Az agy titkos élete

Japp, környezeti képünket ilyen raktározott infókból építjük fel. Ezért nem kell állandóan felmérni, hogy merre mész. Ezért nem vered be a lábad állandóan az ágy sarkába, pedig úgy mész el mellette, hogy közben nem kell a lábad elé nézni. Sõt igazából nem is tudod már, hogy néz ki az ágyad sarka.
Az ilyen asszociatív fogalom hozzárendelések által iszonyatos energiákat takarít meg az agyunk.
Ugyanez érvényes a különféle embertípusok besorolásánál. Mindenki létrehoz ilyen típusokat (politikus, rocker, üzletember, mûvész, hajléktalan...etc) és a korábban megismert ilyen típusú emberekbõl létrejött képedet húzod rá. Tehát ha megjelenik elõtted egy üzletember öltönyben, akkor egybõl több tucat jelzõt tudsz rá mondani, anélkül hogy bármit is kérdeznél tõle.
Akkor érdekes a szitu, ha egy új embertípussal találkozol, vagy egy olyan altípussal, ami eddig ismeretlen, mert akkor meg kell ismerned a másikat, hogy legyen elraktározott képed. Ez pedig nem kevés energia, idõ, amit sokszor nem is szánunk rá, lustaságból. Ez az elõítélet melegágya mellesleg, de ez teljesen természetes, mert így mûködünk alapból.
Nah, megint elkanyarodtam. Sry

ez sem egyszerû kérdés de van még bonyolultabb kérdés is ebbõl kiindulva , hogy teljesen új ötletek honnan jönnek, amikrõl még sosem hallottál, láttál, érzékeltél, ameddig nem találtad ki , nem is létezett semmilyen szinten a világunkban.

Itt is van egy kis pszichoanalízis. Az agy és így az ember 8sõt az egész természet és univerzum) olyan felépítéssel és mûködéssel bír, hogy mindig az mindig a lehetõ legegyszerûbb legyen. Erõlködésmentes. Tehát az agy is egyszerûsít. Így van az, hogy pl. intuitív gondolkozásnál (kitalálósdi) mindig a már korábban megtanult fogalomkörbõl választ elõször. Nahmost vegyünk egy gyereket alapul. Tanítod neki a gyümölcs fogalmát. Ezt ebben a környezetben a legegyszerûbben az almával tudod elmagyarázni. Kb. ez az elsõ gyümölcs, amivel életedben elõször találkozol. Így gyümölcsként ez lesz domináns és nem a görögdinnye vagy papaya. Ugyanez értelmezhetõ minden fogalomkörre. Biztos ismered az "alma, répa, piros, kalapács" kitalálósdit. Szerinted mikre kérdenek benne? 😛
A hûtõszekrény azért ilyen szempontból elég összetett.

Az persze nagyon jó és érdekes kérdés, hogy fiziológiailag és fizikailag milyen folyamatok kellenek ahhoz, hogy a gondolatod létrejöjjön. Meg az érzet, ami mindezt megerõsíti. Valószínûleg itt valami összetett dolog jön a képbe. Tehát gondolsz az almára, és közben bedurrantod az agyad limbikus részét, elképzeled az ízét, látod lelki szemeid(!) elõtt a képét, a formáját, színét. Ha tovább mész, érzed az ízét. Eszedbe jut mikor láttál, fogtál, ettél utoljára. Eszedbe jutnak az almával kapcsolatos emlékek, emberek, helyek, helyzetek. És mindez ad egy érzést, amit csak úgy hívsz: alma.

Nem atomok, meg ionok befolyásolják, nem ezeken a szinteken dõl el. Hanem általában a közvetlen környezetbõl ingerek értelmezése az általuk felidézett emlékek, vagy az elõzõ gondolataidhoz kapcsolódó asszociációk. Ezek a folyamatos társítások okoznak egy gondolat folyamot. És azért az almára gondoltál, mert a környezetedben van egy almára emlékeztetõ tárgy/személy és anélkül, hogy felfigyeltél volna rá a figyelmed perifériáján fel tûnt, majd amikor kerestél valamit, ami semmihez nem kötõdött, a tudatalattid automatikusan felajánlotta.

Kb ezt a módszert használja fel a pszichoanalízis, hogy megvizsgálja a nem tudatosított tartalmakat, azokat, amikre esetlegesen, vagy véletlenül nem figyelsz. Az esetleges figyelmetlenség okozta defektusok tudatosítással, tanulással korrigálhatók. Viszont az amirõl érzelmi reakcióid miatt nem akarsz tudomást venni, azok okozzák a gondokat.

Legalább is valami iylesmi a tudományos elmélet ezekrõl😉))

Miért gondolod, hogy csak 1 féle jövõ van, a kvantummechanika szerint egy idõben egy kvantum különbözõ valószínûségekkel található meg a tér különbözõ pontjain. Ráadásul ezek a különbözõ valószínûségû állapotok, az azokat ért, sõt az egymásra gyakorolt hatások is befolyásolják a kvantum viselkedését!

Gyakorlatilag egy párhuzamos idõkre bontható multiverzumban élünk, melyek téridõ síkjai hatással vannak egymásra.

Kiszámolhatsz egy állapotot, amit tekinthetsz jövõnek, de a tudatnak akkor is megvan az aképessége, hogy kiválassza azt a síkot, amire koncentrálva azt lakhelyéül választja az adott idõponthoz köthetõen. Miközben persze a párhuzamosan létezõ alteregói ezer módon döntenek másképp.

Én valójában arra lennék kiváncsi, hogy mi történtik, idézi elõ egy adott gondolat létrejöttét.
Tehát tegyük fel én most az almára gondolok. Oké. Elõjön belõlem egy elraktározott idealizált kép az almáról. Oké. De miért pont az almára gondoltam, és mért nem a hûtõszekrényre?
Szal az nem világos, hogy milyen folyamatnak, milyen molekulának vagy milyen atomnak kell változnia ahhoz, hogy pont az almára gondoljak?
Komolyan kiváncsi lennék milyen atomok / molekulák mozognak akkor, amikor egy bizonyos tárgy/fogalom/bármi az eszembejut. És milyen folyamat / anyag indítja ezt el?

Hasonlóan gondolkodom én is. Régebben a szabad akaratot, mint ahogy pl az intelligenciát is teljesen általánosan értelmezték. Azt kutatták a filozófusok, pszichológusok, hogy van-e a tudatnak, a szubjektumnak döntési képessége. Ugyan így az embereket egy paraméterrel próbálták besorolni az okosok és a hülyék csoportjába. De ugye valójában az agynak rengeteg funkciója van és ki ebben, ki abban erõs, a logikus gondolkodásra többé kevésbé képtelen emberek is lehetnek zseniálisak, talán a tudományt leszámítva bármely területen hatalmas sikereket érhetnek el.

A szabad akarat kérdését a keleti emberek évszázadok óta komplexen, egy rendszerben értelmezik, amit egy szóval jellemezhetünk: karma.
A karma azért tûnik jobb szónak, mint a sors, mert a sors/szerencse ugye az európai kultúra felfogásában teljesen vak, esetleges, és arra hivatott, hogy az emberi gyengeségeinkkel karöltve gyengítse szabad akaratunkat céljaink elérésében. Ez utóbbi egy elég negatív felfogása az életnek, miközben a karma sokkal inkább a rendre helyezi a hangsúlyt.

A korábban emített Matrix c. filmnek van egy nagyszerû mondanivalója, amikor a Tevezõ elött szembesül Neo azzal, hogy élete a szabad akarat illúziója ellenére is egy megírt pályán haladt. Ráadásul, hogy az ezzel való szembesülés sem segít abba, hogy a sors alol feloldozást nyerjen.
De még is, ez egyszer igen!
Szóval nem biztos, hogy a szabad akarat mindíg érvényesül, lehet hogy életünk 99%-át úgy töltjük mint arobotok, és ezekben a tevékenységeinkben az agyunk képességei tökéletesen kiszolgálnak.û

De mindíg van 1-2 kérdés, amire lehet hogy csak nemmel vagy igennel tudunk válaszolni és csak akkor abban a pillanatban, de ilyen formán az életünk értelmét jelentik.

az ilyen témák után mindig elmennek ilyen metafizikai irányba a hozzászólások 😊
de jó ez, érdekes ezeket olvasgatni

Rendkivul jo a cikk, igazan elgondolkodtato es baromi erdekes.

De ami igazi meglepetest okozott az a hozzaszolasok, igazan erdekes elkepzelesek lattak napvilagot, ami nagyon jo.
Koszi balumann a linket a szuperhurrol es zsocsinak a konyvajanlot - tuti elolvasom.

jajj 😄DD

szerintem nem, mert az ember annyira nagy rizikó faktora lenne a számításnak, hogy végtelen eredményt ontana magából a gép. ebbõl kiindulva . . . az ember útja nincs megírva ,rajta múlik az élete

Csupán egy feltételezés : Képzeljük el, lenne egy szuper számítógép, (aminek bármit adhattunk számolni, egybõl végezne is vele), és lenne hozzá egy tökéletes scanner ami a világot monitorozza mondjuk 10 éven át. Mindent rögzít mindenféle eshetõségben , gyakorlatilag mindent, a legkisebbtõl a legnagyobb dolgokig. Az embereket is. Kérdés az, hogy megtudná e jósolni a jövõt , és ha igen milyen pontossággal ?

*/ mindent mindennel összetudna vetni , mi hogyan , miért hat a másikra.

A cikket olvasva párszor elvigyorodtam. A kis fehér egerek jutottak eszembe a Galaxis Utikalauz-ból. Ahogy Lame is írta, miért ne foglalkozhatna ezzel is az agy. Vicces párhuzam. Elõször defraggol (indexel), aztán valószínûségszámít az agy, utána meg foglalkozik a "az élet érteleme, meg minden" jellegû 10 millió éves projektel. (persze, mint azóta mindenki tudja, 42). - Ezen kívül felettébb elgondolkodtató ez az egész. (érdekesek az okfejtéseitek is...)

Másfelõl, hogy véletlen-e valami vagy már elõre kitervelt kész átverés volt nagyon függ attól, hogy milyen a pillatnyi érzelmi beállítottságod. Mennyire vagy képes tiszta fejjel, objektívan megállapítani annak a lehetõségét, hogy mindaz okkal történt-e. Mert lehet, hogy most véletlennek fogod fel hogy taliztál a mostani csajoddal, de ha 10 év múlva visszagondolsz, akkor lehet rájössz arra, hogy azért taliztál akkor és ott vele, mert épp olyan hangulati idõszakod volt, hogy találkozni akarták vele akkor és ott. Tehát nincs véletlen, mert te magad hoztad létre a saját világod, csak épp nem fogod fel, mert rengeteg része nem tudatos, hanem ösztönszerû, holott a teremtõ erõd megvan, csak nem tudod tudatosan használni....

nahjó, befejeztem az OFF-olást...! <#zavart1>

A másik dolog a véletlen ésper elõre meghatározott sorstudat vitája. Szerintem az igazság valahol a kettõ között van. Volt szerencsém egyetemen meghallgatni egy igen mûvelt pszichológus elõadását. Õ azt mondta, hogy minden ember mikor ide születik erre a Földre az elsõ éveit azzal tölti, hogy benyomásokat, ingereket gyûjt, és felépíti késõbbi személyiségét. Képzeld tehát azt, hogy vagy te, vannak vastaggal jegyzett motivációid, és ahogy idõsödsz és leszel képes egyre komplexebb elmélkedésre, úgy rajzolsz egyre részletesebb motivációs ábrát magadba, egyre vékonyabb vonalakkal, egyre cizelláltabban. De a fõ kontúrok, a fõ motivációk ott vannak. A lényeg, mert kicsit megbonyolítottam úgy érzem, a bácsi elmondása szerint kb. 5-6 éves korunkig megírjuk a saját életünk, saját "kis könyvünk" ahogy õ hívta. Kitûzzük a célunkat, hogy mit szeretnénk. (Ide értsd azt, hogy ha pl. alkesz volt az õsöd és püfölt, mint állat, akkor vélhetõleg te is hajlamos leszel ilyesmire annyi idõsen, mint az õsöd, mert azt a mintát másolod a füzetedbe. Ezt persze sokan letudják egy "öröklött dolog" vagy "hajlam" jelzõvel. Szóval...) A poén az, hogy az emberi psziché valamiért elfelejti ezt a dolgot, a kis könyvet. Elõ lehet hozni töredékeket belõle és akkor elõre látod, vagy utólag az ok-okazati összefüggést.
Mindez egybevág a sorstudattal. Kvázi önmagunk sorsát már megírtuk (alkesz leszel-e vagy sem, és minden következményt, ami ezzel jár), de a "6-tól a halálig" idõszak alatt, azt csinálsz és úgy és ahogy akarod. Véletlenek sorozata, mely egy irányba terelget azért...

Másik analógia a vonatos típus. Ezt talán egy IMP-ben olvastam régebben, ha jól emléxem. Ott is a sors volt a témája a cikknek. A lényeg, hogy mikor megszületsz jegyet váltasz a saját vonatodra, melynek van egy uticélja. Mindenkinek meghatározott a cél, és az érkezési idõ. DE (és itt jön a lényeg). Az, hogy milyen emberek szállnak fel a vonatodra (barát, haver, ismerõs, kolléga, enemy) a te saját döntésed eredménye. Ahogy az is, hogy az egyes emberekkel a különbözõ kabinokban mennyi idõt töltesz el, illetve, hogy ki mikor száll le (halál, elköltözik, stb.) és fel újból (20 év múlva megint találkozol). Valamint az is mindenkinek saját döntése, hogy milyen tájakon halad a vonat és hogy hányszor áll meg. De a feszes menetidõt mindenkinek tartania kell.
Ebbõl a szempontból, tehát megint csak van meghatározott és saját döntés által befolyásolható részek.

Elvileg az agy irányítja a tested. Vagyis inkább az agy által létrehozott gondolatok. Ha létezik lélek, akkor az agy a kapu a spiritusz és látható tested között. Mellesleg számos ezoterikus fejtegetés van arról, hogy a testünk formája, a lelkünk formája ezen a síkon. Tehát van egy láthatatlan asztrál-test a testünk alatt és a testünk csak egy kvázi burok, ami lehetõvé teszi az ezen a síkon való mûködésünket. De nem is ebbe szeretnék belemenni. Vélhetõleg ezek a dolgok idõvel mûszerekkel(!) is mérhetõek lesznek. Feltéve, hogy úgy van kitalálva a világunk, hogy képesek leszünk annyira érzékeny mûszereket létrehozni.
Érdemes kettéválasztani tehát a spiritusz, gondolati világot - ami sokkal tovább mutat, mint a fizikai valóság. Úgy vet fel problémákat, válaszol rájuk, keresi az optimális utat, és végül létre is hozza. Tehát, amire gondolsz az valósággá válik. Idõvel. Újraszervezõdõ univerzum. Vajon miért van az, hogy sci-fi írók kiagyalnak valamit papíron, és 50 év múlva már valóság?
A másik a fizikai valóság, mely tele van korlátokkal. De vajon mennyire nagyok ezek a korlátok, van e felfogóképességi határa? Teszem azt ugye minden ember képes valamennyire monitorozni az agyát és a gondolatait. Ha sokat mûveled magad, akkor sokkal jobban, mint egy egyszerûbb ember. De minden agynak van egy tudatos határa. Amikor már annyira komplex kérdéseket/lehetõségeket feszegetsz, hogy képtelen vagy megoldani a saját egyenleted. Olyankor elmondod az elképzelésed egy barátodnak, aki szintén agyalgat rajta, és így tovább. Viszont annyira nem hatékony az egész, hogy komplett tudós kollektívák évekig, évtizedekig elmélkednek egy-egy kérdésen, mire használható eredményt kapunk. Ha valakit érdekel a válasz az egészre, akkor olvasson Asimow-ot. Tõle is az Alapítvány és a Föld c. mûvet. Abban tökéletesen leírja, hogy mi is az optimális út. Mert ugye mindenki érzi, hogy többrõl van itt szó, mint test meg kémia, vagy programozott adatforgalom.

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

Kollektív tudatról hablatyolok, ahol én képes vagyok veled együtt gondolkozni, összedobva a mentális kapacitásunkat direkte. Picit hatékonyabb, mint matekozni papíron.

Lehet, hogy alváskor töredezettségmentesít az agy.
Vagy letölti a frissítéseket. Tömörít, archivál, vírust írt. Ki tudja...

A természettudományok alapja a filozófia. Abból fejlõdött ki.

"csak felfogás kérdése a dolog. felfoghatod ígyis és úgyis a dolgot, de ez a tényen nem változtat. "

Igen, én is így gondolom, lehet, hogy "a rendszeren kívülrõl" nézve nem véletlen valami, de nekünk, akik benne vagyunk, véletlen. Én azt szeretem hinni, amit Neo :p

Valaki írta, hogy az elõre elrendeltetettség erkölcsileg felmentené a bûnözõket. Nekem mindegy, szerintem nem azért kell börtönbe zárni õket, mert bosszút akarok állni rajtuk, hanem hogy ne keveredjenek a normális emberekkel.

Az hagyján, de az agy saját magán gondolkozik!

Hát az a film finoman szólva.. Khöm... Filozófiát a természettudományokkal keverni?

Az embert semmiképpen nem teremtették, csak az életet teremthették, és hogy nem vagyunk tökéletesek nem magyarázza meg szerintem, hogy véletlenszerüen fejlõdtünk volna eddig. Például lehet, hogy még átmeneti hiba, tehát idõvel ezek folyamatosan eltûntek volna/eltûnnek, vagy okkal nem tökéletes semmi.
És azok a hülye megoldások lehetnének-e jobban megoldva, nem akadályoznának-e valamit.

ott a pont

hiszed vagy sem, nincs egy hete, hogy újra megnéztem a mátrixot, gyönyörû hd-ben, és úgy érzem, sok apró részletet megértettem benne, amiket amikor x évvel ezelõtt néztem meg, még nem értettem. de nem is ez a lényeg. nem látok semmiféle ellentmondást a film mondanivalója és aközött, amit mondtam. így beszélnek róla a filmben:
-Do you believe in fate, Neo?
-No.
-Why not?
-Because I don't like the idea that I'm not in control of my life.

csak felfogás kérdése a dolog. felfoghatod ígyis és úgyis a dolgot, de ez a tényen nem változtat. mondhatod, hogy már úgyis el van döntve minden, akkor minek strapálod magad, és fejbelõheted magad. vagy felfoghatod úgy is, hogy nagyjából te irányítod az életedet, ami nagyjából igaz is, és válhatsz nagy emberré is. te csak azt tudhatod, hogy a vége elõre el van döntve, azt nem, hogy pontosan mi a vége, és nem is tudhatod meg.
a te példádnál: elveheted a választás lehetõségét az autóversenyzõtõl. (illetve a választás mint olyan nem is létezik ilyenkor, vagy inkább tekinthetsz rá úgy, mint egy újabb közel végtelen sok körülménytõl függõ dologra) a lényeg csak annyi, hogy az autóversenyzõ ne jöhessen rá, hogy mi fog történni. és mivel szinte végtelen (persze nem végtelen, csak nagyon-nagyon sok) dologtól függ hogy mi fog történni, nem is fog rájönni soha, és talán arra sem, hogy nem is volt valós választása.

Szerintem defragol, indexlei az állományt meg firssíti a cellákat pihenés alatt😄

"1953-ban egy Louis Sokoloff nevû fizikus felfektetett egy 20 éves egyetemi hallgatót egy hordágyra, elektródákat helyezett a fejbõrére, és egy fecskendõt szúrt a nyaki verõérbe"
Ez tetszik az SG-ben az energiával Ben Zin az aggyal Sokoloff foglalkozik...<#nevetes1>

létezik ok-okozat, de szerintem amig nem dobja el a kockát, nem lehet tudni, mit dob. ok-okozat a fizikai világra létezik, nem a biológiaira. (pl. meggondolod magad, és nem dobod el a kockát.) ha dobsz, elvileg valóban meghatározható a szám. csak dobsz-e? 😊 a nagy mozgató elve (szerintem) itt hibádzik... létezik-e szabad akarat, röviden. ha igen, akkor nincs ilyen oksági láncolat a kezdetektõl.

Mar latom magam elott az uj agymegoszto halozatot ami az agy kihasznalatlani idejeben futtat kulonbozo kutatasokhoz szamitasokat 😊

Szerintem is a VALÓSÁGBAN egy jóléti társadalomban élünk ahol egyre többen nem dolgoznak, helyette sok sok órára kapcsolódnak egy virtuális valósághoz, egy másik világhoz. Aztán amikor más dolguk van, elteszik az itteni testüket aludni 😄 Nyomorult addiktok vagyunk mind! 😉 Asszem ezentúl többet fogok aludni, csakhogy legyen egy kicsit normálisabb életem "odaát".

pont az a lényeg, hogy a tudatunkkal képesek vagyunk a jövõre vonatkoztatott modelleket felállítani, és ezekhez valamilyen valószínûségeket rendelni. ezeket kiértékelve hozzuk meg a döntéseket, korábban nem létezõ konstellációt hozva létre. ezért nem futunk át a száguldó kocsi elõtt, mint más állatok. nagyjából a taktika és a stratégia különbsége, bár ez kicsit ferde így.

különbense vírusirtás, hanem defrag. valami olyasmirõl lehet szó, hogy az emlékekhez valamilyen jellemzõk alapján ilyenkor hozzácsatoljuk az új infókat, nagyobb képeket hozva létre. mint amikor rendet rak az ember, mindent kis fiókókba pakol el. minél több hasonló dolog van az egyes fiókokban, annál könnyebb fiókhoz rendelni az új bigyókat, amivel találkozunk.

odáig nem mennék, hogy egy bigyó több fiókban is benne van-e, de valszeg igen és végülis ez a lényeg. ha az új bigyó elpakolásakor egyszerre kihúzol 10 fiókot, amibe potenciálisan tartozhat, akkor sokkal reálisabban és gazdagabban tudod értékelni az egyes fiókokba tartozás relevanciáját.

"aludjunk rá egyet"

Simán teljesen véletlenül fejlõdött ki. Lehet hogy az emberben vannak jó dolgok, de igazából egy bugos szar. Így hihetõ a véletlen. Aki meg ilyen hú az ember milyen tökéletes, meg milyen józik, olvasgasson egy kicsit, nézze meg milyen fasz folyamatok, és hülye megoldások vannak, és ahogy az emberi test önmagát basztatja, és önmaga ellen küzd, folyamatosan. Szóval nem csak jóság van benne, tele van hibákkal. Ezért hihetõ hogy természetesen alakult ki, nem nyúlt bele senki.

5c0rp330n, ez így szép is és jó is, csak egyetlen a gond vele hogy nem igaz.

Ajánlom neked a matrixot hogy nézd meg, pontosan errõl szól, de ezúttal ne a csihi puhi jelenetek miatt nézd meg hanem a mögötte húzódó filozófia miatt.

Hogy elvonantkoztassak egy kicsit a mátrixról, tegyük fel hogy építek egy világot... példáúl egy autóversenyzõset, az az út amin haladsz fogja jelenteni a sorsodat viszont ha túl lassú vagy a többiek leelõznek, ergó elbuksz. Namármost, ha elõször úgy csinálom meg ezt a játékot, hogy a te utad "sinen" haladjon, magyarán, elveszem tõled a döntés lehetõségét hogy nyerj vagy veszíts, mind a két megoldás esetében megtagadnád hogy a jövõben játszd ezt a játékot. Hogy egy kicsit magyarra fordítsam a dolgot, a szabad döntés a bukás lehetõsége, vagy persze a nyerésé, a lényeg hogy az utad te választod meg, lehetsz gyorsabb vagy lassabb a többieknél akik szintén ezen az úton haladnak, a lényeg hogy minden dologért amit csinálsz neked kell vállalnod a felelõsséget, és így ennek tekintentében kicsit másképp hangzik már a kérdés :


képesek vagyunk e a körményekhez képest helyes döntést hozni.

Ui: Persze ilyesmikrõl könyvet lehetne írni, és én is csak azért fogalmazok a legegyszerûbben mert ha nem is fogadod el így talán megérted. Ez a te döntésed. Nagyon kevés olyan okoskódóval találkoztam akit meg lehetett volna bármirõl is gyõzni.

Ha nem teheted a lábad másként, akkor, nem lenne szabad a büntetni a bûnözõket, tehát megszünne az erkölcs értelme is, és még egy csomó más is.
Tehát a történések olyan összetett ok okozati összefüggésben vannak, hogy gyakorlatilag megegyezõnek tekinthetõ, azzal mintha létezne véletlen és ebbõl következhet a szabadakarat...

Olvasd tovább a hozzászólásomat, és akkor megérted mikre gondoltam.

"biztosan meg tudnád mondani, hogy mi fog történni"

Az eset komplexitásától függ.Vannak egyszerû dolgok, amikhez nem kell mindent tudni.De a legkomplexebb dolgot, nem tudnád megmondani.

"tudatosan képesek az ösztöneiket befolyásolni,"

Öntudatunk van, nem pedig az ösztöneinket befolyásoljúk.Nem egy a kettõ!!Nagyon nem egy...

A pillangó-hatást ne úgy értsd, hogy feltétlenül a levegõ mozgásával van kapcsolatban. Ha utcán séta közben máshogy rakod a lábaidat már mást láthatsz meg, más gondolatok juthatnak eszedbe, megváltozik az életed.

Csak az a kérdés, hogy teheted-e másképp a lábad.

Nem eldönött még, hogy van-e a kvantummechanika mögött valami rejtett változó, ami a véletlent magyarázza, vagy ilyen a valóság, nem lehet mélyebb szintre lemenni. Egyes elméletek szerint van rejtett változó, mások szerint nincs. Ez nem eldöntött. (Persze egyelõre a létérõl megy a vita, nem arról mi a pontos összefüggés.)

http://en.wikipedia.org/wiki/Hidden_variable_theory

Másrészt a kvantummechanika nem mindenható, ha megalkotják az egyesített elméletet annak kell eldöntenie ezt a kérdést.

"és valami csak akkor válik kiszámíthatóvá, ha pontosan ismered minden részletében, ez viszont a gyakorlatban lehetetlen vagy közel lehetetlen. szóval ott sincs véletlen, csak nem tudjuk pontosan, hogy mi játszódik le, ezért mondjuk rá, hogy véletlen"

Sztem ha elõre tudnánk, mi fog történni, akkor azonnal meg is változna (ha kiszámolnám/lemodellezném, hogy holnap elüt egy autó, nem mennék oda). Tehát lehet, hogy a mi rendszerünkön kívülrõl nézve nem véletlen semmi, ami a mi rendszerünkön belül történik, de mi ezen a rendszeren belül vagyunk, ezért számunkra igenis van véletlen.

"Egy egyszerû levezetése és cáfolása az elméletnek: A kutya elfut egy fûszál mellet, a fûszál megremeg megrezgeti a szomszédját az az õ szomszédját és így tovább végül az egész rét rezeg ami persze már elég erõs, hogy megrezgesse a faleveleket ami újabb faleveleket rezget meg a végén szélvihar lesz belõle. "

Te mi a francról beszélsz? :p Az az elmélet csak annyiról szól, hogy a kezdeti feltételek nagyon kis mértékû változása is teljesen különbözõ eredményeket tud hozni hosszútávon. Nem pedig arról, hogy az állatok mozgása vihart okoz :p

" Például az idõ sem létezik az emberek mégis azt hiték több millió évig, hogy az idõ létezik holott õk maguk találták ki. "

Meg a jelek szerint te is ("több millió évig") :p Ha vicc volt, akkor bocs.

Szerintem az ok-okozati összefüggés, vagy nevezzük meg Pillangó-Hatás nem létezik.
Tényleg olyan mintha létezne de nem tartom szükségesnek, hogy higgyünk is benne elõbb-utóbb üldözési mánia lesz a vége. Egy egyszerû levezetése és cáfolása az elméletnek: A kutya elfut egy fûszál mellet, a fûszál megremeg megrezgeti a szomszédját az az õ szomszédját és így tovább végül az egész rét rezeg ami persze már elég erõs, hogy megrezgesse a faleveleket ami újabb faleveleket rezget meg a végén szélvihar lesz belõle.
Az általános fizika alaptörvénye is alátámasztja hogyha nem megyünk egyvon. egymozg. vagy nem vagyunk nyugalomban akkor bizony mi kölcsönhatunk. De azóta jó pár dolog kiderült és amíg nem ismerjük a minket körülvevõ világ 100%-os eredetét és modelljét addig nem tudjuk biztosan. Például az idõ sem létezik az emberek mégis azt hiték több millió évig, hogy az idõ létezik holott õk maguk találták ki.

számol vele, gondolom azért, mert nem tudja a mai napig sem senki, hogy egy bármilyen objektum elemi szinten mibõl áll, és valami csak akkor válik kiszámíthatóvá, ha pontosan ismered minden részletében, ez viszont a gyakorlatban lehetetlen vagy közel lehetetlen. szóval ott sincs véletlen, csak nem tudjuk pontosan, hogy mi játszódik le, ezért mondjuk rá, hogy véletlen.

Én nem teljesen értek ezzel egyet, ettõl függetlenül lehet, hogy tényleg neked van igazad. Én úgy gondolom, hogy abban igazad van hogy végtelen tényezõ befolyásol minket, döntéseinket, de nem értek egyet azzal, hogy nincs választásom. Lefogadom, hogy nem tanultál, illetve nem is olvastál agykontrollról, nem gyakoroltál meditációt, "önkontrollt".
Elgondolkodsz ezeken a dolgokon, és tényleg arra jutsz, hogy az egyén, a saját döntéseid meg minden csak illúzió, egy folyamat, ami akár meg is lehetne írva? Õszintén szólva én nem így látom, nem így érzem. Állatoknál ezt még talán lehetne mondani, hiszen õk tényleg ösztöneik alapján cselekszenek mindent.
Az emberek tudatosan képesek az ösztöneiket befolyásolni, meditációval meg jógával képesek lehetünk akár a halál félelmünket is legyõzni (vagy akár a gondolkodásmódunk megváltozásával), és szintén az agykontrollra tudok utalni ami olyanokra taníthat meg ami szinte hihetetlen.

Az tényleg igaz viszont, hogy véletlen nincsen, úgy értettem hogy véletlenszerûen, tehát nem tudatosan, vagy bármilyen "irányítás", "erõ" nélkül.

A klasszikus fizika világában csak egyféleképpen történhetnek a dolgok, de a kvantummechanika számol a véletlennel.

Ezzel teljesen egyetértek és olyan jól megfogalmaztad, hogy el is mentettem. Komolyan.

"de miért tudjuk irányítani a gondolatainkat, és nem véletlenszerûen (körülménytõl függõen) cselekedni."

sztem hibásan teszed fel a kérdésedet, ugyanis nem tudunk a körülményektõl függetlenül cselekedni. az, hogy gondolkodsz, egy biokémiai folyamat az agyadban, amit az addigi ismereteid és a körülmények alapján csinálsz. ott van a döntés illúziója mindig, mintha bármit választhatnál, valójában viszont nincs választásod. az, hogy mit választasz, csak a körülményektõl függ, és a körülményekbe te is beletartozol. ok és okozat követik egymást, ez irányítja világot. téged is egy ok hozott létre, ezért része vagy ennek az egész folyamatnak, az egész világ a része. veheted úgy is, hogy minden el van döntve elõre.
és felmerül az a kérdés is, hogy tulajdonképpen mit nevezel véletlennek? szinte végtelen dolog hat egy idõben egymásra, ezért kiszámíthatatlan nagyon sok dolog kimenetele. ettõl függetlenül ha pontosan tisztában lennél minden létezõ körülménnyel, biztosan meg tudnád mondani, hogy mi fog történni, így valójában nincs is véletlen.
ha eldobsz egy dobókockát, az, hogy mi fog történni, te nevezheted véletlennek, ettõl függetlenül a dobás pillanatában eldõl, hogy mit dobsz, sõt, sokkal elõbb eldõlt már.

Szerintem ez már egyszer meg lett oldva. Sok nemzet, hit van és biztos van ezekre válasz. Csak sajnos mindig elfelejtünk sok mindent a múltról. Elfelejtett civilizációk maradványaiban kellene ilyen és ennél elfeledettebb dolgokat keresni.
Amúgy jó kis cikk!

Régebben hallottam egy olyat, hogy állítólag Champollion az egyiptomi írás egy lényeges részének jelentését álmában fejtette meg.(Nem tudom, hogy ez igaz-e? Most hirtelenjében semmi erre utaló dolgot nem találtam a neten errõl.)

Ezen már én is gondolkoztam sokat. Érdekes, hogy erre is csak úgy rá tudja vágni kapásból, hogy ez az agyunk. Annyi igaz, hogy minden érzés, érzelem, gondolat az agyunkban jön létre, emlékezet az agyunkban tárolódik, de miért tudjuk irányítani a gondolatainkat, és nem véletlenszerûen (körülménytõl függõen) cselekedni. És mitõl vagyok én ÉN, ugyan az aki kisbabaként is voltam, most is vagyok. Aki agykontrollt tanult (vagy legalábbis olvasott róla), az tudhatja hogy még mennyi mindenre képes az agyunk. Ugyan ez igaz más élõlényre, akik bár ösztöneiket követve cselekszenek, mégis mindegyik más, kicsivel késõbb fog mondjuk odamenni vmihez, máshova fog menni, és stb.. És ilyen hogyan jöhetett létre véletlenül (eleve az élet), evolució során hogyan fejlõdhetett ilyenné és miért ilyen irányba változott (miért alakult ki így a gondolkodás). Rengeteg kérdésre nem ad választ a jelenlegi tudomány, és ezért is írtam az elõzõ üzenetemnél, hogy furcsa hogy valakik teljesen kizárnak minden más lehetõséget, pedig a válasz nincs meg 😛
Tegnap elõtt néztem meg egy videót a szuperhúrelméletrõl, meg a kvantumokról (itt). Ebbõl sok mindent megértettem, pl azt is, hogy nagyjából hol tart a tudomány. (amúgy bírom az ilyen dokumentumfilmeket, amikor szinte úgy végigmondják, mintha ez szinte biztos elmélet lenne, aztán van egy kis bökkennõ... hogy 5 fajta elmélet is van + dimenziók kellenének 😄).

A lélek dolog szerintem csak filozófia marad, hogy mitõl vagyok ÉN, miért tudom irányítani magamat, az agyamat is, ezt nemhiszem hogy fogják tudni valaha is megállapítani tudományosan.

"azt feldolgozza és reagál valamit"

Akarod mondani, ösztönösen cselekszik.

"A sok kis sejt együttélése nem elegendõ ehhez"

A lélek egy más kérdés, senki nem tud róla pontosat, a lényeg, hogy nem csak materiális világ létezik.Persze, vannak okostójások akik megmagyarázzák.De, akkor pl. menjen el egy ártatlan ember darabokra esett hullája mellett, rögtön érezni fogja belül, h itt nem csak részecskék közötti "kölcsönhatás" van.Egy másik sík.

Baromság.Véletlenek nincsennek, fõleg nem a 25 állandó tökéletesen belõtt értéken.Gondold át picit.Ne Jézuskát képzelj el fölöttünk lévõnek, sõt..te inkább ne is képzelj el semmit.Ha eddig, nem jöttél rá.