111590
-
tibetilama #3298 Sandra
Név: Sandra Cretu
Szül. név: Sandra Ann Lauer
Szül.hely: Saarbruecken (Németország)
Szül.idő: 1962. május 18.
Házasság: 1988. január 07.
Férje: Michael Cretu
Gyerekek: Nikita, Sebastian (ikrek)
Szül. idő: 1995. július 06.
Hajszín: barna
Szem szín: barna
Testagasság: 1. 70 mhttp://www.discomusic.hu/images/stories//sandra.jpg
Sandra Lauer 1985-ben vált világhírűvé a „Maria Magdalena” című dallal, habár ebben az időben Japánban már maga mögött tudhatta a karrierjét megasztárként.
1962. május 18. Saarbrück, Németország, közel a francia határhoz. A német Karinnak és a francia születésű Robertnek megszületik 2. gyermekük. A lány, akit „SANDRA”-nak neveztek el.
Kislányként Sandra megosztotta szobáját 2 évvel idősebb bátyjával, Gastonnal. A falakat kedvenceik, David & Shaun Cassidy poszterei borították. Az 5 $-os zsebpénzüket kedvenc kislemezeikre költötték.
10 évesen Sandra kapott egy gitárt és - zene tanárától akivel egy utcában laktak és egyben az iskolai tanára is volt- órákat kezdett venni. 12 évesen már biztosan tudta, hogy énekesnő akar lenni!
Egy "gyermek dalversenyen” meglepte a hallgatóságot egy Olivia Newton-John dallal.
George Roman producer fedezte fel Sandrát 1976-ban és kiadta első kislemezét „Andy My Freund” címmel. Gitár leckéi mellett Sandra 10 éven keresztül járt klasszikus balett órákra heti 2 alkalommal 3 órát. Ez azt jelentette, hogy a Saarbrücker-i városi színházban is voltak fellépései.
A szülei 1979-ben aláírtak egy szerződést, hogy 16 éves lányuk fő énekesként beállhat a 3 tagú lány zenekarba az „Arabesque”-be. Az „Arabesque” Japánban olyan híres volt, mint ez idő tájt Európában az Abba. 1979 és 1985 között Japánban 15 LP, 30 kislemez és egy CD jelent meg. Habár felléptek egy pár nagy német tv showban, az „Arabesque” mégsem tudta meghódítani Németországot. De azért Németországban is kiadtak 6 LP-t, átlagban 12 dallal, és 13 kislemezt.
Sandra különösen feltűnő jelenség volt az „Arabesque”-ben, a szűk felsőivel, rövid szoknyáival, avagy a tipikus 70-es évekbeli erotikus disco-lady ruháival.
Sandra így nyilatkozott erről az időszakról: "Egy lány sem érezheti jól magát, ha ilyen öltözetben kell megjelennie a színpadon, de hozzátartozik a show-hatáshoz.. De nem csinálom többé!”
Az Arabesque feloszlása után 1985-ben kiadták szóló lemezét, a „Japan Isn’t wait” (német változata az Alphaville „Big In Japan” című dalának) Nem csügged el a dal sikertelenségén. Barátjával, Michael Cretuval az Arabesque idején ismerkedik meg. Miután Michael elhagyja szülőföldjét, Romániát, nagy tapasztalatra tesz szert. 1977 óta rendezője, producere a Boney M-nek, Peter Kentnek, Corneliusnak, és még sok másik művésznek., kiépített egy erős csapatot Sandra körül.
1985 nyarán jelenik meg az első „Sandra” csapat kislemeze. Az énekes és szövegíró Hubert Kemler (a „Hubert KaH” együttesből) adta az ötletet, hogy a dal címe a Bibliából ismert alak „Maria Magdalena” legyen. Ugyanakkor Hubert énekli a férfi szólamát a dalnak és a később megjelent lemezen pedig háttérénekesként szólal meg. A dalnak őrületes sikere lett. 21 országban, Dél-Amerikától Egyiptomig, mindenhol első helyet ér el a zenei listákon és további 5 országban szerepel a legjobb dal között.http://www.discomusic.hu/images/stories//sandra01.jpg
1986-ban a japán „Tokió Dalverseny” második helyezettje a „In The Heat Of The Night” című dallal.
Egy évvel később szerepelt a Tatort (Tetthely) német krimi sorozat „Salü-Palü” című részében, élő koncertezett Kelet-Európában és 1989. június 17-én a német televíziós játék, a „The Pyramid” (Die Pyramide) központi szereplője volt. Közben, 1988. január 7-én feleségül ment Michael Cretuhoz és a komplett kiadóval-stúdióval és a teljes csapattal elköltözött a spanyol szigetre, Ibizára.
És a siker még nem ért véget! 1995. július 6-án megszülettek az ikrei. 2 bájos gyermek, Nikita és Sebastian. Születésük előtt megjelent a „Won’t Run Away”, aztán 9. albuma ”Fading Shades” címmel, valamint feltűnik a hangja Michaels „Enigma” albumán is.
1997 végén kezdtek el terjengeni az első pletykák arról, hogy 1998-ban megjelenik egy új album, és egy kislemez is az év végén. Végül 1999 májusában adnak ki 2 CD-t, „My Favourites” címmel, valamint egy remix változat is megjelenik egy CD-n, „Secret Land 99” címen.
Az első új Sandra dalt 2001. október 1-én adták ki, „Forever” címmel. 2002. március 22-én megjelent a „Such A Shame”, 2002. április 29-én egy teljesen új Sandra album, „The Wheel Of Time”.
2003. szeptemberében egy DVD jelent meg, „The Complete History” címmel.
-
tibetilama #3297
Ryan Paris
(Fabio Roscioli)
Ryan ParisRyan Paris (valódi nevén Fabio Roscioli) gitározni és színészkedni tanult. Színészi karrierjének fénypontja az volt, amikor a Sergio Leone rendezte, Robert De Niro, James Woods főszereplésével készült „Once Upon A Time In America” (Volt egyszer egy Amerika (1984))című filmben szerepelt.
Igazi áttörése a zenei színpadra 1983-ban történt, amikor Dolce Vita című dalából több mint 5 millió példány kelt el világszerte, és az Italo-Disco zene valódi himnuszává vált. Ryan ennek a rendkívüli kislemeznek az elismeréseként 12 arany, 2 ezüst és 2 platina lemezt kapott, valamint meghívták minden fontos európai Tv Show-ba, mint pl.a „Top Of The Pops”-ba.
1996-ban az USA-ban turnézott és Ryan Paris együtt játszott egy zenei összejövetelen Al Jarreau-val, Stanley Clarke-val, a legendás progresszív jazz zenészekkel.
Mialatt Amszterdamban élt, 1989-ben Ryan társ producerként a híres DJ és producer Ben Liebrand-dal („Holiday Rap”, In The Air Tonight”) egyetemben remixelték a „Dolce Vita”-t.
A remix felkerült a holland Top Ten listára. Az angol „Face” magazin a legjobb kritikával jutalmazta.
Ryan dolgozott Enigma, a No Mercy, a Culture Beat producerével, és ő is volt producere pl. a Coca-Cola Inc.-nek. 2003-ban a német DJ-k társulása Ryan-nek ítélte a „Legjobb Oldi 2002” címet.
![]()
-
tibetilama #3296 Patty Ryan
Patty RyanPatty Ryan éveken keresztül élvezhette a show-business-ben elért sikereit, úgy hazai, mint nemzetközi pályán. 18 ország slágerlistáin jelentek meg dalai, beleértve No. 1 dalokat is, Japánban, Hong-Kongban, Svájcban, Franciaországban és az USA-ban.
Legnagyobb slágere a „You are My Love, You Are My Life” több arany lemezt kapott szerte a világon. Különleges hangja van, mely könnyen felismerhető és hihetetlen nagy a hallgatói köre.
Ezen tulajdonsága sztáros varázsával párosítva lehetővé tette Patty számára, hogy otthon és külföldön egyaránt, több gálaturnén sztárvendégként szerepelhessen, emlékezetes fellépésekkel pl. a Las Vegas-i Mirage-ban, Los Angeles-i Hall of Flame-ben. Showjai magukért beszélnek, úgy mint pl. a Párizsi fellépése Kylie Minogue-al. Karrierje tekintetében a japán és ázsiai szereplései ugyancsak említésre méltóak. Teltházas koncerttermek Japánban (Tokyo, Yokohama, Kyoto) Hong Kongban melyek turnéinak mérföldköveit jelentik. Számtalan fellépései gálasztárként, különböző tengerjáró hajókon, előadásai ismert TV Showkban hazai és külföldi pályán (első hely a ZDF hit parádéján) tovább emelték fénypontját a lelkes művésznek. Pár évvel ezelőtt Patty a német zenei biznisz egy új ösvényére lépett. Hála az új csapata támogatásának és a ténynek, hogy először életében menedzsere van, Patty Ryan egyre több nemzetközi sikernek örvendhet. Patty Ryan különbözősége és a lehetőség, melyet a sport és a zene kombinálására kapott lehetővé tette számára, hogy kulcs szereplőként lépjen fel több nagy méretű esten, pl. az „Americanisation-ben”; vagy az ATP döntő teniszturnéján, a „Gerry Weber Open”, melyet a ZDF közvetített; a Bayernai Regina Halmich World Champion Fight-on ugyancsak a ZDF által közvetítve; az Ulf Kirsten által játszott, 2 millió televíziónéző által (DSF) végigkísért döntő futballmérkőzésen; valamint kb. 30 000 foci rajongóval a Drezdai Stadionban a WSV - Bayern Münich közötti mérkőzésen; Wuppertal-ban a teltházas Zoo Stadionban, melyet a volt német szövetségi elnök, Johannes Rau is végignézett a stadion 25 000 rajongójával együtt, valamint ezen kívül még millió tv néző is figyelemmel kísérte (ZDF, DSF, ARD) valamint a Steffi Graf jótékonysági gáláján (Interconti Berlin).
2004 újabb fénypontja az orosz koncert turné volt. Thomas Anders, Baccara, CC Catch, Bad Boys Blue, Lian Ross, Bananarama, Kaoma és az Opus szereplésével együtt 2 kiváló Megashown lépett fel (Moszkva:Olympic Stdion, Szentpétervár: New Ice Aréna)
Németországban megnyerte a „2005-ös év legjobb művésze” díjat. Mesés visszatérésekor 5-ször volt első helyezett a dala a WDR4 Top13 listáján, zenei videóit gyakran adják a Goldstar Tv-n (Premiere). Ez a siker reméljük folytatódni fog.![]()
-
tibetilama #3295 Mr. Zivago
(Massimo Rastrelli)
Massimo Rastrelli gitárosként kezdte pályafutását, a dalszövegíró, Marco Mansini vezette együttesben. Legelső kislemezét, a „Little Russian”-t az Olasz „BMS” adta ki. Ezen felvétel hozzásegítette egy sokkal sikeresebb kislemezhez, a „Tell By Your Eyes” elkészítéséhez. (250 000-et adtak el belőle világszerte). 1992-ben Massimo, japán szerzőkkel fogott össze, hogy kiadja egyetlen teljes hosszúságú albumát, a „Tell By Your Eyes”-t. Ez az album az ázsiai piacon lett terítve kevésbé ismert dalokkal jellemezvén, mint pl. „Yesterday”, Sadness Is Like Snow”. Sajnálatomra ezeket a dalokat soha nem adták ki maxi lemezként. Massimo emlékezetes pillanatai közé tartozik, amikor fellépett a San Remo-i zenei fesztiválon Umberto Tozzi vokalistájaként.
![]()
-
tibetilama #3294
Mike Mareen
Mike MareenMike Mareen 1949 november 9.-én Berlinben született, és Lüneburgban nőtt fel.
Első zenei tapasztalatát a „Cemetary” nevű (nem disco) együttes dobosaként szerezte, beleértve a legendás hamburgi Star-Club-ban előadott showkat is. Lelkes utazó, körbejárta a világot, hogy megtalálja saját zenei stílusát.
Éveken keresztül élt Amerikában, ahol számos amerikai együttesnek volt vokalistája. Hazatérvén színészetet tanult, zongoraleckéket vett azzal a céllal, hogy kibővítse művészeti tudását. Extravagáns showinak köszönhetően műsorai a legjobban keresettek voltak Európa szerte.
1982-ben megalapította a „Night ’n’ Day Records” nevű sajaát lemezkiadóját. Fő célja volt és célja is a fiatal művészek kezdésének segítése a zenei üzletben.
1984/85-ben Mike megalapítja a „Dance Control”-t, 1985-ben Chris Evans-Ironside-al koprodukcióban kiadják a „Dancing In The Dark” című nótát, mely 27 országban állt a toplisták első helyén. Show-i telt házasok voltak, melyet pl a Mexico Cityben 50.000-es hallgatóság előtt játszott show bizonyít.
1986-ban a „Love Spy” volt a végső áttörés, mellyel Mike Mareen az „Olasz Disco Király” névvel beírta magát a nemzetközi zenei piacra.
Mai napig nincs olyan a „Régi Németországból” származó művész, aki több, mint 3000 rajongót hozott össze érkezési helyén (Mexikóban). Ebben az időben minden hasonló stílusú művészt Mike Mareen-hez hasonlítottak.
Egyike azon kevés európainak, akik heteken keresztül különböző dalokkal rajta voltak az Amerikai Mike Mareen (1986)Billboard Charts-on. Nemzetközi sikere annak is tudható be, hogy olyan híres sztároknak dolgozott, mint Roberto Blanco,DJ’s Project, UK, és Shipra stb.
1987-ben Mike-nak ismét lett egy toplistás dala, kislemezével „Agent Of Liberty”, melynek különböző változatait mai napig adják a rádió csatornák.
Ez a siker hozzásegítette, hogy 1988 végén megjelenjen következő nagylemeze „Let’s Start Now” címmel, mely mindennapossá vált az európai discókban.
1988 elején kiadta kislemezét, a „Stand Up”-ot. Mivel Mike Mareen tánczenéje olyan sikerre tett szert, hogy számos ismert klub DJ kérésére 1991-ben megjelent egy remix a klasszikus slágereiből.
Mike Mareen engedélyezett magának egy kis pihenőt, hogy ismét lélegzethez jusson, majd 2004-ben visszatért a „Darkness and Light” című új albumával- a legjobb újítások és sok egészen új dal- melynek barátaival együtt ő volt a producere, Chris Evans-Ironside, Holly Post, DJ-Producer-Crew-„Da Freaks”.![]()
![]()
-
tibetilama #3293 Mauro Farina
Mauro FarinaMauro Farina a zene megszemélyesítője. A hét 7 napján, a nap 24 órájában zenén él, zenét eszik, iszik, lélegzik.
Brescia-ban, egy kis városban született Milano és Velence között. Gyermekként zeneileg a Beatles hatott rá legfőképpen, 6 évesen már összes számukat ismerte. Lemezgyűjteménye az „I Want To Hold Your Hand” megvásárlásával kezdődött, és nem sokkal ezután megkapta élete első gitárját és magától tanult rajta játszani. 11 évesen alapította első zenekarát ALBATROS néven.
Az ALBATROS-ban Mauro ritmikus gitáron játszott és ő volt a banda fő vokalistája. Beatles dalokat játszottak, mint a „Get Back”, „Hey Jude”, ahogyan más népszerű zenekarok is tették akkortájt. Természetesen iskolába is járt és 18 évesen egyetemre ment gépészmérnök szakra. Zene iránti szenvedélyessége viszont mindenek felett állt.
Mauro életében a következő zenei lépés az volt, hogy 19 évesen beállt a 70-es, 80-as évek legjobb olasz zenei csoportjába, a Caravan-ba. A Caravan 15 éven keresztül szórakoztatta számtalan rajongóját nagyszerű zenei érzékükkel, stílusukkal, frissességükkel. Ők voltak az első olasz csoport, akik olyan zenészeket utánoztak, mint Bobby Orlando, Sylvester, Patrick Cowley, K.C And The Sunshine Band, Giorgio Morder és még sok mást.
Aztán egy napon, amikor a Caravan 1975-ben egy veronai kastélyban 15000 rajongó előtt játszott, összeismerkedett Giuliano Crivellente-vel, egy tehetséges fiatal virtuózzal, aki ekkor már keményen dolgozik lemezstúdiókban, együtt működik számos híres olasz zenésszel. Rögtön találkozásuk után nekiálltak együtt dalokat felvenni Giuliano stúdiójában, majd évek elteltével több, mint 1000 dalt írtak, 1500 dalnak voltak producerei, és több, mint 1,000,000 albumot, és jó pár millió kislemezt adtak el.
1981-ben Mauro Farina megalapította a Factory Sound Studio-t és a Saifam Group sr-t. Nem sokkal ezután, miután pár éven belül új producereket és zenészeket ismert meg, első nagy slágere a Factory Sound Studio-tól a „Hey Hey Guy” volt Ken Lászlótól. Ennek a dalnak őrületesen nagy sikere volt, rengeteget adtak el belőle világszerte.
A 80-as években Mauro Farina és a Factory Sound Studio sok-sok sztár számtalan slágerét élvezhette. Zenéje az egész világon elterjedt, főleg Japánban, Dél-Kelet Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában. Még a japán High-Energie stílus, mely mai napig kedvelt, megalakítását is neki tulajdonítják A 80-as évek végére Mauro megkapta első arany lemezét, és ez a siker az 1990-es
években is folytatódott.
Ebben az időben Mauro több kulcs emberrel ismerkedett meg, akik segítették, hogy további sikereket érjen el, és azzal, hogy az üzleti dolgai jobban mentek, több zenét tudott eladni. Johnny Di Martino, Fabio Serra, Fabio Turatti segítségével Mauro tovább tudott lépni, hogy a következő 10 évben is számos kislemeznek legyen szövegírója, producere. Leginkább említésre méltó a „Tell By Your Side” Dr Zivago-tól, mely 500 000 példányban kelt el, a „What’s Up” D. J. Miko-tól 1 000 000 pédányban talált gazdára világszerte. Ez az 1990-es években történt, és ez fontos volt a The Saifam Group kiadónak, amikor olyan kiadók születtek, mint a 21st Century és a One Way Records és az egész bolygó élvezhette zenéjüket évről évre.
Manapság Mauro továbbra is folytatja briliáns munkáját, mint a The Saifam Group Elnöke és C. E. O.-ja.Öt különböző cég fut a The Saifam Group név alatt, valamint tulajdonosa hat stúdiónak és menedzsel (megdöbbentő számú) 37 kiadót. Kapcsolatot létesített az amerikai Grammy nyertes Jeff Johnson-nal, az Interhit Records-tól és a The Saifam Group zenéjének amerikai gyűjteménye már nagy sikerként jelent meg.![]()
-
tibetilama #3292 Lime
A Lime-ot Denis és Denyse Lepage Denise és Denyse Lepage alkotta…és nem Joy Dorris és Chris Marsh. Igen, Chris és Joy (lásd alsó két kép) turnézott világszerte Lime-ként, de a Lime igazi hangja és tehetsége mögött a kanadai férj és feleség csapata bújik meg, melyben Denis a rendező és a producer, felesége Denyse pedig a dalszövegíró.
Hihetetlen karrierjük 1980-ban kezdődött. Denis neve már ismert a kanadai zenei körforgásban, Kat Mandu, France Joli, Geraldine Hun, Freddy James, csak, hogy egy párat említsünk. Slágereinek köszönhetően, Denis elhatározta, hogy itt az idő, hogy belefogjon egy új, teljesen független produkcióba.
1980 nyarán Denis, Denyse segítségével összeállított egy listát azokból a dalokból, melyeket fel akart venni. Stúdióbeli társával, Joe La Greca-val (Carol Jiani mestere, producere) és George Cucuzella-val bevonultak a Montreal Sound Studios-ba, hogy a számos albumuk közül megalkossák az elsőt. Az első 12” lemez a manapság klasszikusnak mondott „Your Love” volt. Egy energikus, felgyorsult lemez, mely azonnal elkezdett hódítani a slágerlistákon, az eredeti a Matra Records nyomásában. Kiadása utáni hetekben, valamint az amerikai klubok slágerlistáin való megjelenésekor, egyDenise és Denyse Lepage független kiadó, a Prism felvállalta a hazai pályán való megjelentetést. Egy erős bemutató után, remixelték és újra kiadták, elősegítvén ezzel a slágerlistán való életét. Az „Your Love” album összes dala megjelent kislemezeken, történetesen a Matra és a Prism között megosztva. Olyan slágereket hátrahagyva, mint a „Your My Magician”, „(Baby) I’ll Be Yours”, „It’s You”, „Agent 406”. Ez az album azért is volt különleges, mert ez az egyetlen album, melynek borítóján Denyse alakja szerepel. Az összes későbbi albumon festmények, rajzok láthatóak.
Miután első albumuk sikerét maximálisan kiélvezték, 1982 júliusában kiadták második albumukat a „Lime 2”-őt. Mivel ismét a Matra Records kiadásában jelent meg, a szövegnek, producernek és a keverés szabályainak ugyanaz volt a formulája. És még egyszer az összes dala megjelent 12” maxin, legyen az, az A avagy a B oldalon szereplő. A 12” kislemezek a „Babe We’re Gonna Love Tonight”, „Wake Dream”és a „Come And Get Your Love” mindegyikére azonnal rávetette magát a falánk, high energy dance hallgatóság és azonnal a toplisták 10-es listáján szerepelt. Még egyszer a Prism kapta meg a számokat, az amerikai kiadásra. Ekkorra a Lime lett a pénzügyi fejőstehenük, és a szó szoros értelemében ők tartották felszínen a kiadót. Mivel az összes Maxi a Matra által lett kiadva és általuk vált slágerré, a Prism beállt a sorba és kiadott egy remixált változatot, mely garantálta a klub listákon való uralmát egész éven át. Ez az album volt az első, melynek a borítóján művészi kép jelent meg a Graffiti Studiótól, mely a későbbi összes borítót készítette. A nem megszokott képek a csapat egyik védjegyévé váltak.
Denise és Denyse Lepage1983-ra a Lime világsikerük csúcsára jutott. „Lime 3” ez év tavaszán jelent meg, mely a leguniverzálisabb albumuk. A siker az első Maxival kezdődött. A „Guilty” annak komor és sötét hangzásával egészen eltérő volt a korábbi pezsgő, rugalmas számoktól. A következő 12"-es az „Angel Eyes” kevésbé volt sötét és levert hangulatú és a legromantikusabb szám a durva, szintetikus albumon. A harmadik lemez volt világszerte a legismertebb, mely áttört mindenféle etnikai, racionális szex klub vonalat. Az „On The Grid” sokakat késztetett elmélkedésre a mondanivalójával kapcsolatosan, az igazság nagyon tiszta és egyszerű, az akkori video őrületről szól. Ez az első album, mely teljes egészében Roland Juno és Jupiter szintetizátorral készült, Denis által kezelve. Denis magára vállalta a producer szerepét is és még a keverési procedúrába is belekóstolt. Ugyancsak az egyetlen album volt, melyben az összes vokált Denis-nek és Denyse-nek nyilvánítottak, a korábbi és a későbbi albumok nem tesznek említést a vokálról. A vegyesen kevert 12” a „Guilty/Angel Eyes” soha nem jelent meg egyetlen albumon sem. Valamikor 1982 és 1983 körül a Lime olyannyira sikeressé vált, hogy a személyes fellépésére valóJoy Dorris és Chris Marsh igény rendkívüli lett. Denis és Denyse azon választásának, hogy nem turnéznak számtalan oka volt. A koruk volt az egyik tényező, egyikük sem akarta a fárasztó utazást a világ körül, az egy estés fellépésekkel. A másik, a gondolat, hogy vajon elég vonzóak-e a korosztályuknak, a külső megjelenésük nem igazán volt szinkronban a hallgatóságukkal. Hosszú meghallgatások után 2 hasonló szintű vokállal rendelkező szőkét bíztak meg a Lime-ként való turnézással. Joy Dorris és Chris Marsh beváltak és bár nekem volt szerencsém 1984-ben megismerni illetve együtt dolgozni velük, nem tudok róluk külső információt mondani. Világkörüli turnéjuk ellenére az együttes 1984-es albuma, a „Sensual Sensation” nem hozott bombasikerű dalt. Csak a „I Don’t Wanna Lose You” és a „My Love” volt sikeres 1983-ban és 1984-ben az együttes világszerte turnézott, számos díjat kaptak. Az amerikai rajongók elragadtatottak voltak a klubokban való fellépéseiktől. A DJ-ék bár tudták az igazságot, örömmel fogadták Joy-t és Chris-t, még az éves Billboard Disco Forum-on is szívesen fogadták. Amikor a duó élőben lépett fel, élőben énekelték az előzetesen rögzített dalokat és nagyon sokan azt hitték, hogy ők az eredeti énekese.k Becsületüknek köszönhetően, ők nem voltak olyanok, mint más híres 1980-as duó.(Milli Vanilli) 1985 volt az év, amikor a férj és feleségből álló csapat visszatért és mialatt egy új anyagot raktak össze, Matra felbérelte a New York-i ügyeletes tehetségeket Morales-t és Munzibai-t ( M&M), hogy az eddigi zenéket remixeljék egy új albumként, „Lime-The Greatest Hits”.
A „Greatest Hits” album a slágerlisták élére került és felfrissítette a csapat iránti érdeklődést.1985-en megjelent egy új album, egy kissé új hangzással és egy nagyon más hangulattal. A Matra remix kiadása klubokban szerepelt, de gyorsan megkapta az engedélyt a TSR Records-tól az amerikai terjesztésre. Ezután a Matra és a TSR-től is a „Do Your Time On The Planet” következett, bár ez a slágerlisták alsóbb helyén szerepelt csak. Miközben a Matra és a TSR is kiadja az albumot és a 12”
dalt, a Matra úgy dönt, hogy megjelentet egy harmadik kis lemezt „Alive And Well” a háttérben „ I Am Falling In Love”, 1986 elején. Mindkét dal sikeresen szerepelt a klubokban és hozzásegítette az albumot, hogy aranylemez legyen. 1986-ban a csapat készen állt a 7. album kiadására, melynek címe a „Take That Love” és az első 12"-es Matra kislemez mely Különböző reakciót váltott ki és nem volt egy bölcs választás címadó dalnak. A második 12” „Goldnigger”, mely ugyancsak lassú tempójú, a legnagyobb slágerükké vált az „Unexpected Lovers” óta. Ennek köszönhetően a TSR Kiadó és a Both Kiadó is megjelentette a 2 oldalas „Cutie Pie”-t és a „Did You See That Girl”-t.
Joy Dorris és Chris MarshAz 1989-es „Brand New Day” kiadására a férj és feleség csapat megalkotott egy birodalmat, melynek saját élete volt. Denis és Denyse hozzásegítettek az albumhoz, de már elhatárolták magukat az egész színpadtól és Richard Buck-hoz irányították a produkciót. A vokálok ugyancsak kettéváltak Joy-tól és Chris-től az ominózus felvételre. Azt lehet mondani, hogy Joy-nak és Chris-nek ez volt pályaútjuk vége, ugyszintén a Lime slágergyártóinak számára is. A „Please Say You Will”, „Brand New Day”,
„Sentimentally Yours” a Karisma Kiadó által lettek kiadva és a slágerlistán előkelő helyre kerültek, ahogyan a klubok listáin is. Az album nem keltett fel ugyanilyen érdeklődést és nem kereste meg egy amerikai kiadással. Talán a LePage anyagi kötelezettségének hiánya, vagy az anyag, illetve énekesek rendszertelensége okozta de bárhogyan is történt, gyorsan a süllyesztőbe csúszott. Ez idő alatt Jeff Stregel és számos hölgy turnézott Lime-ként. Az első hölgy, Kim Cermank Art Garfunkel felesége. Szilárd sláger hiányában, a rosszul elsült turnék okán a Lime hamarosan kikerült a körforgásból.
1991-ben Denis és Denyse őszinte buzgalommal tért vissza az íráshoz, szerepléshez, hogy megcsinálják az együttes 9. albumát, a „Caroline”-t. A különös hangzású „Caroline” az akkori New-Jack hangzással lett készítve. Ízléses választások, mint a „Never Say Never” és a „Web Of Desire” növelte az album eladási számát. De az ízlések és a stílusok megváltoztak és a Lime nem volt többé a régi.
2002-ben kiadtak egy új albumot a „Love Fury”-t. Denis tovább folytatja rendezését és munkáját más előadókkal, a leg említésre méltóbb Los Del Mar és Ouba.
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
-
tibetilama #3291
Joy
JoyA csapat egy kis ausztriai, 7500 lakosú városban, Bad Aussee-ben alakult. Freddy Jacklitsch (1960.01.22.), Manfred Temmel (1959.02.25.),Andy Schweitzer iskolatársak voltak,de érettségi után mindhárman más karriert építettek. Freddy német tanár lett, Mannfred DJ, Andy pedig a rendőrségnél szolgált. Aztán valahogyan mégiscsak összeröffentek és 1984-ben megalapították a Joy nevű együttest. Az első kislemezük "Lost in Hong Kong" címmel, 1985 februárjában jelent meg. Ez nem volt túl nagy szám, de az új bandát említésre méltónak találta a sajtó. És ez nem volt hiábavaló, hiszen a következő kislemezük a "Touch by Touch" (1985.szeptember) azonnal az Europai Top 20 Dance Charts-ban találta magát. Ennek a dalnak megvolt minden sajátossága, mely az együttes jellemzőjévé vált. A banda első albumát "Hello"-ként adták ki és 5 héten keresztül vezetett számos slágerlistát. Ez nemzetközi sikereket hozott az együttes számára, több, mint 30 országban adták el albumaikat.
1986 nyarán ismét studióba vonulnak és felveszik második albumukat "Joy And Tears". A két album alapján a Joy egy sorozat koncertet adott amerikában, majd visszatérvén Európába, turnézott Németországban, Portugáliában, Olaszországban. Nemsokkal ezután (1989-ben), a Joy legtöbb daljának társ producere és billentyűse, Andy Schweitzer kiválik az együttesből, hogy szóló karrierbe kezdjen.Bár megkapta az engedélyt, hogy használja az eredeti "Joy" nevet a teljes album felvételére, ezt az albumot különböző kiadók, más-más címekkel adták ki, mint pl. "She's dancing Alone", vagy "Joy-3rd".Stílusa eléggé különbözik az eredeti albumétól, a zene határozottan békésebb, kevésbé groove-os.
A következő években a rap és a tecno Európába való betörése, kiszorítja a színpadról a Joy-t, bár visszatérnek a színre az 1992-ben újra kiadott melodikus dalaikkal a "Best of Joy"-al. 1994-ben a csapat 2 eredeti tagja a MBG által megjelentet egy új kislemezt "Hello, Mrs Johnson" címmel. Majd miután egy új billentyűssel bővülnek, még egy kislemezt adnak ki 1995-ben,"Felicidad" néven. Az együttes új tagjának neve Johannes Groebl (1960.01.30.) Bár nem olyan magas, mint a banda többi tagja,de személysége nem kevésbé kiváló. A "hobbiai" közé tartozik többek között a buddhizmus, és nem hivatalos értesülések szerint külöleges gyógyító erővel rendelkezik.
1996-ban "Full of Joy" címmel egy teljes albumot vesznek fel a BMG közreműködésével, mely 12 dalt tartalmaz. Sajnálatos módon ,nyilvánosságra nem hozott okok miatt a CD-ket soha nem nyomták ki és a BMG-vel kötött szerződés hirtelen lejárt.Úgy néz ki, hogy jelenleg senkinek nincs meg a dalok kiadási joga![]()
-
tibetilama #3290 Hipnosis
HipnosisA Hipnosis (néhány lemezen Hypnosis-nek is nevezik) egy sikeres olasz techno-disco együttes volt a 80-as évek kezdetén. Paul Sears és Ugo Solenghi alapította Parma-ban és Stefano Cundari fedezte fel őket.
1982 elején Angelo Bergamini csatlakozott a csapathoz. Cundari ötlete volt, hogy a Memory Records által kiadott Vangelis komponálta „Pulstar” című dalnak ők játsszák a zenéjét. Koto-val, (Anfrando Mailo) együtt vették fel a dalt. A "Pulstar" sikert aratott, arany és Platina lemez lett. Legfőképpen Németországban adtak el belőle sokat, ahol első helyre került a slágerlistán, valamint Latin-Amerikában, Japánban de még a nemzetközi slágerlistákra is betört. A Hipnosos-nak ez az első
megtestesülése további kislemezek, valamint egy album kiadásával egészen 1984-ig folytatódott, melyek jó üzleti sikereket hoztak, még ha az együttes nem is látott belőle sok pénzt. A következő időszakban az együttes minden egyes tagja elvetette a projektet és Angelo elutasította az üzletet hogy az új felállás zenésze és zeneszerzője maradjon és elhatározta, hogy abbahagyja világ körüli útját, attól való félelmében, hogy soha nem fizetik meg munkáját. A Hipnosis fejlődésével egyidejűleg Paul Sears hivatalosan is beállt a Kirlian Camera új felállásába.
1987-ben Stefano Cundari kiadott egy másik 7”/12” lemezt „Droid” néven a Hipnosis zászlaja alatt. Ezen a ponton ér véget hivatalosan a Hipnosis történet. 1991-ben kiadtak egy Hipnosis című gyűjtemény CD-t .
1992-ben egy bizonyos Humphrey Robertson nevezetű személy a ZYX kiadó által megjelentetett egy kislemezt és egy albumot Hipnosis név alatt. Mindkét kiadáson az a logó szerepel, mely a „Hypnosis” CD-n volt látható, tehát úgy néz ki, hogy a kiadó más zenészekkel próbálta meg újra éleszteni a Hipnosis-t. Az utánzat utolsó jele egy Maxi lemez volt 1994-ben![]()
-
tibetilama #3289 Gazebo
Gazebo, eredeti neve Paul Mazzolini 1960.02.18.-án született Beyrouthban. Arra született, hogy szüleivel a nagyvilágban utazzon, különböző kultúrákat megismerve. Az apja, Francesko, egy ódivatú olasz diplomata volt, aki 5-8 nyelvre tanította meg Pault. Anyja Sonia, énekesnőként belső zenei tehetséggel ajándékozta meg.
Paul, 1975-ben Olaszországban telepedett le, 3 év múlva leérettségizett majd Londonba ment, ahol több együttest alakított, majd eldöntötte, hogy zenével fogja keresni kenyerét.
Amikor 1981-ben visszatér Rómába, megismeri Paolo Micioni DJ-t aki elhatározza, hogy bemutatja Pault. Első kislemeze, a „Masterpiece” és a 12" (Maxi) változata hamar sikeres lesz az európai és ázsiai tánc parketteken.
1983-ban, Paul szerződést köt a Baby Records-al, és kiadja első albumát a „Gazebo”-t, mely tartalmazza azt a dalt, ami meghódítja az egész világot, az eladott lemezek száma, több, mint 10 millió. A dal címe: ”I like Chopin” és számos országban a toplisták élére kerül, beleértve: Németország, Franciaország, Olaszország, Svájc, Ausztria, Dánia, Finnország, Spanyolország, Belgium, Kanada, Japán, Portugália, Hong Kong, Korea, Singapour, Törökország. Több országban a legjobb 10 között szerepel, mint pl. Angliában.
A második albumot, a „Telephone Mama”-t 1984-ben adják ki, és habár a dalok stílusa drámaian különbözik az első albumétól, mindenhol, ahol megjelenik, ez az egyik legjobban eladott lemez.
1985 egy eléggé szerencsétlen év Paul számára, mivel Paul bevonul katonának és ez a leállás arra készteti, hogy egy olyan másmilyen, és erősebb alapokon álló karriert építsen fel, ami nem függ a kereskedelmi toplista szeszélyétől. Megalapítja a Lunatic S.r.l.-t, a saját cégét. Mivel a Lunatic sorsa közel került hozzá, ez arra ösztönzi Pault, hogy felépítsen egy
komplex hangstúdiót, és elkezdjen más beruházásokat is előkészíteni. Még ugyanabban az évben kiadja az „Unvision”-t, az új korszak első albumát, mely teljes mértékben a Lunatic tulajdona.
1988-ban a „Rainbow Tales”, az első album, melyet a Lunatic komplexumban vettek föl, valamint ugyancsak első lépés Paul új zenei irányzatában, egy láncszem, mely közelebb hozza Paul zenei kezdését a 70-es évek progresszív popjának területén.
1989 a „Sweet Life” az első album, melynek az írója, producere, rendezője is egyben Paul, és ez az album tartalmaz egy olyan speciális dalváltozatot is, melyet Paul, Ryan Paris-sel írt közösen és bomba sikerré vált világszerte: „Dolce Vita” címmel.
1990 a születésnapja egy másik cégnek, melyet Paul hoz össze, „Cresus Enterprises S.n.c” névvel. A cég célja, hogy egyesítse a Lunitec-et úgy, hogy az alkotások publikálása, terjesztése Olaszországban valósuljon meg.
1991-ben, osztálytársával Gustavo Romagna Manoja-val megírja a „The Tycoons” által előadott „First” alkotást. Még ugyanabban az évben megírja a „Summit”-ot Dino Kappa-tól.
1992-ben Lunatic Records kiadja a „Sceens from the news Broadcast”-et, mely mostanáig az utolsó hivatalos albuma. Még ebben az évben megírja a „Choi in Heaven”-t Kammerton-tól.
Első alkotása Ardit Gjebrea-val a „Jon” című dal megnyeri a Tirana Dalfesztivált Tirana számára egy kritikus politikai pillanatban. A dal himnuszává válik a szenvedő albánoknak, arra szólítván fel őket, hogy hagyják el országukat és keressék a túlélőket.
1994 - „Portrait”- egy gyűjtemény album az összes slágerével.
1996 - Paul megalkotja a „Project Jon”-t valaha írt legkedveltebb albumát.
1997 -ben a Lunatic S.r.l-ből és a Cresus Enterprises S.n.c-ből megalakítja a Softworks S.n.c-t, egy új céget, széles választékú katalógussal, nagyszerű felépítéssel és nagy lelkesedéssel! Még ugyanabban az évben megírja a „Viewpoint”-ot, egy gyűjtemény albumot olyan dalokkal, melyeket soha nem adtak ki, avagy nem lettek kislemezek, holott nagyon is különleges mondanivalójuk van.
2000 - A Softworks SWR kiadja a „Portrait & Viewpoint –t, egy dupla CD-ét.
Természetesen nagyon sok tervben volt része a 90-es években, de még a mai napig dolgozik producerként, rendezőként, dalíróként, studio managerként.
Az utolsó munkáját „Jakujam” Ardit Gjebrea-tól hamarosan kiadják.
2004 egy ígéretes időszaknak néz ki, új ötletekkel (beleértve egy új albumot) és sok élő fellépéssel.![]()
![]()
-
tibetilama #3288 Fancy
Fancy"Jobb, ha nem szerepelsz címlapon, mint, ha igen, de negatív hírrel."
"Semmi baj nincs azzal, ha néha aláértékeled önmagad." "Ha hirtelen leszel sikeres, ugyanolyan gyorsan vége lesz, mint amilyen gyorsan kezdődött."
Fancy tudja, mit beszél. 1984-ben kezdődött karrierje, mint a német disco stílus leghíresebb képviselője, rögtön 2 alkalommal jegyezte magát a kislemez toplistán a "Slice Me Nice" és a "Chinese Eyes" című dallal. Fancy megnyerő színpadi tehetsége és a show bizniszbe való rátermettsége először a kapucinusok internátusának színházi produkcióiban nyilvánult meg (igen, szerzetesnek készült), majd középiskolás éveiben.
12 éves korában Fancy gitározni kezdett, mialatt továbbra is szerzetesnek tanult. Ted Haroldot hallgatott, első megvásárolt lemeze, a "Moonlight" is tőle való. Apja, egy földhözragadt kézműves, aki nem igazán nyugodott bele fia karrier választásába és megpróbálta őt egy sokkal hagyományosabb egzisztencia felé irányítani. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy törekvése hiábavaló. Érettségi után Fancy mindent félretéve alapított egy együttest, Mountin Shadows néven (stílusára legfőképpen Cliff Richard hatott). Ugyanekkor a céltudatos, fiatal előadó elkezdett közeledni a lemezcégekhez saját szerzeményeivel, produkcióival. Majd felkérte Todd Canedy-t, hogy írjon neki egy dalt. Teljesen felbuzdulván a sikertől, Fancy készített egy demót "Slice Me Nice" címmel, majd azonnal Toni Monn-hoz vitte, aki már számos Amanda Lear dalt vett fel.
1985-ben Fancy-nek először adódott lehetősége, hogy fellépjen a francia televízióban, és élő adásban az USA-ban és, hogy elkezdje következő slágerének elkészítését amelynek címe "Bolero", mellyel a szó szoros értelmében lázzal fertőzte meg Spanyolországot. Ez a dal az első helyre kúszott fel a toplistán és 6 hónapon keresztül meg is tartotta helyét. A spanyol média annyira rajongott érte, hogy egy lemezbemutatón és sajtótájékoztatón Fancy legalább 50 médiumnak nyilatkozott egyidőben. Másnap, amikor Fancy bekapcsolta az autórádióját, bármelyik csatornára kapcsolt, ő volt az éterben. 1986 nyarán Fancy az országutakat járta, fellépett az Egyesült Állomok nagy táncklubjaiban, Svédországban a "People's Park"-ban, és természetesen Németország nevezetes, nagy diszkóiban.
A "Lady Of Ice" aranylemez lett Svédországban, míg a "China Blue" egy másik slágerlistás dal, elnyert egy újabb fellépést a német televízióban a nemzeti hit parádé show (ZDF- Hitparade) keretében. Előkészületei a vadonatúj LP-jének, "Flames Of Love" 1987 őszén kezdődtek, és ennek az évnek az elején Fancy-nek sikerült teljesen a hatalmába kerítenie a lengyel televízió hallgatóságát.(Olyan messzire mentek, hogy átírták a szombat esti műsorprogramot, csak azért, hogy még egyszer felléphessen).
Az új album nem csak Fancy/Monn csapatának kipróbált és tesztelt friss slágereit tartalmazta, hanem Fancy saját szerzeményeinek válogatását is. Amint megjelenik az első kislemez, a "Flames Of Love" tisztán megmutatja Fancy-nek, mint saját dalai szerzőjének és proucerének, hogy a fiatal hallgatóság mit vár el tőle: táncolható, mozogható nemzetközi minőségű pop dalokat. Ugyancsak ő gondolta ki, képzelte el a dal videóját, melyet már be is mutattak a Tele 5-ön (német magán TV adó), és amely tisztán felvázolja, hogy ez a müncheni ember semmilyen körülmények közt nem sorolható
a "futószalagon készült" művészek közé.
FancyMég 2 másik albumot adott ki a már tesztelt hangzással. Az "All Of My Loving" 1989-ben jelenik meg. Ez tartalmazta egy másik Ultra-mega hits-ét, az "Angel Eyes"-t. 1990-ben jelenik meg a "Five" című albuma, egyszerűen, az ötödik. A "When Guardian Angels Cry" erről az albumról ugyanolyan stílusban íródott, mint a korábban kiadott "Flames Of Love". 1990-ben Európa szerte széles körben játszották ezt a mega-hits-et. Fancy pályán akart maradni, ezért a ZYX kiadótól megjelentetett egy rap variációt, a "When Guardian Angels'Rap" címen. Ennek a felvételénél segítséget kapott Grandmaster Tess & Steve D 5-tól. Gyakorlatilag ez volt 6. albumának bemutatkozása: a "Deep In My Heart", 1991-ben jelent meg. Ez az album legfőképpen régi dalainak rap/hip-house stílusban átkomponált változatait tartalmazza. Nyugi, Fancy nem rappelt, azt Steve D5 & Grandmaster Tess tette. Én nem igazán szeretem ezt az albumot és Fancy sem írt több dalt ebben a stílusban. Hála Istennek!
Pár év múlva, 1995-ben adta ki Fancy következő albumát: "Blue Planet Zikastar" címmel. Ezen az albumon volt új slágere, az: "Again, Again" és az "I Can Give You Love". Ez már Fancy új stílusában íródott, inkább pop, mint Hi-Energy kategóriában. De azért van még egy pár dal, mely visszahozza a
80-as évekbeli hangzást, ilyen pl. a "Prince Of Darkness".
1996 áprilisában megjelenik Fancy következő albuma, "Colours Of Life" címmel. Hasonló a "Blue Planet Zikastar"-hoz, új stílusú, már szinte semmi sem emlékeztet arra a hangzásra, ami miatt szerettük. "Deep Blue Sky", az album kezdő dala talán emlékeztethet a régi Fancy-re, de semmi különös, amitől hanyatt vághatnám magam. Következő száma, a "Road To Avalon" egy aranyos kis dal, mely inkább beszél, mint énekel kategória, kicsit olyan Enigmás. A "Way Of Freedom" egy érdekes nóta, majdnem teljesen olyan a hangzása, mint a korábbi albumán megjelent "Prince Of Darkness"-nek és ez egész jó, olyan Öreg Fancy stílusú. Említésre méltó még a címadó dal, a
"Colours Of Life" hip-energy stílusban, amilyennel a 6. albumán próbálkozott. Ez már sokkal jobb, de el kell fogadni azt a tényt, hogy még mindig van benne rap. Számomra ez az a mix, amit valahogy alig tudok elfogadni tőle. Fancy nem hagyta abba a kísérletezést. Egy reggae stílust is írt, a "Money"-ban. Az én kedvenc dalom a lemezen a "Changing My Ways". Ez egy pop-szerű dal, energy-vel fűszerezve. Azért szeretem, mert hallom benne az "én Fancy-met". Amikor úgy éreztem, hogy sajnálatos dolog volt
kiadni 34 német márkát a lemezért, ez a bizonyos dal elhitette velem, hogy mégiscsak megérte. Ne érts félre, tulajdonképpen én úgy gondolom, hogy ez nem egy rossz album. Ha nem ismerted Fancy-t korábban, akkor még hatással is lehet rád, de ha az előző stílus rajongója voltál, akkor kiábrándult
leszel. Eléggé szomorú, hogy olyan zenészek, mint pl. Fancy, akik ragaszkodnak a hi-energy stílushoz, azért, hogy üzleti oldalról sikeresek legyenek, stílusváltáson kell keresztül menniük. Fancy-t én a High-Energy stílusában kedvelem, és bár szeretem az új stílusát is, akkor sem fogom tudni elfelejteni a "Bolero"-t, és a "Flames Of Love"-t. Európában és Amerikában mai napig játszák mindkét dalt (bár főleg meleg bárok). Fancy keményen dolgozott és teljes mértékben megérdemli helyét a Hi-Energy stílusában "Hall Of Flame".
Fancy olyan, mint valamennyi Hi-Energy zenész (pl. Dieter Bohlen) olyan daloknak volt szerzője, producere, melyeket mások adtak ki. Ő írt zenét az általa régóta pártfogolt Grant Miller-nek. A hangja soha nem közelítette meg Fancy-jét, de egy pár dalt azért érdemes megemlíteni tőle: "Lost In paradise" , "Wings Of Love", "Colder Than Ice" (ezt tulajdonképpen Fancy énekelte eredeileg). Fancy volt a producere olyan daloknak, mint pl. az olasz disco sztárjának, Mozzart-nak a "Money", és a "Jasmin China Girl" című felvétele vagy másik nagy pártfogoltjának Tom Carabba-nak a "The Deliverance", és a "Wthout You" címü száma. Fancy-t szakmai kapcsolat fűzi olyan művészekhez, mint Amanda-Lear, aki a 80-as évek Euro-Dance francia mega-dívája, Linda Jo Rizzo, Robert Grace és még sokan másokhoz, többek közt a klasszikus olasz duóhoz, Albano és Romina Power-hez. Ugyancsak ő volt a szerzője, producere az angol zenei lista fergeteges slágerének, a Coccon-nak; ő írta a Pete Waterman által vezetett (közismert írója a Stock, Aitken, Waterman alkotta csapatnak és a PWL Records-nak, Anglia), népszerű angol zenei Tv show-nak a "Hitman And Her" című betétdalát.
Amikor Fancy dolgozik, meggyőző az előadásmódja, és soha nem veszi le lábát a gázpedálról. Magánéletét nyugodtan éli. Pszichológiai, asztrológiai tanulmányai önuralomra tanították, és arra, hogy hogyan tegye a dolgokat igazi perspektívájukba. "Én a Hold gyermeke vagyok"- mondta egyszer egy interjún, és egy csillogással a szemében hozzátette, hogy ha valaki vitatkozni akar vele, ahelyett, hogy szokás szerint oldalba döfködnék egymást, inkább ad a másiknak egy könyvet.
Turnézás és a stúdió munkái között pedig meglepetésszerűen a stúdió mögött találhatod, ahol az állatok iránti szeretetből csinált egy kis farmot, ahol már 10 kecskére felügyel! Gyakran láthatóak Fancy tánczenei slágereinek erős ütemére ugrálva.![]()
![]()
-
tibetilama #3287 Eddy Huntington
Eddy Guntington
Én Eddy Huntington (vagy Eddie, Edward) 1965.10.29.-én Anglia Északkeleti részén egy szénbányász és egy háziasszony fiaként láttam meg a napvilágot. Három nővérem van, Anne, Enid és Sheila. Általános iskolámat Peterlee-ben végeztem, majd a helyi gimnázium tanulója lettem. 18 évesen elhagytam otthonom és Londonba mentem. Ez volt életem nagy változása. A Pineapple Tánc studióban kezdtem el dolgozni, modellkedtem és videóztam. Ez alatt az idő alatt vettem fel a kapcsolatot az olasz Baby Records-al. Meghallgattam a "USSR" demo-t és eldöntöttem, hogy megcsinálom. Milánóban sok új barátra tettem szert mint: Den Harrow, Tom Hooker, Jennifer Munday, Sharon, Baltimora és még sokan mások. A 80-as évek fantasztikusak voltak, jó zenékkel, sok szórakozással, és egy kis őrültséggel. Emlékszem, amikor Den-nel a kora reggeli órákban szaladgáltunk körbe Verona utcáin hangosan kiabálva, énekelve! Megismerhettem sok nagy hírességet és kiváltságosként nagy szaktudású emberekkel dolgozhattam együtt. A kedvenc olasz dalaim azokból az időkből a következők voltak: Spagna-Easy Lady; Tom Hooker-Looking for Love; Swiss Boy; Sabrina-Boys,Boys,Boys. Akkoriban (manapság is) talán a "kommersz" ízlésemnek köszönhetően lett olyan szórakoztató és közkedvelt minden dalom. A 90-es években Amerikában és Japánban dolgoztam egy sokkal jellegzetesebb HI-NGR hangzással, mint pl. "Meet my Friend" és a "May Day." Valamint megismertem Paris-t, aki később a feleségem lett, és született egy közös babánk is.
James Huntington (született 1991.05.03.) a fiam, egy új kezdete volt az életem hátralévő részének. Feladtam a zenélést és tanár lettem, annak érdekében, hogy egy normális családi életem legyen. Soha nem bántam meg ezt a döntésemet, hiszen van egy csodálatos fiam, és bár már nem élek együtt az édesanyjával, de "ezt" a fantasztikus ajándékot hagyta hátra nekem. Mint képzett tanár, jelenleg kisgyermekekkel foglalkozom (pillanatnyilag 5 és 6 évesek) és imádom őket! A gyerekek szórakoztatóak és kollegáimmal is nagyon jól kijövök.
A zene a hobbim és most egy kicsit összekapcsolhatom a zenét a munkámmal. Realisztikusnak is kell lennem. Ezek már nem a 80-as évek és én sem leszek fiatalabb, szóval jobb, ha elfogadom, ami van, mint ahogyan ti is!
Nem lehetne teljes az önéletrajz, ha nem tennénk említést Cliff Richard-ról. Ő volt az, aki nagymértékben lelkesített és habár a zenénk nagyon távol áll egymástól, én mindkettőt kedvelem és továbbra is együtt fogom játszani Cliff dalait az én kedvenc tánczenéimmel.
De a fénypontja az életemnek mégiscsak a feleségem, Lois. 2001-ben pár hónap után eljegyeztük egymást, majd összeházasodtunk. Nagyon szerelmes vagyok és továbbá is azon vagyok, hogy vele folytassam ezt a csodálatos életet Anglia Északkeleti részén. Mindíg énekelni fogok, még ha csak Lois-nak és James-nek is (tulajdonképpen mindenkinek, aki hallgatni akarja). De akármit is teszek mostantól kezdve, ugyanúgy teszem Lois-ért, James-ért, mint magamért.![]()
-
tibetilama #3286 Den Harrow (Manuel Stefano Carry)
Manuel Stefano Carry 1962.06.04.-én született Bostonban, Massachusetts-ben (USA), apja építészként dolgozott. 7 évesen megtanult zongorázni és gitározni. 4-5 éves volt, amikor Olaszországba költöztek. A szülei elváltak, ő (ahogyan nővére és fiú testvére is) az anyjuknál maradtak. Otthon mindig olaszul beszéltek, tehát annak ellenére, hogy az USÁ-ban született, az iskolában problémái voltak az angollal. Középiskolás éveiben, (Milánó, Olaszország) e zene iránti érdeklődése tovább nőtt. Ebben az időben kezdett el egy judo testépítő klubba is járni a „Club Sportivo”-ba. 18 éves diákként meg egy break tánciskolának is tagja volt.
Gyerekkorától kezdve tudta, hogy részese kíván lenni a show business-nek. A sármos kinézete és a sport klubban elért kidolgozott teste kifizetődővé vált. Modellként fedezték fel és ez volt az első lépés, hogy valóra váljanak álmai. Nem sokkal ezután megismerte Roberto Turatti-t, aki ebben az időben DJ volt az „American Disaster”-ben, egy milánói discóban.
Turatti és Chieregato lett Manuel producere és az volt a tervük, hogy sztárt faragjanak belőle. Ekkor választották művész nevét : DEN HARROW. Ez a név olasz szavakból lett alkotva:
Arra készült, hogy meghódítsa a tánc parkettet. Alapos ének leckéket vett. Az első 2 dala: „To Meet Me” és a „A Taste Of Love” meglehetősen népszerűvé vált a Dél-Európai országokban, de az igazi sikerre 1984-ig várni kellett. Ez az év mérföldkő volt karrierjében. Kiadta első kislemezét „Mad Desire” címmel, kb. 1 milliót adtak el belőle, és 3 aranylemezt nyert. 1985-ben kiadja „Future Brain”-t, mellyel megnyeri a „Festivalbar”-t és a „Vota La Voce”-t. Következő kislemezét 1986-ban adták ki: a ”Bad Boy”, a „Charleston”, és a „Catch The Fox” Európa egyik legkedveltebb disco sztárjává tették. Ezek a lemezek kb. 1,5 millió példányban keltek el, Franciaországban arany lemezt nyert. Ugyancsak 1986-ban SILVER OTTO-t kapott egy tekintélyes grammy díjat a legnagyobb és legismertebb német zenei magazintól, a Bravótól.
1987-ben 2 kislemezt adott ki a 2. albumáról „Day By Day”.Az elsővel „Born To Love” Den megnyerte 2. „Festivalbar”-ját, a 2. kislemezével, ami eddig a legnagyobb sikerének látszik „Don’t Break My Heart”, Németországban az első helyre került, a „Top Five”-ban volt Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, és a Benelux Államokban. Franciaországban Aranyéremmel tüntették ki , Kanadában Platinummal. A Peters Popshown Westfalenhalle-ben (Dortmund, Németország) masszív hisztérikus rohamot okozott dala éneklésekor. Ez a dal napjainkbann része a Classic Italo-Disco hangzásnak. Ugyancsak ebben az évben kapta meg a GOLDEN OTTO díjat.
1988 egy ismételten sikeres év volt számára. Németországban, Angliában Den 12 hónapon át folyamatosan vezette a listákat, megkapta 2. grammy-jét, megelőzte Michael Jacksont és Golden Record-ot nyert. A BRAVO-val a 4. helyen állt, majd 1989-ben a 9. helyen.
1989-ben kiadta 3. albumát a „Lies”-t, mely felkeltette a német BMG/Ariola érdeklődését, több, mint 19 millió német márkát keresett. 2 cég, az „ADIDAS” és a „COCA-COLA” felkérte reklámjukhoz.
1992-ben szerződést kötött a német Polydor kiadóval és kiadta 4. albumát a „All I Want Is You”,melynek Jennifer Rush és Natalie Cole volt a producere. Az album hamar a 4. helyre került Németországban, 800 ezret adtak el belőle.
1993-ban megjelent 5. albuma a „Real Big Love”, melynek Natalie volt a producere.
Számos tényező játszott szerepet Den sikerességében: a zenéje, a kinézete, az öltözködése. A Den Harrowleghíresebb ruhatervezők alkották divatos, érdekes fellépő ruháit. És mi a helyzet a hangjával, kérdezhetitek. Tulajdonképpen soha nem volt egy erős hangja. 4 dal mintát mutatok be. Amikor az első kettőt hallgatod, egy relative gyenge hangot fogsz hallani, amikor a másik kettőt hallgatod, úgy fog tűnni, mintha nem is ő énekelné. Tulajdonkáppen igazad van. Legtöbbször a dalait Tom Hooker énekelte, melynek a Turatti/Chieregato duo volt a producere. Ha elég információm lesz erről a művészről egy külön oldalt fogok neki készíteni. Den Harrow’első igazi élő turnéja 1987-ben indult Olaszországban. Ez a turné, valamint az albuma ”Lies”, melyben Den Harrow egy másik hangon kezdett el énekelni, indította el a pletykát, hogy nem ő énekli dalait. Ez nem az első és nem az utolsó alkalom a zene történetében, hogy a hang és a kinézet nem törvényszerűen ugyanahhoz az előadóhoz tartozik. Ő még mindig hisz abban, hogy tud énekelni, és azért ment Angliába, hogy tovább tökéletesítse hangképzését. A „Lies”-on kívül3 másik albumot adott ki: „Owerpower” (1985), „Day By Day” (1987), és mostanában (1996) az „I, Den”, mely korábban kiadott dalait tartalmazza mai hangzással.
1996-ban Mauro Farina-val kezdett el dolgozni a SAIFAM-nál, az egyik kiadójuknál, a ON WAY Records-nál. Számos új dalt vett fel: ”Take Me”, „The Univerese of Love”, „Taste of Love”, „I Feel You”, „Future Brain 2000” és Don’t Break My Heart 2000”. A Farina’s Factory Team is remixelt valamennyit a régi produkcióiból.(pl.”To Meet Me”).A One Way Reccords által adta ki 6. albumát, ”I Den”.
1999-ben otthagyta a S.A.I.F.A.M.-et és kiadta 7. albumát, a „Back From The Future-t a Niteline Records kiadótól.![]()
![]()
-
tibetilama #3285 Dead Or Alive
Több mint egy együttes, több mint egy szórakoztató jelenség.
Egy Melody Maker kritikus, miután megnézte az együttes élő fellépését 1982-ben, azt publikálta, hogy az előadásnak titokzatos prófétai jellege van: „Az üreges hang betölti a sötétséget, aztán megvetéssel beleveti magát egy elmúlt korszak idézeteibe. Amikor Pete Burns kinyitja a száját, hihetővé válik az, hogy Ő egy mozdulattal képes lenne lenyelni az egész halucinativ ujjászületést. Ez az együttes még hódítani fog."
A Dead Or Alive legfontosabb és nélkülözhetetlen tagjai Pete Burns és Steve Coy, aki Liverpoolból származik, de mostanság Londonban dolgozik. Az ő egyesített kreatív zsenialitásuknak köszönhetően tudtak producerei lenni 20 év érdemleges slágerlistás kislemezeinek, 8 albumnak, melyek arany illetve multi-platinium lemezek lettek világszerte, valamint egy jelképnek, melynek hatására közel 2 évtizeden át nyújtogatták az emberek a nyelveiket. Japánban, egyik legnagyobb vevőjüknek piacán, egyszer egy 1 millió dolláros szerződésük volt 3 show-ra vonatkozóan és arra kényszerítették Michael Jackonst, hogy újra ütemezze a Japánban való fellépésének időpontját, hogy ne kerüljön össze az ugyancsak nagy népszerűségnek örvendő DOA turnéval. Egyszer még ki is hirdették: FELEJTSD EL MADONNÁT, VAN NEKÜNK PETER BURNS.
Az együttes erőssége a szilárd, állandó, odaadó, örökké terjeszkedő rajongói táborán nyugszik. Nem úgy, mint az egy számos csodák, melyek berekesztik a slágerlistákat, míg csak el nem mossa őket az áradat, a Dead Or Alive örökké fejlődik és halad. A művészi filozófiájuk talán a „Been There And Done That, Now Let’s Move On ” (Ott voltam és megcsináltam, de most már lépjunk tovább) című számban foglalható össze. Mostanság Burns és Coy újabb magasságokba helyezik magukat, a világ egyetlen Glam Rock együtteseként, valamint annak köszönhetően, hogy Pete bizonyos publikus bonyodalmak okozója, mely az image váltásainak és szellemes idézeteinek soha véget nem érő sikerének következménye. Madonna fantasztikusnak tartja, Victoria Beckhem pedig a jobbjára ültette a fantázia vacsorájának ülésrendjében.
A Dead Or Alive-ot 1980-ban alapította pete Burns, akinek a lemezén hallható volt a „Mystery Girls” és Dead Or Alivea „Nightmare In Wax”. Az együttes jelentős sikereknek örvendhetett az Egyesült Királyság független körzetében 3 éven keresztül, és végül 1983-ban szerződést kötöttek az Epic Records-al. Debutáló albumuk, a „Sophisticated Boom-Boom” tartalmazza a DOA 4 legjobb dalát, és egy újra feldolgozott változatát egy 70-es évekbeli slágernek, a „That’s The Way I Like It”-nak. A sajtó és az általános érdeklődés is nagy volt a banda iránt, amikor 1984. nyarán bemerészkedtek a stúdióba, hogy kidolgozzák a „Youthquake”-et, az albumot, mely még mindig tánczenei alapú. Az új produkciós csapat, a Stock-Aitken-Waterman (SAW) azért csatlakozott Pete-hez és Steve-hez, hogy egy tánc csodát alkossanak. Az első kislemez, a „You Spin Me Around” (Like A Record) első helyre került a legtöbb országban és még az amerikai lista első 10 helyezettje közé is feljutott. Későbbi Youthquake-ről kiadott kislemezek és maxik: „Lover Come Back To Me”, „In Too Deep”, „My Heart Goes Bang” kritikus sikerekre tett szert, valamint a disco clubokban is aratott.
DOA kiadott egy harmadik albumot is „Mad, Bad And Dangerous To Know” címmel 1986-ban. A „Brand New Lover”, „Hooked On Love”, „Something In My House” című számok az albumról megnövelték az igényét egy világ körüli turnénak, melynek az együttes eleget is tett. Jelentősebb helyszínek, mint pl. a Jo Hall és a Budokan , valamint Amerika úgy üdvözölték a Dead Or Alive-ot, mint az egyik legjobb tánczenei együttest , mely olyan sikereket ért el az Egyesült Államok partjain, amilyen már régóta nem volt.
1988-ban az együttes karrierjük fordulóponthoz érkezett. SAW, akinek a sikere a DOA-val való együttes munkájára lett építve, ebben az időben olyan dallamokat kezdett keverni egyiket, a másik után, melyek nyomasztóan hasonlóak voltak. Pete és Steve előre látták a végleges következményét. Elhatározták, hogy saját útra térnek és saját maguknak lesznek producerei. A függetlenné válásuk híre arra késztette a cinikus producereket, hogy jóslatokba bocsátkozzanak, sőt még a bukásukban is reménykedtek.Nude, a következő album, óriási győzelem volt a Dead Or Alive részére.megalkotta a slágerlistás kislemezt, a „Turn Around And Count To Ten” címen, mely Japánban elfoglalta a slágerlista első helyét, 17 elképesztő héten keresztül. 2 másik dal, a „Come Home
With Me Baby” és a „Baby Don’t Say Goodbye” tűzbe hozta a tánczenei slágerlistákat és hozzávezetett egy széles körű japán turnéhoz. Még a 45 000 férőhelyes Tokyo Dome is tele lett lelkes rajongókkal. Japán azzal ismerte el a DOA tömeges népszerűségét , hogy neki adományozta a Japan Grand Prix Award-ot (Japán Nagy Díj) az év albumáért.
Dead Or Alive1990-ben Pete és Steve kiadtak egy másik albumot, „Fan The Flame Part One”, és kivettek egy kis szabadságot 6 évnyi turnézás, felvételkészítés után. De a kreatív tehetségük mégsem hagyja őket teljesen pihenni ez alatt a viszonylag nyugodt periódus alatt: 1994-ben megjelenik a „Nukleopatra”.
Ez az utolsó albumuk magasabb és energikusabb szintre helyezte a tánczenét és az igazság az, hogy tele volt potenciális slágerekkel. Az album tartalmazott egy klasszikus Bowie dal változatot, a „Rebel, Rebel”-t, a felfrissített „You Spin Me Around”-ot, a klub siker „sex Drive”-ot, és a Blondie slágert a „Picture This”-t.Dead Or Alive milleneumi ajánlata, a „Fragile” (Japánban adta ki az Avex Trax), újra felevelenített számos 80-as évekbeli slágert és egy újraírt, felfrissített változatban mutatta be a fiatal táncos rajongóknak. Persze volt egy pár új dal is: az agresszív „Hit And Run Lover”, a félelmetes „I Paralyze”-ot, és a szuggesztív, reménnyel telt „Isn’t It a Pity”-t. A Dead Or Alive régi követői, valamint az újabb rajongók, akik felfedezték a múltat és akik megérezték a jövőt, mindannyian hisztériával válaszoltak, amikor a „Fragile” szakmai bemutató hírei elérték a közönséget, az elővételi rendelések száma elérte a több ezres nagyságot. Egy remix album, az „Unbreakable” –t az Avex kiadásában jelent meg, a „Fragile” 2001-es sikerének nyomában. A 2001-es japán Avex Rave-en a Dead Or Alive sikeresen szerepelt, majd Pete Burns felejthetetlen élő és televízió szerepléseken alakított 2001-ben és 2002-ben agyaránt.
Ő volt a tárgya egy éljenzett fotó kiállításnak, a „Manmade”-nek, mely igen sikeres lett Londonban.
2002 tavaszán a Dead Or Alive szerződést írt alá a Sonyval, majd 2003 tavaszán kiadták a „Greatest Hits”-t., Evolution”-t és egy 2003-as változatát a „Spin Me Round”-nak. 2003. július 07-én pedig a Sony kiadásában megjelent egy, a videó és tv fellépéseit tartalmazó DVD.
Pete továbbra is eleget tesz a színpad és a televízióban való szereplésnek egyaránt 2004 elején egy színpadon lépett fel a felháborító Scissor Sisters-el, , és felvett egy dalt a Pet Shop Boys-sal közösen, a „Jack And Jill Party”-t. 2006-os fellépése a Híres Big Brother-ben felbőszítette a közönséget és a médiát egyaránt: a Net Imperative, digitális weboldalon , a webkereső megerősíti, hogy a keresés a múlt héten a „Pete Burns” névre közel kétszer annyi volt, mint a „Traci Bingham”-re , aki a második legjobban keresett résztvevő.
A DOA számos sikere Pete Burns megjelenésének tulajdonítható. Az ő agresszív, titokzatos, kétneműsége inspirálta és sokkolta a közönséget a 80-as évek elején. Ő volt az egyike azon művészeknek, aki élvezte a videó erejét, és nincs még egy olyan előadó, aki Madonna és Marilyn Manson-on kívül ilyen vitát okozott volna az MTV körforgásában. Ő volt az írója az egyik leggonoszabb humorú líráknak, amely valaha is a tánczenébe tartozott és az ő színpadi személyisége maga a show. Számos oldalról Pete, Madonna párja. A hosszú karrierje folyamán keresztülment sorozatos, sikeres átváltozásokon, soha el nem vesztvén a legáskálódóbb elemét: misztérikusságát, titkolt szexualitását, fekete humorát. Steve Coy, egy nagy teljesítményű billentyűs, dobos, producer, dalszöveg író stabilitást és profizmust hoz a Dead Or Alive számára. Pete és Steve érzik, hogy a java még csak most jön. Ha a FRAGILE messze áll a céljaiknak a csúcsától, akkor egy hosszú karriert ígérnek, mely továbbra is tűzbe hozza a slágerlistákat.
![]()
![]()
![]()
-
tibetilama #3284 David Lyme
David Lyme valódi nevén Jordi Cubino az Italo disco stílus egyik legfontosabb képviselője Spanyolországban. Néhány lemezen olyan zenésszel alkotott együtt, mint Silver Pozzoli és Olaszországban is vett fel dalokat. Eredetileg operát énekelt és az Italo műfajt véletlenül fedezte fel. Japánban néhány dalával a slágerlistákon első helyre került. Fellépett japán zenei Tv show-kban is. Minden lemezét a Max Music adta ki ( Blanco y Negro Music-cal), mely egyike Spanyolország 2 legnagyobb tánczenei kiadójának. David (Jordi) egyben modellként is dolgozott.
Ma már saját kiadóval rendelkezik és azon dolgozik, hogy más előadóknak írjon zenét, és legyen producere. Az elmúlt időszakban Európa szerte, több mint 3 millió lemezt adott ki, melyek számos művésznéven futottak. Tv reklámoknak és olyan cégeknek is írt zenét, mint pl. a COCA-COLA és a CHUPA CHUPS, és még számos másnak.
![]()
-
tibetilama #3283 Aleph
Valódi neve:
Giancarlo Pasquini
Ismert karrierjét a 80-as években kezdte, nagy népszerűségre főleg Japánban tett szert, ahol a mai napig közkedvelt. Első dalát, mely nemzetközileg is sikeressé tette, 1985-ben adták ki, "Fly to me" címmel, melynek szerzője Mauro Farina, M. Manzi és D. Bellini, producere Giacomo Maiolini volt a Time Recordtól. Ez a bizonyos dal járult hozzá a Time Record sikeréhez, a névhez, mely nem csak Japánban, de az egész világon ismertté vált. Aleph 1990-ben létrehozta saját lemezkiadóját ABeatC néven. Ezekben az időkben Európában kevésbé ismert, mert legfőképpen az ázsiai és Japán piacra adja ki lemezeit. Ez elég sajnálatos, hiszen ez a műfaj maga az európai dance alapja.
Pasquini a szerzője a legtöbb felvételnek, melyet az ABeatC ad ki.Az egyik legismertebb énekes, aki az AbeatC-vel dolgozik Norma Sheffield és Virginelle.
Pasquini számos művésznevet használ. Legfőképpen Aleph néven ismerjük, de Dave Rogers nevet is viseli. A mai napig fellép élőben. Az előadásait Japánban láthatjuk (sajnos, csak ott ). 1977-ben Aleph néven 2 kislemezt adott ki: ("Let the Music play" és "Generation of love"). Dave Rogers néven kislemezeket, mint pl."Milan, Milan, Milan", "Boom boom Japan" és még számos másikat.![]()
-
tibetilama #3282 Valerie Dore
1962. május 28-án született Monte Carlo-ban (Monaco). Néhány adat: magassága:174 cm, Szemszín: barna, hajszín: eredetileg szőke, később barna, Család: apja-Enrico, anyja-Liliana, fiú testvére-Georgio, lány testvére-Paola.
1978-ban, 15 évesen egy csoport tagjaként amerikai folk dalokat énekelt a barátaival. Ebben az időben helyi bárokban is fellépett Milanóban.
1984-ben adják ki első kislemezét, a „The Night”-ot. Ez a dal hamar magas helyre kerül az európai top listákon.
1985-ben, a második kislemeze jelenik meg a „Get Closer”. Hasonlóan az első kislemezéhez, a „Get Closer” is Európa szerte sikeressé válik. Stílusa elnevezést talált és „Romantic Dance”-nek, mások „Sleazy-Enegie”-nek hívják Az év végén megjelenik harmadik kislemeze, a „It’s So Easy”.
1986-ban a „Lancelot” című kislemeze a 36. helyre kerül Németországban. Az ő elmondása szerint egy Milan melletti kastélyban vették fel a lemezt és ez adta az ötletet, hogy felvegyék első albumát, a „The Legend”-et. Az album Artur király legendáit hozza vissza. Az album zenéjét Marco Tansini szerezte, szövegét a korábban Aldo Martinelli-vel dolgozó Simona Zanini írta.
1987-ben problémái adódtak producerével, Roberto Gasparini-vel. Terveket mutatott be az új Valerie Valerie Dorealbumra. Monika-nak nem tetszett az ötlet, hogy Pop/House stílusra váltson, mert ez nem igazán az az irányzat volt, amilyet ő szeretett volna. Londonban megismerte a német producert, Ralph Ruppert-et. A férfi nagy sikereknek örvend Németországban. Ralph olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint pl.:Jennifer Rush, Terence Trent D’Arby, Mike Oldfield.
1988-ban az előző producerétől, Roberto Gasparini-től rajta maradt problémái befolyásolják karrierjét. A rádióval és a televízióval való szerződése felbomlik. Férjhez ment új produceréhez, menedzseréhez, Mauro Zavalli-hez, akivel 1986 óta járt.
1991-ben 7 teljes hónapot töltött Madagaszkáron. Az volt az álma, hogy kiad egy albumot egy itteni csapattal.![]()
![]()
-
#3281
Hali! Még új vagyok, próbáljatok egy-két dolgot elnézni nekem!
A linkek beszúrásában kicsit láma vagyok. Remélem így jó lesz:
Laserdance - Full album -
#3280
Ezek már megvannak, de ha valaki leszedi a borítókat külön kilinkelhetné
köszi -
#3279
I love Disco
Vol. 23
http://www.sendspace.com/file/hfk4im
Vol. 22
http://www.sendspace.com/file/go6q2o
Vol. 21
http://www.sendspace.com/file/csl4r2
Vol. 20
http://www.sendspace.com/file/8sbkwd -
#3278
esti kedvenceim egyike
nőőőőőőőőőŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ, a takarríttónőőőőőŐŐŐŐŐ!!
ugye ismerős az alapritmus?!
jungle
best of the best allofmusic -
#3277
vagy rakja ki a torrent linket -
mann #3276 Akkor kuldj meghivot lecci :) -
#3275
Sziasztok! Új vagyok ezen a fórumon, de nagyon örülök, hogy ilyen sokan szeretik a 80-as évek zenéit. Én főleg az italodisco zenéket kedvelem és köszönöm azt a jó pár számot amit itt az elmúlt 2 hétben innen sikerült megszereznem.
Torrentezők figyelmébe ajánlanám az Endless-t ahol pár napja feltöltötték a Laserdance összes albumát és az Area 51 2 albumát! (sajnos onnan csak regisztráltak tudják letölteni) -
Gino S #3274 Végre ez is előkerült..., de sajna csak 128-as
Evelyn Champagne King - Give It Up (Fright Night Soundtrack)
J. Geils Band - Fright Night (Fright Night Soundtrack)
Fright Night.zip
http://rapidshare.de/files/18512905/Fright_Night.zip.html
-
#3273
PASS : ra72okidoki -
#3272
SANDRA - MY FAVOURYTES - ORIGINALS CD 2
http://www.easy-sharing.com/390253/2000 - Sandra - My Favourites CD 2 - Originals.rar.html -
#3271
Felraktam a legutóbbi 10 DVD-m az advanceddel
Illetve nem teljesen így van mert egyrészt sokat nem tudtam, mert csak mp3-akat lát illetve beleraktam az 1000 legjobb számos válogatást is.
italo.amc (871,109 b) has been successfully uploaded.
Link to the file:
http://www.mytempdir.com/610316
Ez főleg Zakikának szól, de hátha másokat is érdekel ez a 45 giga -
#3270
ma még elfogadom, ha kapok ajándékot P -
mann #3269 Jaj Breki telleg most olvasgatok visszafele, bocs nemnagyon voltam gepkozelben,
Boldog Szulinapot!! -
Gino S #3268 MIXED UP VOL. 4. B. (160kbs/s) 73:55
http://rapidshare.de/files/18499575/MIXED_UP_VOL.4.B.mp3.html -
Gino S #3267 Happy Birthday Breki!
Bocs, hogy így utólag... -
mann #3266 Falco tracklist:
01. Rock Me Amadeus.mp3
02. Der Kommissar.mp3
03. Junge Roemer.mp3
04. Vienna Calling.mp3
05. Jeanny.mp3
06. Auf Der Flucht.mp3
07. Maschine Brennt.mp3
08. Ganz Wien.mp3
09. Zuviel Hitze.mp3
10. Brilliantin' Brutal.mp3
11. Helden Von Heute.mp3
12. Hoch Wie Nie.mp3
13. Mutter Der Mann Mit Dem Koks Ist Da.mp3
14. Der Kommissar (Jason Nevins Radio Mix).mp3
15. Der Kommissar (Club 69 Radio Mix).mp3
![]()
-
#3265
mérne -
mann #3264 Egy Falco befer meg ide? :)
Falco - Greatest Hits
http://www.megaupload.com/?d=7N57GE8D -
#3263
Látom itt aztán van mozgás. Nem hiába nem értek rá, 
(#3202)
-
#3262
hoppa, akkor helyesen:
Laserdance
http://www.mininova.org/search/?search=laserdance -
#3261
Ez az Italo Boot mix -
#3260
:(
Teljesen más téma:
Szinti zenei előadók:
http://www.spacesynth.net/Artist
Laserdance torrentek
http://www.mininova.org/tor/170836 -
Disco Fever #3259 ja es koszi :)
