186
Hová lettek a férfiak?
-
boleron1 #1 Quo Vadis? Kérdezhetném a nőktől, férfiaktól, fiúktól, lányoktól?
Manapság rengeteg írást, cikket, tanulmányt lehet olvasni arról a valós társadalmi problémáról, ami elsősorban Ny-Európára és USA-ra jellemző még egyelőre, miszerint a hagyományos nemi szerepek lassan eltűnnek, a nők elférfiasodnak a férfiaktól átvett szerepektől, a férfiak elnőiesednek, a rájuk erőltetett női szerepektől. Ez valós probléma, amivel mindenki szembesül közvetve vagy közvetlenül. Sokan a női emancipációt teszik ezért felelőssé, de szerintem nem ez az alapvető gond. Ki hogy látja ezt a problémát, hogy éli meg?
A témában megjelent Philip Zimbardó könyve is, Hová lettek a férfiak címmel. Érdemes elolvasni. Most csak egy interjú részletét teszem ide be.
http://www.atv.hu/kulfold/20160707-hova-lettek-a-ferfiak -
#2
A topik cím után a többségnek az irodalmi élményei ugranak be.
Utópiának tartom a klasszikus családmodelt, már Nyugat-Európában sem működik az egykeresős családmodell. Ebből meg adódik a szerepek megosztása. Ez nem új jelenség.
Javasolnám Puzsér véleményét is átgondolásra.
Utoljára szerkesztette: csintalanul, 2021.01.07. 14:10:48 -
boleron1 #3 Vsz. igen, Sienkiewicz regénye jut eszébe a többségnek, de hát a szókapcsolatnak jelentősége is van, méghozzá az, hogy merre is tart v.ki. Vagyis lefordítva az elmúlt 40-50 év nyugati társadalmi problémájára, mikor nem csak a szerepek változtak meg, vagy cserélődtek fel, hanem mindez kihat a két nem közötti kapcsolatra, nem csak a párkapcsolatra. Tehát nem is a családmodell a lényeg itt, hanem a két nem közti társadalmi viszonyulás. A betett link cikke épp erre mutat rá. Nem sok köze van ennek a családmodellhez, mert a család nyugaton is azt jelenti, hogy van egy férfi és női pár, vagy két egynemű, és van gyerek. A család a gyerek meglétére vonatkozik, régen a gyerek jelentette család szó tartalmát. Gyerek nélkül egy pár nem család. Puzsér videójának elején van egy mondat: a nőkből férfiak lettek, a férfiakból meg gyerekek.....s ez nem családi viszonylatban lehet csak érteni, hanem a társadalmi érintkezés minden tekintetében. A nők többsége még ma is a férfias férfiakat keresi, ezekből meg egyre kevesebb van. A férfiak nem mernek már udvarolni, nem mernek egy nőt a munkahelyen megérinteni...stb., mert zaklatás vádjának teszi ki magát. -
boleron1 #4 Csak folytatom, mert természetesen semmi gond a kétkeresős családmodellel, vagy párkapcsolattal. Ez az 1. vh. után alakult ki odaát nyugaton is. Ez az emancipáció egyik következménye is volt, és az emancipációval sincs semmi gond. Mégis, miért hat ki mindez olyan mértékben főleg a nyugati társadalmakban, hogy a férfiak háttrébe szorulva érzik magukat, és a szélsőséges, ostoba feminizmus nem pusztán jogi egyenlőtlenségre törekszik, hanem minden téren több akar lenni egy férfinál, ami nonszensz. Az egyenjogúság nem jelent egyenlőséget, a nők ma is védelemre szorulnak, főleg fizikailag, mégis alig van férfi, aki fel mer lépni egy nő védelmében, ha bántalmazzák. A nagy félresikerült feministák azt gondolják, hogy férfiak nélkül is megvannak, mégsem tudják megvédeni magukat, ha kell. Nagy büszkén állnak be a hadseregbe katonának, de a polgári életben mégis gyengék. Erősek, annak akarnak látszani, de valóban azok? -
#5
Most megnyugodtam, mert akkor én biztos nem vagyok feminista, mert szűkségem van férfiakra, mint ahogy a férfiaknak is nőkre.
A gyengeségünket belátni, pedig nem a nemisélggel kapcsolatos probléma, hanem önértékelésbeli. Onnantól, hogy be merem magamnak vallani, hol miben vagyok gyenge - vagy szorulok segítségre - tudok tovább lépni, hogy mások előtt - pl.: a kedvesem előtt is felvállaljam, mire is lenne szűkségem. -
boleron1 #6 Nem a fenét, te is feminista vagy. Az egykori klasszikus feminista mozgalom elérte azt, amit akart, s ma már annyira természetes, hogy senki nem ellenzi az eredményeit. Más tészta viszont a mára kialakult radikális, szélsőséges feminizmus, akiknek képvislői olyanok, mint John Osborne regényében, a dühöngő ifjúságban a főszereplője Jimmy, aki valójában a világgal és saját helyzetével elégedetlen, de semmi affinitása abból kikerülni, ezért hullára szekálja a környezetét. Viszont fogalma sincs, hogy amivel elégedetlen, ahelyett mit és hogyan kellene átalakítani, a lényeg, hogy ami van, azt le kell rombolni, s mindent a szemétdombra hajítani.
A szélsőséges feministák épp azzal elégedetlenek, hogy nők, a gyengébbik nemhez tartoznak, és ezért erősek akarnak lenni, akár a férfiakkal vetekedve is. A közéletben a média, a filmipar, a különféle divatcégek és reklámok is ezt nyomják a fiatalok fejébe, nem trendi a férfias férfi, a nőies férfi, mert ez különben is fölé-alárendeltséget jelent. Holott a klasszikus feminizmusnak nem volt célja lerombolni a kialakult férfi és női szerepeket, csak egymás mellé szerette volna rendelni őket, azaz elismerni, hogy a nőknek is van értelmi és szellemi képességük, nem kell otthon ülniük, hanem aktív, hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak. De vallották, hogy adjuk meg a férfiaknak, ami őket megilleti, s adjuk meg a nőknek is, ami őket megilleti. Mind a férfi, mind a női társadalom ismerte azt, hogy a jogokon kívül mindenkinek van kötelessége és felelőssége is, és ez igaz a párkapcsolatra is. Ma csak jogok vanna, kötelesség, felelősség semmi. -
boleron1 #7 jav. : nőies férf helyett nőies nő. -
#8
Ez teljesen jogos meglátás, mármint, hogy a kötelesség és felelősség teljesen kikopott az életünkből.
Mik lennének ezek a kötelességek? Ki mondja meg, hogy mik ezek a kötelességek? Nem lehet, hogy az a gond, hogy nem egy lineáris világban élünk, hanem egy labirintusban, ahol mindenkinek meg kéne felelni?
Utoljára szerkesztette: piros mogyi, 2021.01.10. 21:02:12 -
boleron1 #9 Szia!
Társadalmi elvárás a felelősség és kötelesség is az ókortól kezdve léteztek ilyenek, csak ezek úgynevezett íratlan szabályok voltak, de végigmentek az emberiség történetén, és sok minden megmaradt a modern korban is.Ezek olyan általános szabályok, elvárások, kötelességek, kötelezettségek melyek a társadalom érintkezési kultúráját szabályozták, és ma is fontosak (lennének). Sosem volt gond abból, hogy ezt be kell tartani, a megfelelően szocializálódott embereknek ezek nem voltak gátak, természetesek voltak, s természetesen mindig voltak akik ezeket nehezen viselték. Sosem volt elvárás a mindenkinek és mindennek való megfelelés mindenkinek saját döntése, hogy minek, kinek akar megfelelni. A jelen társadalmát viszont már a fogyasztás jellemzi, olyannyira, hogy az élet minden területét befolyásolja és meghatározza, trendi lett és divat lett mindaz, amit a reklámok, a média termékként nyom, mert ez az üzleti érdek. A fiatal generáció ezeket követi, ezeknek akar megfelelni, ezek viszont sok bevált és fontos társadalmi együttműködési szabályt felrúgnak. Ezek már terhet jelentenek ennek a generációnak, s nem is akarnak megfelelni nekik. A trendi ma az hogy valósítsd meg önmagad, nem vagy úgy jó, ahogy vagy, csak akkor leszel jó, ha a trendi dolgokat követed. -
#10
De a trendi dolgok, miért lennének egyenlőek azokkal, amiket én kívánok? Egy életkor után megtanulja ezt a kettőt elkülöníteni az ember.
Viszont ha megnézzük, a konformizmusnak igen is volt evuluciós jelentősége. Azok az ősemberek, akik nem tanultak meg olyan trendi dolgokat használni, mint a tűz és a kerék, komoly hátrányba kerültek és eltüntek a süllyesztőben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden trendi dolog jót tesz nekünk, de megkaptuk a jó és rossz megkülönböztetésének képességét.
Utoljára szerkesztette: piros mogyi, 2021.01.12. 16:13:33 -
boleron1 #11 A trendi dolgok általánosan hatnak a társadalomra, hiszen olyan területek ezek melyek az emberek hátrányaira, sérelmeire hatnak, mintegy pótszert kínálva nekik. Akiknek van kialakult személyisége, azok ezt ki tudják kerülni, a többség azonban nem ilyen és hajlamos a trendeket követni. Így van ez a divat, kultúra, emberi kapcsolatok tekintetében is. A trendi dolgok elsősorban anyagi jellegűek, melyekkel pótolni igyekszenek mindenféle külső-belső elégedetlenséget, és ezt a trendet épp az üzletpolitika, a tőkepolitika táplálja vagyis azon elemek, melyek a fogyasztást szeretnék és akarják növelni. Az általad említett tűz, kerék mind tárgyi anyagi előnyök, de nem csak attól marad meg egy közösség, hogy milyen tárgyi, anyagi előnyökkel bír, ahogy az sem igaz, hogy ahol nem ismerték a tüzet, kereket, eltűntek. Egy frászt. Korán, már az ősidőkben létezett kereskedelem, és ezzel elterjedt a tűz, a kerék is és sok minden más találmány, a kereskedelemmel meg a kultúra egy része is terjedt. -
#12
jó vitainditó cikket választottál, ide teszem linkbe.
A cikkben leírt veszélyforrás viszont érvényes lehet a nőkre is: Szájber tér minket is beszippant, ugyanúgy ahogy a férfiakat, persze nem ugyanazokkal a tartalmakkal, de a veszély fennáll. Ami ezen átsegíthet, ha megtanuljuk ezeket a tartalmakat mértékletesen fogyasztani. Nem hiszek az absztinenciában, és abban hogy az ilyen irányú tartalmakat be kéne tiltani.
Ami segíthet az elidegenedés leküzdésésben, az a kisközösségek szerveződése. Erre viszont nem sok példát látunk. -
boleron1 #13 Szia Pirosmogyi! Nem maradtam el, csak kevés szabadidőm volt. Nos az önmegtartóztatás érdekes dolog, elsősorban a szocializáció teremti meg. Akik nem akarnak szocalizálódni, vagy nem volt lehetőség rá, azok képesek öntörvényű módon viselkedni. A társadalom zöme ezeket nehezen viseli, és mindig is büntette. Az ókorban, de még a középkorban is simán száműzték őket. Nem kell betiltani semmit, csak meg kell hagyni a szocializáció lehetőségét a társdalom alapját képező kis közösségeknek, elsősorban a családoknak. Ezt azonban kivették a család kezéből, sőt a családok sem töltik be emiatt megfelelő szerepüket. -
#14
Örülök neki, hogy előkerültél.
Amiről én írtam - az emberünk teljesen elmerül a szájbertérben- az olyan mintha száműzve lenne. Igazából saját magát száműzi. A gond az, ha ez a jelenség tömegesé vállik. Nem hiszem hogy ezt büntetéssel kellene orvosolni, hanem a közösségi élet erősítésével. Legyen alternatívája a szájbervilágnak. -
boleron1 #15 Nos, te valami önmegtartóztatásról beszéltél, ami az ember életében nem csak egy területre vonatkozik, ezért én általánosan írtam arról, ha valaki nem megfelelően szocializálódik, akkor az az élete minden területén megjelenik. Olyanokat is megtesz, amiket büntetni kell, mint betörés, gyilkosság, késelés, fegyveres erőszak, nemi erőszak, politikai és gazdasági kémkedés, drog-és emberkereskedelem....a társadalom ezeket nehezen tolerálja. Az IT-forradalom által nyújtott lehetőség miatt nem a felhasználót kell büntetni, de nem is a szolgáltatót, mert ennek nem megfelelő használata miatt a felelősség a felnőtt társadalomé, nem a fiataloké. A felnőtt társadalom a szétesett család miatt nem tud, nem képes a fiatalokra hatni, sőt maga a felnőtt is korlátlanul és felelőtlenül alkalmazza az IT lehetőségeit. A családi háttér immár nem stabil, többnyire a társadalmi közegek, oktatási intézmények vették át a nevelést is, amibe a szülő szinte már bele sem szólhat. Az It-nek nincs alternatívája az IT-n belül, alternatíva az, ha a fiatalnak otthon megtanítják mi a felelősség, a kötelesség, az érték, amit követnie kellene. Ez a családi háttér borult fel Nyugaton már a 60-as évektől kezdődően. Hozzánk meg az elmúlt 30 évben kezdett beszivárogni ez a hozzáállás. -
#16
Szerintem meg van az IT-nek alternatívája.
Kikapcsolod a gépet és elmész emberek közé. Legalább naponta pár órára.
A lehetőséget kell megteremteni, hogy legyenek olyan kisközösségek, amiért érdemes kikapcsolni a gépet. -
boleron1 #17 Akkor hagy kérdezzem meg, amíg az IT nem volt, milyen kisközösségek voltak, és azok miért és hová túntek? Miért kerülöd a lényeget, a család fogalmát, merthogy mindezen igényt a csládi háttér hozza. -
kakukk2 #18 Sziasztok !
A topiknyitóban belinkelt cikkre szeretnék reagálni. Az, hogy egyre kevesebb férfi szerez jogosítványt, szerintem marhaság, nem igaz. A pornó és a videójáték közül a másodikat tartom veszélyesebbnek, ezért először inkább az elsőről. A pornónak több ezer éves hagyománya van, eleinte rajzolták, festették, amióta van fénykép, azóta van pornófotó, amióta van film, van pornófilm is. A célja a vágy felkeltése. És többségében persze maszturbációs segédanyag. A maszturbáció pótcselekvés, ezt mindenki tudja. Tehát ez nem fogja visszatartani a fiúkat attól, hogy valódi lányokkal ismerkedjenek.
Az, hogy a pornóban tárgyiasítják a nőket, csak egy feminista humbug. Nem a női, hanem a férfi szereplőket tárgyiasítják, de azokat nagyon durván.
A videójáték komolyabb dolog., mert attól tényleg függővé válhat az ember, nem csak a gyerekek, de a felnőttek is. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a játékban olyan kalandokat élhet át a játékos virtuálisan, amiket az életben (szerencsére) soha. A másik a következmény nélküliség. Ha a gyerek kimegy a többi fiúval focizni, és hibázik, akkor az a labda elszállt, visszacsinálni nem lehet. A gyereknek kudarcélménye van, amit még növel társainak rosszallása, gúnyolódása. Az életben a hibáknak következménye van, amit ritkán és nehezen lehet javítani. A videójátékban csinál egy mentést, mielőtt csatába indulna, aztán ha elszúrja, egyszerűen betölti újra a csata előtti mentést. Mintegy visszalép az időben. Nincs, vagy elhanyagolható a kudarcélmény, nincsenek következmények.
Lehet, hogy valahol itt kéne keresni a problémák okát. Ki akar belerohanni a kudarcba ? Ki akarja nyitogatni a pofonládát ?
-
#19
Ez jó meglátás, hogy ki akarja nyitogatni a pofonládát. Viszont a legtöbben mégis megtesszük. Ez alatt azt értem, hogy próbálkozunk próbálkoztunk mindenfélével. Nem csak a párkapcsolatra gondolok, hanem elkezdtünk valamilyen egzisztenciát építeni.
Lehet a pofon tűrő képességet fejleszteni?
Lehet tanítani, hogyan reagáljunk a kudarcokra? -
boleron1 #20 Szia!
A válaszod első bekezdésével egyetértek, és azzal is, hogy a pornóban-ami nem azonos a prostitúcióval-nem tárgyiasítják a nőket. Ez is egy feminista baromság. A férfiakat tárgyiasítják valóban. De a férfiak a társadalomban is háttrébe szorulnak olyan értelemben, hogy a míg a nők egyre magabiztosabbak, a férfiak félénkek, visszahúzódóak, óvatosak, tartózkodóak lettek. Ne felejtsük, hogy most-és a betett linkben is, mely Pirosmogyinak köszönhetően kattintásra lett elérhető-elsősorban a nyugati és amerikai társadalomról van szó. Főleg és elsősorban a fehér, hetero és keresztény férfiak vannak veszélyben Nyugat-Európában, Amerikában érthetően a hetero és keresztényjelző egyelőre elmarad. No de ehhez nagyban hozzájárult az IT-forradalom is. Ami a jűtékokat illeti, de általában az IT lehetőségeit, olyan, mint a citrompótló. Kudarckerülőknek kiváló. Ámde felvetődik a kérdés, olyan társadalomban, mint amilyen az amerikai, amikor Amerika a lehetőségek hazája, hogy vált általánossá, társadalmi jelenséggé a kudarckerülés? -
boleron1 #21 Szia Pirosmogyi! Már azt hittem feladtad:))
Nos, a kudarc nem, vagy nem mindig kerülhető el. A lényeg az, hogy milyennek ítéli meg valaki a kudarcot, és fel tudja-e dolgozni. Úgy gondolom, mindez tanulható, és tanítható is. Felnőttkorban már nehezen. -
kakukk2 #22 Boleronnak és Pirosmogyinak egyaránt :
Régen hagyományosan a férfiak vállaltak több kockázatot, ezért aztán több kudarcot is szenvedtek. Ezért aztán úgy nevelték a fiúkat, elsősorban az apjuk és a közösség többi férfitagjai, hogy kudarctűrő képességük kialakuljon. Természeti népeknél még most is előfordul, hogy a 6-8 éves fiúkat elkülönítik az anyjuktól, és általában a nőktől, lányoktól. Csak fiúk/férfiak között nőnek, nőttek fel. Modernebb időkben is úgy nevelték az apák a gyerekeiket, hogy ha a lány verte le a térdét, mert elesett, az hozzábújhatott az anyjához, ha a fiú, akkor „szedd össze magad !”, „légy férfi !”, „katonadolog”, stb. A kudarctűrő képesség tehát tanítható, csak egy kicsit szívtelennek kell lenni hozzá, amire inkább a férfiak képesek, azok se könnyen. Ma a fiúkat az anyjuk neveli, apjuk nincs a háznál. Ha a hat éves fiuk sírva jön haza, mert kapott két pofont a társától, akkor anyának lila gőze sincs arról, hogy hogyan kell egy ilyen konfliktust kezelni, mert ő maga lányként soha nem élt át ilyet. Így aztán mit fog csinálni ? Hát minden olyat, amit nem kéne, viszont semmi olyat, ami a gyerek kudarctűrő képességét, vagy konfliktuskezelő képességét javítaná. A kérdés tehát igazából az, hogy miért nincs a gyerekeknek apja. Mert ez sem új dolog már, a mai fiatalok, sőt harminc-negyven körüliek már apa nélkül nőttek fel.
-
#23
Dehogy adtamm fel. :D
Szerintem felnőttkorban is tanulható. Az a legjobb ha felnőttként sem csontosodsz be. -
#24
Kivonultak a férfiak a gyerek nevelésből vagy kizavarták őket? -
boleron1 #25 Felnőtt korban nem tanulható, legfeljebb alkalmazható külső segítséggel, de a megoldási és feldolgozási képesség nem rögzül. A kudarc feldolgozásának képessége egész kis gyerekkortól folyamatosan alakul ki, és rögzül. Ha valaki érett felnőtt korára ezt nem tanulja meg, annak nem lesznek sikerélményei és mindig egy könnyebb utat fog választani, ami viszont nem biztos, hogy más szempontból előnyös, de mindenképp kudarckerülő lesz. Pedig nem biztos, hogy akarata ellenére is nem csöppen bele valamibe..... A sportélet nagyon jó példa minderre. -
boleron1 #26 Nem egyetlen oka van annak, hogy nincs apa egy családban, és ez is hosszabb folyamat következménye. Ugyanakkor nem ritka, hogy ott sem alakul ki megfelelő apa-fiú kapcsolat, ahol apa van. Nagy tévedés egyébként azt gondolni, hogy a gyerek összetartja a családot és kapcsolatot. Nem. Ha a kapcsolatot a pár között élhetetlenné teszi az egymáshoz való viszonyuk, jobb elválni. Azelőtt, mikor még nem létezett polgári házasság sem, nehéz volt elválni, de egyébként is inkább szenvedtek egymással a párok, mint elváljanak, már csak a jó hír miatt is, sőt meglehetősen intelligensen megegyeztek. Olyan módon, mint ma a nyitott házasság. A gyerek nevelése viszont abban a korban a férfiak kezében volt, sok esetben még a lányok nevelése is, kivéve, ami női dolog. Ma már mindezek nem működnek, és akkor jobb, ha elválnak. A baj ott van, ha a válás nem kulturált módon történik, marakodnak és bosszú lengi át a válás utáni helyzetet is. A gyerek általában az anyánál marad, az anya pedig egyben nő is, hiába emancipált, hiába egyenjogú a férfival, nem tudja megtanítani barkácsolni, focizni...és még sok mindenre sem a fiát, ami az apa feladata, ami meghatározza, hogy mennyiben lesz férfi később egy fiúból. Sok fiú úgy nő fel, hogy nincs előtte minta, példa, és ez megjelenik majd a lányokhoz való kapcsolatában is. -
#27
Veled barkácsolt az apukád?
Az is igaz, hogy a vállás ellenére sem kellene eltűnnie az apának, de mégis ez a jellemző. Ha meg ez a folyamat már évtizedek óta megy, akkor mi változtatná meg?
Szeretek kérdezni, remélem senkit nem zavar.
Korábbi munkám során nem a legjobb családi működésekkel találkoztam, lehet a valóságos helyzet nem ennyire gyászos. -
boleron1 #28 Velem nem, mivel nőnemű vagyok. De több fiútestvéremmel mindenféle úgymond férfimunkát végeztek együtt, amikből sok mindent én is ellestem, végszükség esetén nem mindenben kell szerelőt hívnom, de ennek én egyáltalán nem örülök. Egyrészt nem rétek a dolgokhoz, másrészt szerszámaim sincsenek hozzá. Ugyanakkor az apa-mint férfi és mint nevelő nem csak barkácsolásból áll a kapcsolat.
Nem baj, ha kérdezel természetesen, de itt egy olyan témát szerettem volna megbeszélni, ami nem az én problémám, szerintem nem is kakukk2-é, esetleg nem is a tied, de attól még széles értelemben társadalmi probléma, tehát sokakat érint. Kakukk2 és én véleményt fogalmazunk meg. A kérdéseid nem vélemények, tehát abból nem tudjuk, hogy mit gondolsz a témáról, s mi a a véleményed róla.
Említetted korábbi munkáidat. Mi volt az, s mik azok, amik a nem jó családi működésre utaltak? -
#29
Összesen 7 évet dolgoztam gyermekjóléti szolgálatban. Ott aztán találkozik az ember a legkülönbözőbb társadalmi csoportokkal, és a legkülönfélébb családi berendezkedésekkel.
Amit megtanultam belőle, szép és jó dolog a társadalomtudományokban otthonosan mozogni, de az egyének szintjén tudunk segíteni.
Változást csak akkor következik be, ha az enyén gondolkodásmódja válltozik. -
kakukk2 #30 Ki is vonultak, meg ki is zavarták őket. De legfőképpen nem akarnak elköteleződni, nem akarnak megnősülni, és főleg nem akarnak gyereket vállalni. Egy válás a férfiakat jobban megviseli, mint a nőket. Mert az mind a két félre igaz, hogy elveszítik a partnerüket, akiről hajdan úgy gondolták, hogy együtt élik le az életüket. De a férfi ezen felül gyakorlatilag elveszíti a gyerekeit is. És ha ez nem lenne elég, egzisztenciális válságba is jut.Ez így együtt nagyon nehéz, és lássuk be, van mitől félni. -
kakukk2 #31 Bizony, nem csak a barkácsolásról, meg a többi "férfimunkáról" van szó. Különösen fiúgyerekek esetén, és különösen kamasz fiú esetén. Egy kamasz fiú problémáiról egy nőnek már végképp semmilyen fogalma nincs, pedig az a legveszélyesebb kor. És ha a gyerek csak a "láthatáson" találkozik az apjával, hát egy kamasz gyereknek az apjával sincs meg az a viszony, ami az ebben a korban borzasztóan kényesnek tűnő problémák megbeszéléséhez kell. Pedig az apa hajdan szintén átesett ezeken a dolgokon, többnyire tudna tanácsot adni. Csakhogy ebből a szempontból nem apa többé. -
#32
Most megleptél. A focis hsz-ek után azt gondoltam volna, hogy pasi vagy. Mondjuk én is szerettem a focit, de csak a gimiben és nem ilyen mélységig. -
boleron1 #33 "Változást csak akkor következik be, ha az enyén gondolkodásmódja válltozik"-írtad Pirosmogyi.
Nos, ha ez már rendszerszintű társadalmi jelenség, akkor azt jelzi, hogy valami gond van a társadalomban. Nem működik valami, aminek feladata lenne, lett volna a fejekben rendet tartani, és a gondolkodást, szemléletet kialakítani. Ez bizony már vagy 60-70 éve felborult Nyugaton, amikor a család, a szerepe szétesett, de ennek is megvan az előzménye. -
boleron1 #34 Ez az az állapot, amikor hiába él házasságban egy nő és egy férfi, nem családként működik mégsem, nem töltik be azt a szerepet, ami a gyerekneveléshez szükséges. Ennek az okát szeretném kibogozni veletek, mert nem véletlenül alakult így. Kétségtelen azonban, hogy az apa nélkül felnövő gyerekek közül nem csak a fiúk sínylik meg, a lányok is, csak a lányoknál az anya ezt a hiányt enyhíteni tudja, a fiúk esetében nem. Ha az anya neveli a fiúkat, óhatatlanul vagy elkényezteti, vagy mindentől meg akarja óvni, ritka az az anya, aki fel tudja vállalni az apa szerepét is valamennyire. Ismerek ilyen esetet is, meg olyat is, amikor az apa hiányában az anya kinevezi a fiúgyereket az apa helyére, mind feladataiban, mind elvárások tekintetében. Egy sor probléma tömörült össze abban a jelenségben, ami ma a társadalmakat jellemzi. Kérdéssé vált az ami korábban evidens volt: mitől lesz férfi egy felnövekvő fiú? Mitől férfi a férfi? A férjek klubjának tagjai azt vallják, hogy egy fiú elsősorban fiúk és férfiak társaságában válik férfivé. Zömmel nők és lányok társaságában nem. Erre jó példa a koedukált oktatási rendszer. -
boleron1 #35 Istenem Pirosmogyi, hiszen már régóta vannak női focicsapatok is, és a lányok nemükhöz képest egész jól játszanak, és azért értik a foci csínját-bínját. Gyerekkoromban és fiatal lánykoromban nekünk egy TV-nk volt, és többségben voltak a fiúk, férfiak a családban, akik bizony meccseket néztek nagy lelkesen. Így én is néztem, s közben persze megmaradtak bennem a véleményeik. Ugyanakkor én sosem vitatkoztam velük a fociról. rengeteg nő járt és jár meccsre, még ha nem is tudja megfogalmazni a bénaság vagy a kiugró tehetség okát, mert elsősorban az érdekli, hogy a csapata győzzön és gólok legyenek. -
#36
Bocsánat, nem tudtam minden kommentet végigolvasni még, de én két dologgal (esetleg hárommal) azonosítom az első pár kommentben megfogalmazott problémát vagy változást, nem tudom melyik a helyes kifejezés.
1. Megjelent a nyugdíj, a klasszikus családra, és elsősorban az utódokra utaltság megszűnt, elég fizetni a nyugdíjjárulékot és majd idős korunkra gondoskodik rólunk "az állam", nem kell bevállalni a szívást 4-5-6 gyerekkel, hogy ők adjanak vmit haza, hogy öregként ne haljunk éhen. Ennek még millió egyéb hozadéka is van, de a nyugdíj intézménye szétfeszítette a korábbi normákat, megszűnt az az élethelyzet, ami korábban volt, ami a témaindító kommentben van.
2. Elterjedt a tömegtermelés, a fogyasztói társadalom, és ezzel a fogyasztói társadalmi szemlélet, hogy mindig van jobb. Tömegek hitték el, hogy bármi lecserélhető jobbra, a "kompromisszum" egyenlő lett azzal, hogy "megalkuvás", küzdeni nem szükséges semmiért, az oltárnál kimondott jóban-rosszban úgy értendő, hogy amíg minden oké, addig oké, de ha a tv-vel baj van, már ahhoz se kell szerelő, akkor majd pont egy kapcsolattal fogunk szenvedni. És ennek is van egy továbbgyűrűző hatása, és valójában a nők az elért nagy független és önmegvalósító világban csak még kiszolgáltatottabbak lettek a férfiaknak, akik most már nem élik meg kötelességként, hogy gondoskodjanak egy vagy ha tehetik több nőről, majd megoldják ők maguknak, már elég csak a testiségre koncentrálni, vagy ha jobban tetszik úgy a saját önös érdekünkre.
Szóval eljutottunk oda, hogy a nők keresik a férfias férfit, de a férfias férfi már nem elég egzakt fogalom, szóval fingja sincs senkinek hogy ki és mit keres, de cserébe a régi ideálról kiderült az összes férfinak, hogy egymás között hívhatjuk az ilyet nyugodtan lúzernek, és ki akar lúzer lenni?!
Szerencsére harmadik faktorként segítségünkre siet az internet is, ahol a negatívkodás a sikk, mindenről van egy jó mém, bármilyen önálló, előremutató gondolatot azonnal trollok serege szed szét és aláz meg, hogy mindenki megtanulja, hogy alkotni nem szabad, mert azért megalázhatnak, inkább vkibe bele kell rúgni gyorsan, mert ha nem csinálsz semmit nincs mibe belekötni, és így aztán a férfias férfiakat gyorsan ki lehet röhögni, lúzernek címkézni, hogy mennyire becsicskul a csajnak, meg beéri egyel, meg a gyerekhez igazítja a programot, amikor mehetnénk a meccsre sörözni, stb.
És itt érünk körbe. A kereslet-kínálat. Nincs ma már piaca a régimódi férfias férfiaknak szerintem. Ez ilyen nosztalgia sóhajtozás a nők részéről maximum, de este azzal a sráccal mennek moziba a tinderes randi után, aki az első randin ágybaviszi őket, aztán vagy jön még két numerára vagy nem, de ennyi. Minek ennél több időt és energiát feccölni ebbe? Utána meg lehet mutogatni a haveroknak a facsés képeket a csajokról, hogy képzeld hogy finnyázott, mikor tövig be kellett nyelnie, ehhez se megyek többet.
Szerintem, de lehet rosszul látom. :) -
boleron1 #37 Szia Botond!
Nem gond, ha nem olvastad végig a topikot, bizonyos hosszúság után nem is elvárható. Amiket írtál, azokban sok igazság van, de önmagában egyik sem áll meg, csak a többivel együtt. Vagyis egy folyamatról van szó, ami valamikor, valahol, valamivel elindult, majd idővel egyre bővült, mint pl. azokkal, amiket te is írtál. Tehát egy nagyon összetett, hosszú folyamat során jutottunk oda, ahol most tartanak a társadalmak, és még nincs vége, tehát átmeneti állapot van. Mi lesz a végkifejlet, én nem tudom, de ami most van, az szerintem nem jó. Sok minden felborult, eltűnt ami jó, és vagy nem lépett a helyébe semmi, vagy ami belépett, az nem jó. Mivel, mikor, hol indult a folyamat vajon, ami ide vezetett? A fogyasztói társadalom is következmény, a férfi-női szerepek eltolódása is következmény, ahogy ugyan a patriarchátusi rendszer nem tűnt el, de megbomlott, , helyébe nem lépett semmi, ami általános érvényű követendő útmutató lenne,és ez is következmény.
Bonyolult téma, de jobb lenne megérteni, mint sodródni. megérteni viszont leginkább senki nem akarja. Az egész folyamat talán az 1820 spanyol forradalommal indult, mely alulról indult. Az ezt követő nagy francia forradalom viszont már nem alulról indult, el is bukott, viszont megjelent a liberális ideológia, majd a nőmozgalmak.......és mára már nem is a társadalom az, ami korlátozza az államot, hanem a hatalmi szervek irányítják a társadalmat, az IT-forradalommal már a nap 24 órájában befolyásolják a magánéletet is, ami nem szerencsés. -
#38
Jó látni, hogy egyre többen vagyunk, és elindult egy társalgás.
-
#39
Nyilván a történelem egy folyamatos ok-okozati folyamat, de nekem az a benyomásom alakult ki az eddigi életem során, hogy ezek az események amiket írtam voltak azok, amelyek meghatározták a dolgok más irányba fordulását, és ezekből fakad egy csomó minden más is, ami aztán továbbfejlődött és alakította a jelenünk. És ezek azok a pontok, amik ha nem lettek volna, akkor talán "minden marad a régiben", vagy legalábbis az eredeti állapothoz képest közelebb maradunk.
De mint lányos apa én azt látom, hogy valójában semmivel se lett (vagyis lesz, még csak 12 éves) jobb a lányom helyzete, mint mondjuk a nagyanyjáé volt, vagy a dédanyjáé volt párkapcsolati szempontból. Sok más szempontból viszont sokkal jobb lett neki az is biztos, szóval ez sem fekete-fehér.
-
boleron1 #40 Nem tartom gondnak, ha a középkori állapotok változtak, ami szerintem nem jó, hogy olyan dolgok is változtak, melyek alapjai egy társadalom működésének, és rossz irányba változtak. Mi az, ami szerinted nagyanyáinkhoz képest nem változtak, és ami miatt szkpetikus vagy lányod párkapcsolati jövőjét illetően? Milyenek voltak nagyanyáink idején a párkapcsolatok? Nem jók, nem elfogadhatóak? Ma a lehetőségek rosszabbak?Tudsz-e segíteni a lányodnak abban, hogy esetleg elkerüljön egy csalódást? Vagy hagyni kell, mert a csalódás is építő tud lenni, csak segíteni kell feldolgozni?