervei szerint már az űrsiklók utódjául szolgáló, illetve a Bush-tervezet szerint 2018-ban már a Holdra majd később a Marsra is eljutó CEV-t (Crew Exploration Vehicle) is ezzel szerelnék fel, a tapasztalatok hiányában azonban ezt a lépést elhalasztották.
Az oxigén-metán hajtómű rendkívül hasznos lenne egy Mars-utazás esetén, mivel mindkét összetevő kivonható a vörös bolygó légköréből, ezáltal kevesebb üzemanyagot kellene szállítania az űrhajónak, nagyobb helyet hagyva a tudományos műszereknek és a legénység ellátmányának. Ez a szempont azonban csak a Mars esetében érdekes, a közelebbi célkitűzéseket, mint a Nemzetközi Űrállomásra való oda- és visszajutást, valamint a Holdra való eljutást tekintve nincs igazán létjogosultsága, mivel túl drágának bizonyul a jelenlegi technikákkal összevetve, éppen ezért hezitál a NASA az alkalmazását illetően.
Természetesen a Hold-expedíciók számára is lennének pozitívumai, mivel összességében még így is kevesebb üzemanyagot kellene szállítania az ezzel felszerelt űreszköznek, a mérgező hidrazinból és nitrogén-tetroxidból álló hipergol üzemanyagok hatékonyságukat tekintve azonban elmaradnak az oxigén-metán üzemanyagtól, a súly pedig nagy úr egy-egy űrexpedíció megtervezésénél.
A következő tesztelést szeptemberre tűzték ki, addigra az oxigén-metán hajtómű több fém alkatrészét a tényleges űrrepüléshez alkalmasabb kompozit anyagokra cserélik.