119
-
05lampard #119 És ehhez HD-ban kellett nézned a filmet? Szájról olvasol? -
Callisto #118 Így van. És a kő-papír-olló példával nagyon jól, egyszerűen szemléltetted. :) -
Archenemy #117 Callsito:
"A teljes részletességű mindenre kiterjedő jövőkalkulációhoz külső univerzumban kéne lennie a gépnek. Nos most már eléggé felvázoltam az általam elképzelt modellt. :) "
Jaj elnézést, most vettem észre, hogy ezt még hozzáfűzted :p Akkor ugyanazt gondoljuk. -
#116
Jaja!
De létezik-e külső rendszer egyáltalán? Mert a párhuzamos külső univerzum vajon tényleg rendszeren kívüli, vagy az is rendszer része? Mert elvileg a párhuzamos síkok befolyással vannak a többire, nem? Tehát csak egy rendszer létezik, amiben minden benne van, az is, amiről ma még és talán soha nem is lesz lövésünk se...
-
#115
hmm...
A másik ilyen eszement dolog, amit még írni akartam és ami azóta foglalkoztat, amióta láttam a Men In Black-et. A végén az a jelenet...
És még korábban itt vetette fel roliika a fraktálszerű univerzum felépítésének gondolatát. Erre is van elképzelésem, de most nem fejtem ki, mert totál frík lennék már.
-
Archenemy #114 Callisto:
"A jövőszámoló gép egyébként működhet saját unierzumán belül is, csupán a pontosság három dologtól függne:"
Nah magyarul nem működne :p Ha esik lefele egy kalapács, én is meg tudom mondani, hogy mindjárt a földre esik, mert jó pontossággal tudom "lemodellezni", pont az általad írt szempontokat figyelembe véve.
De szerintem a többiek az "egész pontos" jövőbelátóról beszélnek, azaz arról a gépről, ami az ősrobbanás kezdeti állapotából is kiszámítja, hogy ma merre áll a szemöldököm egyik szála.
Sz4bolcs:
"De szerintem ha modellezni tudnánk az egész világot, akkor annak sem lenne akadálya, hogy ne csak egy potenciális jövőt kapjunk eredményül, hanem azt, ami valóban meg fog történni. "
Lehet, hogy igazad van, de vegyük pl. a következő helyzetet: Egy haverom és én kő-papír-ollót játszunk. Mindkettőnk eltökélt szándéka, hogy nyerni akar, minden áron, de csak szabályosan (nem öli meg a másikat, nem buherálja meg a szerkezetet, stb). Egy meccset játszhatunk le. Végtelen időnk van. Rendelkezésünkre áll egy jövőbelátó gép, amit mindketten korlátlanul használhatunk.
Én használom, és azt látom, hogy követ fog mutatni. Elhatározom, hogy én meg papírt. Ő használja, és elhatározza, hogy akkor ollót fog mutatni, mégsem követ. Amire én inkább mégis a követ fogom választani, amire ő a papírt, amire én az ollót, amire stb stb...
Tehát az én álláspontom az, hogy a "rendszeren belülről" nem lehet megismerni a jövőt. Viszont ha lenne egy harmadik ember a rendszeren kívül (mondjuk nézi, ahogy játszunk, de nem szól bele, meg mi se hozzá), egy jövőbelátó géppel, ő megismerhetné a jövőnket (ott fogunk ülni, és a jövőbelátó gépet buzeráljuk, amíg éhen nem halunk :p). -
Callisto #113 A jövőszámoló gép egyébként működhet saját unierzumán belül is, csupán a pontosság három dologtól függne:
1. a számítandó esemény/állapot távolsága időben: minél távolabbi annál pontatlanabb.
2. az objektum nagysága (pl. ember->ország->bolgyó), melynek jövőjét számolja: minél kisebb anál pontatlanabb.
3. a számolt jövőkép részletessége (pl. lesz-e eső 1 héten belül adott területen vagy hány liter eső fog esni 1 héten belül és mikor menniy stb.): minél részletezőbb annál pontatlanabb
A teljes részletességű mindenre kiterjedő jövőkalkulációhoz külső univerzumban kéne lennie a gépnek. Nos most már eléggé felvázoltam az általam elképzelt modellt. :) -
#112
Igen, így érthető. De szerintem ha modellezni tudnánk az egész világot, akkor annak sem lenne akadálya, hogy ne csak egy potenciális jövőt kapjunk eredményül, hanem azt, ami valóban meg fog történni. -
Callisto #111 Természetesen elvi síkon számíthatnánk a jövő teljes részletességgel ki. Még ha valaha teljesen megismernénk a világ összes alkotóelemét minden rájuk vonatkozó törvénnyel együtt, megértenénk az univerzum működését, akkor sem tudok elképzelni olyan gépet vagy hatalmat, mely a létező összes legelemibb részecskéktől kezdve az egyéneken át a legnagyobb dolgokig mindent számításba tudjon venni azok felfoghatatlanul hatalmas összefüggő rendszerében. -
Callisto #110 Nem, nem. A működését lehet elemezni, talán idővel teljesen meg is érti az emberiség, de az jövőt teljes mértékben meghatározni sosem lesz lehetséges, hacsak az nem kívűlröl történik. -
#109
Akkor azt mondod, hogy egy rendszer csak kívülről vizsgálható meg teljes megértéssel, belső elemzés nem lehetséges? Ezek alapján a jelenlegi univerzumunk működését mi meg sem tudjuk fejteni. -
Callisto #108 Igen, meg lehetne jósolni a jövőjét mindennek ha a gép másik univerzumban lenne. Ha a vizsgált univerzumban lenne a jósgép :), akkor a gép működése, puszta létezése hatással lenne a környezetére, mely miatt végtelen ciklusba kerülne: újra kellene vizsgálnia az univerziumot, mivel hatással volt arra és így tovább. -
Archenemy #107 "Ha egyszer nem mész oda, hogy elüssön az autó, akkor hogyan jöhetett ki a modellezésből az az eredmény, hogy elüt az autó? "
Én úgy gondoltam, hogy ha azt a jövőt ismered meg, ami megtörténne veled, ha nem ismernéd a jövőt. Onnan, hogy megismered a jövőt, az meg tud változni egy másik jövőre, amit már megint nem ismersz. Ha pedig azt a jövőt ismered meg, amiben már ismered a jövőt, akkor azt is megváltoztatod ezáltal, stb. Szerintem ezt értik itt végtelen ciklus alatt.
No persze erre szép választ adnak az "önbeteljesítő jóslatok", amik pont azért valósulnak meg a görög drámákban, mert el akarják kerülni őket (Ödipusz pl). -
#106
De most komolyan, nem erről elmélkednek alant a többiek? Számítógéppel, kvázi matematikailag modellezni a jövőt. Fiktív síkon ismerjük ugye a hátrányait. De ha a Callisto-féle eleve elrendelt modellt használjuk, akkor elméletileg megjósolható a jövő... nem csak köhm, nagy vonalakban, hanem az egységre, emberre levetítve is. Nem? -
#105
jesszusom, de szép szó. :D -
#104
pszichohistorizmus? -
#103
Egy gép a világon belül, ami képes lenne tökéletesen modellezni a világot anélkül, hogy végtelen ciklusba menne át, miért menne át akkor végtelen cikluba, amikor saját magát elemzi? -
Callisto #102 Egyetértek veled: az univerzumon kívül kéne lennie a jövőbelátó gépnek. Éppen ezért nem lehet a jelenben tudni a jövőt. Maximum csak találgathatunk ;) -
Callisto #101 Pedig éppen úgyanolyan lenne minden. Elméletben változtathatsz valamin a múltban és akkor máshogy fog lezajlani, és ez így is van. De arról bszélünk, hogy a rendszerben (univerzumban) minden ugyanolyan, mint volt és számtalanszor az ugyanolyan rendszerben megnézve egy személy döntését adott pillanatban, az a döntés mindig ugyanaz lesz. :) -
#100
Ha a 'varázsgömb' pontos, akkor bármit is teszel a jövőben, azt fogja mutatni, és nem tudod elkerülni a végzeted. -
#99
Ha egyszer nem mész oda, hogy elüssön az autó, akkor hogyan jöhetett ki a modellezésből az az eredmény, hogy elüt az autó? -
who am I 7 #98 Tudom mire gondoltál, csak kijavítottalak, mert butaságot írsz.Nem visszaszólni kellene. -
#97
Minden emberre mint médiumra (közvetítő) gondolj. Volt egy elég magasan művelt tanárom az egyetemen, aki először erről mesélt, aztán évek múltán hallottam mástól is, mondjuk kicsit másképp, de a lényegen nem változtat. Leírom mindkét verziót biztos, ami biztos... (bár az utóbbi nem teljesen a kérdésre ad magyarázatot majd)
Emlékeim szerint 7 egymás fölött elhelyezkedő síkot képzeljünk el. Fölfelé haladva egyre nagyobb a tudás és a ráhatás képessége a világra. Mi asszem a 3. síkon helyezkedünk el a rendszerben. Viszont megvan a képességünk a fölfelé ill. lefelé történő kommunikálásra. Viszont kellően technologizált világunkban elfelejtjük ezeket a képességeket. Eredendően képesek lennénk bármire, de egyszerűbb környezeti energiáinkat felhasználva tárgyakat formálni, amik kiszolgálnak minket. Holott minderre képesek lennénk mi is - kvázi a semmiből teremteni. De már megint elkanyarodtam... (csapongok picit, sry)
Szal, minden ember médium. Úgy tekints egy emberre, mint egy edény. Ebbe az edénybe a saját síkunkról ill. esetenként a felsőbb síkokból folyik be a tudás. Minden embernek van egy felfogó/intuitív képessége, ami determinálja, hogy milyen gyorsan folyik be a tudás ebbe az edénybe. Ha valakinek az átlagnál jobb a képzelő ereje valamilyen területen például, az gyorsabb. Mivel tudatosan már képtelenek vagyunk (kivételekről később), ill. csak minimális mértékben tudjuk csak használni azt a csapot, ami nyitja-zárja a tudás folyását, ezért csak nagyon ritkán vagyunk effektíve innovatívak gondolatainkban. Vannak olyan helyzetek, amikor véletlenül sikerül jobban kinyitni, erre mondjuk "isteni szikra, vagy angyali sugallat, jelenés... hívd aminek akarod". Továbbá minden médium meghatározott céllal rendelkezik. Ezt szolgálandó már induláskor biztosítanak számunkra többlet tudást a felsőbb tudásból, hogy érvényesíthessük célunk elérésében. Ez a tehetség, mely sokak szerint pusztán fiatalkori szerzemény, de erre vannak bőven cáfolatok. Ezen a síkon a különféle médiumok, tehát minden ember feladata az üzenet közvetítése, azon a területen, amiből a többlet tudást kaptuk. Így segítve az emberi kollektívánk (hozzá nem értő) egyedeinek tudásszintjének emelkedését.
/Elég ha belegondoltok, hogy mennyi ideig tart egy 50 évesnek, mennyi ideig tartott nekünk (25), mennyi ideig tartott egy most 15 évesnek és mennyi ideig tart majd egy most született gyereknek elsajátítani a számítógép használatát.../
Szóval ilyen olvasatban a Föld általános intelligenciája folyamatosan nő! Itt áttérek majd a másik változatra, de előtte még a kivételek.
A kivételek a mai nyelven csak "médiumnak" nevezett egyének, vagy a para- emberek, továbbá a zsenik és géniuszok társasága. Akik tudatosan ésper biológiai "mailfunction" miatt képesek jobban kinyitni azt a bizonyos csapot.
A másik ilyen csoport az, akik tudatmódosító szerekkel turbózzák az agyuk. Ezekről annyit kell tudni, hogy megkerülve a biológiai korlátokat, meghackeli az agyunk és kinyitja a csapot. A veszély csak annyi vele, hogy nem igazán tudjuk befolyásolni, hogy mennyire nyissa ki. Tehát a hallucinogének, drogok, stimulánsok, mind ilyenféle célt is szolgálhatnak (az ellazuláson - ehehehe - túl), melyre már korábban rájöttek, lásd: sámánok.
Van egy harmadik csoport is. Akik betegségből adódóan, vagy saját elrontott kísérletezésük miatt túlnyitják a csapot és képtelenek feldolgozni a kapott infókat. Nos, velük általában a diliházban találkozunk, vagy full alkeszek (az alkohol tompítja amúgy ezt az egészet, btw), vagy öngyilkosok.
Nah, a másik elmélet szerint 5 db ilyen sík van. Fölfelé haladva a dimenziókban szintén egyre nagyobb a tudás, de más a dimenzió, ill. a tudás szintje miatti megjelenési forma, valamint a dimenziók által nyújtott célok is. Az univerzumban találhatók formák, testek mind úgy jönnek létre, hogy a bennük levő koncentrált energia (tudás) a célnak megfelelő legjobb formát és anyagi megnyilvánulást ölti magára. (Tehát egy növény/fa azért néz ki úgy, mert a célját - fotoszintézis, oxigéntermelés, így tudja a legkönnyebben beteljesíteni.) Nahmost ez az egész rendszer szintén a reinkarnációra épít, de másképp. Visszacsúszni nem lehet, ugyanis a tudást folyamatosan szívjuk magunkba. Mindaddig újjászületünk azon a síkon, ahová tartozunk, amíg nem lesz elég tudásunk a következőhöz. Viszont minden szintlépéshez az adott sík legfontosabb üzenetének megértése szükségeltetik. (Ide jegyzem pl. a tibeti szerzeteseket, akik rájöttek arra, hogy meditatív állapotban képesek betekintést nyerni a felsőbb szférákba - kinyitni és feldolgozni a korábban említett csapot). Aztán visszatérve rájönnek, mennyire állatias az itteni lét, mennyire kulturálatlanok vagyunk tudásilag, így aztán nem is nagyon vágynak többé az emberek közé, nem kellenek nekik a társadalmi koholmányok, sem a civilizáció adta eszközök. Valamint furán hangozhat, hogy ide írom, de Jézus is valami ilyesmire jöhetett rá anno.) Megjegyzem nem vagyok vallásos! Jah, még annyit, hogy az utóbbi szerint mi a 2. síkon helyezkedünk el. Felváltva a síkok hordoznak egy infószívás/megtisztulás fázist. A miént infózós, megy a háború, ellentétben állunk önmagunkkal. Ha képesek vagyunk önünk tényét elfogadni, akkor jöhet a 3., ahol megy a parti ezerrel, meg éden meg tuggyafasz, a 4. megint megosztja az ottaniakat, és az 5. a happy-ending, azaz a mindent tudás síkja. Ahol már annyira kifinomult erkölcsi rend van, hogy kvázi csak a színtiszta dolgok vannak jelen. Nagyjából a teremtő erő manifesztuma az, amikor mindenütt jelen vagy és sehol, mai felfogásban Istenszerű létforma.
Most így ennyit, mert úgy sejtem rengeteget írtam, és nem akarok flood-olni itt nektek... sem átmenni túlságosan elvont fejtegetésekbe...
-
Archenemy #96 "(ha kiszámolnám/lemodellezném, hogy holnap elüt egy autó, nem mennék oda)"
-Erre a legegyszerűbb cáfolat, hogy akkor hibáztál a számolásnál.
Bocs ezt nem értem. -
#95
Jah és az a fő poén, engem legalábbis ez döbbentett le a könyv olvasásakor, hogy mindez Asimow agyából pattant ki, aki köztudottan egy technomán állat volt! :D
Sőt, maga nemében az egész regény kilóg az univerzumából... érdecash. :) -
#94
Igen, arra gondoltam, csak nem akartam lelőni az olvasók miatt, de így lehet, hogy még jobb. Egy kis kíváncsiság felkeltő szinopszis. :P -
#93
De ez egy nagyon lesarkított példa/hozzáállás, szvsz.
Én arra akartam utalni, amit lapaleves is írt, hogy vannak olyan tényezők a rendszerben, amik embertől függetlenek. Nem is hozunk döntést a befolyásukról, mert lehet nem is tudunk a létezéséről. Ezt ha utólag értelmezzük, akkor azt mondanánk, hogy a rendszer (szabály) nem ismerete nem jogosít fel annak és következményeinek felelőssége alól. De ez így ebben a formában nem igaz. A dns-t roncsoló kozmikus részecskére nem lehetünk hatással.
Amit te írsz az túlságosan filmszerűen értelmezi az életet. Pont a sz4bolcs által említett "számolási hibafaktor" az, ami nem teszi lehetővé hogy ugyanúgy történjen. Ideális esetben lehet, hogy ugyanúgy történne. De mi a helyzet a cikkben említett DMN agyhálózat az, ami önálló életet él és rendezi a gondolatainkat. Feltételezem, hogy az érzelmeinkre is hatással van. Nem mindegy, hogy a rántott hús ízén agyalsz (hogyan csináld másképp legközelebb, mert ez most túlságosan kiszáradt) vagy a tegnapesti vitán az SG-n... És ezt tudatosan nem tudod befolyásolni a cikk szerint. Szerintem igen! :) -
#92
Miért nem lenne erkölcsi értelme, ha maga az erkölcs is okoktól determinált? -
lapaleves #91 ha abból indulunk ki, hogy minden döntésem kimenetele a korábbi dolgok eredménye, akkor valóban van predesztináció. de ez inkább elvi síkon értelmezhető.
példaként a kozmikus sugárzás egy részecskéje az adott pillanatban pont belerondít egy dns-be, amikor abból egy következő agysejt készülne. persze ez erősen leegyszerűsített modell, de ezek tízezrei minden másodpercben beláthatóan befolyásolják a későbbi gondolataidat, mivel pont ott az az agysejt nem jön létre, így nem tud részt venni a későbbi ingerületek feldolgozásában.
ezt predesztinációként értelmezni szerintem erős túlzás, hiszen csupán a világegyetemen belüli összes dolog kölcsönhatása. a predesztináció feltételezi a "desztináció", a jövő ismeretét. persze ha lenne gépünk, ami képes lenne minden elemi részecske kölcsönhatásait real-time-nál gyorsabban modellezni az univerzumban, akkor megismerhetővé válna a jövő.
de akkor a gépnek az univerzumon kívül kéne lennie, mert végtelen ciklusba menne át saját maga elemzésekor.
lapa - predesztináció 1:0. -
#90
"(ha kiszámolnám/lemodellezném, hogy holnap elüt egy autó, nem mennék oda)"
-Erre a legegyszerűbb cáfolat, hogy akkor hibáztál a számolásnál. -
#89
ennyiről van itt szó kéremszépen.
szabad akarat/választás/véletlen/sors? ezek a kérdések egy és ugyanazon kérdések. a válasz pedig ennyi. -
Callisto #88 Igen, ha mondjuk egy alkalommal más lenne az időjárás a visszaküldéskor máshogy dönthetne az illető, csakhogy minden ugyanaz lenne. Mitől lenne más az időjárás? Mindennek oka van, amely a múltbeli dolgokra vezethetőek vissza. De igazából a lényeg az, hogy ha végtelenszer visszaküldenénk valakit az időben a jövő ismerete nélkül és minden ugyanolyan lenne (és lesz is), akkor ugyanazok történnének vele és ugyanúgy döntene mint előtte. Az individum is csak illúzió, egy rendszer részei vagyunk, csk éppen meg van az az érzetünk, hogy saját döntéseink vannak, ami igaz is, csakhogy azok a döntések ok-okozati összefüggések alapján születnek, melyek ha ugyanazok, akkor mindig ugyanazt a döntést fogjuk hozni. Ergo a választási lehetőség "illúzió". :) -
#87
"Ha valakit érdekel a válasz az egészre, akkor olvasson Asimow-ot. Tőle is az Alapítvány és a Föld c. művet. Abban tökéletesen leírja, hogy mi is az optimális út. Mert ugye mindenki érzi, hogy többről van itt szó, mint test meg kémia, vagy programozott adatforgalom."
A Gaiára az élő bolygóra, vagyis a kollektív bolygótudatra gondolsz itt, ugye, ahol nem csak a bolygón élő emberek, de az állatok, növények, sőt a talaj, a föld az élettelen kövek és ásványok is mind-mind részei egy magasabb rendű rendszer egészének. Természetesen az ember a legtudatosabb, és az ásvány a legkevésbé, de fontos része az egésznek. Ezt továbbgondolva pedig Galaxia, maga az élő galaxis, benne az összes kollektív bolygótudatal rendelkező bolygójával. Ezt csak azoknak a kedvéért írtam le, akik nem ismerik a fent említett művet. Viszont filozófiai eszmefuttatásnak sem utolsó, mivel a főhős állandóan megkérdőjelezi ennek a rendszernek (és mellesleg saját döntésének) létjogosultságát, aminek van egy olyan ára, hogy az emberek megszűnnének egyének lenni. Így végeérhetetlen vitákba bonyolódik az élő bolygó képviselőjével.
Nagyon király könyv; a cikk is az. -
#86
Szvsz nem lehet csak evolúció!
Lehet most le fogtok szólni, hogy összeesküvés elmélet ide vagy oda. De ennyi véletlen egyszerűen nem jöhet létre. Továbbá bizonyítékok is hibádzanak. Túl nagyok az ugrások a különböző korai embertípusok között. Átmenet nincs. A kialakult korai tipusok, pedig eltűntek. Pusztán biológiailag helytálló lenne a mutáció által létrejött új fajok helyzete, de többről van itt szó. Már elég ha abból kiindulsz, hogy az emberszabásúaknak 48 kromoszómájuk van, míg az embereknek csak 46. Továbbá hallottam olyat is már, hogy elvileg az emlősök szervezete képes saját C vitamin előállítására, ezért olyan, hogy szívinfarktus nem létezik az állatvilágban. Az emberi gondolkodás annyira már, és annyira fejlett hogy nem lehet egyenes következménye a darwin-i evolúciónak. Hiányoznak láncszemek. Tehát alap modellnek elképzelésnek jó. Akkor jó volt, mert annyit tudott a tudomány és magyarázatnak jó volt. De ma már sokkal többet tudunk. Szóval olyan ez, mintha makacsul ragaszkodnánk a klasszikus fizikához, holott már tudjuk hogy többről van itt szó. Sőt a régi rendszer hemzseg az egyszerűsítés miatt létrejött hibáktól.
Amúgy van egy pali, nem tudom hallottatok-e róla Lloyd Pye? Írt egy könyvet Intervention Theory címmel. Szépen levezeti és taglalja benne, hogy hogyan is lettünk mi emberek létrehozva. Amerikában közfelháborodás lett az eredménye, de hatalmas rajongótábort is szerzett magának a pali. Itt egy érdekes riport vele. 7:45-nél... ahha, jah! :) /mondjuk nagyon ratyi a hangminőség, de azért lehet érteni/ -
#85
Hazafele buszozás közben szunyókáltam kicsit, majd hirtelen ugyan ez ugrott be! Az élet a világmindenség meg minden. Az a tipikus bazeeeee érzés :) Biztos a háttérben dolgozott az agyam a megoldáson ;)
Lehet hogy Douglas Addamsnak volt mégiscsak igaza? Egy organikus szuperszámítógép részei vagyunk
-
#84
Illúzió lenne csupán? Nem hiszem. Szerintem, igen is van lehetőség. Sőt a lehetőség te magad vagy, individum. Szerintem minden ember a saját világának kovácsa. Tehát ha vérgeci vagy, akkor idővel a körülötted levő emberek sem fognak szeretni. Lehet ezt úgyis mondani, hogy fejedre hull a saját átkod, nehéz életed lesz. De ha szeretettel fordulsz a másik felé, akkor jó életed lesz. Boldog leszel, mert könnyebben megtalálod a boldogságod.
A valódi mozgató erők, a döntéshozáskor motiváló erő az érzelmi állapot. Ezt két részre lehet osztani: jó és rossz(kedv). Valójában ez határozza meg, hogy meghozz egy döntést. Nagyon leegyszerűsítve az egész élet bináris (igen/nem döntések apró sorozata) rendszer. És ezt sűrítjük bele az érzelmekbe, komplexszé téve az egészet. Mert pl. egy autóvásárlásnál sok dolgot kell mérlegelnünk, mielőtt megvesszük. Nem lehet csupán a tetszésre vagy pl fogyasztásra alapozni, ha nem fér be a három gyerek...
Ha meg végtelenszer beküldöd ugyanazt az embert ugyanabba a rendszerbe sem biztos, hogy ugyanaz lesz az eredmény. Ideális esetben igen. DE ha veszünk egy olyan változót, ami elvileg ember felett áll pl. időjárás. Akkor már egyből mást kapsz. Mert ha aznap nem esik az eső, akkor kimegy az utcára, mert jobb kedve lesz és lehet épp mosolyogni fog aznap és nem fogják... érted mire akarok kilyukadni? Szóval sok tőlünk független dolog is van itt. Mi csak a közvetlenül ránk vonatkozó részt módosíthatjuk, ami az akaratunk által változtatható, döntésünktől függ. Más ember akarata, külső dolgok nem változtathatók. Vagy mert egyszerűen nincs befolyásunk rá, vagy mert saját tudattal, akarattal rendelkezik. Egy embert is bebörtönözhetsz, attól még lélekben szabad maradhat... Az persze illúzió. De ma oda mész ahova akarsz a világban. Szóval a te elmondásod szerint az itteni létünk egy börtön, ami sztem nem igaz! :D -
#83
Velem még nem volt ilyen, hogy álmomban csináltam volna valamit. :| De az érdekes, hogy valamikor felkelek valamiért (mondjuk hugyoznom kell és kimegyek WC-re), aztán visszafekszek és visszaalszok, és utána nem tudom, hogy álmodtam-e vagy pedig tényleg felkeltem akkor. -
HeavyDee #82 Az oké :),de nekem régen volt egy olyan esetem, hogy lefeküdtem este alukálni józanul, normál állapotban, aztán hajnalba, totál leizzadva, egy igazi hasmenés utáni megkönnyebbült érzéssel keltem a wc-n... Különben ez az alvajárásos téma is roppant érdekes, előfordult már olyan is valakivel, hogy embert ölt már így... Azért az durva lehetett. -
Beatmaster #81 az ocsém agya eléggé aktív, mikozben alvajár:) Egészen érdekes dolgokat szokott alvás kozben csinálni, pl multkor felkelt az ágyából, kiment a furdoszobába és megmosta a fogát :D Aztán visszajott az ágyába és fekudt tovább. Reggel annyit mondott, hogy azt álmodta, hogy fogat mosott... -
Callisto #80 Van döntési lehetőség. Igen, de csak "lehetőség" idézőjelben. És erről beszélt 5c0rp330n: valójában illúzió. Dönthetsz, de valami oka van, hogyan és mikéép döntesz. Ez az ok a múltban, a környezetben, ingerekben rejlik. Ezek befolyásolnak. Ha nyerni akarsz az autóersenyen gyorsabban mész, ez a döntésed. Miért akarsz nyerni? meg van ennek is a magyarázata, ki a dicsőségért, ki pénzért, ki hatalomért olyan mindegy. A lényeg, hogy felnövésünk, életünk során megszerzett tapasztalataink és az előbb is említettek hatásai miatt hozunk döntéseket.
Tegyük fel, hogy visszautazna az időben valaki úgy, hogy mindenre emlékszik, mely meg fog vele történni ha így vagy úgy dönt. Ekkor tud másképp dönteni, mivel a jövő ismerete befolyásolja és el akar kerülni valamit.
Azonban ha úgy küldenénk vissza az illetőt, hogy semmit sem tud a jövőbeni életéről, cselekdeteinek következményéről Én biztosra veszem, hgy ha ezerszer küldjük vissza az időben, akkor is mindig ugyanúgy fog dönteni és ugyanazok a dolgok fognak történni vele, mivel ugyanabban a fizikai/szellemi/kvantummechanikai állapotban lesz a döntéshozatal pillanatában, mint volt előtte ezerszer. ugyanazokkal az emlékekkel, gondolatokkal, személyiséggel és vágyakkal.