Hová lettek a férfiak?
-
boleron1 #74 Amit te írsz, az már egy sokéves, sőt évtizedes folyamat eredménye, amikor már valóban nem lehetett rá másként reagálni a férfiaknak. Csakhogy a végeredmény egy sor kisebb-nagyobb lépéssel és követeléssel kezdődött, amire kezdettől fogva nem reagáltak a férfiak, illetve reagált helyettük a gazdasági és politikai elit, hatalom a nevükben és helyettük. A férfiaknak meg nem voltak érdekvédelmi szervezeteik, mint a nőknek, vagy afroamerikaiaknak, és a mindenféle nemi identitásban szenvedőknek, akik mögé viszont épp az említett elit sorakozott fel, és támogatott saját hatalmi érdekeiknek megfelelően. S ehhez bizony folyamatosan agymosták a társadalom férfitagjait, csoportjait, s mire felócsúdtak védtelenné váltak. Nem véletlen, hogy a felső jómódú középréteg és elitréteg fiataljai jelentek meg a lázadások során, de a többségük nem volt radikális, a félszűz, vagy száz vezetőik és szószólóik viszont baloldali, radikális, anarchista szellemiségű volt, s nem volt kevés köztük az NDK-ból Nyugaton letelepedett baloldali fiatal, akiket a hatalom támogatott a fogyasztói társadalom bővítése, a tőke profitjának növelése, és nem utolsósorban a túlságosan kiterjedt szolgáltató szektor érdeke miatt. Mindebbe természetesen belejátszott a külpolitikai is, úgy USA részéről, mind Franciaország részéről. Igaz az a mondás, hogy a gazdasági és politikai hatalomnak megvan az a képessége, hogy ha a társadalomban elégedetlenség üti fel a fejét velük szemben, akkor a megmozdulások élére állnak, s mikor végül azokat leverik, az élén állók egész mást csinálnak, mint amit képviseltek a megmozdulások során, s mivel többnyire a hatalommal érdekszövetségben álltak, a hatalmat szolgálták a továbbiakban. Így kerültek a 68-as megmozdulások, lázadások elitréteghez tartozó szószólói, vezetői végül bekerültek a hatalomba, és a mai napig azt szolgálják. Ezen bizony nem látott át a társadalom férfirétege, csak hagyta magát sodródni.