Egy négy éven át tartó tanulmány 15 kórház 2.060 szívinfarktusos esetének elemzéséből megállapította, hogy egyes esetekben az úgynevezett testen kívüli élmény összhangban van a valós eseményekkel.

Az amerikai, brit és ausztrál kutatók részvételével készült tanulmány először tesztelte objektív markerek alkalmazásával a tudatos élmények hitelességét, hogy megállapítsa, vajon a beszámolókban említett testen kívüli élményekkel kapcsolatos tudatosság valós, vagy hallucinációs eseményeken alapul-e.

A halállal kapcsolatos emlékeket, a testen kívüli-, vagy a halálközeli élményeket általában hallucinációs, vagy érzékcsalódási természetűnek tekintik, pedig egy alig vizsgált jelenségről alkotnak véleményt. "A kialakult nézettel ellentétben a halál nem egy adott pillanat, hanem egy potenciálisan visszafordítható folyamat, ami a szív, a tüdő és az agy működésének leállását okozó súlyos betegségek, vagy baleset után következik be. Ebben a tanulmányban túl akartunk lépni az érzelmekkel teli, ugyanakkor alig ismert halálközeli élmény fogalmán, hogy tárgyilagosan vizsgálhassuk, mi történik, amikor meghalunk" - magyarázta dr. Sam Parnia, a New York Állami Egyetem Újjáélesztési Kutatások igazgatója, a tanulmány szerzője.

A vizsgálat eredményei szerint a szívinfarktust túlélők 39 százaléka, akik képesek voltak végigmenni egy strukturált interjún, arról számoltak be, hogy tudatában voltak a halál állapotának, érdekes módon azonban nem rendelkeztek semmilyen határozott emlékkel az eseményekről. "Ez arra utal, hogy kezdetben sokuknak lehet mentális tevékenysége, a felépülés során azonban elvesztik emlékeiket, ami lehet az agysérülés, vagy az altatószerek hatása" - mondta Parnia.

Azok körében, akiknél további interjúkat is készítettek, 46 százalék tapasztalt széleskörű mentális emléket a halállal kapcsolatban, ami nem egyezett meg a halálközeli élmény általánosan alkalmazott fogalmával, többnyire a félelem és üldözöttség élményéről számolva be. Csupán 9 százaléknál alakult ki a halálközeli élményeknek megfelelő, és 2 százaléknál a testen kívüli élményekkel egyező tudatosság, melyekben az alany emlékezett arra, hogy "hallotta" vagy "látta" az eseményeket.

Parnia elmondta, az egyik esetnél igazolták, hogy hallási stimulációt alkalmaztak a szívleállás közben. "Ez fontos, mivel gyakran feltételezik, hogy a halállal kapcsolatos élmények hallucinációk, vagy illúziók, amik vagy a szív leállása előtt, vagy a sikeres újraindítása után következnek be, de nem a szív leállása közben zajló valós eseményekkel kapcsolatosak" - taglalta. "Ebben az esetben az öntudat és a tudatosság egy háromperces időszakban következett be, amikor a páciensnek nem volt szívműködése. Ez paradox, mivel az agyműködés jellemzően a szív leállásától számított 20-30 másodpercen belül leáll, és nem is indul újra a szív újraindulását megelőzően. Ezen felül a vizuális tudatosság emlékei ebben az esetben megegyeztek az igazolt eseményekkel"

Mivel a vizuális tudatosságra, vagyis a teljes testen kívüli élményekre csak 2 százalék esetében volt példa, ugyanakkor tagadni sem sikerült ezek létezését, további kutatásokra lesz szükség ezen a területen, összegzett Parnia.