240
Avagy mi tanítja ma az embereket élni
-
#40
A mai média mintha a középkorba lennénk keresztes háborút hírdetett ki a jónépekkel szembe akik mindennap leülnek a TV elé.A mondanivalója főleg a 10-16 éves cserfes kis picsák és a májerjaninak képzelő kiscsávók felé szól.Legyél Kelemen Annácska,vagy valamilyen hasonló playmatekurva vagy add a lazát úgy mint a fő Gáspár köcsög IQ fighter.Rám a média nagyon rossz hatással van.Pl tegnap felfordult tőle a gyomrom mikor pont a Celeb vagyok lőjetek le-re kapcsolat és az a csicska Győző ott bőg mint egy szopósmalac mert "hogy ő már nem bírja".F@szomat hát bevállaltad neem?Erre jól felkúrta még az agyamat is.Ezek a mi szeretett magyar "celebjeink".Hányinger.Ne nézzetek tévét max híradót bár manapság az is olyan manipulativ hogy csak na. -
csgj #39 Manapság inkább a "szélsőjobbos csőcselék" a birkanyáj. -
Vlala #38 Gáspár Győző. -
#37
![]()
-
#36
még valami: az ember olyan,hogy mindig megpróbálja másra kenni a saját hibáját,ha éppen nem lehet emberre vagy gyáva ehhez,akkor egy olyan dologra tereli rá,ami őszerinte rossz,és nem tud neki visszavágni.egy kézzel nem fogható dologra,egy fogalomra könnyű ráfogni azt,ha valaki stresszel,ideges,nem boldog,sikertelen,stb.inkább ezekkel kéne foglalkozni.végre élvezni kellene egy kicsit az életet,nem pedig siránkozni,hogy média így,média úgy.ki nem szarja le? csak az,aki foglalkozik vele.a probléma pedig addig tűnik csak problémának,amíg annak hisszük. -
#35
Nagyon mezei csajjal lehet-e egyáltalán valami értelmes témáról beszélgetni?:D Világbékén kívül 
-
#34
A médiából ez folyik: Vegyél új telcsit, baszcsizz be, dugcsizz meg mindent ami mozog, drogcsizz, legyél hülye mert az trendy, vedd meg az ultrahasználhatatlan 2000 legújabb változatát, fogyassz és kussolj, útáld azt akinek nemtetszik a rendszer, mocskos "szélsőjobbos csőcselék" aki nem áll be a birkanyájba, "a terroristák csak úgy szórakozásból csinálják amit csinálnak, mert utálják a nagy demokráciát és a szabadságot". Kb ennyi.
olyan propaganda meg népnevelés megy a médiába, amit még a komcsik is megirigyelnek... -
#33
ő pl. a tévétől lett ilyen 
-
#32
csak a médiának hiszek, az a szent amit ők mondanak, ennyi. -
FL Zoli #31 hát igen olyan propaganda megy a főbb csatornákon, hogy még Goebbels bácsi is csak pislogna
+1 tipp: egy "mezei" csajt ne próbálj azzal lefoglalni milyen király műsort láttál a Discovery-n :) -
#30
A média nevel... az más kérdés, hogy az értelmesebb emberek látják: rosszra és rossz irányba. -
#29
mondtam ilyet? nem,nem kell nagymagyarnak és kockának lenni,csak az ő vesszőparipájuk,hogy a média így,a média úgy... -
#28
szerintem a VIVA eléggé nézett a mai fiatalok körében. a sok gyökér műsor, felkapott tinibálványok, "sztárok", miegymás :| -
#27
Szerinted nagymagyarnak és kockának kell ahhoz lenni,hogy belássa az ember,hogy a tv-ből ömlik a szar? -
hapi #26 egyáltalán nem nézek tv-t.
Még ha valami jó film megy azt sem, mert idegesít hogy mindent kivágnak belőle, plusz a rengeteg reklámra sincs időm.
Mindent a neten nézek meg, itt válogathatok mi érdekel reklámmentesen cenzúra mentesen. -
kocsisgabor9999 #25 jaja, bocsi azt kihagytam belőle, hogy a discovery az értelmesebb adó. De a fiatalok nagy része nem kedveli. Vajon miért?:) Mert nem érdekli őket. Inkább megnéznek egy hányadék Maúnika showt. -
#24
attól függ milyen adót nézünk... én pl csak sport adókat meg tudományos adókat nézek , meg pár sorozatot amik yoak , szal rám nincs rossz hatással :) de az ilyen retek klub meg ilyenek pff... butítják a társadalmat ahogy lehet.. megy a paraszt vakítás. amúgy amíg a híradóba ilyen hírek lesznek hogy egy ausztrál nő egy heringgel ölte meg férjét,addig nem is lesz itt változás. -
#23
TV-t nem nézek, max akkor ha van valami jó film, vagy Discovery Channel, National Geographic, Spektrum, VH1 ami még közbejöhet (VH1-en nincsenek idiota műsorok, gagyi felkapott zenék, pont amiatt szeretem mert rérebbi zenéket is nyomatnak). de a TV nézés nálam elég ritka. rádiót nem hallgatok, nincsen számomra olyan rádió amiben olyan zene menne ami tetszene. és nem is akarom kb óránként ugyanazokat a számokat hallani amik a rádióban mennek. újságot sem olvasok mert kb ugyanaz van benne mint a TV-ben. megpróbálom magamat a magyar médiától teljesen elvágni, nem vagyok kíváncsi a "sztárok" történéseire, meg balfék műsorokra. -
#22
Én meg tudom érteni az idősebb korosztályt.
Minden abszurditás nélkül: valamibe úgyis bele kell halni, hát legyen az inkább a krónikus agysejt pusztulás a TV-műsorok által. Nagyszüleink korában [30-40-es korosztály] könnyebb volt semmibe venni a TV-t.
Manapság ez nehezebb, mert - s főképp a direkt pusztulásra ítéltetett falu-vidéken - nincs más szórakozás, mint a helyi bőkőtanya (értsd: ko(r)csma) és otthon a TV - az évente egyszeri asszony ölelés mellett.
A mai fiatalok amúgy is agysejt hiánnyal jönnek a világra: kezükben a mobiltelkó [zsebük van, de csak dísznek], rágó az ajkuk szélén szárad, testük minden nyílásában valami fémdarab, lányoknak már kiskorukban "tömítésen", fiúknak már kiskorukban a "dugattyún" jár a szájuk és az a mini agyuk... és ezt tetézi a sok, ingyen elérhető porno, DVD, qrva, és a menő TV-sztárok, újságok szabadszájúsága.
A legszomorúbb, hogy ez a generáció fogja megtermelni a jövő nemzedék és a nagy generáció tartalékait... -
#21
jaaaj,minden nagymagyar meg kocka ezzel jön...mondok én mégveszélyesebbet: társadalom.kurva rossz hatással van az emberekre.a társadalom neveli az embereket a legjobban,nem pedig a média.és a médiát ki lehet zárni,le lehet szarni,csak az nem képes rá és csak az mondja,hogy ez lehetetlen,aki GYENGE.nem fizikailag értendő persze... -
#20
ez egy példa a magyar média sz**ságaira
"Nájlon" a fején,kábel a nyakán és hátrabilincselt kézzel találták meg és erre meg "A "szakértők" megállapították hogy öngyilkos lett."
-
kocsisgabor9999 #19 
-
kocsisgabor9999 #18 Magyarországon kialakult egy új diskurzus: a médiapesszimizmus diskurzusa. Arról szól, hogy a "minoségi" tartalmak kiszorultak a médiából és helyüket az olcsó, silány és felületes üzenetek vették át. A médiapesszimisták szerint a médiának inkább a "valódi értékeket" kellene közvetítenie.1
A népszeru sajtó és média a negatívumot és a szenzációt kedveli, így a valóságoshoz képest felülreprezentált benne a közvélekedés szerint szélsoséges vagy deviáns viselkedés. A médiapesszimisták ok-okozati öszszefüggést tételeznek a virtuális valóságban és a valós világban látható jelenségek gyakorisága között: szerintük a média rossz mintát kínál az embereknek. Úgy vélik, a modern tömegmédia kulcsszerepet játszik a kultúra, az erkölcs és a közélet színvonalának "hanyatlásában".
A média teljesítménye hálás téma. Nem véletlen, hogy a legkülönbözobb szinteken tematizálódott: éppúgy felbukkan a magánbeszélgetésekben, mint a sajtóban, a parlamentben és a tudományos dolgozatokban. A médiapesszimizmus politikailag független: ugyan foként konzervatív körökben népszeru, de a liberális táborban is vannak hívei. A mindenkori közbeszéd állandó, kevesek által vitatott premisszájává vált az a nézet, hogy a média roszszul tölti be küldetését, azaz nem felel meg a vele szemben támasztható legitim társadalmi elvárásoknak.
A médiapesszimista diskurzus tematikája heterogén. Kedvelt témája a tévéeroszak, amely a tényleges agresszió "terjedéséért" felelne, a pornográfia, amely a családi kötelékek "lazulásában" játszana szerepet, a gyulöletbeszéd, amely a politikai "gyulölködést" szítaná, valamint a hírek bulvárosodása, amely politikai "apátiát" okozna az állampolgárok körében. A médiapesszimisták a tömegkommunikációt egyirányú folyamatnak képzelik el, amelyben a média befolyásolja az embereket, de érzéketlen a közönség visszacsatolási kísérleteire.
A médiapesszimizmus diskurzusa Magyarországon nagyjából egyidos a sajtó bulvárosodásával és a televízió kommercializálódásával. Sok értelmiségi nézte rosszallással és értetlenséggel, hogy a rendszerváltás alatt és után megjelentek, majd rövid ido alatt nagy népszeruségre tettek szert a tabloid mufajok hazai úttöroi: 1989-ban a Kurír és más bulvárlapok, késobb, 1997-ben pedig az RTL Klub és a tv2. És nem csak az elit volt médiapesszimista: az empirikus adatok szerint a média presztízse az 1990-es évek során sokat romlott, azaz a szélesebb közvélemény is elégedetlen volt az újságok és a televíziók teljesítményével.2 Paradox módon a média presztízsének csökkenésével párhuzamosan éppen a bulvárlapok példányszáma és a kereskedelmi tévék nézettsége növekedett.3
A médiapesszimizmust nemcsak a bulvárlapok és a kereskedelmi tévék megjelenése táplálja, hanem az is, hogy ugyanakkor a minoségi lapok is bulvárosodtak és a közszolgálati televízió is kommercializálódott. A közéleti lapok blikkfangos címek alatt egyre több szórakoztató témát tárgyalnak, a Magyar Televízió - különösen fomusoridoben - egyre több esztrádmusort sugároz.4 A médiapesszimisták úgy vélik: a kommersz tartalmaknak ma nincs komoly alternatívájuk, ezért az is rájuk fanyalodik, aki - ha szabadon választhatna - kerülné oket.
A médiapesszimizmus nem magyar specifikum, hanem világszerte ismert, azaz globális jelenség. Az Amerikai Egyesült Államokban az úgynevezett sárga sajtó megjelenése már a századfordulón arra késztette a minoségi újságok képviseloit, hogy a jó ízlésre hivatkozva különböztessék meg magukat a bulvárlapoktól - erre utal például a New York Times híres szlogenje, a "Mindaz, ami turi a nyomdafestéket",5 és ezért sürgette a New York Tribune foszerkesztoje azt, hogy lapja "reprezentatív híreket" közöljön. Késobb, 1947-ben ugyanezért ítélte el az úgynevezett Hutchins Bizottság a szenzációsajtót.6 A televízió - különösen a kereskedelmi televízió - térhódítása Nyugat-Európában az 1970-es években újabb lökést adott a pesszimista médiakritikának. A médiapesszimista irányzatot a nemzetközi tudományos diskurzusban többek között olyan gondolkodók neve fémjelzi, mint Theodor Adorno, George Gerbner és Pierre Bourdieu.7
Gyenge és eros médiapesszimizmus
A médiapesszimizmus diskurzusának van egy gyengébb és egy erosebb változata. A gyengébb változat képviseloi szóvá teszik, hogy egyes tartalmak szisztematikusan hiányoznak a médiából, bírálják az elérheto tartalmak minoségét, és hatékonyabb önszabályozást sürgetnek. Az erosebb változat hívei azonban helyeslik vagy éppen követelik a média muködésébe való intenzív állami beavatkozást is. A szélsoségeket és devianciákat bemutató média a szemükben maga is szélsoségesnek és deviánsnak tunik.8
A média káros társadalmi hatásának problémáját egyszeru kezelni - mondják az eros médiapesszimisták -: csak szigorítani kell a média muködését szabályozó törvényeket, és növelni kell az államot képviselo médiahatóság felügyeleti jogosítványait. Szerintük az emberek ki vannak szolgáltatva a média manipulatív hatalmának. Ezért akarják azt, hogy az állam védje meg polgárait a médiától - akár a sajtószabadság korlátozása árán is. Voltaképpen azt követelik, hogy az állam vegye le a vállukról a médiatartalmak közötti válogatás felelosségét és azt a felelosséget, hogy maguk alakítsák gyermekeik médiafogyasztási-médiahasználati szokásait.
A felelos magyar politikusok többsége pedig nem idegenkedik attól, hogy eleget tegyen az eros médiapesszimisták követelésének. Az utolsó három Országgyulés alatt többször is korlátozták vagy korlátozni próbálták a rendszerváltás alatt kivívott sajtószabadságot. A késo esti órákra szorították az eroszakos filmeket, betiltották a szexuális szolgáltatások hirdetését és az önkényuralmi jelképek használatát. Felmerült az internet tartalomszabályozásának gondolata, és korlátozni próbálták a gyulöletbeszédet is - igaz, az utóbbi törekvések mindeddig kudarcot vallottak.
A tiltás persze csak tüneti kezelés: az, ha az eroszak, a pornó vagy a gyulöletbeszéd eltunik szem elol, nem jelenti azt, hogy meg is szunik. A cenzúra nem az agresszió, a prostitúció vagy a gyulölködés valódi okait számolja fel, csupán a szonyeg alá söpri e társadalmi problémákat.
Az eros médiapesszimizmus kritikája
A gyenge médiapesszimisták által a mai magyar médiáról felállított szomorú diagnózis sok szempontból indokoltnak látszik - különösen az az aggodalmuk, hogy a médiakínálat beszukül, egyoldalúvá válik, ami végso soron a választás szabadságát fenyegeti. Az eros médiapesszimizmus érvényességének azonban, úgy vélem, megvannak a korlátai. Vitatható azért, mert a legfobb elofeltevése nem állja meg a helyét, és vitatható azért, mert megnehezíti a média muködésének árnyalt elemzését.
Az eros médiapesszimisták azt feltételezik, hogy a média nagy társadalomformáló hatalommal bír. A médiahatás-kutatások eredményei szerint azonban ez a hatás erosen korlátozott. A média csak több szuron keresztül, áttételesen és esetlegesen gyakorol hatást az emberekre. Egyrészt azért, mert csak egy az emberek személyiségfejlodését befolyásoló, számos szocializációs tényezo - a család, az iskola, a barátok, a munkahely és a többi - között: a média hatását más, gyakran ellentétes elojelu hatások keresztezik. Másrészt azért, mert - legalábbis a plurális demokráciákban - nem lehet egységes médiavilágképrol beszélni: a különbözo újságok és tévécsatornák különbözo tematikákat követve különbözo, gyakran egymásnak is ellentmondó üzeneteket fogalmaznak meg (igaz, a média fosodrának kínálata szukülni látszik). Harmadrészt pedig azért, mert még egy-egy, a médiában megfogalmazott üzenetnek is több lehetséges olvasata van: ugyanazon szöveg dekódolása során a különbözo befogadók eltéro értelmezési stratégiákat követnek.9 E három szuro léte cáfolja a médiapesszimisták azon tézisét, hogy a média nagy hatást gyakorolna a társadalomra.
Az eros médiapesszimizmus nem segíti a média muködésének árnyalt elemzését sem. Az eros médiapesszimisták a média társadalomra gyakorolt hatásáról beszélnek, ahelyett, hogy a média és a társadalom kölcsönhatását - azaz a ketto egymásra gyakorolt hatását - vizsgálnák. Elítélik a média szélsoségek és devianciák iránti fogékonyságát, de nem teszik fel maguknak azt a kérdést, hogy miért éppen a szélsoségeket és a devianciákat reprezentálja felül a média.
Mi az oka annak, hogy a szerkesztok számára - mint az angol mondja - a rossz hír a jó hír?10 Miért a negatívumnak van nagy hírértéke? Aligha lehet a média különbözo szélsoségek és devianciák iránti fogékonyságát egyetlen elmélettel magyarázni, de van több olyan, egymást kiegészíto elmélet is, amely segíthet a jelenség megértésében. Az egyik lehetséges magyarázat a Stanley Cohen teóriájára támaszkodó morálispánik-elméletekben és médiabotrány-elméletekben rejlik.11 Ezek szerint a média egyik funkciója az, hogy permanens vitát folytasson a társadalmi normák mibenlétérol, azaz folyamatosan újrarajzolja a Jót a Rossztól elválasztó határvonalat. A közmorál számára elfogadható viselkedés határait a szélsoségek és a devianciák feszegetik a leglátványosabb módon, így ezek kínálják a legjobb apropót e határok újratárgyalására, és ezek válnak a média állandó témáivá.
A másik lehetséges magyarázat Michael Schudson monitorozó állampolgár-elméletére támaszkodik. Eszerint az információs túlterheltség korában az emberek elsosorban nem azért követik figyelemmel a híreket, hogy valamennyi fontos eseményrol tájékozódjanak belolük, hanem azért, hogy monitorozzák: nem történik-e olyan politikai vagy más természetu esemény, amely a fennálló rendet veszélyeztetné, és amely arra késztetné oket, hogy aktivizálják magukat, és meghozzák a szükséges óvintézkedéseket. A mindennapok rendjének felborulásától való félelem készteti az embereket arra, hogy a rossz híreket - ne a reprezentatív híreket - keressék.12 A szerkesztok - akik az eladott példányok számából és a nézettségi adatokból pontosan tudják, milyen témák keltik fel az emberek érdeklodését - ezt a társadalmi igényt elégítik ki akkor, amikor a szélsoséges és a deviáns viselkedési formákról hangsúlyosan, valós súlyuknál nagyobb terjedelemben számolnak be.
A kritika határai
A média teljesítményének értékelése mindig az értékelo premisszáitól függ. A ma eros médiapesszimistái tegnap még azt várták, hogy a modern tömegmédia - kihasználva a benne rejlo lehetoséget: azt, hogy mindenkit elérhet és mindenki számára elérheto - majd elviszi a kultúrát, a tudást és a morált az otthonokba. Ez az elvárás azonban utópisztikusnak bizonyult - ez magyarázza a médiapesszimisták mai csalódottságát.
Az eros médiapesszimizmus bírálatából természetesen nem következik az, hogy ne volna szükség elméleti vagy alkalmazott médiakritikára - nem mindegy, hogy a média hogyan szolgálja ki az ilyen-olyan közönségigényeket. Nem következik belole az sem, hogy a média muködésébe való állami beavatkozás minden formáját el kellene vetni - indokoltnak látszik például a piacképtelen, mégis fontos tartalmak megjelenésének állami eszközökkel való támogatása. Nem következik belole az sem, hogy az újságírók ne volnának felelosek az általuk közzétett tartalomért. És nem következik belole az sem, hogy a médiával szemben ne lehetne követelményként megfogalmazni az ideálisnak tartott társadalmi, politikai és kulturális értékek közvetítését is. Az eros médiapesszimizmus bírálata csak arra hívja fel a figyelmet, hogy a médiapesszimisták borúlátása túlzott, indokolatlan, sot veszélyes: olyan véleményklímát teremt, amelyben a sajtószabadság korlátozása a médiával kapcsolatos problémák magától értetodo, természetes megoldásaként vetodik fel.
1 Például az Országos Rádió és Televízió Testület szerint "a musorszolgáltatók musorkínálata egyre inkább uniformizálódott és a nézettségért vívott küzdelemben a musorszámok színvonala is egyre csökkent. A televíziós musorszolgáltatásban még mindig gyakoriak az eroszakot, a durvaságot öncélúan bemutató musorszámok, a rádiós musorszolgáltatásban sokszor tapasztalható trágár kifejezések használata és kisebbségben vannak a valóban igényes, kultúrát is közvetíto musorszámok [...] a dokumentumfilmek, tévéjátékok a kihalt mufajok listáját gazdagítják. A helyükbe lépo programok a közéleti tájékozódás címszava alatt a csoportos szex, a szerelmi háromszögek, a pedofília és a nemi identitás megváltoztatásának rejtelmeibe avatják be a nézoket." Beszámoló az ORTT 2003. évi tevékenységérol, 7-11. o. Lásd még a "Bulvár" címu összeállítást a Médiamix 2004. júliusi számában.
2 A média presztízsének hanyatlásában persze szerepet játszhatott az 1990-es évek elején kirobbant és változó intenzitással azóta is tartó médiaháború is. A média presztízsérol lásd Závecz Tibor: Foszerepbol karakterszerep. A média presztízse a magyar lakosság körében 1988 és 1998 között. In: Sárközy Erika (sorozatszerk.) Rendszerváltás és kommunikáció. Budapest: Osiris, 87-101. o.
3 A közszolgálati televízió és rádió közönségrészesedése az 1990-es évek végétol folyamatosan csökken, miközben a kereskedelmi csatornáké no, lásd Urbán Ágnes: A magyarországi televíziós piac stabilizálódása. Médiakutató, 2004. tavasz, 74-75. o. és Agárdi Péter: A Magyar Rádió utolsó 15 éve. Médiakutató, 2004. osz, 95-98. o. Ugyancsak csökken a minoségi lapok olvasótábora, míg a bulvárlapoké növekszik, lásd Juhász Gábor: Az országos minoségi napilapok piaca 1990-2002. Médiakutató, 2003. tavasz, 87-88. o.
4 A közszolgálati csatornák kommercializálódásáról lásd Terestyéni Tamás: A magyarországi országos tévécsatornák musorkínálata 2003-ban. Jel-Kép, 2004/1. 50-54. o.
5 "All the news that's fit to print."
6 Magyarul lásd Bajomi-Lázár Péter: Az objektivitás-doktrína nyomában. A politikai újságírás normái az Egyesült Államokban. Médiakutató, 2003. nyár, 23-24.
7 Magyarul lásd Gerbner, George: A média rejtett üzenete. Budapest: Osiris/MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2000 és Bourdieu, Pierre: Eloadások a televízióról. Budapest: Osiris, 2001. A magyar szakirodalomban lásd például Antalóczy Tímea: A magyar társadalom értéktudata és a televíziós musorkínálat, Debreceni Disputa, 2004. július-augusztus, 77-79. o. A pesszimisták és az optimisták vitájáról magyarul lásd még Angelusz Róbert és Tardos Róbert: Médiahasználat vagy médiafogyasztás? A televíziónézés egy új empirikus tipológiája. Jel-Kép, 1998/3. 3-5. o., valamint Dessewffy Tibor és Gayer Zoltán: A múlékony kép jármában, avagy van-e a szabadság a képernyo elott? In: Csermely Ákos, Ráduly Margit és Sükösd Miklós (szerk.): A média jövoje. Internet és hagyományos média az ezredfordulón. Budapest: Média Hungária, 1999, 313-315. o.
8 Az eros médiapesszimizmus radikális - de korántsem általános - változata egyenesen a megtestesült Gonoszt látja a médiában. Például Bayer Zsolt publicista szerint "[a]ki a sajtószabadságot félti, nem tudja, mit beszél. Korunk egyetlen feladata a sajtóval kapcsolatban csak az lehet, hogy megtanuljunk valahogy védekezni a média ellen. Megöl bennünket a szabad sajtó. [...] Elhiteti velünk, hogy szükségünk van a hírekre. Tizenöt percenként. A szenzációkra. Mindig és mindenütt. S mert ennyi szenzáció nem esik meg a világban, hát gyártanak. Hírgyárak, szenzációgyárak, ocsmánysággyárak... A természetes, az egészséges, a hagyományos, az ezeréves, a szép, a jó, a boldog kiszorul a médiából. [...] Rátelepülnek életünkre a hazugság zsoldosai. Manipulálnak, átvernek, akkor is hazudnak, ha kérdeznek. Ez a szabad sajtó: átok, istenverése..." (Magyar Nemzet, 2002. szeptember 28.)
9 A médiahatás-kutatás történetérol összefoglalóan lásd Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom. Budapest: Gondolat, 1983.
www.es.hu -
#17
Az a baj, hogy megkérdőjelezted a mai világrendes, és a globális népirányítást! Ban lesz vagy topiktorlés egy rasszista náci szélsőjobbos csőcselék :D -
kocsisgabor9999 #16 "eszmecsere" után kérdőjel lemaradt :D -
kocsisgabor9999 #15 Csak annyi, hogy: egyszer ugye muszáj megnéznie valakinek, hogy véleményt mondjon róla. Értelmes témákról megy az "eszmecsere" <--- ezzel a szóval egyik vendégük sincs tisztában szerintem. A legtöbbjüknek több lábujja van mint foga. Én gyűlölöm mind a két műsort, ugyanúgy mint a hasonlókat. -
#14
fogadok ,h ez lesz a 2. legnepszerubb topik a homos utan.
amugy en tobb ,mint egy eve nem nezek tv-t... nem veletlenul. teli van szarral es rajottem ,h ne mkell az nekem :\ discovery ,national g. es tarsai amit meg megnezek ,ha valahogy tv kozelbe kerulok. neha jolesik valamelyik ismerosnel ,ha leulunk tv-zni... de kulonosebben nem hianyolom. -
#13
A Mónika és Balázs show-ról speciel mi a véleményed? Szerinted is butít? -
kocsisgabor9999 #12 
-
#11
nemnézek TV-t,főleg nem magyart -
kocsisgabor9999 #10 Ennyi az egész.:D
![]()
-
#9
Véééérpistaaa..... loál
-
#8
Egy szó: Amerika.
-
kocsisgabor9999 #7 Pontosan. Mert ma már az emberek olyan szinten idióták, hogy élvezik ha még hülyébbet láthatnak a TV-ben. -
#6
dee a sok birka-már elnézést-élvezi, nézi, nyomják is. -
kocsisgabor9999 #5 Pistikének inkább gondolkodnia kéne. Nem igaz? :) -
#4
Az a baj,hogy úgy butít és öl,hogy még élvezni sem lehet:DDd -
#3
Te csak a játékokat említed,pedig a médiába beletartozik még nagyon sok dolog,tv,reklámok,rádió stb.
És szerintem inkább gyilkoljon pistike a gép előtt,minthogy tv-ben nézze a sok népbutító faszságot,reklámok,sorozatok stb... -
#2
A mai média:
Öl, butít, nyomorba dönt...és ez nagyon sz@r. -
kocsisgabor9999 #1 Nem érdekel ha törlik. Ennyi erővel az összes számítógépes agysejtpusztító játékot lehetne egy témába rakni.
Szóval: a mai média. Hogyan szocializálja a gyerekeket? Van valami haszna ránk nézve? Ezzel kapcsolatos gondolatokat várok. Induljon az eszmecsere! JA ÉS A VÉRPISTÁK KÍMÉLJENEK! Menjenek valamelyik játékos fórumba. THX! :)
