1393
.gif)
-
#1153
Én attól féltettem hogy ne vezessen ittasan.....mert bulizni akar bulizzon, inni akar, igyon, de bebaszva ne vezessen mert nem szsretném korházba látni...
na de a tegnapi nap se volt semmi kiakadtam kissé...:S totál padlóra vágott...:( -
#1152
hánem -
patiang #1151 Tudod említettem, mi /fiúk/ sokkal jobban szeretjük a csajos csajokat. Ugye érted?
Csak kérdem. Attól félted, hogy bulizik, vagy hogy iszik?
De ha szeret, biztos be is tartja a szavát.
-
#1150
nem tom..:D lehet a témához való hozzáállásom miatt..:))
Jujj most visszont aggódok, nem nagyon fogok tudni aludni..:S
Párom bulizni van és féltem...:( előbb beszéltem vele telefonon....mondta persze hogy bízzak benne meg szeret meg minden....de félek hogy nehogy rá vegyék a haverjai hogy ittasan vezessen, nem lenne jó ha legközelebb már a korházba kéne hozzá menjek..:( DE mondta hogy nem fog úgy vezetni, hát remélem hogy lesz annyi esze...:S -
patiang #1149 Brigi!
Mondd miért van az, hogy más-más stílusban írsz más-más topic-ban?
Ha hallgatsz rám, ez sokkal jobban jellemző Rád.
Drukkolok Neked, és a Boldogságodnak!!!
-
#1148
Jajj én most nagyon boldog vagyok...:) de tényleg..:) vasárnapom jó volt, meg a tegnapi napom is....:D és remélem a holnap is jó lesz..:D -
#1147
én attol,hogy végre nem kell felkelnem 7:00-kor,hanem aludhatok 10:00-ig kb...
aztán azért,mert pár cucc megjött az uj gépre,aztán még fog jönni pár db,és összerakom a gépet,és boldogon használom.^^ -
patiang #1146 De azért nem gondolod, hogy ennek is van valami értelme.
Ha egy hét öt nap henyéből állna becsülnénk annyira?? -
#1145
hát igen, máshogy kellene elostani a napokat, talán pont forditva... -
patiang #1144 Csak amilyen hosszú a hét, olyan rövid a vége.
És ez dühítő! -
#1143
szép nap és jön ahétvége:)
-
#1142
:)) -
patiang #1141 Mert boldog vagy!:) -
#1140
azért vok most boldog mert tegnap jót buliztam, vagy legalább is jól éreztem magam nagyon...:) -
patiang #1139 Hogy ma nem történt semmi rossz.:)
Már ez is valami. -
#1138
beraktam a gumimacit winampba.. most ezen röhögcsélek :DD a látszat ellenére nem vagyok naon gyerek :P :DD -
#1137
Hát én jó kedvű is vok meg nem is...de inkább jó..:) -
patiang #1136 Világvége?!:)) -
#1135
legyetek már jobb kedvűek, rövid az idő:) -
patiang #1134 Ha megtetted volna / hála nem/, akkor most nem dumálnánk. Azért azt ist mondják az okosok, hogy aki eldobja az életét, egyszer gyáva, egyszer meg "bátor". Minden élőlényben az életösztön az uralkodó, és azt uralni nem semmi. Bár bátorság kell ahhoz is, hogy valaki a mai világot végigvegetálja. Vannak kivételek. -
#1133
Voltam depressziós, úh. tisztában vagyok vele, milyen az. Soha nem lettem volna öngyilkos, csak gondolati síkon vetődött fel, hogy "milyen lenne ha", de az sem konkrétan az öngyilkosságra vonatkozott, hanem inkább a halálra. A depressziós az állandóságot keresi az állapotában, ahhoz hogy a halállal szembesüljön nincs elég bátorsága, ugyanis ahhoz is fel kéne adni az állapotát, lemondani róla.
Szerintem sokkal több életrevaló ember kísérli meg egy szakítás után az öngyilkosságot, mint vegetáló depressziós. -
patiang #1132 Te gondolod, hogy egy depis örömét leli abban, ha lelki válságban van??
Igazság az, hogy egy féllábú embernek sem úgy segítesz felszállni a hatosra, hogy ismételgeted: jaj, jaj de kár, hogy egylábú, de majd ÉN segítek.
Kívánom, hogy soha ne tudd meg milyenségét. Én szerencsére ezidáig nem részesültem benne, de környezetemben látok szenvedő embereket.
Ja és a depis leugorva a tizedikről: de jót fogok huppani. Ugye nem így gondolod? -
#1131
Ja, és az fogja elég tisztán látni egy depressziós ember helyzetét, aki saját maga is átélte, mert egy depis embernek nagyon rafkós késztetései vannak, sok naív ember áldozatul is esik annak, hogy nem ismeri, mi az a távolság, amiről tisztán rálát a helyzetre. -
#1130
Vannak lelki problémák, ahol a személyes támogatás, bizalom indokolt, és szükséges is. Úgy gondolom a depresszió nem ilyen. -
#1129
A gond a "saját megának kell kimászni" dologgal, hogy aki benne van sokszor nem látja át a helyzetét, mégis kell valami segítség, ami nem feltétlenül jótanácsban nyilvánul meg.
Persze akarhatja helyette bárki, az sem segít.
A depressziós is elégedetlen, akarja hogy legyen valami, de nem tudja mi.
Ragaszkodik a pesszimizmusához, mert azt hiszi, hogy így egy állandó állapotban tarthatja magát, aztán ebben is csalódnia kell amikor jön egy derűsebb pillanat. Ez persze kiérlel egy adag iróniát, ami már elviselhetőbbé teszi a helyzetet.
Úgy gondolom nem mindig az a legjobb, ha nagy beleéléssel próbál valaki segíteni, mert ebből a depis úgy húz hasznot, hogy "na mégis van valaki, aki törődik velem, akkor nem is olyan reménytelen a helyzetem", és tovább folytatja az állapot fenntartását. Érzi, hogy irányíthat, kapaszkodót kapott a komédiájához, amin rend szerint nem ő fog fölmászni, hanem megpróbálja lehúzni. Ebben nagyon hasonlít a többi függéshez (drog; alkohol).
Két utat ismerek ha depressziós embernek próbál valaki segíteni.
Az egyik a tükör tartása, kihasználni, addig húzni, amég rá nem jön, hogy hasztalan az ellenállása, mert ugyanúgy fognak viszonyulni hozzá az emberek, ahogy ő másokhoz. Addig kell fokozni, amég nem hajlandó szembesülni magával.
A másik pedig egy olyan derűs együttérzés vele, ami nem akarja megváltoztatni. Tehát magára hagyás. Nincs tanács, nincs vígasz, ezzel nem tud mit kezdeni. Nincs kit lehúzni, ha valaki nélküle is derüs, nélküle is megvannak a problémái. Nem szabad, hogy személyesnek vegye ezt a kapcsolatot, de egy idő után lesz elég motivációja ahhoz, hogy ő is kezdjen el körbenézni a világban.
Azt azért le kell írni, hogy ezek nem instant folyamatok, és van, ahol egyik sem segít belátható időn belül a makacsság miatt.
Vlala: #1120-as idézet Thorwald Dehlefsen és Rüdiger Dahlke fogalmazása (analitikus pszichológia), biztos vagyok benne, hogy sokkal többféle nézet, és leírás van a depresszióról. -
Vlala #1128 Igen, az empátia nagyon fontos, ha felkérnek bennünket lelki segítségre. Átélés és türelem nélkül jobb, ha bele sem kezd az ember. -
patiang #1127 Nem mindig. Vannak emberek akik tudnak empatikusak lenni mások iránt. Aki már átélt kisebb-nagyobb lelki krízist, nem biztos, hogy reális tanácsot fog adni. -
Vlala #1126 Szerintem tanácsot csak az tud adni, aki már átélte ezt. -
patiang #1125 Látod, abban igazad van, hogy mindenkinek önmagán kell segíteni. Csakhát ez erősen függ az akkori állapottól. Azt rohadtul útálom, amikor valaki, nem beleéléssel akar tanácsot adni másnak. -
Vlala #1124 Nem hiszem, most visszagondolva elég hülye voltam, az enber ilyenkor szívesen visszamenne az időben, segíteni magát egy-két tanáccsal.
Viszont Sz4bolcs írását olvasva, nem depreszió volt, hanem valami lelki válság lehetett, nem voltam magányos, sem agresszív, inkább, mint egy robot, tettem a dolgomat, suliba jártam, tanultam, de nem tudtam örülni semminek, vártam a halálomat, ami "mindjárt jön, már alig néhány tíz év, és semmi sem marad belőlem, a világ nélkülem is megy tovább, de akkor minek vagyok egyáltalán?". (ekkora egy barmot :) ) -
patiang #1123 Hát ez a kijövetel erősen személyiségfüggő. Minthogy fizikailag, úgy mentálisan sem vagyunk egyformák.
-
#1122
de ajó gyógyszer(?) segit felismerni ezt apontot. és minden újra élő lesz -
The Methode #1121 Én attól lettem depis hogy ezeket felismertem és sajnos fel is fogtm őket.Mivel ezt magamnak okoztam át én is tüntetem el,így ki tud jönni mindenki belőle ha elég erős hozzá,de van egy pont ahonnan nem billentheted vissza a mérleg nyelvét,mert ott már nem te irányítasz! -
#1120
A depresszió egy tünetegyüttes gyűjtőfogalma, amely a levertségtől, a motiváció gátoltságától egészen a teljes apátiával járó, úgynevezett endogén depresszióig tart. A depressziós személy aktivitása teljes mértékben gátolt, hangulata nyomott, s egy sor testi kísérőtünete is van, úgymint fáradtság, alvászavarok, étvágytalanság, székrekedés, fejfájás, heves szívdobogás, keresztcsonti fájdalmak, nőknél menstruációs zavarok és általában a testi funkciók legyengülése. A depressziós beteget erős lelkifurdalás gyötri, tele van szemrehányással önmaga iránt, s állandóan jóvá akar tenni valamit.
A depresszió szót a latin deprimo szóból vezetjük le, ami „elnyomást”, „elfojtást” jelent. Ez felveti azt a kérdést, mi fojtogatja a depresszióst, illetve mi az, amit elfojt. Válaszként a következő három téma jöhet szóba:
l. Agresszió. Mint korábban már mondottuk, a nem kifelé irányuló agresszió testi fájdalommá alakul át. E megállapításunkat azzal egészíthetjük ki, hogy az elfojtott agresszió a psziché területén depresszióhoz vezet. Az az agresszió, amelyet megnyilvánulásában
blokkolunk, befelé fordul, s a feladót címzettjévé teszi. Nemcsak a lelkifurdalás terheli az elfojtott agresszió számláját, hanem sokféle szomatikus kísérőtünet is a maga diffúz fájdalmaival. Más helyütt már kifejtettük, hogy az agresszió csak az életenergia, az aktivitás egy különös formája. Míg a pszichiátria vadul fáradozik azon, hogy a depressziós beteget bekapcsolja valamiféle aktivitásba, a páciens ezt az aktivitást fenyegetőnek tartja. A depressziós személy kényszeresen kerül
mindent, ami nyilvánosan nem elismerésre méltó, és makulátlan életvezetésével próbálja meg agresszív, destruktív impulzusait palástolni. Az önmaga ellen fordított agresszió legnyilvánvalóbb kifejezési formáját az öngyilkosságban találja meg. Öngyilkossági szándék esetén mindig annak kell utánanéznünk, valójában kire is vonatkozik a gyilkossági szándék.
2. Felelősség. A depresszió – ha az öngyilkosságtól eltekintünk – a felelősség elutasításának legszélsőségesebb formája. Aki depressziós, az nem cselekszik, csak vegetál, inkább holt, mint élő. Bármennyire elutasítja is azonban az aktív szembesülést az élettel, lelkifurdalása hátsó kapuján ismét konfrontálódik a „felelősség” témájával.
A felelősségvállalástól való félelem ott áll minden depresszió előterében, és épp akkor szokott felerősödni, amikor a páciensnek új életfázisba kellene lépnie, mint például a gyermekágyi depressziónál.
3. Lemondás – magány – öregség – halál. E négy, szorosan összetartozó fogalom az utolsó, s véleményünk szerint a legfontosabb tématerületet körvonalazza. A depresszióban a páciens rákényszerül arra, hogy az élet halálpólusával szembesüljön. A depressziós személy mindent megvont magától, ami élő, a mozgást, a változást, a társaságot, a kommunikációt, s manifesztálja minden élő ellenpólusát: az apátiát, a merevséget, a magányt, a halálgondolatokat. Az élet haláloldala, mely a depresszióban
oly hatékonyan érvényesül, nem más, mint a páciens saját árnyékvilága.
A konfliktus itt az, hogy a páciens ugyanúgy fél az élettől, mint a haláltól. Az aktív élet bűnös és felelősséggel jár éppen ez az, amit a depressziós ember el akar kerülni. A felelősségvállalás egyben a projekciókról való lemondást s magányunk akceptálását is jelenti. A depresszív személyiség szorong ezektől, s szüksége van olyan emberekre, akikre támaszkodhat. A depresszió külső kiváltó oka gyakran a vonatkozási vagy referenciaszemély (Bezugsperson) elvesztése vagy a tőle való elválás. A depressziós ember nagyon magányos – de nem akar egyedül élni, s nem akarja vállalni a felelősséget. Fél a haláltól, s épp ezért nem fogja fel az élet feltételeit. A depreszszió is őszintévé tesz: nyilvánvaló lesz általa képtelenségünk az életre és halálra. -
#1119
mitől nem? -
patiang #1118 Amiről Te beszélsz, az csak szomorúság. A depi az tök más. Az egyik ismerősöm elvesztett egy csomó "dolgot" az életében, s azóta marékszámra szed bogyókat. Pedig előtte ő volt banda "bohóca".
Hát ilyen könnyen megy.:(( -
Hajnalcat #1117 Az ki nem. Mindenki volt egyszer életében... -
Vlala #1116 Az, látod, lehet, voltam már mélydepis. -
#1115
depresszió...:S
az ilyen embereknek vannak ilyen éles hangulat váltásai...
de ez egy enyhébb változata lehet,...:)
-
Hajnalcat #1114 Jé, én is ilyen vagyok! Most pl. át tudnám ölelni a világot ![]()
, de van, hogy semmihez sincs kedvem és szomorú vagyok. Vannak ilyen hírtelen hangulatváltozásos emberek, de fogalmam sincs, hogy mitől van ez. :S
, de van, hogy semmihez sincs kedvem és szomorú vagyok. Vannak ilyen hírtelen hangulatváltozásos emberek, de fogalmam sincs, hogy mitől van ez. :S