186
Hová lettek a férfiak?
-
boleron1 #105 Visszatérve a topik eredeti témájához a szerintem szükséges kitekintés után, érthetővé válik, hogy hová tűntek a férfiak, hová lettek a férfiakra jellemző értékek, miért és hová tűntek, miért szorultak háttérbe és váltak támadhatóvá. A korunkra jellemző jelenség ott kezdődött, mikor politikai-gazdasági okokból az azt képviselő elit férfitagjai-merthogy akkor még férfidominancia volt e két területen- a női emancipációs mozgalmak mögé álltak, nem gondolva arra, hogy ehhez csatlakozni fognak az afroamerikai nők, és velük az egyenjogúságukért jogosan küzdő fekete férfiak is. Innentől viszont nem volt visszaút, hiszen az emancipációt és az egyenjogúságot nem lehetett volna csak a fehér nőkre vonatkoztatni, és a fekete férfiak egyenjogúsítását sem akkor, amikor USA az emberi jogokat védő demokráciának kiáltotta ki magát a világ előtt, és ezen a címen folytatta háborúit is. A következmény az lett, hogy a fehér és fekete nők, és fekete férfiak is bekerültek a közéletbe. Ezzel sem lenne semmi gond önmagában, bár ezzel már a korábbi férfidominancia bizony felborult. A gond ott kezdődött, mikor mindezt a magánéletre is kiterjesztették, és a magánszféra ezzel összefonódott a közszférával, amit nyertek a fehér-fekete nők a közszférában, azt a magánszférában is érvényesítették, és kétségtelenül teljes joggal. Amit azután nagylapáttal rátett a politikai és gazdasági elit, az már kizárólag politikai és gazdasági érdek volt, a fogyasztás és szavazatszerzés címén, ami szétverte nem csak a családokat, a társadalmi alapszövetet is, de a vele járó elégedetlenség átcsapott a fehér civilizáció és kultúra elleni lázadással, hiszen magát az igazságtalan kapitalizmust, a fogyasztás erőltetését, a velejáró eladósodást, középréteg süllyedését végül is fehér politika és gazdasági elit okozta. Ehhez csatlakoztak a radikális, szélsőséges mozgalmak, melyek már mindenféle korábban hátrányosan érintett réteget, csoportot, kisebbséget védelmükbe vettek, korlátozott életmódot, szokást és hagyományt leseprő szándékkal. S ezt bizony támogatta nem csak a fehér férfi politikai-gazdasági elit, hanem immár a közszférába bekerült fehér és fekete nő is, a hatalom érdekében. A társadalom közszférán kívül eső fehér férfi és nőtagjai pedig kiszolgáltatottá, tehetetlenné váltak családjukkal és gyerekeikkel együtt, nem tudják megvédeni sem magukat, sem gyerekeiket az esztelen és trendi ideológiáktól. -
boleron1 #104 Azt gondolom, hogy a folyamatos új termék piacra dobását is a profit hajtja. A profitból a tőkésnek sosem elég, feneketlen az éhsége, csak hát tőkések nem mindegyik csoportja forgatja vissza jó részét a termelésbe, hanem saját életvitelét, luxuséletét bővíti vele, illetve teszi be a bankba saját céljaira, miközben a középréteg rendesen lecsúszott 1970-es évek óta Nyugaton és Nyugat-Európában, vagyis nem volt fizetőképes, de hogy a profit és haszon meglegyen a tőkésnek, hitelt biztosított nekik, hogy tudjanak fizetni. Ép ésszel nem vesz fel hitelt az, akinek a jövedelme nem biztosítja csak éppen a megélhetését, ezért a reklámpiac és a gyártók az emberek érzékenységére, egészséges hiúságára játszik rá, vagyis nem vagy értékelhető egyén, ha nem rendelkezel a legújabb használati tárgyakkal, s mivel tényleg ész nélkül vesznek hitelre mindent, már a környezet is kicikizi azt, akinek nincs meg a legújabb termék. Szóval ez az egész végtelenül tisztességtelen, és én nem is tudok erre semmi mentséget találni a legjobb jóindulattal sem. Ezt nevezem én piszkos haszonelvűségnek, mert minden saját önös érdekből történik, és mindez nagy károkat okoz a társadalomnak, az egyéneknek lelki, szellemi és fizikai értelemben is. Érthető hát, hogy a baloldal lázad a kapitalizmus ezen formája ellen, csak az a baj ezzel is, hogy ők meg a másik végletbe esnek, nem megoldják a problémákat az osztogatással, a költségvetés esztelen széthordásával, majd hitelt vesznek fel. Képtelenség.
Egyébiránt a feminizmussal kezdődött folyamattal nem lenne semmi baj, ha nem fordult volna át szélsőséges, radikális, mindent felborító és céljaikból semmi meg nem valósítható vágyakká, ideálokká. Amivel együtt járt az is, hogy míg korábban a magánszféra és a közszféra élesen különvált, most összemosták a kettőt, ami korábban magánügy volt, az most közügy lett, de úgy, hogy amit így nem tudnak megoldani, azt magánügynek tekintik. Ilyen a szexuális identitás is. A szexuális élet magánügy, hálószobára tartozik, mégis közüggyé vált. De ilyen a gyerekek védelme is, miközben a családi életbe is beavatkoznak a gyerek érdekében, eközben simán megtehetik a szülők, hogy 4-5 éves kortól eldöntik, hogy a gyerek fiú legyen majd, vagy lány fejlődése során, és hormonokkal kezelik már kis kortól. Nos itt hol a gyerek érdeke, a gyerek védelme? Milyen alapon dönt a szülő a gyerek nevében, mikor a gyerek még nincs abban a korban, hogy jogait védje? Az a gyerek jogi védelme, hogy a szülő a gyerek kárára dönt helyette? Hol van a határa egyáltalán ennek az esztelen fogyasztói és profitérdekelt világnak? -
kakukk2 #103 Oké, a kapitalizmus általános jellemzője, hogy kínálati piac van, nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Ezért a reménybeli eladóknak mindenfélét ki kell találniuk, és minden módszert felhasználniuk, hogy terméküket eladják. (Ugye ez pont az ellenkezője a hajdani szocialista piacnak, amelyik mindig keresleti piac volt, és ott a reménybeli vevőnek kellett minden eszközt bevetnie, hogy kapjon konyhacsempét vagy 42-es barna cipót.) Na lényeg, hogy legyen az bármi, azt el kell adni. A banknak pl. a pénzt, a hitelt kell eladni. És hát ebben a tülekedésben tényleg seemmi sem drága nekik. -
kakukk2 #102 Általában a villanykörte-ügy az emlegetett példa, de akkor még ez egyedi eset volt. A tervezett elavulás tömeges elterjedése a 21. századra esik. -
#101
A tervezett avulás nem húsz éves találmány.
1924. december 23-ai találmány. -
boleron1 #100 Igény a tömegben azután keletkezett, hogy megszületett a kínálat. A kínálatot pedig egy marginális tudós, kutató prezentálta, sok esetben nem is valami nagy anyagi haszonért, hiszen az ezt biztosító szabadalmi jog sokáig kiforratlan volt, és ezt egyesek ki is használták, vissza is éltek vele. Sok feltaláló, tudós pusztán önmagáért a tudományért való szenvedélyükért törték mindig a fejüket azon, mit lehetne újítani. Az igény tehát nem a tömegben született, de igénnyé vált, miután tudomásukra jutott egy-egy találmány, s mikor gyártani is kezdték, kereslet is lett belőle. Nem ez a gond kakukk igazán, hanem az, hogy ezeket a tömegcikkeket sem tudja a tömeg nagy része megvenni, még a középréteg jó része sem rendelkezik ilyen fizetőképes kereslettel már. Tehát mi jött segítségül? Hát a hitel felvétele. USA-ban már 1950 óta van hitelkártya, mára a fiatalok 90%-a el van adósodva, de a középréteg is, mert a propaganda és a reklám azt sugallja, hogy nem vagy haladó szellemű, elmaradott tuskó vagy, ha nem birtoklod a legújabb használati tárgyakat. HA nincs pénzed, vegyél hitelből. Az ember meg két dolgot biztosan szégyell, ha tudatlannak, járatlannak nézik, vagy ha szegény. A termékeke minőségéről már ne is beszéljünk, hiszen a gyártás folyamatosságát ez biztosítja. Most az olaj nélküli sütő jutott eszembe, hogy mennyire nem alkalmas az pl. egy háromtagú családban, mert hamarabb elkészül a kaja a sütőben, mint ebben az akármiben, ugyanis nem csak nagyobb mennyiség nem fér bele, hanem közben forgatni is kell azt, amit beletettél......és akkor még csak mondjuk a csirkecomb készült el, s hol van még a köret? Amíg az elkészül, addig kihűl a csirke:)) -
boleron1 #99 Persze, a fehér feministákat és az afroamerikai feministákat a fehér demokrata politikai elit férfiai terelték egybe, melynek természetesen része volt a fekete férfiak felszabadítása is. A fehér feminista nők és az afroamerikaiak is a fennálló rendszer és társadalom maszkulin jellege ellen harcoltak. A 68-asok kezdetben az oktatási rendszer ellen, USA háborúi ellen lázadtak, melyhez csatlakoztak radikális baloldali elitbeli fiatal egyetemisták, akik ezen túl már természetesen, mint baloldaliak a kapitalizmus igazságtalan, egyenlőtlen és szegregáló, vagyis mindenféle kisebbséget hátrányosan kezelő politikai-gazdasági hatalma ellen lázadtak, és ehhez tartozott a fogyasztói társadalom elleni ellenszenvük is, miközben ők maguk ennek élvezői, haszonélvezői voltak, sőt támogatóivá váltak, mikor bekerültek a politikai hatalomba. Ezért volt kétarcú a fiatalok lázadása. A hippi viselet,viselkedés, zene-ami hozott pozitivumokat is- és mindenféle kulturális jelleg elütött az addig megszokottól, így különböztetve meg magukat az akkor éppen még általános társadalmi szokásoktól, hagyományoktól, értékektől. Európában nem véletlenül Franciaországban robbant ki a lázadás, a józan egyetemisták csak az oktatás ellen lázadtak, de itt is a radikális baloldaliak vitték más vágányra a dolgokat, a vezéreik fele NDK-ból emigrált Franciaországba, ezt támogatta és pénzelte a CIA és Kína, mert Ch. de Gaulle USA-nak persona non grata volt. Természetesen nyílt erőszakkal,katonailag eszük ágában sem volt beavatkozni, hiszen az újabb háborút jelentett volna, ezért titkosszolgálati módszerekkel léptek fel ellene, ezzel együtt pedig ide is elérkezett az az amerikai radikális baloldali jelleg, ami már tartalmazta a mindenféle etnikai, faji és szexuális identitású kisebbségek jogaiért való fellépést. USA pedig az európai politikai elitet a markában tartotta, így azok engedtek ennek a szemléletnek. Innentől kezdve nincs megállás USA-ban és Európában sem. A baloldali ideológiákban vannak értékek is, amiket nem lehet eltagadni. A gond nem ez, hiszen amit józan ésszel és értelemmel meg lehetett valósítani, az megvalósult. Amit ezen túl akarnak, az nem megvalósítható, illetve nem elfogadható, mégis ezt az abnormális világszemléletet akarják ráerőltetni a többségi társadalmakra, és egyeduralkodóvá akarják azt tenni, vagyis semmiféle tolerancia semmilyen területen nem elképzelhető számukra a többségi társadalmat érintő területen, miközben ők folyamatosan toleranciát követelnek a többségi társadalom részéről. A klasszikus feministák és a józan feminista nőcsoportok ezeket a szélsőséges mozgalmakat nem támogatják. Sajnos a politikai elit az, amelyik támogatja mindezt, főleg azért, mert a gazdasági elit beszippantotta őket, hiszen alig van olyan politikus, akinek ne lenne gazdasági érdekeltsége a politikai posztja mellett. A jóléti állam sem pusztán az olajválság miatt bukott meg, de az olajválság szerepet játszott abban, hogy a nagytőkések nem voltak hajlandóak tovább támogatni tőkével a jóléti állam fenntartását, mert sokba került nekik, és a gazdaság kezdett hanyatlani, az elvárt és megszokott profit nem jött. Kezdődött ez Reagan és Thatcher regnálásával. Regan nem ellenezte, foglama sem volt arról, mibe ment bele, Thatcher viszont nem volt naiv, tudta mit vállalt, később és utólag viszont tagadta, nem véletlenül. Mindezzel a tőkés elérte, hogy minden társadalmat összetartó erő megszűnjön, szétessenek a hagyományos közösségek, vagyis csak individuumok létezzenek, akik valójában közösség nélküli emberek. Ehhez társult azután a Szilicium-völgy, hasonló módon profitérdekeltség miatt. Mert tudjuk, a tőkésnek/ tőkének nincs semmilyen identitása, nemzetközi, globális, és csak a a nyereség, a tiszta haszon érdekli, ezért gátlástalanul lesepernek minden olyan értéket, hagyományt, szokást, kultúrát, történelmet, ami egy népességet összetartott. Azzal a társadalommal, amelyik már nem ismeri múltját, azt lehet csinálni, amit akarnak. USA múltja eleve fiatal, s jórészt a történei idejének fele nem mondható dicsőségesnek. Európa ebből a szempontból más. Azon, hogy Maoról, Che Guevaráról és társaikról semmit nem tudnak, abszolút nem csodálkozom, hiszen még saját történelmüket sem tudják és ismerik, annyira sem, amennyire mi a miénket, pedig mi sem dicsekedhetünk. Azzal a társadalommal amelyik már eleve olyan korszakban nőtt fel, mint a 2.vh., vagy nem is ismeri már a múltját, azt lehet tenni amit akarnak. -
kakukk2 #98 Ez a kereslet – kínálat dolog érdekes témakör, és bármely magára adó elméleti közgazdász írt róla valamit már. Meg fog is.
Na lényeg, hogy amíg nem volt vasút mag gőzhajó, addig nem is volt kereslet rá, de nagyon is volt igény arra, hogy ne tartson hetekig vagy hónapokig, amíg innen oda eljut az ember. Emlékezz rá, milyen boldog volt Petőfi, amikor nálunk is megindultak a vasútépítések. Ő aztán tudta, mert néhány évvel korábban hetekig tartott neki, amíg eljutott Debrecenből Pestre.
Presztizsfogyasztás is volt korábban is, csak nem tömegesen, mert keveseknek volt pénze. De azért ha a piros fejkendő helyett a babos kendő jött divatba, akkor minden nő babos kendőt akart, mert a piros már ciki. Szóval van és volt is ilyen tulajdonsága az embernek, a tőke meg erre játszik rá. Hogy ne két pár cipőd legyen, hanem húsz, hogy cseréld le a tévédet meg a mobilodat, meg az akármidet akkor is, ha az előző még kiválóan működik. Ehhez aztán kapcsolódott az utóbbi húsz évben, hogy ne tartsanak ki olyan sokáig azok a termékek, romoljon el öt év alatt, és te akkor is kénytelen legyél lecserélni, ha egyébként ki tudnád vonni magad a fogyasztási őrületből.
-
kakukk2 #97 A fehér feministák, meg a négerek általában, meg a homokosok azért nem éppen természetes szövetségesek, azokat egy akolba kellett terelni. Ugyanis a középosztálybeli fehér nő ugyanúgy lenézte (lenézi) a négereket, mint a férjük, ugyanúgy idegenkednek a homokosoktól, mint a férjük, a fekete férfiak és nők pedig egyformán utálják a fehér embert, legyen az férfi vagy nő, és így tovább. Meg kellett szervezni ezt a szövetséget, és a szervezés hátterében hétszentség, hogy heteroszexuális fehér férfiak egy csoportja állt. Segített a dolgon a hippimozgalom, hiszen annak ideológiája a kölcsönös elfogadáson alapult, viszont nem valakik ellen, és végképp nem a heteró fehér férfiak ellen irányult. Sokkal inkább voltak a kapitalizmus, az osztálykülönbségek és a fogyasztói társadalom ellen. Éppen ezért a hippimozgalom nagyon nem tetszett sem a gazdasági, sem a politikai elitnek. A hatvanas években a fiatalok között népszerű baloldali ideológiák azért voltak népszerűek, mert mélységes tudatlanságukban fogalmuk sem volt arról, hogy azok az ideológiák a valóságban mit is takarnak, csak annyit tudtak, hogy mást hirdetnek, mint az a rendszer, amiben ők élnek, tehát akkor az biztosan jó, hiszen az ellenségem ellensége a barátom. Che Guevarában nem a gyilkost látták, hanem a minisztert, aki önként otthagyta a bársonyszéket, és elment Bolíviába forradalmat csinálni. Nem tudták, és főleg nem is érdekelte őket, hogy ez a dolog hogyan is volt igazából.
A hippimozgalomnak persze buknia kellett, mivel igazából nem volt más céljuk, mint a dugás és a nem dolgozás, meg a valóság előli menekülés. A hippimozgalommal nem tudott mit kezdeni a nagytőke, a bukott hipppimozgalom egyes elemeivel viszont annál inkább. Kivárták hát a sorukat, és amikor a hetvenes években – nagyrészt az olajválság miatt – a Keynes-Pareto féle jóléti állam megbukott, a fogyasztás meg visszaesett, akkor csavarták rá tökig a propagandahengert. Ennek célja ugye a társadalom atomizálása volt, vagyis minden közösség, legfőképp a család szétverése. Meg volt az tervezve, bár sokan, köztük sok vezető politikus, pl. Reagan vagy az idősebb Bush ellenezte és fékezni próbálta ezt, de Clintonnal szabaddá vált az út, és az ifjabb Bush már semmit sem tett ez ellen.
A felhasznált módszerek eleinte nem voltak diktatórikusak, inkábba kapitalizmusban jól bevált agymosással adták el a PC-t. De keményedett a dolog, kétségkívül keményedett. Voltak kísérleti akciók a kilencvenes években, mint pl. a dohányzás betiltása. Tesztelték, hogy a társadalom mennyire hajlamos ellenállni. És bár még a nemdohányosok is szóvá tették egymás között, hogy ami zajlik, az abszurd, végül is semmi komolyan vehető ellenállás nem volt. Szóval így indult ez valahogy, és látva, hogy a társadalommal bármit meg lehet csinálni, hát eljutottunk Mao és Sztálin módszereihez. Amiről – hangsúlyozom – az ottani nép nem tudja, hogy azok Mao és Sztálin módszerei.
-
boleron1 #96 Azt gondolom, hogy igény sem a tömegben alakult ki, hanem tudósokban már az ókorban is, de ők is sok esetben véletlenül fedeztek valamit, amit azután hasznosítottak, és elsősorban a tehetős réteg élt vele. Sok későbbi találmánynak alapjai az ókorban megvoltak, sokat elfeledtek és újra feltalálták. De a tömegnek nem született meg a fejében, hogy de jó lenne a szenes vasaló helyett egy elektromos vasaló, vagy gyertyák helyett izzó, vagy kerékpár helyett autó, amíg egy feltaláló ezeket meg nem alkotta....A feltalálók, az örök kíváncsiak és kutatók fejében születtek meg az ötletek, amikre utólag született meg a tömeg igénye, így született meg a tömeggyártás, mely bizonyos elitek általhasznált drága cikkek egyszerűbb, olcsóbb formáját kezdték gyártani. Tehát mindig a kínálat volt előbb, és ezt követte a kereslet. Reklámmal pedig már az 1800-as években foglalkoztak, és reklámozták a termékeket. Az kétségtelen, hogy USA piaca telítődött, anyagilag is gazdagodott szemben az anyagilag megroggyant Európával, mely USA-nak el volt adósodva. USA-nak piac kellett, így lett Európa USA gazdasági gyarmata, termékeivel ellepte Európát. De ekkor is a kínálat jelent meg először, utána a kereslet. De ez így rendben is volna, ha valóban nem olyan termékekkel árasztanák el a piacot, amik nem szükségesek. Igen, az emberi természet olyan, hogy hajlamos újdonságokat venni, de ezek az újdonságok nem szükségcikkek, hanem státuszszimbólumokká váltak, vagyis trendi, ha valakinek van, és ciki, ha valakinek nincs. S itt most nem arról van szó, hogy teknő helyett mosógép lett, vagy a képcsöves TV-k helyett LCD-TV is megjelent, mert annak van értelme. Ám ebből is egy tucat fajta jelent meg, és nem sokban különböznek egymástól, és vegye meg, aki megteheti. De eldobni egy jól működő képcsöves TV-t csak azért, hogy trendi legyek, és teszem ezt úgy, hogy nincs rá pénzem, hanem hitelből veszem, s utána hónapokig visszafogom az élelem ellátásom, hogy tudjam fizetni a hitelt, na ez a gond. A reklámmal tehát az a baj, hogy azt is sugallja egyben, hogy elmaradott valaki vagy, ha nem szerzed be a legújabb terméket. -
kakukk2 #95 Amit a kereslet – kínálat dolgában írsz, az csak részben igaz. Mert egyrészt igaz, hogy amíg nem volt kristálycukor, addig nem is volt rá kereslet, vagy amíg nem volt autó, addig nem is volt rá kereslet, mert nem is lehetett. De igény lett volna rá bőven.
Az a jelenség, amiről te beszélsz, azonban csak a 2. vh után kezdett megjelenni az USA-ban, a szétlőtt Európában meg néhány évtizeddel később. Amikor a piac reálisan nézve már telítődött. Az emberek többségében amúgy is megvan a hajlam, a vágy, hogy új dolgokat vegyenek, mindig is megvolt. Ha kell, ha nem. Csak keveseknek volt pénze rá. Amikor a piac telítődött, de az embereknek még mindig volt pénze, akkor feküdtek rá a gyártók és kereskedők a reklámra és a minden irányú agymosásra, hogy az emberek akkor is vásároljanak, ha nem kell, hogy emberből fogyasztókká váljanak. Hogy függővé váljanak, amiért feladják addigi értékrendjüket. Amit észre sem vesznek, vagy ha igen, akkor megmagyarázzák maguknak.
-
boleron1 #94 Az már más kérdés, hogy rég mellébeszélésnek tartom a közgazdászok által kereslet-kínálat szópárt, mert ebben a sorrendben ez nem csak nem igaz, hanem sosem volt igaz. Nincs kereslet arra, amit még nem kínálnak. A kereslet -kínálat épp a kínálati oldal diktatúráját próbálja takarni, és a keresletre, a fogyasztókra hárítani a tisztességtelen fellépésüket, az olyan termékek gyártását, amire valójában nincs szüksége az embernek. A kínálat és a reklámpiac közös bűne mindez, amelyik a tőkét szolgálja, amin csak hab az, hogy a közösségi média tulajdonosai is a tőkés, illetve reklámpiac képviselőinek zsebében vannak, belőlük élnek qrva jól a társadalom kárára, mert már nem létezik valóság, csak egy virtuális világ. S ezt a közösségi média tulajdonosai nagyon jól tudják, látják, tudják, hogy milyen káros hatásai vannak a társadalomra, mert semmiféle korlátozás,szabályozás nem gátolja őket. -
boleron1 #93 Csakhogy Ratko Anna is engedélyezte az abortuszt egészségügyi, bűnügyi és szociális helyzet esetében. Az utóda volt az, miután Ratkot menesztették, aki ezeket is figyelmen kívül hagyta.
Szóval, azért USA jelentősen el volt maradva a nők egyenjogúsítása területén, még az alkotmány sem biztosított teljes egyenjogúságot a nőknek sokáig, sőt, ha pl. valaki nem amerikaihoz ment férjhez, vagy esetleg külföldre is ment, elvesztette az állampolgárságát is., és ehhez hasonló dolgok történtek a nőkkel. Az afroamerikaiak esetében meg sem a férfiak, sem a nők nem lettek egyenjogúak. Más kérdés, hogy az afroamerikai közösségben is érvényesült-e a férfi, illetve férj dominanciája, mégsem őket állították pellengérre, hanem a fehér társadalmat, és fehér férfiakat, hiszen ők nyomták el az afro férfiakat és nőket is. Tehát az afro nők mozgalma nem az afro férfiak ellen indult, hanem a fehér férfiak ellen eleve, a fehér nők pedig melléjük álltak, és támogatták őket a mögöttük álló fehér férfi jogvédők támogatása által. Így fonódott össze fehér női emancipáció és a feketék szabadsága, illetve a fekete nők emancipációja. Ehhez csatlakozott tulajdonképpen a fiatalok lázadása is, saját politikai és társadalmi problémáikhoz ezt is odacsatolták, s immár közösen léptek fel a fehér politikai férfielit és a társadalom ellen, s mivel az egész katyvasz baloldali értékeken alapult, azt kezdetben a hagyományos nőmozgalmak mederben kezelték, de a fiatalok lázadása után ez kicsordult a medréből, és szélsőségessé vált, immár a fehér nők különböző radikális és szélsőséges feminizmusa, a feketék mozgalma, és mindenféle kisebbség, mint a különböző szexuális identitásúak együtt léptek fel immár nem csak a politikai elit és fehér férfi ellen, hanem a fehér kultúra és fehér civilizáció ellen. Ennek pedig a hatalom érdekében, szavazatszerzés céljából a fehér közéleti férfiak és nők is támogatói lettek, majd a tőke érdekeit képviselve beálltak ugyanezek a fogyasztói társadalom kialakításába és fenntartásába. A módszerek meg természetesen baloldali, radikális, kommunista módszerek, eltörölni minden múltjukat, kulturális, történelmi múltat, hiszen a baloldalnak nincs ilyen múltja, amivel büszkélkedhet. Igen, Mao és Sztálin, bár ők ketten élesen ellentétben álltak egymással, de a cél, az eszköz és a módszer ugyanaz. Csakhogy az amerikai lázadó fiatalok róluk semmit nem tudtak, a körülményekről sem tudtak semmit, így a szemükben Che, Mao hősök voltak. Szóval hatalmi támogatással, fehér férfiak és nők támogatásával jutott ide az amerikai társadalom, a társadalom csendes férfi többsége pedig hallgatott, és sodródott. De miért? Egyrészt mert túlságosan individualisták voltak, ezt pedig az állam és hatalom biztosította, tehát képtelenek voltak összefogni, ki voltak szolgáltatva a politikai és gazdasági hatalomnak, ezt még erősítette is a fogyasztás határtalan lehetősége, majd az azt kiszolgáló közösségi oldalak tulajdonosai is. Vagyis míg 150-200 évvel korábban az ember saját tapasztalatára támaszkodhatott leginkább, addig az 50-es és 60-as évek társadalma folyamatos befolyás alatt álltak, támadva a politikai és gazdasági elit részéről, jelezve, hogy nekik annyi, ha nem állnak be a sorba. Napjainkban pedig már kemény baloldali diktatúra van USA-ban. Pontosabban már nincs jobb és baloldal, hangos és erős globalisták vannak, ezek a demokraták és a republikánusok balszárnya, illetve csendes és gyenge patrióták, a republiknus kisebbség. Ide süllyedt az egykor magára oly büszke liberális amerikai demokrácia, amelyik jogot formált arra is, hogy ezt a liberális demokráciát terjessze. Nem hiszem, hogy erre a demokráciára kellene épülnie a térségünknek, amelyben még létezik közösségi szellem is az individualizmus mellett. Odaát közösségi szellemiség már nincs. -
kakukk2 #92 Kicsit utánanéztem a háború előtti abortuszhelyzetnek. Az 1878-as törvény valóban gyilkosságnak tekintette az abortusz minden formáját. Később azonban az élethez igazodva született egy kúriai döntés, ami szerint az abortusz nem büntetendő, ha a terhesség vagy a szülés az anya egészségét veszélyezteti, vagy ha a gyerek várhatóan nyomoréknak születik. Ennek eldöntését az orvosokra bízták. A törvényt magát tehát az országgyűlés nem módosította, a törvény alkalmazását azonban a Kúria igen. A magyar lakosság ehhez volt szokva, és ezért volt nagy a pofára esés, amikor Rákosiék úgy vezették vissza az 1878-as törvényt, hogy a Kúriának ezt a döntését figyelmen kívül hagyták.
Az USA-ban a négerek helyzete miatt mát a hatvanas években sejteni lehetett, és sokan sejtették is, hogy a törvény előtti egyenlőség megadásával a probléma nem fog megszűnni. Ez tehát borítékolva volt, csak valakiknek oda kellett állni mögéjük, és megszervezni őket. A nők és az „LMBTQ közösség”, hát azokra kevesen tippeltek volna 50-60 évvel ezelőtt. Csakhogy ezeknél egy diktatúra kiépítése folyik, mégpedig egyre nagyobb tempóban. Márpedig a történelem tanúsága szerint bármely diktatúrára egy jól meghatározható társadalmi réteg lehet veszélyes, ez pedig a fehér heteroszexuális férfiak tömege. Ők azok, akik a legjobban megszervezhetők, sőt önmagukat is megszervezni képesek. Ha pedig komolyra fordul a dolog, akkor ők állnak a frontvonalban. Ezért a 20. század totális diktatúráinak receptje alapján ezeket vagy meg kell nyerni (nácik), vagy meg kell törni (kommunisták). Jobban megvizsgálva a dolgot azonban kiderül, hogy Hitler megnyerési taktikája kétélű fegyver volt, egész uralma alatt félnie kellett ezektől, akik ráadásul a háború miatt fegyvert is kaptak. Szóval a náci bagázs legjobban a saját hadseregétől félt. Magyarul ez a módszer nem jó módszer. Ott van viszont a kommunista módszer, ami fényesen bevált. Meg kell törni őket. El kell venni a múltjukat, az önbecsülésüket, a társadalomban betöltött szerepüket. Meg kell alázni őket. Ez zajlik az USA-ban nem tudom mióta, de Clinton elnöksége óta egyértelműen. Legalábbis nekem akkor vált gyanússá. Amikor a történelmi múltat, vagy általában a fehér civilizációt támadják, akkor is a fehér heteró férfiakat támadják, hiszen ezt a civilizációt döntően ők teremtették meg. Mondhatnék én erre ezernyi példát, de most csak egyet, ami viszonylag friss, és nálunk talán nem annyira közismert. Egy Demme nevű amerikai filmrendező a kamerák előtt reszkető hangon kért bocsánatot, mert amikor 30 évvel ezelőtt A bárányok hallgatnak c. krimit csinálta, „nem volt eléggé tapintatos az LMBTQ közösséggel szemben, nem tisztelte eléggé jogos érzékenységüket”. Vajon miért jut nekem erről Mao és Sztálin eszembe ?
-
boleron1 #91 Igen, ideiglenesen függesztették fel az abortuszellenes törvényt, a sok szovjet katona által megerőszakolt nő miatt, de bárki mondhatta, hogy megerőszakolta őt egy szovjet katona. Lényeg, hogy az a trend, miszerint háború után növekszik a gyerekszületések száma, Magyarországon nem így volt, sok nő maradt egyedül gyerekeivel, háború alatti viszonyukból meg nem akartak újabb gyereket. Érthető, hogy a Rákosi-féle diktatúrában sem akartak gyereket szülni. Na de a felfüggesztett törvényt újra hatályossá tették, hiszen az előzőekben is csak felfüggesztették. Lényeg, hogy nem Ratko Anna hozta a törvényt.
Az meg, hogy mikortól tekinthető embernek egy magzat, szerintem nem az 'ember' szón van a hangsúly, hanem az élet születésén. A fogantatáskor egy élet születik meg, amiben viszont a férfi és nő is részt vett. Az tehát, hogy kinek van joga eldönteni, hogy ez az élet megmaradjon, nem csak a nő dolga, hanem a férfié is ilyen alapon, hiszen a női pete nem fogan meg, ha a férfi nem járul hozzá. Ilyenkor kellene valamiféle közös megegyezés a házasságban, ami korábban úgy történt, hogy a férfi döntötte el leginkább, holott az életkörülmények, szociális helyzetnek kellene döntenie ebben, ahogy Ratko Anna ezt lehetővé is tette. Én egyetértek azzal, hogy mit csinál a nő a testével, az az ő magánügye. Csak a terhesség idején akkor nem csak a testéről van szó, hanem a méhében született másik lényről,ami felett döntenie kérdéses. Ha nem akar ilyen helyzetbe kerülni, akkor védekezzen! Csakhogy a szexuális szabadság őrületében nem csak a férfiak voltak felelőtlenek, hanem a nők is, aki nem használt fogamzásgátlót, de férjet akart fogni, így a férfire fogta a terhességét. A mindenféle bizottság meg nem kérdezte meg a nőt, hogy használt-e fogamzásgátlót. A fogamzásgátlónak meg van súlyos következménye is, folyamatos használata meddőséget okozhat.
De térjünk vissza topik témájához. Tehát hogy lett a kezdeti jogos feminista mozgalmakból összetett feminista, fekete és mindenféle kisebbségiek háborúja immár nem csak a fehér férfiak ellen, hanem a fehér kultúra és civilizáció ellen?
-
kakukk2 #90 Nos, az abortusz eleve egy roppant ellentmondásos kérdés, a jogrendszer nem is nagyon tud megbirkózni vele. Az erkölcsi kérdés az, hogy minek tekintsük a magzatot. Embernek, vagy tárgynak ? Vagy netán az anya teste egy részének ? Hajdan tanultam valamennyi polgári jogot. Megdöbbentett, hogy a magyar polgári jog a magzatot magát természetes személynek tekinti, vagyis embernek, aki ha az apa halála után 300 napon belül születik, akkor örököl. Ugyanakkor a büntetőjog szerint a várható születés előtt mondjuk 250 nappal bátran megölhető. Na most akkor ember, vagy micsoda ?
Hogy a „felszabadulás” előtt milyen volt a magyar abortusztörvény, én nem tudom. Azt tudom, hogy már a debreceni ideiglenes kormány legalizálta az abortuszt, tekintettel az iszonyatos mennyiségű megerőszakolt nőre. Az idősebb generációtól hallottam, hogy a negyvenes évek második felében csak annyit kellett mondani a kórházban a nőnek, hogy ruszkitól van a gyerek, és már csinálták is az abortuszt. Ezt szüntették meg Rákosiék. De annyira, hogy még akkor sem engedélyezték, ha tudták, hogy a gyermek várhatóan nyomoréknak születik, vagy a terhesség az anya életét veszélyezteti. Ilyen gyereket én is ismertem. Púposan, nyitott gerinccel, gyengeelméjűen szenvedte végig az életét. És mindennek tetejébe még gyermektelenségi adó is volt. Tudom, hogy ezek miatt országos közfelháborodás volt, ezért alig hiszem, hogy 1945 előtt is így álltak volna hozzá a dologhoz.
A mai magyar nyugdíjrendeszer két sebből vérzik. Az egyik a lakosság fogyása és elöregedése, ami nyilvánvaló hosszú távú probléma. A másik a rendszerváltás utáni szociálpolitika, amikor a kétezres évek közepéig úgy akarták elkerülni a tömeges munkanélküliség miatti társadalmi-politikai válságot, hogy a férfiakat 55, a nőket 50 éves koruktól korengedményes nyugdíjba küldték. Na most hát ők azok, akik megnyomták a létszámot, és ráadásul ők sokáig is fognak élni, mivel az emberek 50 éves koruk fölött szoktak belerokkanni a munkába.
-
boleron1 #89 Anno, a hagyományos világban társadalmi elvárás is volt a házasság és a gyerekvállalás. A 2.vh. utáni liberális, individualista világban már semmiféle elvárás nem volt, viszont ott volt a valósítsd meg önmagad, legyél valaki, építs karriert....jelszó. Általában a tehetős réteg, karriert építő nők azok, akik valóban nem vállaltak gyereket, más rétegben ez a szemlélet nem uralkodott el, ott csak akkor kezdett csökkenni a gyerekszületés száma, amikor a gazdasági fejlődés stagnált, illetve a 80-as évektől csúsztak le folyamatosan. Szóval az a felfogás, hogy nem kell gyerek, család alapjában véve a társadalom kisebb részének felfogása volt. Ugyanakkor ez csak az egyik vonulata a 2.vh. utáni helyzetnek, az 50-es és 60-as években USA-ban eluralkodott fiatalok lázadása zömmel a jólétben élők, az elitréteghez tartozók körét jellemezte, és elsősorban a városi életmódra volt jellemző. A másik vonulat viszont már a kicsavarodott, szélsőséges feminista, meg a nap 24 órájában használt IT-n keresztül megjelent közösségi média által befolyásolt életmód későbbi, és a kettő együtt vezetett oda, ahol ma tart a nyugati társadalom és USA. A leginkább férfi jogtudósok álltak a nőmozgalmak mögött, és harcoltak a nők mindenféle politikai, gazdasági, erkölcsi jogaiért, a nők rajtuk keresztül szervezték mozgalmaikat, és általuk siklott ki minden. Az, hogy egyenjogúak legyenek, messze egyetértek, de az, hogy ebbe bekerült minden etnikai, szexuális és egyéb magát sértettnek érző egyén, csoport, az már a politikai-gazdasági hatalom manipulációja.
Nem tudom hogy kell linket kattintásra beilleszteni, tehát amit most beteszek videót, azt be kell másolni a keresőbe. Érdemes.
https://indavideo.hu/video/Tarsadalmi_dilemma -
boleron1 #88 Ratko korszakot azért kicsit árnyaltabban látom. Ratko eleve semmiféle abortuszellenes törvényt nem hozott, mindössze érvényben hagyta azt az abortuszt tiltó törvényt, ami 1878-tól érvényben volt. Kétségtelen, hogy nagyon gyerekközpontú gondolkodása volt, de a törvény életben tartása valóban a Magyar Dolgozók Pártja Titkárságának és Politikai Bizottságnak határozatai voltak. Részemről értem Ratko gyerekekhez való viszonyát, ami miatt eleve nem is tiltakozott a törvény életben tartása ellen, hiszen 12-en voltak testvére, nagycsaládban nőtt fel, és mindig védte az árvákat már azelőtt is, hogy a háború után a kommunista párthoz került. De ő volt az is, aki engedélyezte, hogy egészségügyi illetve bűnöző körülményeken túl szociális okokból lehessen abortuszt végrehajtani. Rákosi-féle pártvezetés szemlélete eleve az volt, hogy az élet a fogantatással kezdődik, s az abortusz valójában gyilkosság. De szemlélet volt z is, miután Európában Magyarország elmaradt a gyerekszületések számában más országoktól, hogy felvegye a versenyt ebben, hiszen ha már a meghirdetett szocializmus "tökéletes", akkor nincs ok arra, hogy kevesebb gyerek szülessen, mint máshol. De gazdasági okai is voltak, hiszen sok férfi halt meg, tűnt el a háborúban, sok gyerek volt árva is, ami ellen Ratko mindig küzdött, és hát sok volt a kuruzsló, sok nő halt meg a szabálytalan abortusz miatt, vagy lett meddő, lehetetlenné vált a nemi élete, és hát sok nő esett ki kevesebb-hosszabb időre a munkából is, meg Sztálin biztos volt a 3.vh-ban, amihez kellett az emberanyag is. Szóval összetett volt itt a helyzet... De Ratkonak köszönhető az óvoda-és bölcsőde hálózat kiépítése is. Ratkot 1953-ban menesztették, helyébe Zsoldos Sándor lépett, aki valóban sokkal keményebben kezelte az abortusz kérdését, mint Ratko Anna. A törvény 1956-ra szűnt meg Román József minisztersége alatt, aki azt vallotta, hogy a nők döntsék el, hogy szülnek-e vagy sem, őket illeti meg a döntés joga. Hoppá...... -
kakukk2 #87 Nos, abban igazad van, hogy a társadalom szétverése, és azon belül a legfontosabb, a család szétverése a nagytőkések érdeke volt. Ez ugye a fogyasztói társadalom kialakításához kellett, annak egyik fontos, talán legfontosabb eleme. Bár van azért több is. Ez onnantól lett a nagytőke érdeke, amikor a fogyasztás természetes növekedési üteme kezdett lassulni. Úgy gondolom, hogy ez még nem a hatvanas, inkább a hetvenes években történt, de hát mit tudhatok erről én innen ?
Az viszont biztos, hogy a nők tömeges munkába állása és ehhez köthető karrierépítési vágya korábbi eredetű. Mint ahogy annak felismerése is, hogy ha a nő a hagyományos módon a családi életre koncentrál, és a férfi áll szemben a külvilággal, akkor a nő semmiképpen sem építhet karriert. Ehhez nem kellett sem a nagytőke nyomása, sem semmilyen feminista pofázás. Ez nyilvánvaló, a vak is látja. Én is láttam már huszonévesen, hogy ha egy nő gyereket vállal, pláne kettőt, annak vagy megreked a karrierje, vagy elhanyagolja a családját. Több választás nincs, és ez valamennyire már a szocializmusban is igaz volt, a kapitalizmusban meg nagyon is igaz.
A hagyományos családmodell konszenzuson alapult. A nőknek eszükbe sem jutott, tisztelet a kivételnek, hogy önálló karriert építsenek. Az első pillanattól tudták, hogy az ő dolguk a család összetartása – ha beledöglenek is. Ahogy minden férfi tudta, hogy az ő dolga a család eltartása – ha beledöglig is. Nem volt ezen vita. Ezt a konszenzust azonban felrúgták, mégpedig a nők rúgták föl. Ehhez sok minden kellett,sokféleképpen lehet magyarázni és taglalni az okokat, de a tény tény marad. Márpedig ha nincs konszenzus, akkor a másik fél nem tehet semmit.
-
kakukk2 #86 Afelől ugye kétségünk sincs, hogy Ratkó Anna szövőnő pártutasításokat hajtott végre miniszterként, és lila gőze sem volt a demográfiához, meg semmi máshoz, amihez elvileg értenie kellett volna. Na nem mintha a főnökei értettek volna hozzá. A nagy háborúk, néppusztulások után mindig demográfiai robbanás van, az emberek ösztönösen csinálják a gyerekeket, anélkül, hogy meg tudnák magyarázni, hogy miért. Ennek ellenére a nyugati országokban is tilos volt az abortusz, vagy legalábbis nagyon-nagyon nehéz. Ezért rengeteg volt az illegális abortusz, csak tudtommal nem az asszonyokat büntették, hanem az orvosokat, bábákat, kuruzslókat.
Magyarországon a népesség valóban csak a ’80-as években kezdett csökkenni , de a demográfusok már a hatvanas években kongatták a vészharangot, hogy ebből baj lesz. Ezért vezették be a GyES-t valamikor ’66-ban, vagy ’67-ben talán, meg még egy csomó gyerekvállaláshoz kötött kedvezményt.
-
boleron1 #85 Többször jeleztem, hogy ketté kell választani Nyugat-Európa és a mi térségünk történetét. Nálunk gazdasági okokból esett a születések száma 1980-tól kezdve, a rendszerváltás meg nem kedvezett neki. Nyugaton viszont már 1970-től csökkent a születések száma drasztikusan, és 80-tól még tovább csökkent, vagy stagnál. A rendszerváltás után hozzánk is exportálták a nyugati mintát, így a gazdasági okokon túl már az akkor született generáció ugyanabban a cipőben jár, mint Ny-Európa, USA. Odaát 1980 -ig nem volt oka a gazdasági helyzet a születések csökkenésének, akkor sem, ha a fellendülés már lelassult. Kifejezetten jóléti világban éltek ott, amikor a fiatalok elkezdtek balhézni az 50-es és 60-as évfordulón, ami végül Nyugat-Európában 1968-ban történt meg. Nálunk azért van ellenállás a gyakorlatban is a társadalomban, még a fiatalok között is, sokszor kerül terítékre a téma, és sokan szólalnak fel ellene, férfiak is. Nyugton ez nem történt meg, a férfiak nem tiltakoztak. Arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek miért nem?
-
boleron1 #84 Igen, RatkO Anna valóban tiltotta az abortuszt, de olyannyira, hogy kb. 4000 nő börtönbe is került, mert elvetette a gyermekét. Ez szörnyen kegyetlennek hat manapság, de ne felejtsük, hogy a 2. vh. után a népességszám 8 millát alig haladta meg a népesség ami már a kritikus határt is túllépte. A gazdaság fejlesztéséhez munkaerő kell, ahhoz meg emberek kellenek. Így is csak 1970-re értük el a 10.300000-et. Onnantól viszont 1980-ig emelkedett, vagy stagnált , de nem ment 10 millió alá. Az én öcsém is Ratkó-gyerek:) Akkor ment nyugdíjba a sok Ratko-gyermek, mikor épp a 2008-as gazdasági válságot éltük át, amikor részben az IMF-hitelből fizették ki a nyugdíjat, és még a nyugdíj számítását is megváltoztatták 2008-ban, mert korábban a bruttó jövedelemből számolták, 2008 júliustól meg a nettóból. Persze nem az volt a gond, hogy sok Ratko-gyerek ment nyugdíjba.... -
#83
valószínüleg ez az állapot már nem tart soká
és akkor lehet menni felfedezni a neten kívüli világot -
kakukk2 #82 Nos, amikor feltetted a kérdést, hogy miért nem léptek a férfiak, én nem a nyugati, hanem a magyar társadalomról beszéltem. Magyarországon még mindig gyengék a feminista szervezetek, a többi, amit említesz, az meg ugye nem is létezhet. Az un. ’68-as nemzedék pedig nálunk rémesen vékonyka volt, még akkor is, ha ezek később az SzDSz révén hatalomhoz jutottak.
Ezzel szemben a gazdasági, és a belőlük következő társadalmi változások simán, mondhatni önmaguktól generálták, hogy sok nő azt mondja a férjének, partnerének, hogy húzz a francba, nincs szükségem rád. Agymosás persze a rendszerváltás óta ebben az irányban is van, elsősorban Hollywood szállítja.
-
IXEMGabeo #81 nalunk a babyboom az 1954 utan kezdodott amikor Ratko Anna csaladugyi miniszter volt hatalmon es a csaladom alapjan elmondott tortenetek alapjan tiltott volt a fogamzasgatlas...korulbelul 1960-ig tarthatott ez az idoszak, ha meg is figyelted rengeteg "Ratko gyermek" jott akkoriban a vilagra es a nepszamlalasi adatokat tekintve abbol a korosztalybol vannak a legtobben hazankban -
IXEMGabeo #80 Amit leirtal pont velem is ez tortent. Anyam nevelt fel egyedulallokent, apamat elhagyta a megcsalasok miatt igy a tipikus csonka csaladban nottem fel, ahol minden szartol ovott, kb mindent elvart tolem, hatha kompenzalom az idosebb batyamat, aki rosszcsont volt ez mellett mivel szofogado voltam mondhatni elkenyeztetett engem, bar sosem viselkedtem ugy, mintha olyan lennek vagy, ha igen azt regesreg kinottem es normalis celratoro, dolgozo ember vagyok. Voltak nehez idoszakok az eletemben sokat voltam maganyos, mert nem igazan kovettem a trendet es sosem akartam beilleszkedni a tarsadalomba tulzottan... -
IXEMGabeo #79 Manapsag nem is nagyon lehet elmenni emberek koze, mert mindenutt maszkot kell viselni es zarva van minden, ami a szolgaltato szektort kepviseli plusz a vendeglato egysegek is...max egy jo seta a Duna parton vagy a turazas, ami a figyelo tekintetek elol biztonsag erzetet ad:))) -
boleron1 #78 A nyugdíjrendszer célja a munkával töltött évtizedek utáni megélhetés biztosítása, amit maguk a dolgozók befizetett járulékából fedeztek, nem kereskedelmi, nem szolgáltatói szektor, mint az IT. Természetesen mindenki nyugdíja két részből tevődik össze. Egyrészt a saját befizetései, másrészt a közben felnövekvő generáció, tehát a gyerekeik által befizetett járulékból. Ezért kiküszöbölhetetlen hátránya, ha kevesebb gyerek születik, mint a visszavonulók száma. További hátránya, hogy a gyermektelenek saját jogon befizetett járulékán túli nyugdíjrészét mások gyerekei fizetik. A társadalmi, gazdasági hatása ennek van, s nem magának a nyugdíjrendszernek.
Az IT pedig egy információs technológia, mely ma már globális hálózattá nőtte ki magát. Önmagában az internet ismeretet, információt, tudományos, műszaki, kulturális, politikai, gazdasági információkat, ismereteket ad, lehet ezeket olvasni, de véleményt közölni róluk nem lehetett. Ezt a lehetőséget az internetre települő közösségi médiák biztosítják, mint a Facebook, Youtube, Instagram, Tweetter, de az első ilyen csak 2004-ben jelent meg. Totálisan káros hatásai vannak, de ez nem a technológiából adódik, hanem a közösségi oldalak szolgáltatóitól. Mire az első ilyen szolgáltatás megjelent, a családok már szétestek, a társadalom már szétszakadt, ezt az állapotot konzerválja, illetve erősíti a közösségi média, de nem teremtette meg. Annak, hogy megjelentek a radikális nőmozgalmak, kisebbségi csoportok, hogy háttérbe szorultak a férfiak, hogy egy ellenkultúra a trendi ma, és annak, hogy ma már a fehér civilizáció, a fehér férfiak, a fehér kultúra van veszélyben, annak eredője nem az IT, hanem az arra rátelepült üzleti, gazdasági-politikai érdek képviselői. Mindehhez a nyugdíjrendszernek semmi köze, és az IT születésének sem, hiszen az IT nem olyan szándékkal született, mint amire a közösségi szolgáltatók használják. De ez sem lenne baj, ha nem úgy használnák, ahogy használják, vagyis mindenféle ellenőrzés nélkül, szabadon, önkényesen, korlátok nélkül működhetnek. Ez pedig elsősorban a tőke érdeke. Nem az IT-t kell okolni, s nem a közösségi oldalakat kell megszüntetni, még csak nem is a felhasználókat kell okolni, hanem a szolgáltatókat büntetni, a szolgáltatást szabályozni. A gazdasági elit fogyasztói társadalmi érdeke, mely már a politikai elitre is ráült, ez nem érdeke. -
#77
Nem erre céloztam. Hanem, hogy az internet jóval korábban megjelent, de önmagában ugyan nem okozott olyan károkat, mint a közösségi média appok, de akkor is az volt az első szükséges, de nem elégséges feltétel, ami aztán idővel károsnak bizonyult, hiszen általa tudott megjelenni és elterjedni ez az egész netes önimádat és az azt elősegítő appok.
A nyugdíj is ilyen. Nem önmagában volt káros és nem azonnal, ahogy az internet se. Többször Bismark korával példálóztok, hogy akkor is volt nyugdíj, mégis minden rendben volt. Akkor ilyen alapon az internet se káros (és benne a facse, insta, stb), mert hát már a 70es években is volt net, és mégse volt semmi baj a(z akkor még nem is létező, de később az internetre épülő) szociális médiákkal.
De nagyon elmentünk elvont irányba a többi kommentnél, szóval én kiszálltam. Megoldás meg úgysem lesz, a "piaci igény" megszűnt a klasszikus szerepekre. -
boleron1 #76 Te kétségbe vonod mindig azt, hogy létezik Deep State, vagyis "mély állam"-köznyelven háttérhatalom-, és összeesküvés-elméletnek tartod. Hát éppen Trump bukásának okán vallották be a demokraták nemrég a The Times hasábjain, hogy bizony több, mint egy évvel a választás előtt elkezdtek dolgozni azon, hogy hogyan buktassák meg Trumpot, és az ún. Deep State révén, rengeteg pénzzel és ígérettel, és bizony csalásokkal győzött Biden. S ezt magyarázzák azzal, hogy ezzel megmentették az amerikai demokráciát. Hát egy frászt, ott már nem demokrácia van, hanem balliberális diktatúra, és a gazdasági szereplők vették át a politika szerepét, melyhez a politikusok társulnak. Nem politikusok csinálják a politikát, hanem gazdasági szereplők. Nyugat-Európa és USA a 2. vh. után baloldali liberális demokráciákat épített ki, az ún. jobboldal csak kisebbségben van azóta is. A demokraták és republikánusok többsége is baloldali valójában. A konzervatív jelző meg megtévesztő, hiszen a liberális ellentéte nem a konzervatív, hanem a radikális, szélső esetben diktatórikus szellemiség. -
boleron1 #75 Probléma USA-ban és Nyugat-Európában is adódott társadalmi szinten, épp elég ahhoz, a fiatalság felemelje a hangját. De a radikalizálódásnak más okai voltak, és végül elbuktak, de győzőtt az a gazdasági és politikai szemlélet, ami ellen harcoltak, és amit végül is szolgáltak végig a lázadások alatt. Elsősorban USA és Kína volt az, amelyik támogatta és pénzelte a nyugati fiatalok megmozdulásait, s nem a KGB, hiszen épp ők kerültek terítékre. A fiatalok egy új szemléletű baloldalt képviseltek, átírták és átértelmezték Marxot, Maot éltették. Kína és Szovjetúnió viszonya akkor épp elmérgesedett. -
boleron1 #74 Amit te írsz, az már egy sokéves, sőt évtizedes folyamat eredménye, amikor már valóban nem lehetett rá másként reagálni a férfiaknak. Csakhogy a végeredmény egy sor kisebb-nagyobb lépéssel és követeléssel kezdődött, amire kezdettől fogva nem reagáltak a férfiak, illetve reagált helyettük a gazdasági és politikai elit, hatalom a nevükben és helyettük. A férfiaknak meg nem voltak érdekvédelmi szervezeteik, mint a nőknek, vagy afroamerikaiaknak, és a mindenféle nemi identitásban szenvedőknek, akik mögé viszont épp az említett elit sorakozott fel, és támogatott saját hatalmi érdekeiknek megfelelően. S ehhez bizony folyamatosan agymosták a társadalom férfitagjait, csoportjait, s mire felócsúdtak védtelenné váltak. Nem véletlen, hogy a felső jómódú középréteg és elitréteg fiataljai jelentek meg a lázadások során, de a többségük nem volt radikális, a félszűz, vagy száz vezetőik és szószólóik viszont baloldali, radikális, anarchista szellemiségű volt, s nem volt kevés köztük az NDK-ból Nyugaton letelepedett baloldali fiatal, akiket a hatalom támogatott a fogyasztói társadalom bővítése, a tőke profitjának növelése, és nem utolsósorban a túlságosan kiterjedt szolgáltató szektor érdeke miatt. Mindebbe természetesen belejátszott a külpolitikai is, úgy USA részéről, mind Franciaország részéről. Igaz az a mondás, hogy a gazdasági és politikai hatalomnak megvan az a képessége, hogy ha a társadalomban elégedetlenség üti fel a fejét velük szemben, akkor a megmozdulások élére állnak, s mikor végül azokat leverik, az élén állók egész mást csinálnak, mint amit képviseltek a megmozdulások során, s mivel többnyire a hatalommal érdekszövetségben álltak, a hatalmat szolgálták a továbbiakban. Így kerültek a 68-as megmozdulások, lázadások elitréteghez tartozó szószólói, vezetői végül bekerültek a hatalomba, és a mai napig azt szolgálják. Ezen bizony nem látott át a társadalom férfirétege, csak hagyta magát sodródni. -
boleron1 #73 Hát, én nem szeretnék abba a tévedésbe esni, hogy az almát a körtével vetem össze, még ha mindkettő is gyümölcs. Mind a nyugdíjrendszernek, mind az internetnek mások voltak a céljai, más a célréteg, és más a funkciója. A kettő nem zárja ki egymást, de egyikből nem következik a másik. -
kakukk2 #72 Az USA-ban a hatvanas években valóban voltak súlyos társadalmi problémák. Elsősorban a megoldatlan, és tényleg abszurd polgárjogi kérdés. De az akkori amerikai felfogás szerinti konzervatív-keresztény értékrend is idejét múlta már. Mindezekre a kormányzat óvatos reformokkal, és főleg a vietnami háborúval reagált, amit ugye mesterségesen nyújtottak el. Nem ez volt az első eset a történelemben, hogy a belső társadalmi feszültséget egy kormány külső háborúval próbálta levezetni, csak éppen ilyenkor azt a háborút el is szokták bukni. Franciaországban nem igazán tudom, hogy miért voltak akkora társadalmi feszültségek, persze volna azért néhány tippem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a KGB nyakig benne volt az összes nyugati diákmozgalomban.
A hippi ideológia megbukott, jól belegondolva nem is volt semmi jövője. A hajdani hippik és főleg a rengeteg szimpatizánsuk viszont fogékony volt a neoliberális eszmékre, hiszen tudjuk, hogy azt pont a hippi alapokra támaszkodva kiválóan el lehet adni. Csak hát persze gazdasági óriások érdekeit szolgálja. Szerintem csak vélt érdekeit, de ezt ők nem látják.
-
kakukk2 #71 Azt írtad : „ egy dolog, hogy a nők mit tudattak a férfiakkal, és egy másik dolog, hogy ez ellen miért nem léptek fel a férfiak?”
Már bocsánat, de mit lehet erre lépni ? Ha azt éreztetik, sőt mondják is a férfinak, hogy nincs rád szükségem az életemben, sőt gyerekkel együtt sincs rád szükségem, kizárólag a pénzedre ? Hogy kefélni kefélhetünk ugyan, de kefélni mással is tudok ? Arra meg végképp nincs szükségem, hogy az ingjeidet vasaljam, miközben te a tévét bámulod, mint egy zombi, és ha szólok hozzád, meg se hallod ? Na, mit lehet erre mondani ? Azt, hogy napi 12 órát gürcölök, hogy megéljünk valahogy, ezért aztán amikor hazaérek tényleg olyan vagyok, mint egy zombi ? Mert ez az igazság ugyan, de ez egy nőt sem fog megvigasztalni. Van nő, aki ezt belátja, de nem vigasztalja meg, ha pedig a nő is napi 8-10 órát dolgozik, akkor pláne nem. Nem kell ehhez agymosás, se interneten, se azon kívül.
A kérdés itt az, hogy kell-e autó, és ha igen, akkor mekkora, és az akkora autó mellé kell-e még egy autó. Hogy kell-e decemberben a Kanári-szigeteken nyaralni, nyáron meg Toscanaban. És sorolhatnám tovább.
-
#70
Ha a nyugdíj nem játszott szerepet a folyamatokban, akkor az internetre is kár hivatkozni, az már a 70es években megjelent, szóval az internet mint olyan teljesen semleges a témában, akárcsak a nyugdíj.
Vagy kénytelenek vagyunk belátni, hogy a megjelenés és a romboló hatás kifejtése között évtizedek is eltelhetnek. -
boleron1 #69 jav.:
Azok az elnökök, akik ebben a csónakba ebbe a csónakba eveztek," -helyett: azok az elnökök, akik nem ebben a csónakban eveztek.....
-
boleron1 #68 Igen, világos előttem is, hogy McCarthy egy stróman volt, és az is világos, hogy az amerikai fiatalok lázadása a 60-as években nem véletlenül csapott át Európába, sőt Ázsiába is. Ami kapcsán elindult ez az egész Franciaországban, illetve Párizsban 1968-ban, az nem ok volt, hanem ürügy azon csoportoknak, akiknek ez állt érdekében. Ugyanezen csoportok álltak a vasfüggöny mögötti események mögött is. A két térség, USA- Nyugat-Európa, és a kommunista blokk országainak eseményei ugyan más jellegűek voltak a társadalom részéről, de mindkettő mögött ugyanaz az érdekcsoport állt. Végül USA és Ny-Európa lázadóit beszippantotta a gazdasági-politikai érdek, és a neoliberalizmus szekértolói lettek a mai napig. Ezért szoktam mondani, hogy gyakorlatilag USA-ban is egypártrendszer van, mert tök mindegy, hogy demokrata vagy republikánus lesz hatalmon, és az elnök milyen politikai oldalhoz tartozik. Egy csónakban eveznek. Azok az elnökök, akik ebben a csónakba ebbe a csónakba eveztek, azokat ellehetetlenítették, eltették láb alól....Ezt tették most Trumppal is.
Valójában van objektív igazság, méghozzá a táradalom nagy része képes erre, csak vagy elnyomják, vagy inkább maga is beáll a sorba, ha nem akar perifériára kerülni. -
boleron1 #67 Csak röviden arra, amit Botondnak írtál, majd ő válaszol, ha gondolja, csak annyit megjegyeznék, hogy egy dolog, hogy a nők mit tudattak a férfiakkal, és egy másik dolog, hogy ez ellen miért nem léptek fel a férfiak? Ugyanis meggyőződésem, hogy a mindenféle feminista csoportok, azzal együtt is, hogy mint hátrányos etnikai csoportokat is védelmükbe vettek, mint feketék, homoszexuálisok, kisebbségben voltak és vannak mind a társadalom nőtagjait, mind a férfiakat illetően. Mégis ez a többség hallgat, és eme diktatórikus kisebbségnek enged.....Nos itt kezdődik a politikai elit és gazdasági tőkés elit összefonódása, a fogyasztói társadalom kiépülésének érdekében, amihez a megfizetett médiaguruk is csatlakoztak, mint pl. a Szilicium-völgy magánbirodalmai, amelyiknek olyan teljhatalma van, hogy semmilyen törvény nem rendelkezik felettük, s mint magáncégek simán megmondhatják, hogy a közösségi oldalaikon kik mondhatnak és milyen véleményt. Ez a társadalmi gondolkodás befolyásolás már a 60-as évektől erőteljesen megjelent, gyakorlatilag befogták a lázadó fiatalság száját, és integrálták ebbe a neoliberális világba, sőt támogatták is ezzel azt az új baloldalt, amelyik ma is hatalmon van, s a melyik bekerült az EU-ba is, és ott többségben vannak. Összemosták az internetet a közösségi oldalakkal, és családok estek szét , mára pedig már a társadalom is annyira szétesett és széthúzó, hogy közel áll egy polgári forradalom, hacsak a demokraták még nagyobb diktatúrával, mint eddig, nem gátolják meg, hogy újra egy Trump győzzön majd a következő választásokon. S itt a válasz arra, hogy miért baj, ha a fiatalok, s sajnos a felnőttek is a nap 24 órájában a virtuális világban élik életüket, ami viszont hatalmas üzlet és haszon, profit a szilicium-völgyi pár száz gurunak. -
kakukk2 #66 Úgy gondolom, hogy te is tudod, de azért elmondom. Az USA-ban McCarthy szenátor személyéhez kapcsolják azt az időszakot, amely a negyvenes évek végétől kb. az ötvenes évek végéig tartott, és alapvetően a hidegháború motiválta. Alapvetően egy antikommunista kormányprogramról volt szó, ami az akkori nemzetközi helyzet ismeretében nem volt éppen minden ok nélkül. Voltak ennek a korszaknak diktatórikus megnyilvánulásai, de a diktatúrától olyan messze volt, mint Makó Jeruzsálemtől. Az antikommunizmus mellett valóban megjelentek a programban bizonyos konzervatív elemek, amiket te is említettél, pl. a hagyományos családmodellt illetően. Csakhogy McCarthynak nem sok köze volt a dologhoz, úgy a Demokrata párti Truman és köre, mint a Republikánus párti Eisenhower és köre nyomatta ezt a dolgot. McCarthy ott a stróman volt csak. Az amerikai nép pedig minden jel szerint többségében pozitívan fogadta ezt. Ez az, amit az amerikaiak utólag egyhangúlag elhallgatnak, ahogy azt történelmük minden piszkos foltjával teszik.
A különböző ideológiáknak, az un. „izmusoknak” megvan a maga sajátságos belső logikája. Igaz ez a nacionalizmustól a neoliberalizmuson át a feminizmusig meg a kommunizmusig sok mindenre. 1. Nekünk van igazunk, mert nekünk van igazunk. Bizonyításra nem szorul. 2. Mivel nekünk van igazunk, ezért mi vagyunk a jók. 3. Mivel mi vagyunk a jók, ezért akinek nincs igaza, az nem jó. 4. Aki nem jó, az rossz. 5. A rossz ellensége a jónak. 6. Az ellenség ellen harcolni kell, persze csak azért, hogy megvédjük magunkat.
Tovább is folytathatnám a logikai menetet, de hát mi, akik megéltük a kommunista diktatúrát, ismerjük ezt jól. Nincs objektív igazság, csak pártos igazság.