Az élethez szükséges proteineket az aminosavak építik fel, és bár számuk messze meghaladja a Földön alkalmazott húszat, bolygónkon mégis minden élőlény kizárólag ezekből épül fel. Nem csoda, hogy a tudósok kíváncsiak, vajon egy másik sorozat is képes lenne-e létrehozni az életet, illetve egy alternatív készlettel más környezetekben is kialakulhatna az élet?

"Az élet több mint 3 milliárd éve használja ezt a 20 aminosavból álló készletet a proteinek felépítésére" - mondta Stephen J. Freeland, a NASA Asztrobiológiai Intézetének kutatója. "Egyre egyértelműbbé válik, hogy sok más aminosav is elfogadható jelölt lenne, és bár voltak spekulációk, sőt feltevések is arról, mit csinált az élet, ezek között alig akad olyan, amit le is lehetne tesztelni" Éppen ezért Freeland és munkatársa, Gayle K. Philip a Hawaii Egyetemen megtervezett egy kísérletet, amivel elvileg kideríthető, vajon a Földön alkalmazott 20 aminosavat véletlenszerűen választódott ki, vagy ez a sorozat az egyetlen, ami alkalmas a feladatra.

Az aminosavak főként szénből, hidrogénből, oxigénből és nitrogénből épülnek fel, különböző alakokba és sémákba rendeződve építik fel a nagyobb molekulákat, a biológiai funkciókat ellátó proteineket. "Technikailag az aminosavak a végtelenségig variálhatók" - nyilatkozott Freeland az Astrobiology magazinnak.

A kutatók meghatároztak egy valószínűsíthető készletet, amiből a földi élet kiválasztotta a maga húszas sorozatát. Azokkal kezdték, amit az 1969 szeptemberében földet ért Murchinson meteoritban találtak. Az űrkőzet az elemzések szerint a korai Naprendszerből származik, olyan elemeket hordozva magában, amik már a földi élet beindulása előtt is léteztek a minket körül ölelő űrben. A kutatók számítógép segítségével megbecsülték az általunk használt 20 aminosav alapvető tulajdonságait, méreteiket, töltésüket és hidrofilicitásukat, vagyis azt, milyen könnyen lép kapcsolatba a vízzel. "Tudjuk, hogy ez a három tulajdonság a legfontosabb a proteinek megalkotásánál" - tette hozzá Freeland.

A két kutató ezután azt kezdte elemezni, hogy a fenti tulajdonságok más sorozatokkal is visszaadhatók-e, eredményeik azonban azt tükrözik, hogy az élet nem véletlenül választotta ezt a bizonyos 20 aminosavat. "Megállapítottuk, hogy pusztán a véletlenre bízva nagyon kicsi a valószínűsége egy olyan sorozat összeállásának, ami felülmúlná az élet által kiválasztottat" - magyarázta Freeland.

A kutatók úgy vélik, a korai földi élet jóval több aminosavat tartalmazhatott a maiaknál, a természetes kiválasztódás azonban létrehozta az optimális készletet, amit azonban igen nehéz kísérleti úton alátámasztani. "Bár számos kísérlet bizonyította, hogy a nem természetes aminosavak is beépíthetők az organizmusok genetikai ábécéjébe, talán soha nem leszünk képesek elegendő evolúciós időszakot szimulálni, hogy ténylegesen összevethessük az alternatív sorozatokat" - mondta Aaron Burton, a NASA Goddard Űrrepülő Központjának tudósa, aki nem vett részt a tanulmányban. "Az olyan tanulmányok, mint amit Philip és Freeland publikált, érdekes betekintéseket és egy vázat nyújthatnak az újabb elméletek felállításához, amiket ténylegesen tesztelhetünk a laborokban"

Az aminosav-készlet kérdése nem csupán a földi élet eredetének szempontjából, hanem a földönkívüli élet lehetősége miatt is érdekes. A tudósokat különösen az érdekli, milyen karakterisztikákkal ruházna fel egy másik aminosav kombináció egy általa esetlegesen létrehozott életet. "Ez a legnagyobb kérdés. Milyen hatással lenne az építhető proteinekre az, ha megváltoztatnánk a sorozat elemeit? Erre jelenleg senki nem tudja a választ" – összegzett Freeland