#69
Japp, környezeti képünket ilyen raktározott infókból építjük fel. Ezért nem kell állandóan felmérni, hogy merre mész. Ezért nem vered be a lábad állandóan az ágy sarkába, pedig úgy mész el mellette, hogy közben nem kell a lábad elé nézni. Sőt igazából nem is tudod már, hogy néz ki az ágyad sarka.
Az ilyen asszociatív fogalom hozzárendelések által iszonyatos energiákat takarít meg az agyunk.
Ugyanez érvényes a különféle embertípusok besorolásánál. Mindenki létrehoz ilyen típusokat (politikus, rocker, üzletember, művész, hajléktalan...etc) és a korábban megismert ilyen típusú emberekből létrejött képedet húzod rá. Tehát ha megjelenik előtted egy üzletember öltönyben, akkor egyből több tucat jelzőt tudsz rá mondani, anélkül hogy bármit is kérdeznél tőle.
Akkor érdekes a szitu, ha egy új embertípussal találkozol, vagy egy olyan altípussal, ami eddig ismeretlen, mert akkor meg kell ismerned a másikat, hogy legyen elraktározott képed. Ez pedig nem kevés energia, idő, amit sokszor nem is szánunk rá, lustaságból. Ez az előítélet melegágya mellesleg, de ez teljesen természetes, mert így működünk alapból.
Nah, megint elkanyarodtam. Sry
#69