SG.hu·
Obamánál a döntés az amerikai űrrepülés jövőjéről
A napokban az Ares 1 tesztkilövésével kapcsolatban már cikkeztünk az Obama elnök által az amerikai emberi űrrepülés lehetőségeit felülvizsgáló bizottság várható jelentéséről. Csütörtökön elkészült a jelentés, és ahogy az várható volt, egyáltalán nem kedvez a jelenlegi Ares-programnak.
A Northrop Grumman egykori elnöke, Norm Augustine által vezetett bizottság jelentése szerint az Egyesült Államok olcsóbban és gyorsabban is megtalálhatná az űrsikló utódját, méghozzá a magánszektorban, ugyanakkor nem mondta ki az Ares-program halálos ítéletét sem. Összesen öt alternatívát vázoltak fel, amiből Obama elnöknek kell kiválasztani a legmegfelelőbbet, a jelentéssel kapcsolatos sajtótájékoztató hangvételéből azonban sejteni lehet, milyen utat sugalltak az elnöknek.
Mindenek előtt, a bizottság véleménye szerint a NASA által fejlesztett két rakéta és a legénységi kapszula már nem felel meg az USA közvetlen szükségleteinek. A sajtókonferencián Augustine kifejtette, amennyiben a legénység szállításának feladatait átadnák a magánszektornak, felszabadíthatnák a NASA amúgy is véges erőforrásait, amit a bonyolultabb, izgalmasabb célkitűzések megvalósítására fordíthatnának.
"Úgy véljük, itt az ideje piacot teremteni a kereskedelmi cégek számára mind a teher-, mind a személyszállításra a Föld és az alacsony földkörüli pálya között" - emelte ki Norm Augustine. "Tudjuk hogy ez nem egyszerű, mégis sokkal könnyebb, mint eljutni a Marsra. Úgy véljük, a NASA-nak jobb lenne, ha a pénzét és képességeit - melyek rendkívüliek - az alacsony földkörüli pályán túli célpontokra összpontosítaná, ahelyett hogy az alacsony földkörüli pályán való furikázásra használja." A bizottság előzetes megállapításai már szeptemberben napvilágot láttak, a teljes jelentés azonban igen fontos részletekkel egészíti ki a kialakuló képet, amit Obama elnök, tudományos főtanácsadója, dr. John Holdren és az új NASA igazgató, Charles Bolden fog felhasználni, hogy az űrügynökséget stabil pályára állítsák a jövőben.
A NASA-hoz közeli hangok már jó ideje panaszkodnak, hogy a szervezettől túl sokat követelnek, miközben a finanszírozás számos kívánni valót hagy maga után, ráadásul az Augustine-bizottság is megállapította, hogy csak további évi 3 milliárd dollárral lenne lehetséges bármilyen értelmes, alacsony földkörüli pályán túlra irányuló űrkutatási program kivitelezése. Ez egyébként a bizottság egyik opciója, a jókora összeg odaítéléséhez azonban szükség van a Kongresszus jóváhagyására, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben elég kétséges.
A NASA jelenleg nagy erőkkel dolgozik az űrsikló-rendszer utódjának szánt Ares 1 és 5 rakétákon, valamint az Orion kapszulán, ami a bizottság szerint bár jól menedzselt és műszakilag is megállja a helyét, de nem illeszkedik az ütemtervekhez és a költségvetéséhez sem. A bizottság felhívja a figyelmet egy paradoxonra, mely szerint az Ares 1 és az Orion 2017-ben, több évvel az űrállomás tervezett megszüntetése után áll majd csak szolgálatba, és mivel ekkor még semmilyen holdraszállási képességgel nem fog rendelkezni, az Orionnak gyakorlatilag nincs egyetlen célpontja sem, ahová eljuthatna. Tegyük fel, hogy kitolják az űrállomás élettartamát 2020-ig - amit a bizottság is támogat egy újabb opcióként -, azonban ennek a költségei további késéseket eredményeznének az Orion és az Ares 1 indításában, ami 2018-19-re tolódhat. Ez sem túl biztató.
Egy újabb lehetőség egy, az Orionnál egyszerűbb kapszula kifejlesztése, ami a meglévő, továbbfejlesztett rakétákkal is pályára állítható. Ez a rendszer 2015-ben állhatna szolgálatba, kifejlesztése 5 milliárd dollárba kerülne az adófizetőknek, ami nem sokkal kevesebb, mint az Ares 1 kifejlesztésének költsége, az üzemeltetési költségek azonban jóval kedvezőbbek lesznek a NASA számára.
Ed Crawley bizottsági tag, az MIT professzora elmondása szerint egy újfajta üzleti szemléletet is felvázoltak, amiben a NASA vevője lenne ennek a szolgáltatásnak, az ellenértékkel ösztönözve a további fejlesztéseket, versenyhelyzetet teremtve a magáncégek között, miközben felügyelné a szolgáltatás és az alkalmazott technikák minőséget. Crawley professzor megjegyezte, hogy ha az adófizetők felvállalják a fejlesztés pénzügyi kockázatát, akkor a kereskedelmi szereplők más nemzetek űrhajósai, vagy akár az űrturisták feljuttatásából profitot szerezhetnek a szállítási szolgáltatás értékesítéséből, aminek egy része adó formájában visszafolyik az állami kasszába.
A Crawley és Augustine által felvázolt álláspont lehetővé tenné az űrügynökségnek, hogy a nagytömegű rakományokat feljuttató rakéták és egy bolygóközi utazásokra alkalmazható specifikus legénységi kapszula kifejlesztésére koncentráljon, egy olyan időskálán, ami idomul a rendelkezésre álló költségvetéshez. A két férfi fő prioritásként egy úgynevezett "rugalmas utat" is felvázolt, aminek a végcélja az emberek eljuttatása a Marsra. A "rugalmas út" lényege, hogy a NASA az újabb és újabb rendelkezésre álló technikákkal és felszerelésekkel fokozatosan jusson el egyre érdekesebb és egyre nagyobb kihívást jelentő célpontokhoz, többek közt az aszteroidákra, a Marsra vagy éppen a vörös bolygó egyik kis holdjára.
"A rugalmas út lehetővé teszi számunkra, hogy elindítsuk a felderítést azokkal az eszközökkel, amiket úgyis meg kellene építeni, miközben elkészítjük a leszálló rendszert és a felszíni rendszert, így amikor ezek is elérhetővé válnak eljuthatunk a Holdra" - mondta Crawley. "A jelentésben leírtak szerint a 2020-as évek elején vagy közepén hagyhatjuk el az alacsony földkörüli pályát." Ahogy korábban írtuk, a NASA kilövőállásra állította az Ares 1 rakéta próbaváltozatát, melynek repülése jövő héten várható. Ezt a kilövést Augustine és Crawley is támogatja, a teszt ugyanis értékes adatokkal szolgál a mérnökök számára, akárhogy alakuljon is a program. A bizottság jelentésére az elkövetkező hetekben reagál Obama.
A Northrop Grumman egykori elnöke, Norm Augustine által vezetett bizottság jelentése szerint az Egyesült Államok olcsóbban és gyorsabban is megtalálhatná az űrsikló utódját, méghozzá a magánszektorban, ugyanakkor nem mondta ki az Ares-program halálos ítéletét sem. Összesen öt alternatívát vázoltak fel, amiből Obama elnöknek kell kiválasztani a legmegfelelőbbet, a jelentéssel kapcsolatos sajtótájékoztató hangvételéből azonban sejteni lehet, milyen utat sugalltak az elnöknek.Mindenek előtt, a bizottság véleménye szerint a NASA által fejlesztett két rakéta és a legénységi kapszula már nem felel meg az USA közvetlen szükségleteinek. A sajtókonferencián Augustine kifejtette, amennyiben a legénység szállításának feladatait átadnák a magánszektornak, felszabadíthatnák a NASA amúgy is véges erőforrásait, amit a bonyolultabb, izgalmasabb célkitűzések megvalósítására fordíthatnának.
"Úgy véljük, itt az ideje piacot teremteni a kereskedelmi cégek számára mind a teher-, mind a személyszállításra a Föld és az alacsony földkörüli pálya között" - emelte ki Norm Augustine. "Tudjuk hogy ez nem egyszerű, mégis sokkal könnyebb, mint eljutni a Marsra. Úgy véljük, a NASA-nak jobb lenne, ha a pénzét és képességeit - melyek rendkívüliek - az alacsony földkörüli pályán túli célpontokra összpontosítaná, ahelyett hogy az alacsony földkörüli pályán való furikázásra használja." A bizottság előzetes megállapításai már szeptemberben napvilágot láttak, a teljes jelentés azonban igen fontos részletekkel egészíti ki a kialakuló képet, amit Obama elnök, tudományos főtanácsadója, dr. John Holdren és az új NASA igazgató, Charles Bolden fog felhasználni, hogy az űrügynökséget stabil pályára állítsák a jövőben.
A NASA-hoz közeli hangok már jó ideje panaszkodnak, hogy a szervezettől túl sokat követelnek, miközben a finanszírozás számos kívánni valót hagy maga után, ráadásul az Augustine-bizottság is megállapította, hogy csak további évi 3 milliárd dollárral lenne lehetséges bármilyen értelmes, alacsony földkörüli pályán túlra irányuló űrkutatási program kivitelezése. Ez egyébként a bizottság egyik opciója, a jókora összeg odaítéléséhez azonban szükség van a Kongresszus jóváhagyására, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben elég kétséges.
A NASA jelenleg nagy erőkkel dolgozik az űrsikló-rendszer utódjának szánt Ares 1 és 5 rakétákon, valamint az Orion kapszulán, ami a bizottság szerint bár jól menedzselt és műszakilag is megállja a helyét, de nem illeszkedik az ütemtervekhez és a költségvetéséhez sem. A bizottság felhívja a figyelmet egy paradoxonra, mely szerint az Ares 1 és az Orion 2017-ben, több évvel az űrállomás tervezett megszüntetése után áll majd csak szolgálatba, és mivel ekkor még semmilyen holdraszállási képességgel nem fog rendelkezni, az Orionnak gyakorlatilag nincs egyetlen célpontja sem, ahová eljuthatna. Tegyük fel, hogy kitolják az űrállomás élettartamát 2020-ig - amit a bizottság is támogat egy újabb opcióként -, azonban ennek a költségei további késéseket eredményeznének az Orion és az Ares 1 indításában, ami 2018-19-re tolódhat. Ez sem túl biztató.
Egy újabb lehetőség egy, az Orionnál egyszerűbb kapszula kifejlesztése, ami a meglévő, továbbfejlesztett rakétákkal is pályára állítható. Ez a rendszer 2015-ben állhatna szolgálatba, kifejlesztése 5 milliárd dollárba kerülne az adófizetőknek, ami nem sokkal kevesebb, mint az Ares 1 kifejlesztésének költsége, az üzemeltetési költségek azonban jóval kedvezőbbek lesznek a NASA számára.
Ed Crawley bizottsági tag, az MIT professzora elmondása szerint egy újfajta üzleti szemléletet is felvázoltak, amiben a NASA vevője lenne ennek a szolgáltatásnak, az ellenértékkel ösztönözve a további fejlesztéseket, versenyhelyzetet teremtve a magáncégek között, miközben felügyelné a szolgáltatás és az alkalmazott technikák minőséget. Crawley professzor megjegyezte, hogy ha az adófizetők felvállalják a fejlesztés pénzügyi kockázatát, akkor a kereskedelmi szereplők más nemzetek űrhajósai, vagy akár az űrturisták feljuttatásából profitot szerezhetnek a szállítási szolgáltatás értékesítéséből, aminek egy része adó formájában visszafolyik az állami kasszába.
A Crawley és Augustine által felvázolt álláspont lehetővé tenné az űrügynökségnek, hogy a nagytömegű rakományokat feljuttató rakéták és egy bolygóközi utazásokra alkalmazható specifikus legénységi kapszula kifejlesztésére koncentráljon, egy olyan időskálán, ami idomul a rendelkezésre álló költségvetéshez. A két férfi fő prioritásként egy úgynevezett "rugalmas utat" is felvázolt, aminek a végcélja az emberek eljuttatása a Marsra. A "rugalmas út" lényege, hogy a NASA az újabb és újabb rendelkezésre álló technikákkal és felszerelésekkel fokozatosan jusson el egyre érdekesebb és egyre nagyobb kihívást jelentő célpontokhoz, többek közt az aszteroidákra, a Marsra vagy éppen a vörös bolygó egyik kis holdjára.
"A rugalmas út lehetővé teszi számunkra, hogy elindítsuk a felderítést azokkal az eszközökkel, amiket úgyis meg kellene építeni, miközben elkészítjük a leszálló rendszert és a felszíni rendszert, így amikor ezek is elérhetővé válnak eljuthatunk a Holdra" - mondta Crawley. "A jelentésben leírtak szerint a 2020-as évek elején vagy közepén hagyhatjuk el az alacsony földkörüli pályát." Ahogy korábban írtuk, a NASA kilövőállásra állította az Ares 1 rakéta próbaváltozatát, melynek repülése jövő héten várható. Ezt a kilövést Augustine és Crawley is támogatja, a teszt ugyanis értékes adatokkal szolgál a mérnökök számára, akárhogy alakuljon is a program. A bizottság jelentésére az elkövetkező hetekben reagál Obama.