Hová lettek a férfiak?
-
kakukk2 #90 Nos, az abortusz eleve egy roppant ellentmondásos kérdés, a jogrendszer nem is nagyon tud megbirkózni vele. Az erkölcsi kérdés az, hogy minek tekintsük a magzatot. Embernek, vagy tárgynak ? Vagy netán az anya teste egy részének ? Hajdan tanultam valamennyi polgári jogot. Megdöbbentett, hogy a magyar polgári jog a magzatot magát természetes személynek tekinti, vagyis embernek, aki ha az apa halála után 300 napon belül születik, akkor örököl. Ugyanakkor a büntetőjog szerint a várható születés előtt mondjuk 250 nappal bátran megölhető. Na most akkor ember, vagy micsoda ?
Hogy a „felszabadulás” előtt milyen volt a magyar abortusztörvény, én nem tudom. Azt tudom, hogy már a debreceni ideiglenes kormány legalizálta az abortuszt, tekintettel az iszonyatos mennyiségű megerőszakolt nőre. Az idősebb generációtól hallottam, hogy a negyvenes évek második felében csak annyit kellett mondani a kórházban a nőnek, hogy ruszkitól van a gyerek, és már csinálták is az abortuszt. Ezt szüntették meg Rákosiék. De annyira, hogy még akkor sem engedélyezték, ha tudták, hogy a gyermek várhatóan nyomoréknak születik, vagy a terhesség az anya életét veszélyezteti. Ilyen gyereket én is ismertem. Púposan, nyitott gerinccel, gyengeelméjűen szenvedte végig az életét. És mindennek tetejébe még gyermektelenségi adó is volt. Tudom, hogy ezek miatt országos közfelháborodás volt, ezért alig hiszem, hogy 1945 előtt is így álltak volna hozzá a dologhoz.
A mai magyar nyugdíjrendeszer két sebből vérzik. Az egyik a lakosság fogyása és elöregedése, ami nyilvánvaló hosszú távú probléma. A másik a rendszerváltás utáni szociálpolitika, amikor a kétezres évek közepéig úgy akarták elkerülni a tömeges munkanélküliség miatti társadalmi-politikai válságot, hogy a férfiakat 55, a nőket 50 éves koruktól korengedményes nyugdíjba küldték. Na most hát ők azok, akik megnyomták a létszámot, és ráadásul ők sokáig is fognak élni, mivel az emberek 50 éves koruk fölött szoktak belerokkanni a munkába.