SG.hu
Kígyószerű robot fog életet keresni a Szaturnusz holdján, az Enceladuson
A NASA JPL (Jet Propulsion Laboratory) sosem zárkózik el a futurisztikus robotikai alkalmazásoktól, és most azt vizsgálja, hogyan lehetne a kigyószerű kialakítású robotokat a földönkívüli élet felderítésére használni.
A kígyórobotok formavilága már évtizedek óta létezik. Amellett, hogy sokszínűséget visz az automatizálás világába, a kialakításnak számos pragmatikus tulajdonsága is van. Az első a redundancia, amely biztosítja, hogy a rendszer akkor is tovább működjön, ha egy modul megsérül. A második, hogy a test lehetővé teszi a szűk helyekre való bebújást. Ez utóbbi tulajdonság tette a kígyórobotokat a kereső- és mentőcsapatok drága kiegészítőjévé, mivel ezek a rendszerek be tudnak préselődni olyan helyekre, ahová az emberek és más robotok nem tudnak. Egyé alkalmazások közé tartozik a vízvezeték- és csatornaszerelés, sőt az orvostudomány is, ahol olyan kicsinyített változatokkal dolgoznak, amelyek képesek a vénákat vagy a belső szerveket megvizsgálni.
Mint az ilyen jellegű történeteknél oly gyakran, itt is még nagyon korai stádiumban vagyunk. Jelenleg földi tájakon folynak a tesztek, amelyeket úgy terveztek, hogy utánozzák azt, amivel az ilyen rendszerek találkozhatnak. Ez jelen esetben rengeteg jeget jelent, mivel a NASA kutatói azt tervezik, hogy a Szaturnusz hideg holdjára, az Enceladusra küldik. Ennek felszínén a Cassini néhány éve történt átrepülései vízben gazdag környezetet mutattak ki, ezáltal a Naprendszerünkben lévő élet potenciális jelöltjévé téve a jéggel borított holdat. A terv az, hogy a kígyórobot feltárja a holdkéreg alatti óceánokat, és végre választ adjon a világegyetem egyik nagy, nyitott kérdésére.
"Úgy tervezték, hogy alkalmazkodni tudjon az óceánok világa által inspirált terepen, instabil közegekben, zárt labirintusokban és folyadékokban való közlekedésre" - írja a kutatás mögött álló csapat. "Az Exobiology Extant Life Surveyor (EELS) hardver- és szoftverarchitektúrájának megtervezésénél, a szükséges mobilitásnál és autonóm képességeknél az Enceladus a sorvezető. Az odafelé vezető úton ugródeszkaként gleccsereket használtunk földi analóg jégkörnyezetként az architektúra fejlesztéséhez és teszteléséhez." A projekthez a JPL az Arizonai Állami Egyetemmel; a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemmel; és a Carnegie Mellon Egyetemmel fogott össze - utóbbi már régóta tervez kígyórobotokat.
"Az Enceladuson az EELS lecsúszhatna a felszínen lévő gejzírekbe és átúszhatna a hatalmas óceánon, amely a déli pólusnál a becslések szerint 9 kilométer mélységű" - jegyzi meg a CMU. "Az EELS kockázattudatos tervezéssel, helyzetfelismeréssel, mozgástervezéssel és testtudatos irányítással van felszerelve, hogy autonóm módon tudjon mozogni a Földtől és az emberi irányítástól távol." A NASA szerint a rendszer súlya 100 kg, a mérete pedig 4,4 méter.
A kígyórobotok formavilága már évtizedek óta létezik. Amellett, hogy sokszínűséget visz az automatizálás világába, a kialakításnak számos pragmatikus tulajdonsága is van. Az első a redundancia, amely biztosítja, hogy a rendszer akkor is tovább működjön, ha egy modul megsérül. A második, hogy a test lehetővé teszi a szűk helyekre való bebújást. Ez utóbbi tulajdonság tette a kígyórobotokat a kereső- és mentőcsapatok drága kiegészítőjévé, mivel ezek a rendszerek be tudnak préselődni olyan helyekre, ahová az emberek és más robotok nem tudnak. Egyé alkalmazások közé tartozik a vízvezeték- és csatornaszerelés, sőt az orvostudomány is, ahol olyan kicsinyített változatokkal dolgoznak, amelyek képesek a vénákat vagy a belső szerveket megvizsgálni.
Mint az ilyen jellegű történeteknél oly gyakran, itt is még nagyon korai stádiumban vagyunk. Jelenleg földi tájakon folynak a tesztek, amelyeket úgy terveztek, hogy utánozzák azt, amivel az ilyen rendszerek találkozhatnak. Ez jelen esetben rengeteg jeget jelent, mivel a NASA kutatói azt tervezik, hogy a Szaturnusz hideg holdjára, az Enceladusra küldik. Ennek felszínén a Cassini néhány éve történt átrepülései vízben gazdag környezetet mutattak ki, ezáltal a Naprendszerünkben lévő élet potenciális jelöltjévé téve a jéggel borított holdat. A terv az, hogy a kígyórobot feltárja a holdkéreg alatti óceánokat, és végre választ adjon a világegyetem egyik nagy, nyitott kérdésére.
"Úgy tervezték, hogy alkalmazkodni tudjon az óceánok világa által inspirált terepen, instabil közegekben, zárt labirintusokban és folyadékokban való közlekedésre" - írja a kutatás mögött álló csapat. "Az Exobiology Extant Life Surveyor (EELS) hardver- és szoftverarchitektúrájának megtervezésénél, a szükséges mobilitásnál és autonóm képességeknél az Enceladus a sorvezető. Az odafelé vezető úton ugródeszkaként gleccsereket használtunk földi analóg jégkörnyezetként az architektúra fejlesztéséhez és teszteléséhez." A projekthez a JPL az Arizonai Állami Egyetemmel; a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemmel; és a Carnegie Mellon Egyetemmel fogott össze - utóbbi már régóta tervez kígyórobotokat.
"Az Enceladuson az EELS lecsúszhatna a felszínen lévő gejzírekbe és átúszhatna a hatalmas óceánon, amely a déli pólusnál a becslések szerint 9 kilométer mélységű" - jegyzi meg a CMU. "Az EELS kockázattudatos tervezéssel, helyzetfelismeréssel, mozgástervezéssel és testtudatos irányítással van felszerelve, hogy autonóm módon tudjon mozogni a Földtől és az emberi irányítástól távol." A NASA szerint a rendszer súlya 100 kg, a mérete pedig 4,4 méter.