-
tibetilama #3286 Den Harrow (Manuel Stefano Carry)
Manuel Stefano Carry 1962.06.04.-én született Bostonban, Massachusetts-ben (USA), apja építészként dolgozott. 7 évesen megtanult zongorázni és gitározni. 4-5 éves volt, amikor Olaszországba költöztek. A szülei elváltak, ő (ahogyan nővére és fiú testvére is) az anyjuknál maradtak. Otthon mindig olaszul beszéltek, tehát annak ellenére, hogy az USÁ-ban született, az iskolában problémái voltak az angollal. Középiskolás éveiben, (Milánó, Olaszország) e zene iránti érdeklődése tovább nőtt. Ebben az időben kezdett el egy judo testépítő klubba is járni a „Club Sportivo”-ba. 18 éves diákként meg egy break tánciskolának is tagja volt.
Gyerekkorától kezdve tudta, hogy részese kíván lenni a show business-nek. A sármos kinézete és a sport klubban elért kidolgozott teste kifizetődővé vált. Modellként fedezték fel és ez volt az első lépés, hogy valóra váljanak álmai. Nem sokkal ezután megismerte Roberto Turatti-t, aki ebben az időben DJ volt az „American Disaster”-ben, egy milánói discóban.
Turatti és Chieregato lett Manuel producere és az volt a tervük, hogy sztárt faragjanak belőle. Ekkor választották művész nevét : DEN HARROW. Ez a név olasz szavakból lett alkotva:
Arra készült, hogy meghódítsa a tánc parkettet. Alapos ének leckéket vett. Az első 2 dala: „To Meet Me” és a „A Taste Of Love” meglehetősen népszerűvé vált a Dél-Európai országokban, de az igazi sikerre 1984-ig várni kellett. Ez az év mérföldkő volt karrierjében. Kiadta első kislemezét „Mad Desire” címmel, kb. 1 milliót adtak el belőle, és 3 aranylemezt nyert. 1985-ben kiadja „Future Brain”-t, mellyel megnyeri a „Festivalbar”-t és a „Vota La Voce”-t. Következő kislemezét 1986-ban adták ki: a ”Bad Boy”, a „Charleston”, és a „Catch The Fox” Európa egyik legkedveltebb disco sztárjává tették. Ezek a lemezek kb. 1,5 millió példányban keltek el, Franciaországban arany lemezt nyert. Ugyancsak 1986-ban SILVER OTTO-t kapott egy tekintélyes grammy díjat a legnagyobb és legismertebb német zenei magazintól, a Bravótól.
1987-ben 2 kislemezt adott ki a 2. albumáról „Day By Day”.Az elsővel „Born To Love” Den megnyerte 2. „Festivalbar”-ját, a 2. kislemezével, ami eddig a legnagyobb sikerének látszik „Don’t Break My Heart”, Németországban az első helyre került, a „Top Five”-ban volt Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, és a Benelux Államokban. Franciaországban Aranyéremmel tüntették ki , Kanadában Platinummal. A Peters Popshown Westfalenhalle-ben (Dortmund, Németország) masszív hisztérikus rohamot okozott dala éneklésekor. Ez a dal napjainkbann része a Classic Italo-Disco hangzásnak. Ugyancsak ebben az évben kapta meg a GOLDEN OTTO díjat.
1988 egy ismételten sikeres év volt számára. Németországban, Angliában Den 12 hónapon át folyamatosan vezette a listákat, megkapta 2. grammy-jét, megelőzte Michael Jacksont és Golden Record-ot nyert. A BRAVO-val a 4. helyen állt, majd 1989-ben a 9. helyen.
1989-ben kiadta 3. albumát a „Lies”-t, mely felkeltette a német BMG/Ariola érdeklődését, több, mint 19 millió német márkát keresett. 2 cég, az „ADIDAS” és a „COCA-COLA” felkérte reklámjukhoz.
1992-ben szerződést kötött a német Polydor kiadóval és kiadta 4. albumát a „All I Want Is You”,melynek Jennifer Rush és Natalie Cole volt a producere. Az album hamar a 4. helyre került Németországban, 800 ezret adtak el belőle.
1993-ban megjelent 5. albuma a „Real Big Love”, melynek Natalie volt a producere.
Számos tényező játszott szerepet Den sikerességében: a zenéje, a kinézete, az öltözködése. A Den Harrowleghíresebb ruhatervezők alkották divatos, érdekes fellépő ruháit. És mi a helyzet a hangjával, kérdezhetitek. Tulajdonképpen soha nem volt egy erős hangja. 4 dal mintát mutatok be. Amikor az első kettőt hallgatod, egy relative gyenge hangot fogsz hallani, amikor a másik kettőt hallgatod, úgy fog tűnni, mintha nem is ő énekelné. Tulajdonkáppen igazad van. Legtöbbször a dalait Tom Hooker énekelte, melynek a Turatti/Chieregato duo volt a producere. Ha elég információm lesz erről a művészről egy külön oldalt fogok neki készíteni. Den Harrow’első igazi élő turnéja 1987-ben indult Olaszországban. Ez a turné, valamint az albuma ”Lies”, melyben Den Harrow egy másik hangon kezdett el énekelni, indította el a pletykát, hogy nem ő énekli dalait. Ez nem az első és nem az utolsó alkalom a zene történetében, hogy a hang és a kinézet nem törvényszerűen ugyanahhoz az előadóhoz tartozik. Ő még mindig hisz abban, hogy tud énekelni, és azért ment Angliába, hogy tovább tökéletesítse hangképzését. A „Lies”-on kívül3 másik albumot adott ki: „Owerpower” (1985), „Day By Day” (1987), és mostanában (1996) az „I, Den”, mely korábban kiadott dalait tartalmazza mai hangzással.
1996-ban Mauro Farina-val kezdett el dolgozni a SAIFAM-nál, az egyik kiadójuknál, a ON WAY Records-nál. Számos új dalt vett fel: ”Take Me”, „The Univerese of Love”, „Taste of Love”, „I Feel You”, „Future Brain 2000” és Don’t Break My Heart 2000”. A Farina’s Factory Team is remixelt valamennyit a régi produkcióiból.(pl.”To Meet Me”).A One Way Reccords által adta ki 6. albumát, ”I Den”.
1999-ben otthagyta a S.A.I.F.A.M.-et és kiadta 7. albumát, a „Back From The Future-t a Niteline Records kiadótól.![]()
![]()
