272
Meddig süllyedhetünk?
  • SötétBarom
    #152
    Én most voltam Faith No More, Placebo, Metallica, Disturbed, Static-X, Limp Bizkit, Guano Apes, meg Chris Cornell koncerten. Jó volt mind.

    :PPPPP
  • tigeroo
    #151
    subscribe-ot tényleg csak ajánlani tudom, legjobb hangulat az ő koncertjeiken van

    depresszió pedig sajna rossz irányba változott az évek alatt
    (amig tart óta sztem már nem annyira jók)


    említsük meg még akkor a:


    Road: magyar metálzene de hihetetlen jók a lassabb számaik is (Nem rólunk szól stb.)
    Slipknot: Erőteljes zenét nyomnak. Corey Taylor énekessel (hol reppel, hol énekel, hol hörög, mindenben jó)
    Iron Maiden: Iszonyat jó gitártémák, jófajta kattogó basszussal, Dickinson hihetetlen hangjával. Epic
    Poets of The Fall: rockzene a messzi északról:D Pörgős és rengeteg lírai daluk is van, érdemes megnézni őket
  • Tsol
    #150
    Végigolvastam, és nagyon igaz!

    "aztán mindenki visszatért a saját kis HÁJA tájára."
  • ngcsnet
    #149
    Ezt nagyon szépen, pozitív hangulatban összefoglaltad

    "Vannak persze kisebb-nagyobb behatások, amik kicsit irányba terelgetik a témát - pl. a mostani..."

    Hát igen, ez az a rész ahol a "pop" romboló hatásba megy át, amikor valóban szélsőségeket igyekszik felvenni (lásd. Anti Fitness Club, SP, tökéletes példái az underground szcénák rombolásának)
    Na persze ezek már elhangoztak korábban;)
  • Gvik
    #148
    Ja és köszönöm annak aki végigolvassa, most látva igen hosszú lett :)
  • Terensz
    #147
    Hallgassatok egy kis zenét.

  • Gvik
    #146
    A popzenei élettől (főleg nem a magyar popzenétől) nem is kell sokat várni. Értem ezt úgy, hogy a popzenének pont az a lényege, hogy nagy tömegeket szólít meg, ezért amolyan "stílustalan", hiszen a rengeteg ember ízlésének kell valami olyat tálalni ami nélkülözi a szélsőségeket bármilyen irányba. Amolyan arany középutat próbál meg találni, de aztán olyasmi lesz belőle, mint az egyetem végéig kitűnő diák, aki mindent megcsinált, de nem tudja hogy hogyan tovább, mivel semmiben sem számít "kiemelkedően jónak" - elég hülye hasonlat, de per pillanat nem jut eszembe jobb; remélem,azért érthető...

    A másik fontos popzenei jellemző, hogy folyton a megújulásra épít; itt is abba a hibába ütközik, hogy nincs konkrét "stílusa" , ezért folyton változnia kell, hogy fenntartsa az érdeklődést. Vannak persze kisebb-nagyobb behatások, amik kicsit irányba terelgetik a témát - pl. a mostani emo-s hullám, de biztos voltak régebben is ilyenek,az idősebbek talán tudnak példákat mondani - de általában megmaradnak a jól bevált egyszerű kliséknél és sablonoknál: örülök, szomorú vagyok, szerelmes vagyok-velem vagy, szerelmes vagyok-elhagytál...

    Pont emiatt a stílustalanság miatt, egy popzenei szám sohasem fog epikus érzésekről/tettekről szólni (metál zenék bizonyos fajtái), nem fog elvont és művészi dalszövegekkel rendelkezni (alternatív), nem lesznek benne végletekig eltorzított emberi hangú, érzelemkifejezésre szolgáló üvöltések és hörgések (hardcore) és nem fog felemelt középső ujjat mutatni a politikának és/vagy a társadalomnak (punkzene).

    Ez eredményezi - szerintem - többek között azt, hogy a legtöbb popzenei előadó sem marad fenn sokáig, mivel az ember nem, vagy csak nehezen képes 2-3 évente tudatosan átalakítani gondolkodását és érzelemvilágát az aktuális trendeknek. Tulajdonképpen egy divathullámmal befutott előadónak a hullám leapadása után 3 választása van:

    1., Vagy folytatja azt, amit a divathullámmal elkezdett --> Nem lesz kereslet a zenéjére, a kiadó kirúgja, eltűnik a süllyesztőben, és már pár év múlva senki sem fog emlékezni rá

    2., A megadott sablontémákhoz nyúl,és még évekig folytatja a lemezkiadásokat, a lemezeket viszont egyre kevesebben veszik, mivel ezeket inkább a személy egyre csökkenő hírneve adja el, mintsem a minősége --> ezen az úton is adott a bukás, csak ez egy lassabb folyamat...

    3., A produceri hatásokra megpróbál megfelelni az aktuális trendnek, szövegírókat vesz fel és rúg ki, kétségbeesetten próbál megkapaszkodni a következő feltörekvő divathullámban, ami vagy sikerül vagy nem... aztán megpróbálja megint, és megint és csinálja, amíg sikerül... --> számomra ezek azok az emberek, akik végkép vesztesek, én spec. ilyenek után nem tudnék úgy tükörbe nézni, hogy le ne köpjem magam, hiszen nem hiteles, amit képviselek...


    Mivel (szerencsére) a harmadik csoport kevés embert tartalmaz, ezért a fejesek folyton új és új "tehetségeket" (nagyon erős idézőjelben) keresnek, akiket felfuttathatnak, és akik rövid távú karrierje során igyekeznek minél jobban megfejni a fejőstehenüket.

    A média közel sem azért kapja fel és sugározza orrba szájba, mert azt hiszi, hogy az jó. Az egész szimpla marketing és üzlet, mint sok minden más az életben. Példa: a tömeg képébe nyomják egy új előadó csilivili szerelmes számát. Mindenki volt már szerelmes, mindenki ismeri az érzést, ezért a zenét társítja valamilyen emlékhez/élményhez, szóval tudja, hogy miről van szó. Nem feltétlenül kell, hogy tetsszen a szám, de a zene széles tömegekhez szól és minél szélesebb a célközönség, annál valószínűbb, hogy több ember azonosítja magát a zenével.

    Ezért bömböl ilyen jellegtelen zene a buszokon, a rádióban, a bevásárlóközpontokban, és hallod vissza ezután a lakótelepen az erkélyről kiszűrődve, vagy az utcán melletted sétáló mp3 lejátszójából.
    Nem azért mert jó, hanem mert széles tömegekhez szól, szélsőségek nélkül, ezért jobban eladható.

    Hiszen a nagymamák nem fognak szimfonikus metált hallgatni kötögetés közbe és így az eurovíziós dalfesztiválon sem egy posthardcore banda fogja képviseltetni kishazánkat.

    Szóval a popzene marketingjének életelve: lebutított, szélsőségektől mentes zene egyszerű érzelemvilággal, --> ezáltal nagy célközönségre kivetítve, mert így valószínűbb a visszajelzés.

    Ritka kivételként a popzenében is kikerülhetnek olyan előadók, akikre évtizedek múlva is emlékeznek pl. Elvis Presley, de ezek tényleg nagyon ritka esetek...


    Véleményem szerint a popzenész valaki olyasmi, aki eladja magát (a lelkét, érzéseit, gondolatait, jellemét) a siker reményében, éppen ezért nem szeretem őket én se.

    A másik részről ott vannak a zenekarok (zenészek, hangszeren játszani tudó emberek, akik saját maguk szerzik a zenéiket és a szövegeiket), akik megtalálják stílusvilágukat és lebetonoznak annál, így rajongói körük talán nem lesz olyan populáris és széles, de az adott közönség biztos, hogy sokkal jobban szereti őket és évekig-évtizedekig kitart a zenekar mellett. Belőlük lesznek azok a legendák, akik a zene történelmét írják, ők lesznek az igazi nagyok, akiknek számait és az általuk írt riffeket még évtizedek múlva is millió hangszeren tanuló próbálja és akarja majd eljátszani, és totál ideges lesz ha nem sikerül neki...

    Azonban az ilyen zenészeknek is van egy általában elfeledett hátránya, ami felléphet a karrierje során. Hiszen lehet hogy a huszonévesen sikeres punk bandát alapító ember már 40-50 évesen úgy érzi, hogy megváltozott, nemis, inkább kiszélesedett ( ez talán jobb szó) zenei ízlésvilágának köszönhetően inkább átnyargalna valamilyen más műfajba. Ekkor azonban az eredeti közönséget már nem tudja magával vinni, legalábbis jelentős részüket nem (itt tulajdonképpen fennáll egyfajta kérdés, hogy a rajongó a zenekarhoz vagy a zenei stílushoz lojálisabb-e).

    Egy másik lehetőség amikor a zenész/zenekar mellékprojektként egy másik zenekart hoz létre az ilyen anyagok kiadására, és a két zenekart párhuzamosan futtatja... Persze ez általában nem tartható fenn sokáig, mivel temérdek munkát követel, de lehetőséget ad, hogy valaki több műfajban is kipróbálja magát. Például: A Blink-182 zenekar gitárosa egy időben olyan témájú dalokat írt, amik nem nagyon illettek volna bele a zenekar profiljába, ezért a banda dobosával és még kettő zenész barátjuk segítségével létrehozták a Box Car Racer nevű formációt. Mindössze két hónapot koncerteztek és kiadtak egy zseniális albumot - ami mai napig az egyik kedvencem - aztán mindenki visszatért a saját kis hája tájára.

    Visszatérve a magyar zenekarokra, szerintem ők is érzik, hogy a magyar zenei élet inkább marketingre mint kultúrára épít. Szerintem ezért van az, hogy egyre több zenekar próbál a kezdeti indulás után független lenni, és a lemezeiket saját maguk kiadni - vagy az interneten ingyenesen letölthetővé tenni - mert nem akarnak részt venni az ilyen "zenei életben" amit a média generál.

    És igenis vannak jó magyar zenekarok és zenészek (mint ahogy külföldiek is) öregek és fiatalok egyaránt csak a média nem foglalkozik velük, mivel ők specializálódtak, és ezért nem adhatók el széles célközönségnek. Éppen ezért ne is a viva tv-n keresd őket...


    Ja és persze, a példa a jó magyar zenekarokra. (A listanem teljes, az én véleményemet tükrözi, nem az általános megítélést; ahol tudok/akarok ott írok kis stílust vagy jellemzést, vagy hogy miért jók - szerintem):

    - 30Y, alternatív, Habár mostanában "divat" lett hallgatni őket - én is a "bogozd ki" óta ismerem - rengeted érdekes számuk van, szerintem inkább a dalszövegek fogják meg az embert mint a zenei alap habár az is kiváló. Nem hallgatom folyton őket, mert nem a fő zenei ízlésvilágom, sokkal inkább olyan zenekar akik egy bizonyos hangulatban hallgathatók, amikor van időm elmerengni az egészen...

    - Kispál és a Borz, alternatív, A magyar zenei életben jelentősen résztvevő együttes, gondolom nem nagyon akad olyan, aki ne halott volna róluk. A dalszövegek itt is elég kaotikusnak tűnhetnek, és megfelelő utánajárás kell ahhoz, hogy mindig tudd hogy miről van szó (milyen személyes élmények alapján íródtak a számok). Azonban azon kevés zenekarok egyike, akinek ha elmész egy koncertjére, biztosan érezni fogod azt a kellemes bizsergést a hátad közepében, ahogy át tudod élni a számaikat. Én legalábbis ezért szeretem.

    - Kiscsillag, alternatív, A Kispál és a Borz frontemberének másik zenekara. Egyszerű hobbizenekarnak indult, ami nem is lett több annál, a sikerek ellenére sem. Pont ez a kellemes könnyedség fog meg benne.

    - Harcsa Veronika, jazz, Nem ismerem a műfaj hazai felhozatalát, számomra azonban ő képviseli a jazz zene populárisabb vonalát, és azt nagyon jól teszi. (Emellett persze lehet, - sőt biztos - hogy vannak más jó előadók is csak én nem ismerem őket.)

    - Supernem, rock and roll, Igényesen egyszerű, bulizós számok, valamint elgondolkodtatóbb darabok is megtalálhatók a repertoárban.

    - Tankcsapda, rock, Azt hiszem nem szorulnak magyarázatra. Zenei életüket folyamatos fejlődés kísérte és egyre igényesebb darabokat raknak le az asztalra. Ők a magyar rockzenekar, azok akit mindenki ismer és szerintem mindenkinek van olyan száma amit szivesen dúdolgat tőlük.

    - Depresszió, (nu)metál/rock, Egy feltörekvő, még viszonylag fiatal zenekar, akik szintén folyamatos fejlődésükkel lettek feltűnőek.

    - Alvin és a mókusok, punk, Véleményem szerint azon kevés punk zenekarok leghíresebbike, akik az angol vonalat képviselik, azaz, rámutatnak az társadalom és a politika hibáira, akik megmondják hogy rossz a helyzet, de ezt nem ritmustalan darálós alapú zenével hozzák

    - The Grenma, softcore punk/Kaliforniai punk, Személyes kedvenc magyar zenekarom, számomra ők képviselik a Blink-182/Sum 41/Green Day hazai megfelelőjét, ráadásul mindezt magyar nyelven teszik.

    - Subcribe, (nu)metal, Nagyon lendületes zenét tolnak és abszolút koncertzenekar, inkább koncerten érezni hogy milyen jó a munkájuk.

    - Mystery Gang, rockabilly, Az 50-es évek zenei témáit tudják úgy előadni hogy a mai zenén nevelkedett emberek is táncra perdülnek ha meghallják...

    - Falcongate, hardcore/softcore punk, egy viszonylag ismeretlen zenekar, angolul énekelnek és szerintem stílusvilágukban elég kiemelkedőt nyújtanak.



    Mindemellett azt is hozzátenném, hogy amiről idáig beszéltem az mind könnyűzene, emellett ne feledkezzünk meg a komolyzenéről sem, hiszen az sem a tömegek zenéje, mégis alkothat a könnyűzenénél sokkal maradandóbb értékeket. (Hasonlítsa például mindenki össze a kaputelefonjuk/csengőjük hangját Beethoven "Für Elis" -ével ... gyakran alkalmazzák, mégis sejtette volna valaki hogy mi az eredeti zene?)
  • xxxpaulxxx
    #145
    Dáááhogynem:)
  • Tsol
    #144
    Igaz. De hát nincs olyan ami új is meg jó is.
  • xxxpaulxxx
    #143
    Jaja ennyi erővel írhatnám, hogy
    Edda
    Bikini
    Piramis
    Pmobil
    Beatrice
    Hobo
    Deák Bill
    Első emelet
    Kft
    ...stbstb:D
  • bujcsik555
    #142
    de az ossian se mostanában alakult zenekar
  • Tsol
    #141
    Szerintem ők jól nyomják.
  • Tsol
    #140
    1millán megnézték már=====> Világvége
    Csak kerülnének terroristák kezébe!
  • csgj
    #139
    Pedig az indie nagyon vegyes, szerintem sokan találhatnak benne nekik tetszőt. De hát mint mondtad, ízlések és pofonok...
  • tigeroo
    #138
    fanka nem repper :@@@@@@@@@
  • liverpool123
    #137


  • liverpool123
    #136
    Én ajánlom figyelmetekbe Fankadelit is. Nem szeretem a rappet de végre nem kurvákról meg pénzről szólnak a dalok.

    Egyik legjobb száma:

  • Szaboka43
    #135
    + a három legendás 27es, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison(isten)
    Nálam 15 éves létemre ők a legendák
  • Terensz
    #134
    Nem beszélhetsz csak magyarokról a zenei válságot illetően :-) Nekünk nincs úgymond saját műfajunk, az összes pop- és rocklegendánk valahonnan származik. A mai tingli-tangli, előadásukat zenének nevező alakulatok is követik azt, ami a nagyvilágból érkezik. Az elmúlt 10 évben sem hazai, sem külföldi igazán jó zene nem született, vagy ha igen, annak a hallgatósága igen csekély. De - véleményem szerint - a rétegzenék sosem befolyásoltak semmit.
  • Cat 02 #133
    Nálunk vannak ilyen helyi bandák, azok jóak, de most h meddig maradnak fent. Bár most néztem, egyiknek most jelent meg lemeze USA-ban :o
  • xxxpaulxxx
    #132
    Én pl ki nem állhatom az indie-t:D
    Ízlések és pofonok:)
  • xxxpaulxxx
    #131
    Egy a gáz... magyarokról beszélünk:D
  • gyuri12
    #130
    A Minden most kezdődik el inkább háborús,nem? Háború egy átlagember szemével.
  • Gerbill
    #129
    Szerintem ezeknek a daloknak az értelmezéséhez valamilyen szintű irodalmi képzettség szükséges, hiszen nem utolsósorban versek írásával is foglalkozik Ákos barátunk. A 'Helló' szerintem csak egy egyszerű szerelmes dal. De ottvan példának a 'Gépszabadság', ami szerintem több mint világos, hogy miről szól, vagy a 'Minden most kezdődik el' ami az üldözöttségről szól. Nem állítom, hogy az összes Ákos dalt értem, de szerintem vannak amik mély tartalmat hordoznak(pl az 56-ról szóló albumot könnyen meglehet érteni, mert ott tudjuk mireől van szó), van ami csak szerelmes dal(ölelj meg újra) és van olyan amiről tényleg fogalmam sincs:D
  • csgj
    #128
    Manapság szinte már csak indie zenében találni igazán jókat. Érdekes, hogy az ismeretlen előadók között sokkal profibb zenészek vannak az agyonhypeolt "új arcoknál"... (Rögtön ajánlanám a The Decemberists-et!)
  • gyuri12
    #127
    Pfújj.:D
  • tigeroo
    #126
    Pink Anderson, Floyd Council
  • SötétBarom
    #125
    Jethro Tull? :D
  • gyuri12
    #124
    Deep Purple?
  • mate317
    #123
    ok nem akarok vitázni, de #98-ban ezt is kértem, hogy nem a mindenkinek mást jelent választ várom...
  • SötétBarom
    #122
    Ha már rockzene, akkor a Toolt és a Perfect Circle-t tudom ajánlani mindenkinek, aki egy kicsit is kacsingat a műfaj felé ;)
  • tigeroo
    #121
    kinek mi....


    rengeteg előadót lehetne sorolni, nah! sok jó van hál istennek

    magyar hiphop zenekarok közül szeretném kiemelni a punnany massifot

    élő zene + dj karcol, fasza vokálok és 2 olyan mc flow, hogy beszarsz

    2. albumukról egy kis előzetes

  • Noodlee
    #120
    A legnagyobb rock legendát meg sem említetted. OzzY.
    Nélküle, és a Black Sabbath nélkül most hol lenne a rock zene?
  • 5c0rp330n
    #119
    te szent uramisten kegyelmezz
    hát ez még mégis mi az isten?
  • Terensz
    #118
    Természetesen két legendát kihagytam a külföldiek közül, akik nélkül bizony sokkal szegényebb lenne a világ: Eddie Van Halen és Frank Zappa. Azért még biztos eszembe jut majd 1-2...
  • Terensz
    #117
    Jé, zenei legendákról van szó, és egyetlen szó sem esett arról az angol formációról, akik
    - 1964-ben alakultak
    - 2 korabeli jazz-rock lengenda vezetéknév-összevonásából adtak maguknak nevet
    - az első énekes-szólógitárost kábszerfogyasztás miatti beszámíthatatlanság miatt kirúgták a csapatból
    - 3 film zenéjét szerezték (egyik a sajátjuk)
    - 1985-ben szétszakadt a zenekar, a fanok az ezután készült albumokat nem hallgatják...

    Amúgy valóban világméretű "zenei válság" van... és a mai "zenészekre" nem tudok ezért haragudni. A szemetet a közönségnek készítik, azok a hülyék, akik mindezt finanszírozzák nekik.

    Egy a lényeg: hadd süllyedjen a világ, de te hallgass jó zenéket.

    Amúgy szerintem a magyar legendák:
    - Lord
    - Pokolgép
    - Ossian
    - Hobo
    - Deák Bill
    - Vikidál (és a zenekarok, amikben valaha megfordult)
    - Tátrai (és épp aktuális csapata)
    és bocs, ha kihagytam valakit.

    Quimbi, Kispál, stb... nagyon jó zenék, de a legendától messze állnak.

    Külföldi legendák is vannak bőven,
    a sor a legfelül említett csapattal indul
    - Queen
    - a két legnagyobb korszakalkotó hardrock-előfutár: Led Zeppelin és a Who
    - egy tonna Jazz-legenda
    - + egy szakajtóra való rockzenekar (a legkimagaslóbbak talán: Iron Maiden, Metallica, AC/DC)
    - a disco-legendák (Abba, Boney M, Earth, Wind and Fire, Bee Gees, stb...)
    - Michael Jackson (és nem a halálhírének újdonsága miatt soroltam ide)
    - még biztos lehetne vagy 2-300 nevet említeni

    Ne várjatok újabb legendákat, már nem lesz több. Az az a korszak volt, ez pedig ez
    Persze a tehetségek jönnek-mennek. Hallgasd, élvezd
    [Épp Tay Zonday-t hallgat]
  • xxxpaulxxx
    #116
    Az álmatlan-t pedig én is szeretem, de ez a nyuszis ez tényleg fos:D
  • Balumann
    #115
    Először azt kéne tisztázni, hogy ki mit gondol, mi a lényege a művészetnek, zenének, és mitől lehet jó egy zene (mitől lehet szeretni valamit)? Miért kellene egy zenének szöveges (dalszöveg) formában üzenete legyen? Komolyzenékből merítve többet tudnék mondani, aminek viszont tényleg van mondani valója, és zenében is sokkal jobban kifejezi ezt (Schönberg: Piero Lunare -> persze, el kell olvasni a szövegét, és elgondolkodni rajta pár órát a zene hallgatása mellett, ami elől vszínűleg kirohantok amíg nem értitek, mi a lényege :P)

    Ti miért hallgattok zenét, és miért azokat, amiket szerettek? Amiket nem hallgattok, azokat miért nem?

    Egyébként tényleg katasztrófa, hogy milyen zenéket adnak a TV-kben, a media zuhan, nem süllyed. Zene egyébként szerintem nincs válságban, vannak nagyon jó előadók, sem komoly-, sem könnyűzenében. (komolyzenénél pl. filmzenékre érdemes gondolni).

    A lényeg egyébként, hogy a zenének nem csak egy szerepe van, pl. lehet azért hallgatni, mert a ritmusa - amire egy dallam épül hogy ne legyen unalmas - mozgásra késztet ("lökdös"), háttérzene, hangulat fokozó, lehet csak pihentető, kikapcsolódást nyújtó. Ez mellett sok minden meghatározó abban, hogy ki milyen zenét képes "befogadni", komoly zenében meg kell érteni a több szólam kapcsolatát, felfedezni a harmóniákat (ezt sajnos nehéz így röviden megfogalmazni).

    Nah egyelőre ennyi, majd még írok :P
  • V43 1105
    #114




    Van benne igazság .
  • G_ArchAngel #113
    Anna pont annak a kislanynak volt az elodje a Balkan Fanatik-ban, aki Neked szimpatikus...
    Kicsit elvontabb a zenei vilaga es a szovegei, pl. a "Nyuszika" cimu szam is joval melyebb, mint ami elso hallasra atjon...