186
Hová lettek a férfiak?
-
kakukk2 #65 Hát igen, a férfiak azért vették észre, hogy nincs rájuk szükség a nők életében, mert a nők ezt világosan tudatták velük. -
boleron1 #64 A melltartó kérdéséből épp a feminista mozgalmak csináltak közügyet, azaz nem volt elfogadott a társadalomban a melttartó nélküli viselet, és azzá akarták tenni. Tehát azon túl, hogy én is egyetértek azzal, aki akar ne hordjon melltartót, a feministák azt vallották, aki akar, az hordjon melltartót. Kis különbség, mégsem elhanyagolható. De ugyanakkor persze nem elsődleges kérdés volt, csak a kezdet a szexualitás külső és látható megnyilvánulásának elfogadásához. A feminisita mozgalmak nehezen érték el kezdeti céljaikat is, mint pl. választójog, ami például nem egy országban még minden férfinak, pl. brit és német férfiak csak 1918-ban kaptak általánosan választójogot.. A női mozgalmak által megjelölt célok még a francia Emberi polgárjogi nyilatkozatban sem szerepelnek. Az első szavazati jogért létrejött mozgalom USA-ban és Angliában bontakozott ki, ez volt a szüffrazsett mozgalom. De mert nem értek célba, a Nők Társadalmi és Politikai Szövetsége 1912-14 között 300 erőszakos akciót követtek el-lám, a gyengébbik nem- gyújtogatás, gyilkosságok, melyekhez fizetett aktivistákat alkalmaztak, kirakatok betörése, művészeti alkotások rombolása. Ráadásul elit-és középosztálybeli, magas iskolai végzettséggel rendelkező nők hajtották végre ezeket. Ezeknek a női mozgalmaknak támogatói a baloldali politikaim csoportosulások voltak. USA-ban sokkal előrehaladottabb módon jutottak érvényre, főleg az 50-60-as években, mikor a mccarthyzmus alatt vissza akarták őket terelni korábbi tradicionális életvitelükbe. Innentől kifejezetten radikális módon léptek fel, de a 60-as évekig a nemi szerepek nem változtak. Innentől már a magánszférát is érintették, a szabad nemi élethez és reprodukcióhoz való jog, szexuális szabadság, mivel ekkor kezdték már szabályozni a fogamzásgátló használatát, az abortuszt, mesterséges megtermékenyítést, szexuális zaklatást. Számos csoport jelent meg: szocialista feminizmus, anarchista feminizmus, radikális feminizmus, ökofeminizmus, transzfeminizmus, és sok dologban eltértek, egymást is kritizálták, de egy dolog közös volt bennük, amit a zászlójukra tűztek: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.”
A szó szoros értelmében feministának azonban csak azt nevezték, „akinek van szeme a nők szisztematikus és nemükből fakadó elnyomására, és az önérvényesítés mellett nőtársai sorsát is szívén viseli.” Gyakorlatilag valóban úgy kezelték a történelmileg természetes módon kialakult munkamegosztást, mintha azt szándékosan, tudatosan a férfiak találták volna ki, önérdekükből. Valójában ellenségképpé tették a férfiakat. A baj az, hogy úgy is kezelték a férfiakat, mint akik megtűrt társadalmi nem lenne, akiket tudnak mindenben helyettesíteni, és majdhogynem örüljenek, ha egyáltalán gyereket csinálhatnak a nőknek..... -
boleron1 #63 Sajnos vagy nem, de egy dolog a nyugdíjrendszer, a nyugdíjas szülők lányai nem azért szültek vagy nem szültek gyereket,mert majd nyugdíjat kapnak, és nem kell a gyereknek eltartani őket. 1930-ig általánosan USA-ban és Európában átlagosan 5,0 volt a gyerekszületési ráta, ami magas. A nyugdíjrendszer ellenére és mellett is. Ezért született meg a másik kategória, a családi pótlék, amely a nem kevés gyerekes családok gyereknevelési terhein segített. Tehát két külön dolog a nyugdíj és a családi pótlék rendszere. Előbbi független a gyermekszületéstől, a másik pedig annak függvénye. -
#62
És vica-versa az utolsó mondat. -
kakukk2 #61 A nyugdíj, mint intézmény a 19. század második felében jött létre, a demográfiai problémák pedig közel. 100 évvel később kezdődtek.
Maga a bismarcki nyugdíjrendszer, ami nálunk is van, arra a feltételezésre alapul, hogy a lakosság lélekszáma nem csökken, hanem nő. Ez volt az évezredes tapasztalat. -
kakukk2 #60 A melltartó viselése, vagy nem viselése huszadrangú kérdés, egészen addig, amíg nem lesz belőle társadalmi elvárás, amíg nem tartják „ledér” nőnek azt, aki nem hordja. Feltételezem, hogy az USA-ban ez utóbbi volt a helyzet, talán nálunk is. Szóval erre én is azt mondom, hogy adassék meg minden nőnek a döntési szabadság, hogy hordja, vagy nem hordja. Persze vicces volt, amikor égették. :)
A radikális feministákkal más a baj. Maga a női egyenjogúság nálunk is problémás dolog volt akkoriban, de tapasztalataim szerint Nyugaton különösen az volt, és talán ma is az. Nálunk valahogy könnyebben fogadták el a nőket munkatársként, vagy akár főnökként a férfiak, mint nyugaton. Talán azért, mert szegénységünk miatt muszáj volt a nőknek is dolgozniuk, a férfi nem tudta eltartani a családját. Nyugaton azonban ez nem így volt, sőt most sincs így. Nálunk kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az anya otthon maradjon a gyerekekkel, nyugaton meg sokan.
A radikális feministákkal az a baj, hogy már a hatvanas évektől ellenségként kezdték kezelni a férfiakat, mintha a társadalmi munkamegosztás valami férfiak által kitalált és fenntartott összeesküvés eredménye lenne. Merle 1974-ben adta ki a Védett férfiakat, tehát a probléma akkor már bőven élt.
Volt tehát itt egy gazdasági hatás, amit leírtatok, aztán volt a gyógyszerészet fejlődése, a modern fogamzásgátlás, ami kényelmessé tette, hogy ne legyen gyerek, és volt egy ideológiai-társadalmi hatás, hogy a nő ne szüljön gyereket, mert akkor lemarad a karrierépítésben, ami sokak hite szerint alárendelt szerepbe kényszeríti őket a férfiakkal szemben. A férfiak meg azt kezdték észrevenni, hogy qrvára nincs rájuk szükség a nők életében.
-
#59
Nekem továbbra is az a meglátásom, hogy ezek a változások csak azért jöhettek létre, mert a nyugdíj, mint intézmény létrejött és megteremtett egy olyan keretet (pénzügyi és morális is), amin belül ezek le tudtak zajlani. Megteremtette az alapot, én ezért emelem ki ezt a pontot, mint első lépést a lejtőn lefelé. Amiket te emelsz ki, azok már "csak" azok a lépések, amikkel aztán padlóig nyomtuk a gázt a lejtőn. És mint minden változás ez is lassan indult, aztán egy ponton felgyorsult, amikhez szükség volt más eseményekre is, de a keret nélkül ezen események teljesen más irányba fordultak volna.
Mondom, szerintem. -
boleron1 #58 Jobb híján én is elfogadom, ahogy te látod, de nem érthetek vele egyet. Nem csak azért, mert a történelmi tényeket nem szabadna negligálni, hanem azért sem, mert konszenzus nélkül nem lehet megvitatni semmit. De ahogy gondolod. Attól a tény még tény marad, hogy mindazt a változást, amit ma átélnek Nyugaton, illetve ami hozzánk is megérkezett már, a 2. vg. utáni amerikai társadalmi és gazdasági helyzet indította el a 60-as években, az ott kialakult társadalmi-és kulturális átalakulással, melynek lényeges eszköze lett a fogyasztói társadalom befolyásolása a technikai forradalommal, és különböző társadalmi elégedetlenséggel, melyeket a diákság képviselt, csatlakozva hozzá sok más kisebbségi mozgalom. Ez a szellem uralta Nyugat-Európát is a 68-as diáklázadások során. Ennek káros hatása ért be mára, mely szétverte a társadalmakat. Élén persze a tőke, az üzleti érdek, a profit, s ezek képviselője a Sziliciumvölgy. -
#57
El tudom fogadni, hogy te így látod, és látom, hogy sok energiát, utánajárást raktál a témába. 
-
boleron1 #56 Szerintem időrendbeli tévedés lehet nálad a nyugdíjhoz kötni a gyerekszületési szám csökkentését. A nyugdíjrendszert megelőzte az ipari forradalom. Előtte főleg mezőgazdaságból élt a nép, és nem csak azért született sok gyerek, mert kellett a munkaerő a gazdaságban, hanem azért is, mert nagy volt a gyerekhalandóság, ugyanakkor a fogamzást nem tudták szabályozni, az abortuszt meg tiltotta a vallás, tehát lelkiismeret-furdalást okozott, ha valaki elvetette a magzatot. Valamint nem volt általános oktatási rendszer, így korán dolgozni kezdtek a gyerekek a gazdaágban, ezzel együtt viszont kicsi volt a gyerekkoruk. Az ipari forradalommal és részben a földfoglalások miatt a mezőgazdaságból a városba tódult a vidéki népesség nagy része, a város viszont szintén a gyerekeket használta munkaerőnek, ám nem tudott annyi munkát biztosítani, hogy egy sokgyerekes család megéljen belőle. Akik dolgoztak, azok is nyomorban éltek. Tehát nem volt reális oka annak, hogy sok gyereket szüljenek az utódok, hogy elkerüljék a nyomort, kevesebb gyereket szültek. De vidéken ez nem így volt továbbra sem. És még sehol nem volt a nyugdíjrendszer, ami éppen azért jött létre, hogy a munkából kieső vagy eleve munkát nem találók ne haljanak éhen ne éljenek hihetetlen nyomorban. Majd elindult az oktatás is, mert az iparnak is egye inkább tanult emberekre volt szüksége, meg az állami szervezeteknek is. Az oktatással viszont már megszűnt a gyerekek korai alkalmazása a munkában.Ha 10 gyereket szült volna egy feleség, akkor sem lett volna biztosítva az öregségi megélhetése, hiszen már nyugdíjas volt, mikor a gyerekei még tanultak.
Ezzel együtt sehol nem volt veszélyben a társadalom utánpótlása, a gazdasági rendszer viszont nem biztosított mindenkinek munkát, tehát állandó volt egy bizonyos nagyságú munkanélküliség, akikről senki nem gondoskodott, még a munkanélküli gyereke sem tudott róla gondoskodni. Így született meg a segélyezési rendszer. Ami felborított mindent, az épp a jóléti állam visszaszorítása volt, amit a tőkeérdekeltség kezdeményezett már a 60-as 70-es évek fordulóján, nem volt hajlandó tovább finanszírozni. Ez tetőzött a 80-as években, amikor a bérek stagnáltak vagy csökkentek, a szakszervezeteket visszaszorították, és a fogyasztói társadalmat alakították ki, aminek a lényege a fogyasztás hitelből való finanszírozása. Nem véletlen, hogy odaát és USA-ban a fiatalok zöme teljesen el van adósodva, nem csak a diákhitel miatt, hanem azért is, mert nyakra-főre kaphattak hitelkártyát. A 68-as diáklázadások egyik tiltakozó eleme épp a fogyasztói társadalom ellen tiltakozott. Dolgozni a leszorított bérekért nem akart, a koedukáció és a tömeges tanulási lehetőség miatt az oktatási rendszer elavult, a kollégiumok zsúfoltak voltak, munkát a tanult fiatalok nem találtak, szüleik belerokkantak az újjáépítésbe......szóval családalapítás messze nem volt ideális megoldás számukra. De ez egy dolog, és egy másik dolog, hogy emelett a kultúrát rombolták le, és éppen azt a fogyasztói szemléletet támogatták, ami ellen tiltakoztak. Tanultak és szórakoztak, de úgy, hogy a kultúra korábbi értékeit mellőzték, és helyette piedesztára emeltek sok valójában értéktelen, tartalmatlan, üres dolgokat, és olyan használati cikkeket vettek meg, és csináltak belőle trendit, ami épp az üzletágaknak voltak jók. Ehhez az önmegvalósító hamis kultúrához köthető a szabadosság minden területen, a szexualitás területén is. Ehhez csatlakoztak azután a nőmozgalmak, a fekete mozgalmak, a mindenféle többségtől eltérő kisebbségek védelme és a többség háttérbe szorítása. Ennek következménye az is, hogy a korábbi férfiszerepeket megkérdőjelezték, és ma már a férfiak gyakorlatilag-nyugodtan ki merem mondani- veszélyeztetett, kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. -
#55
Ezekben mind igazad van, de ezek a nagy szabadságot megélő fiatal fiúk és nők simán éhenhaltak volna öregségükre, vagy ami még látványosabb, a szüleik haltak volna éhen, ha nincs nyugdíj, vagy nincs sok gyerek.
Pont eltelt Bismarck kora óta az a 60-70 év, mikorra felnőtt és megöregedett az a két generáció, aki azt tapasztalta a saját bőrén, hogy már a sok gyerek nélkül is el lehet lenni nekik és el lehetett lenni a szüleiknek is sok gyerek nélkül és mégsem halt éhen senki, és ezért már ők sem tolták olyan intenzitással a gyerekeiknek, hogy nősülj és legyen gyerek, vagy menj férjhez és legyen gyerek, különben öregségedre éhezni fogsz mint én, meg a mi szüleink, mert már nem így volt. Ők már más szellemben nevelték a gyerekeket.
Egy ilyen mértékű változásnak ennyi a "hatóideje". Az általad felsorolt dolgok is nagyban hozzájárultak ehhez, de a család értelme mindig is a gyerek volt, és onnan kezdve, hogy az már nem létszükséglet, onnan kezdve tudott érvényesülni és felgyorsulni a többi bomlást/lazulást előidéző folyamat.
Mai napig a szegényebb rétegek között több a gyerek. Divatos azt mondani, hogy azért mert ők kevésbé tudnak a fogamzásgátlásról, meg mert nem is futja nekik rá, de valójában szerintem az is benne van, hogy majd legalább pár segít a ház körül, ha idős leszek.
Ha berogyna a nyugdíjkassza, akkor újra 1-2 generáció után trendy lenne a gyerekvállalás, mert hogy ismét létszükséglet lenne.
Ha hirtelen kiderülne az összes óvszerről és fogamzásgátlóról és a többi cuccról, hogy agyrákot okoz, és be kell tiltani, akkor attól nem ugrana meg a születésszám.
Egyszerűen a nyugdíj megteremtette a lehetőséget, hogy lehessen csak az élvezeteknek élni. És ennek az elterjedési lépéseit írod le, de az alapköve az akkor is a nyugdíj szerintem.
De fenntartom a tévedés jogát. :) -
boleron1 #54 Hangsúlyozom, a nyugdíjrendszer ellenére rengeteg gyerek született és USA-ban a fiatalok 50%-a 25 éven alatti volt, Franciaországban pedig 48% volt ez a korosztály.A lázadó fiatalok éppen a rendszer haszonélvezői is voltak, bármennyire is ellentmondásnak tűnik, hogy mégis ellene lázadtak. A lázadásuk Janus-arcú volt, egész egyszerűen nem akartak dolgozni, főleg olyan területen nem, ami nekik nem tetszett, tanulni és szórakozni akartak, s minden területen korlátlan szabadságot. Ez a nagy szám, amit képviseltek potenciális hatalom volt a kezükben mindabban, amivel elégedetlenek voltak. Ez részben a piaci apparátus azon igyekezetének köszönhető-hiszen már kiépült a fogyasztói társadalom- hogy a fiatalokban is igyekezett kifejleszteni életkoruk öntudatát, mivel nagy piacot jelentettek, hiszen sok szabadidővel és viszonylag nagy pénzösszegekkel rendelkeztek. Ugyanakkor az életkori öntudatot felerősítő tényezők közé sorolható a mind szélesebb körű felsőoktatást is (az USA-ban a hatvanas évek végén csaknem hatmillió egyetemi hallgató volt). Idetartozik még az is, hogy a hatvanas évekbeli diáknemzedék a háború utáni, meglehetősen gyengéd és engedékeny gyereknevelési módszerek előnyeit
élvezte . A diákok közül sokan nem tartották vonzó perspektívának azt, hogy betagozódjanak a termelési, kutatói, szakigazgatási intézményekbe, amelyekben már nem volt jelen a szellemi munkát korábban jellemző viszonylagos szabadság .A lázadáshoz azonban kellett a „kor levegője” is, a tekintélyellenesség, a cselekvés iránti vágy, és abból a bizonyos 3-as jelszóból, a szabadság, egyenlőség, testvériség-ből kifejezetten, és csak a szabadságra fókuszáltak. A kritika arra a területre fókuszált, ahol a kapitalizmus dominanciája leginkább érvényesült: a mindennapi életre (az egydimenziósságra, az egyént „felszippantó” elidegenült létezésre). A társadalomkritika kiterjesztése a kultúra átalakításának igényét teremtette meg, és ez a hatvanas években összefonódott a baloldal forradalmi képzetével. Nagy hatással volt rájuk Marcusnak "Az egydimenziós ember c. munkája, szinte a bibliájuk lett. S mindaz, amiben szabadságot követeltek, a szexuális életre is kiterjedt. A társadalmi rend ellen fellépők nem az „elnyomottak”, a „kizsákmányoltak”, a munkások
voltak (bár Marcus rámutatott, hogy a fejlett társadalomban a finom hatalmi technikáknak köszönhetően többé-kevésbé mindenkire hat a többletrepresszió): proletárforradalom
helyett a fiatalok lázadásáról, „osztályharc” helyett nemzedéki harcról beszélhetünk. Érdekes
módon éppen abból az osztályból került ki a protestálók többsége, amely a rendszer haszonélvezője volt: a legaktívabb lázadók a felsőoktatási rendszerbe jutott középosztálybeli fiatalok voltak. Az már csak hab volt a tortán, hogy mindenféle kisebbséget is védelmükbe vettek, melyek csoportjai csatlakoztak hozzájuk, mint a szélsőségbe esett öntudatosodott nők, az elnyomott feketék, és különböző szexuális identitású, vagy amögé bújt embercsoportok. A neoliberális gazdaságpolitika vezérei, azaz a tőketulajdonosok, és a hozzájuk csatlakozott politikai elit pedig mögéjük állt, hiszen ezzel biztosította a fogyasztói társadalom meglétét. Valahol itt van a lényeg, ami azután oda vezetett, hogy a férfiak háttérbe szorultak. -
boleron1 #53 Ha el akarunk jutni az eredeti kérdéshez, akkor végig kellene zongorázni legalább a 60-as évektől mindazt, ami történt. Ugyanis a társadalombiztosítási rendszer megléte éppen hogy nem feltételezte mindazt a változást, ami a 60-as évektől elindult, és a diáklázadásba torkollott. A munkaterületet érintő kérdések közül a munkásokat a bérek érdekelték, ezért csatlakoztak csak a lázadó fiatalokhoz. Amint érdekeiket elérték, ki is léptek mögülük, sőt rajtuk kívül a csendes társadalmi többség nagy többséggel újra megválasztotta De Gaullet. Vagyis a diáklázadás elbukott, s mivel nem politikai lázadás volt, hanem kulturális, azt elérték, hogy nagy változásokat hoztak el a kultúrát illetően, éppen ott, ahol a megszületőben lévő neoliberális hatalom szépen be is csatornázta őket a rendszerbe, ami ellen lázadtak. Viszont maradandó és nem csak hasznos, hanem káros változásokat is hoztak, amik viszont szétfeszítették a családokat és a korábban jól működő privát és közösségi együttműködést. Tehát a gyermekszületések elmaradása ennek köszönhető, és nem a nyugdíjrendszernek. -
#52
Igen, erre írtam korábban, hogy a nyugdíj megjelenésének még millió hozadéka lett, ami együtt feszítette szét a család korábbi rendszerét, mondhatni az első dominó, akárhogy hívhatjuk. Kinyitotta a lehetőségét, hogy a későbbi generációk ne legyenek rákényszerítve a tömeges gyerekvállalásra, és aztán ennek egyre több és több segítőeszköze lett, azok amiket soroltál. De ez már nagyon eltér az eredeti kérdésedtől. -
boleron1 #51 De a gyerekkérdés nem a nyugdíjrendszer bevezetése miatt változott, a nyugdíjba ment embereknek nem azért nem születtek unokái, mert nyugdíjasok lettek. A nyugdíjrendszer régebbi, mint a jóléti államok kialakulása, és mint írtam, egészen a 60-as évek közepéig USA-ban rengeteg gyerek született, a mi térségünkben meg megfelelő számú gyerek mindig született, holott létezett nyugdíjrendszer.
A változás a 2.vh. után történt, egyrészt, amikor a nők a hadigazdaságban való részvételük után, anyagilag önállósodtak, és nem akartak visszamenni a korábbi háztartásbeli elfoglaltságukhoz, érthetően nem elégítette ki őket. De még ettől sem borult fel semmi, létrejöttek óvodák, bölcsődék, míg az anya dolgozott, és az, hogy egy családban gyerek szülessen és hány, továbbra is a családfenntartó férfiak döntötték el. A gond ott kezdődött, hogy megjelentek a feministák USA-ban, és már szélsőséges liberális esznéket hirdettek, mint pl: le a melltartókkal. Vagy a másik, hogy megjelentek a fogamzásgátlók, ami lehetővé tette a nőknek, hogy ők is döntsenek, akarnak-e gyereket szülni vagy nem. Mindez Nyugat-Európában csak 1968 után jelent meg 1968-as amerikai diáklázadással, ami Nyugat-Európában is felütötte a fejét, s amit én nem egyszerűen diáklázadásnak nevezek, hanem dühöngő diákságnak, melyet szélsőséges balliberális gondolkodók vezettek. Ők adták azután a későbbi EU parlamenti többségét, és ma is ők, illetve utódaik dirigálnak az EU-ban. A mi térségünkben azonban még mindezek nem jelentek meg 1968-ban. A következő állomás azután 1980 lett, amikor odaát leépült a jóléti állam, a társadalom húzóerejét képező középréteg csúszott lefelé, s gazdasági okai is voltak annak, hogy még kevesebb gyerek született. A mi térségünkben 1968-as lázadások politikaiak voltak, nem úgy, mint nyugaton, és 1980 gazdasági-politikai jellegű volt, míg odaát csúszott le a középréteg, és ez ma is tart, nálunk nem volt jelentős középréteg, gazdaságilag és politikailag is meg kellett erősödni. Csakhogy már a rendszerváltást is a nyugat vezényelte le valójában, amivel megjelent minden olyan balliberális eszme is, ami a nyugati társadalmakat már aláásta. Mindezek együtt egyben a férfiak korábbi szerepét nem csak aláásta, hanem azt átvenni akaró nőmozgalmak szélsőséges, ostoba hangadói uralják. S hogy még szebb legyen, a fogyasztói társadalom gazdasági és politikai vezetői mögéjük álltak. -
#50
Valójában pedig ez a gyökere az egésznek, ahogy megváltozott a gyerek kérdés kezelése úgy megváltozott a család jelentése és fontossága és úgy meg tudott változni a férfiak hozzáállása az egészhez. És végülis ez az alapkérdésed, hogy hova lett az a viselkedésminta, amit ideálként látunk mind a mai napig. Nos erre az a válasz, hogy megszűnt rá a valós igény, és a kereslet-kínálat törvényei alapján a keresleti oldal megszűnése magával hozta a kínálat megszűnését is.
/szerk: A másik kommentedre. Igen, idő volt, míg generációk nőttek fel és átért a társadalmon az új mentalitás és valós látható jelei lettek, hogy hova vezetett ez a nyugdíj dolog. Az apró repedésnek közel száz év kellett, hogy szakadék legyen belőle és megtörje a társadalmat és a korábbi normákat.
Az iparosodás meg nem minden országban volt ilyen ütemű, nálunk például még a 80as években is azért a lakosság elég nagy része dolgozott a mezőgazdaságban, illetve a városi lakosság aránya is jóval kisebb volt, mint ma.
De mindegy, szerintem nekem több meglátásom nincs a témában. :)
Utoljára szerkesztette: Botond, 2021.02.06. 09:33:52 -
boleron1 #49 Azt hiszem, valahogy másként kellene megközelíteni a "hová lettek a férfiak" témát, valahogy valamilyen folyamatban, rendszerben, különben ez a szerteágazó téma szétesik.
A gyerekvállalásban történt negatív jelenség a 2. vh után még nem jelentkezett, mind odaát, mind ideát rendre születtek gyereke, sőt 1960-64
között volt az ún. babyboom Nyugat-Európában és USA-ban, a mi térségünkben szintén kielégítő számban születtek gyerekek, azután ez stagnált, de születtek. A változás első töréspontja 1968 volt Nyugaton, majd maradandó hátrányt okozott 1980 mind Nyugaton, mind a mi térségünkben. Az ok mindkét területen persze más volt. -
boleron1 #48 Amikor az idősek, nagyszülők sőt dédszülők szem előtt voltak, az még a nagycsaládok korszaka volt, leginkább a feudalizmusban, melynek felbomlását a polgárosodás hozta, aminek során kialakult a jellemzően városi életmód az ipari forradalommal. Ezt követően már csak vidéken maradt meg sokáig a nagycsaládi viszony. Viszont a gyerekek ebben a korszakban korán dolgozni kezdtek a gazdaságban, az ipari forradalom után pedig a városi üzemekben kemény, napi 10 órát is éhbérért 8-10 éves kortól. A nyugdíjat talán Bismarck vezette be Poroszországban először, elsősorban azoknak volt ez jó, akik a munkát letéve ebből fedezték megélhetésüket, hiszen nem az állam adta, hanem befizetéseikből kapták azt vissza. Persze már akkor sem fedezte a befizetés a megélhetést, nemhogy a gyerekeket támogatták volna belőle. Annak, hogy a jóléti állam szétesése után a fiatalok a szülők háztartásában maradtak, illetve a szülők nyugdíjára is szükségük van, annak más az oka.
Utoljára szerkesztette: boleron1, 2021.02.06. 08:26:44 -
#47
Az egyház az iskola basic verziója. :) Mikor nem voltak még tudományos válaszok, akkor még csak tapasztalati úton megszerzett tudás volt és az lett továbbadva tiltásként, mint hogy "iglu mögötti sárga hóból ne egyél". :)
A vadászásban igazad van, de azért előre gondolkozás volt, és pont ilyen anyagi viszonylatban, főleg mivel együtt volt a család, az öreg folyton ott volt a szemed előtt, és láttad, hogy akkor van jó dolga, ha sok pulya volt fiatal korában. Ma már nincsenek az öregek se szem előtt, mindenki magának, külön, de a régi falusi viszonyok között napi szinten együtt élt veled az élő figyelmeztetés, hogy gondolj a jövőre, mert ez lesz vagy nem ez lesz. -
kakukk2 #46 Nos, jártam én hajdan hittanra, ahol elmagyarázták, mit is jelent az a parancsolat, hogy „Tiszteld anyádat és apádat, hogy hosszú életű légy itt a Földön.” Abban amit írsz, ennek a parancsolatnak a logikáját látom viszont. Csakhogy bárki írta ezt bele a Bibliába, noha igaza volt, egészen biztosan nem volt már fiatal. Egy fiatal ember ugyanis két dolgot nem képes átérezni, az egyik az, hogy ő is meg fog halni, a másik meg az, hogy meg fog öregedni, és segítség nélkül nem tudja ellátni magát. Az eszével tudja, de úgy igazán nem hiszi. Viszont a régi falusi viszonyok között a paraszti munkamegosztás elsősorban a családra épült, tehát ilyen gazdasági megfontolások biztosan voltak. A gyereket meg mindenki szerette, és hát tulajdonképpen szereti most is. És hát persze fogamzásgátlás sem volt.
Mindez nem jelenti azt, hogy azokban az időkben az emberek monogámok lettek volna. Sem a férfiak, sem a nők. X az Y nejével, Y a Z nejével, stb. Kár, hogy a falusi plébánosok a gyónási titok miatt még statisztikát sem vezettek Ami viszont nagyon ritka volt, az az, hogy emiatt valaki elhagyta a családját. Akkor is vadásztak a férfiak, ahogy vadásztak a nők is, csak diszkrétebben csinálták, próbálták titkolni, már amennyiben egy faluban ilyet el lehetett titkolni.
A „mi, férfiak vadászunk” kijelentés részben persze igaz. De azért…nem tudom hány férfi van a topikon, de szerintem mindenki nyugodtan felteheti magának a kérdést, hogy életében hány kínálkozó alkalmat szalasztott el kizárólag azért, hogy ne veszélyeztesse az éppen meglévő kapcsolatát. Ez nyilván egyéntől függ, de alig hiszem, hogy lenne olyan férfi, akivel még nem fordult elő.
-
#45
Én azt gondolom a nyugdíj előtt nagyobb kényszer volt a gyerekvállalás, és mivel a férfiak nem tudnak szülni így ez egyben párkapcsolati kényszert is jelentett. A nyugdíjjal ez oldódott fel, a férfiak átfordultak sima vadászba, elvagyunk már a monogámia nélkül, az elvesztette igazi célját. -
kakukk2 #44 Én a nyugdíjt konkrétan nem hibáztatnám. A gyereknek szüksége van a szülők segítségére, aztán ahogy telik az idő, a szülőknek lesz szükségük a gyerekek segítségére. Ha van nyugdíj, ha nincs.
Ami a történelmi folyamatot illeti. Volt ugye az az időszak, amikor alapvetően a férfi volt a családfenntartó. Anyu tehát nem zavarta el otthonról aput, mert akkor jön a nélkülözés. De apunak sem volt szíve csak úgy otthagyni anyut meg a gyereket, mert akkor rájuk hozza a nélkülözést. A társadalmi megítélés akkor az volt, hogy amelyik férfi nem akarja eltartani a családját, az szar ember, aki meg képtelen rá, az kudarcot vallott az életben. Ennek a rendszernek volt persze egy rakás rossz oldala is, a nők kiszolgáltatottsága, rengeteg rossz házasság, stb.
Aztán jött a tömegtermelés, az ipari forradalom. A nők munkába álltak, kiszolgáltatottságuk megszűnt. Főleg úgy, hogy ha elvált is, az extől vonták a gyerektartást. A 60-as, 70-es, 80-as években még huszonévesen, sőt néha tizenévesen házasodtak a fiatalok, csak éppen a válások száma nőtt meg iszonyatosan. Volt persze sok abortusz, de a jellemző az volt, hogy ha már egy ideje jártak a felek, akkor össze is házasodtak. Ha meg terhes maradt a lány, akkor a fiú felé ez társadalmi elvárás is volt. Ezzel sok lány vissza is élt, mondván : „Pedig én szedtem a gyógyszert !” Viszont tekintve, hogy az anyagi kiszolgáltatottság megszűnt, elszaporodtak a válások. Eleinte persze főleg azok, ahol a házasság tényleg rossz volt. De már a hetvenes évektől jöttek tömegesen az olyan válások, aminek semmi más oka nem volt, mint hogy vagy mind a két fél, vagy csak az egyik fél egyszerűen képtelen volt bármilyen kompromisszumra. Lehajtja, vagy nem hajtja le a WC ülőkét, hogyan nyomja a fogkrémes tubust, hideg a lába, stb. Ezek voltak a közmondásos válóokok.De még a másik fél megcsalása is gyakran olyan dolog, hogy meg lehet azt bocsátani, ha van hozzá akarat, meg a félrelépés nem komoly kapcsolat.
A mai fiatal generációnál az a helyzet, hogy akik egy normális légkörű teljes családban nőttek fel, azok számára ez a minta, és azok általában maguk is családot alapítanak. Az a nagyon sok fiatal viszont, akik gyerekkorukban mást sem láttak, mint veszekedést, válást, „láthatási” apukát, ahol anyuka, aki egyedül nevelte őket, kígyót-békát szórt az apjukra, hát, azokat riasztja a házasságnak meg a gyerekvállalásnak, meg mindenféle elkötelezettségnek még a gondolata is.
-
#43
Én azt látom már a fiatalabb korosztálynál (20-30 között), hogy átment tét nélküli sodródásba nagyrészt. Egyetem, utána meló, van pénz fapadosra, meg idemegyünk, oda megyünk, csaj kerül mindig, a csajoknak is a kockahasú csávó kell, akivel lehet kötetlenül jönni menni és a szex is rendben van és itt meg is áll a gondolkozás. És 30 után hirtelen kapcsolnak a csajok, hogy hoppácska elment 10 év és nulla eredmény, csak sodródás van, hirtelen kellene gyűrű, meg gyerek meg stb, a srácok nagy része meg úgy van, hogy hovaminek?! Eddig tök jól elvoltunk, szex volt doszt, lehetett két ajtós kocsival csapatni, villogni a csajjal a srácok előtt.
Nekem olyan mintha az apukák elfelejtettek volna leülni a lányaikkal és két igazságot megosztani az életről.
Az egyik, hogy "először csak válogat, aztán várogat", a másik meg, hogy "a lányok azzal fekszenek le akivel akarnak, a fiúk akivel tudnak, de mikor házasság és gyerek a téma, akkor a lányok akivel tudnak, a fiúk akivel akarnak", és sajna így sok lányban nem is tudatosul, hogy sajna már a lefekvésnél olyat kellene keresni, aki el is veszi különben fordul a "piac" és pofáraesés van.
Szóval, ja, mehet a lányom most űrhajósnak vagy vájárnak vagy top menedzsernek vagy aminek akar, de hogy közben eltűnt minden, ami valójában szükséges a tartósan boldog és minőségi élethez az biztos. És azért nem ül le apa egyik lánnyal sem, mert azóta már a negyedik fiatalítást fogyasztja mióta otthagyta anyát a szaros pelenkák között a kicsilánnyal, és minden második vagy negyedik hétvégébe nem fér már bele, hogy beszéljen vele az élet dolgairól is.
Hová lettek a férfiak? Valós igény hiányában megszűntek. Kereslet-kínálat, felesleges mutogatni. -
boleron1 #42 Egyetértek, hagyni kell tapasztalatokat szerezni, viszont ahhoz, hogy megtanítsa az ember, hogy hol, mikor, mire számítson egy lány- de fiú is-az kell, hogy meglegyen a bizalom a gyerek részéről a szülők felé, azaz elmondja kis történeteit, és megbeszéljék. Meg kell tanítani a kudarcokat feldolgozni, s nem úgy megélni, ami tragédia, természetesen nem aláásva önértékelését, hanem inkább fokozni, de reálisan. Fel kell hívni a figyelmét a képességeire, tulajdonságaira, s arra biztatni, amire képessége van, nem belelovalni olyasmibe, ami inkább a szülő vágya, s nem a gyereké. Sok szülő a gyerekén keresztül akarja megvalósítani mindazt, ami neki nem sikerült, s ez nem jó. A szülő ne döntse el mi legyen a gyerek, csak javaslatokat adjon, a döntés maradjon a gyereké, s ha az reális, abban támogatni kell. Így van ez a társkeresésnél is szerintem. -
#41
Üvegbúra alâ senkit sem érdemes tenni. Érdemes megtanítani, mi alapján válasszon párt illetve hol érdemes keresgélni. Illetve hol, mit fog találni az ember.
Ha emellett mégis csalódna, akkor az önértékelését nem kell a szülőnek, családtagoknak tovább ekézni.
-
boleron1 #40 Nem tartom gondnak, ha a középkori állapotok változtak, ami szerintem nem jó, hogy olyan dolgok is változtak, melyek alapjai egy társadalom működésének, és rossz irányba változtak. Mi az, ami szerinted nagyanyáinkhoz képest nem változtak, és ami miatt szkpetikus vagy lányod párkapcsolati jövőjét illetően? Milyenek voltak nagyanyáink idején a párkapcsolatok? Nem jók, nem elfogadhatóak? Ma a lehetőségek rosszabbak?Tudsz-e segíteni a lányodnak abban, hogy esetleg elkerüljön egy csalódást? Vagy hagyni kell, mert a csalódás is építő tud lenni, csak segíteni kell feldolgozni? -
#39
Nyilván a történelem egy folyamatos ok-okozati folyamat, de nekem az a benyomásom alakult ki az eddigi életem során, hogy ezek az események amiket írtam voltak azok, amelyek meghatározták a dolgok más irányba fordulását, és ezekből fakad egy csomó minden más is, ami aztán továbbfejlődött és alakította a jelenünk. És ezek azok a pontok, amik ha nem lettek volna, akkor talán "minden marad a régiben", vagy legalábbis az eredeti állapothoz képest közelebb maradunk.
De mint lányos apa én azt látom, hogy valójában semmivel se lett (vagyis lesz, még csak 12 éves) jobb a lányom helyzete, mint mondjuk a nagyanyjáé volt, vagy a dédanyjáé volt párkapcsolati szempontból. Sok más szempontból viszont sokkal jobb lett neki az is biztos, szóval ez sem fekete-fehér.
-
#38
Jó látni, hogy egyre többen vagyunk, és elindult egy társalgás.
-
boleron1 #37 Szia Botond!
Nem gond, ha nem olvastad végig a topikot, bizonyos hosszúság után nem is elvárható. Amiket írtál, azokban sok igazság van, de önmagában egyik sem áll meg, csak a többivel együtt. Vagyis egy folyamatról van szó, ami valamikor, valahol, valamivel elindult, majd idővel egyre bővült, mint pl. azokkal, amiket te is írtál. Tehát egy nagyon összetett, hosszú folyamat során jutottunk oda, ahol most tartanak a társadalmak, és még nincs vége, tehát átmeneti állapot van. Mi lesz a végkifejlet, én nem tudom, de ami most van, az szerintem nem jó. Sok minden felborult, eltűnt ami jó, és vagy nem lépett a helyébe semmi, vagy ami belépett, az nem jó. Mivel, mikor, hol indult a folyamat vajon, ami ide vezetett? A fogyasztói társadalom is következmény, a férfi-női szerepek eltolódása is következmény, ahogy ugyan a patriarchátusi rendszer nem tűnt el, de megbomlott, , helyébe nem lépett semmi, ami általános érvényű követendő útmutató lenne,és ez is következmény.
Bonyolult téma, de jobb lenne megérteni, mint sodródni. megérteni viszont leginkább senki nem akarja. Az egész folyamat talán az 1820 spanyol forradalommal indult, mely alulról indult. Az ezt követő nagy francia forradalom viszont már nem alulról indult, el is bukott, viszont megjelent a liberális ideológia, majd a nőmozgalmak.......és mára már nem is a társadalom az, ami korlátozza az államot, hanem a hatalmi szervek irányítják a társadalmat, az IT-forradalommal már a nap 24 órájában befolyásolják a magánéletet is, ami nem szerencsés. -
#36
Bocsánat, nem tudtam minden kommentet végigolvasni még, de én két dologgal (esetleg hárommal) azonosítom az első pár kommentben megfogalmazott problémát vagy változást, nem tudom melyik a helyes kifejezés.
1. Megjelent a nyugdíj, a klasszikus családra, és elsősorban az utódokra utaltság megszűnt, elég fizetni a nyugdíjjárulékot és majd idős korunkra gondoskodik rólunk "az állam", nem kell bevállalni a szívást 4-5-6 gyerekkel, hogy ők adjanak vmit haza, hogy öregként ne haljunk éhen. Ennek még millió egyéb hozadéka is van, de a nyugdíj intézménye szétfeszítette a korábbi normákat, megszűnt az az élethelyzet, ami korábban volt, ami a témaindító kommentben van.
2. Elterjedt a tömegtermelés, a fogyasztói társadalom, és ezzel a fogyasztói társadalmi szemlélet, hogy mindig van jobb. Tömegek hitték el, hogy bármi lecserélhető jobbra, a "kompromisszum" egyenlő lett azzal, hogy "megalkuvás", küzdeni nem szükséges semmiért, az oltárnál kimondott jóban-rosszban úgy értendő, hogy amíg minden oké, addig oké, de ha a tv-vel baj van, már ahhoz se kell szerelő, akkor majd pont egy kapcsolattal fogunk szenvedni. És ennek is van egy továbbgyűrűző hatása, és valójában a nők az elért nagy független és önmegvalósító világban csak még kiszolgáltatottabbak lettek a férfiaknak, akik most már nem élik meg kötelességként, hogy gondoskodjanak egy vagy ha tehetik több nőről, majd megoldják ők maguknak, már elég csak a testiségre koncentrálni, vagy ha jobban tetszik úgy a saját önös érdekünkre.
Szóval eljutottunk oda, hogy a nők keresik a férfias férfit, de a férfias férfi már nem elég egzakt fogalom, szóval fingja sincs senkinek hogy ki és mit keres, de cserébe a régi ideálról kiderült az összes férfinak, hogy egymás között hívhatjuk az ilyet nyugodtan lúzernek, és ki akar lúzer lenni?!
Szerencsére harmadik faktorként segítségünkre siet az internet is, ahol a negatívkodás a sikk, mindenről van egy jó mém, bármilyen önálló, előremutató gondolatot azonnal trollok serege szed szét és aláz meg, hogy mindenki megtanulja, hogy alkotni nem szabad, mert azért megalázhatnak, inkább vkibe bele kell rúgni gyorsan, mert ha nem csinálsz semmit nincs mibe belekötni, és így aztán a férfias férfiakat gyorsan ki lehet röhögni, lúzernek címkézni, hogy mennyire becsicskul a csajnak, meg beéri egyel, meg a gyerekhez igazítja a programot, amikor mehetnénk a meccsre sörözni, stb.
És itt érünk körbe. A kereslet-kínálat. Nincs ma már piaca a régimódi férfias férfiaknak szerintem. Ez ilyen nosztalgia sóhajtozás a nők részéről maximum, de este azzal a sráccal mennek moziba a tinderes randi után, aki az első randin ágybaviszi őket, aztán vagy jön még két numerára vagy nem, de ennyi. Minek ennél több időt és energiát feccölni ebbe? Utána meg lehet mutogatni a haveroknak a facsés képeket a csajokról, hogy képzeld hogy finnyázott, mikor tövig be kellett nyelnie, ehhez se megyek többet.
Szerintem, de lehet rosszul látom. :) -
boleron1 #35 Istenem Pirosmogyi, hiszen már régóta vannak női focicsapatok is, és a lányok nemükhöz képest egész jól játszanak, és azért értik a foci csínját-bínját. Gyerekkoromban és fiatal lánykoromban nekünk egy TV-nk volt, és többségben voltak a fiúk, férfiak a családban, akik bizony meccseket néztek nagy lelkesen. Így én is néztem, s közben persze megmaradtak bennem a véleményeik. Ugyanakkor én sosem vitatkoztam velük a fociról. rengeteg nő járt és jár meccsre, még ha nem is tudja megfogalmazni a bénaság vagy a kiugró tehetség okát, mert elsősorban az érdekli, hogy a csapata győzzön és gólok legyenek. -
boleron1 #34 Ez az az állapot, amikor hiába él házasságban egy nő és egy férfi, nem családként működik mégsem, nem töltik be azt a szerepet, ami a gyerekneveléshez szükséges. Ennek az okát szeretném kibogozni veletek, mert nem véletlenül alakult így. Kétségtelen azonban, hogy az apa nélkül felnövő gyerekek közül nem csak a fiúk sínylik meg, a lányok is, csak a lányoknál az anya ezt a hiányt enyhíteni tudja, a fiúk esetében nem. Ha az anya neveli a fiúkat, óhatatlanul vagy elkényezteti, vagy mindentől meg akarja óvni, ritka az az anya, aki fel tudja vállalni az apa szerepét is valamennyire. Ismerek ilyen esetet is, meg olyat is, amikor az apa hiányában az anya kinevezi a fiúgyereket az apa helyére, mind feladataiban, mind elvárások tekintetében. Egy sor probléma tömörült össze abban a jelenségben, ami ma a társadalmakat jellemzi. Kérdéssé vált az ami korábban evidens volt: mitől lesz férfi egy felnövekvő fiú? Mitől férfi a férfi? A férjek klubjának tagjai azt vallják, hogy egy fiú elsősorban fiúk és férfiak társaságában válik férfivé. Zömmel nők és lányok társaságában nem. Erre jó példa a koedukált oktatási rendszer. -
boleron1 #33 "Változást csak akkor következik be, ha az enyén gondolkodásmódja válltozik"-írtad Pirosmogyi.
Nos, ha ez már rendszerszintű társadalmi jelenség, akkor azt jelzi, hogy valami gond van a társadalomban. Nem működik valami, aminek feladata lenne, lett volna a fejekben rendet tartani, és a gondolkodást, szemléletet kialakítani. Ez bizony már vagy 60-70 éve felborult Nyugaton, amikor a család, a szerepe szétesett, de ennek is megvan az előzménye. -
#32
Most megleptél. A focis hsz-ek után azt gondoltam volna, hogy pasi vagy. Mondjuk én is szerettem a focit, de csak a gimiben és nem ilyen mélységig. -
kakukk2 #31 Bizony, nem csak a barkácsolásról, meg a többi "férfimunkáról" van szó. Különösen fiúgyerekek esetén, és különösen kamasz fiú esetén. Egy kamasz fiú problémáiról egy nőnek már végképp semmilyen fogalma nincs, pedig az a legveszélyesebb kor. És ha a gyerek csak a "láthatáson" találkozik az apjával, hát egy kamasz gyereknek az apjával sincs meg az a viszony, ami az ebben a korban borzasztóan kényesnek tűnő problémák megbeszéléséhez kell. Pedig az apa hajdan szintén átesett ezeken a dolgokon, többnyire tudna tanácsot adni. Csakhogy ebből a szempontból nem apa többé. -
kakukk2 #30 Ki is vonultak, meg ki is zavarták őket. De legfőképpen nem akarnak elköteleződni, nem akarnak megnősülni, és főleg nem akarnak gyereket vállalni. Egy válás a férfiakat jobban megviseli, mint a nőket. Mert az mind a két félre igaz, hogy elveszítik a partnerüket, akiről hajdan úgy gondolták, hogy együtt élik le az életüket. De a férfi ezen felül gyakorlatilag elveszíti a gyerekeit is. És ha ez nem lenne elég, egzisztenciális válságba is jut.Ez így együtt nagyon nehéz, és lássuk be, van mitől félni. -
#29
Összesen 7 évet dolgoztam gyermekjóléti szolgálatban. Ott aztán találkozik az ember a legkülönbözőbb társadalmi csoportokkal, és a legkülönfélébb családi berendezkedésekkel.
Amit megtanultam belőle, szép és jó dolog a társadalomtudományokban otthonosan mozogni, de az egyének szintjén tudunk segíteni.
Változást csak akkor következik be, ha az enyén gondolkodásmódja válltozik. -
boleron1 #28 Velem nem, mivel nőnemű vagyok. De több fiútestvéremmel mindenféle úgymond férfimunkát végeztek együtt, amikből sok mindent én is ellestem, végszükség esetén nem mindenben kell szerelőt hívnom, de ennek én egyáltalán nem örülök. Egyrészt nem rétek a dolgokhoz, másrészt szerszámaim sincsenek hozzá. Ugyanakkor az apa-mint férfi és mint nevelő nem csak barkácsolásból áll a kapcsolat.
Nem baj, ha kérdezel természetesen, de itt egy olyan témát szerettem volna megbeszélni, ami nem az én problémám, szerintem nem is kakukk2-é, esetleg nem is a tied, de attól még széles értelemben társadalmi probléma, tehát sokakat érint. Kakukk2 és én véleményt fogalmazunk meg. A kérdéseid nem vélemények, tehát abból nem tudjuk, hogy mit gondolsz a témáról, s mi a a véleményed róla.
Említetted korábbi munkáidat. Mi volt az, s mik azok, amik a nem jó családi működésre utaltak? -
#27
Veled barkácsolt az apukád?
Az is igaz, hogy a vállás ellenére sem kellene eltűnnie az apának, de mégis ez a jellemző. Ha meg ez a folyamat már évtizedek óta megy, akkor mi változtatná meg?
Szeretek kérdezni, remélem senkit nem zavar.
Korábbi munkám során nem a legjobb családi működésekkel találkoztam, lehet a valóságos helyzet nem ennyire gyászos. -
boleron1 #26 Nem egyetlen oka van annak, hogy nincs apa egy családban, és ez is hosszabb folyamat következménye. Ugyanakkor nem ritka, hogy ott sem alakul ki megfelelő apa-fiú kapcsolat, ahol apa van. Nagy tévedés egyébként azt gondolni, hogy a gyerek összetartja a családot és kapcsolatot. Nem. Ha a kapcsolatot a pár között élhetetlenné teszi az egymáshoz való viszonyuk, jobb elválni. Azelőtt, mikor még nem létezett polgári házasság sem, nehéz volt elválni, de egyébként is inkább szenvedtek egymással a párok, mint elváljanak, már csak a jó hír miatt is, sőt meglehetősen intelligensen megegyeztek. Olyan módon, mint ma a nyitott házasság. A gyerek nevelése viszont abban a korban a férfiak kezében volt, sok esetben még a lányok nevelése is, kivéve, ami női dolog. Ma már mindezek nem működnek, és akkor jobb, ha elválnak. A baj ott van, ha a válás nem kulturált módon történik, marakodnak és bosszú lengi át a válás utáni helyzetet is. A gyerek általában az anyánál marad, az anya pedig egyben nő is, hiába emancipált, hiába egyenjogú a férfival, nem tudja megtanítani barkácsolni, focizni...és még sok mindenre sem a fiát, ami az apa feladata, ami meghatározza, hogy mennyiben lesz férfi később egy fiúból. Sok fiú úgy nő fel, hogy nincs előtte minta, példa, és ez megjelenik majd a lányokhoz való kapcsolatában is.