Berta Sándor
Nanoantennák a nagy sávszélességű hálózatokért
A 21. században alighanem az információhoz való hozzáférés és a mobilitás lesz a két legfontosabb dolog. Az emberek egyre több adatot szeretnének egyre gyorsabban továbbítani, legyenek bárhol a világon. A növekvő elvárások miatt a kutatóknak is új megoldásokat kell kifejleszteniük.
A Karlsruhei Technológiai Intézet (KIT) munkatársainak nemrég sikerült reprodukálható arany nanoantennákat létrehozniuk. A nanoantennák készítése eddig rendkívül nehéz feladatnak számított. A KIT Nanosclae Science DFG-Heisenberg Csoportjának tagjai éppen ezért egy elektronsugaras eljárást, az úgynevezett elektron fény litográfiát alkalmazták. A siker két kutató, Dr. Hans-Jürgen Eisler és Matthias Wissert nevéhez köthető. A szakemberek az eredményeiket már publikálták is a Journal Nanotechnology nevű szaklapban.
Az arany nanoantennák fizikailag gyakorlatilag ugyanúgy működnek, mint a rádióantennák. A különbség csak az, hogy az utóbbiak mérete körülbelül 10 milliószor nagyobb. A nanoantennák előnye, hogy képesek fogni a több százezer GHz-es frekvenciákat, ennek köszönhetően az elméleti adatátviteli sebesség rendkívül nagy, elérheti a jelenlegi sebességek akár 10 000-szeresét is. Ezzel párhuzamosan azonban rendkívül alacsony a fogyasztásuk. Így ezek az eszközök a későbbi optikai nagy sávszélességű hálózatok alapjai lehetnek.
Van még egy fontos szempont: a 1000 és 400 nanométer közötti fénytartomány az emberekre, az állatokra és a növényekre sem káros. "Ezek a nanoantennák azonban nem csak az információk továbbításában segíthetnek nekünk, hanem a segítségükkel akár egyes biomolekulákat is megvizsgálhatunk, ami eddig nem volt lehetséges" - mondta Dr. Hans-Jürgen Eisler, a Karlsruhei Egyetemhez tartozó Fénytechnikai Intézet munkacsoportjának vezetője.
A mikrobiológia mellett ezek az eszközök felhasználhatók az új szenzorok, félvezetők és integrált áramkörök készítésében, valamint a fotovoltaikus kutatásokban is.
A Karlsruhei Technológiai Intézet (KIT) munkatársainak nemrég sikerült reprodukálható arany nanoantennákat létrehozniuk. A nanoantennák készítése eddig rendkívül nehéz feladatnak számított. A KIT Nanosclae Science DFG-Heisenberg Csoportjának tagjai éppen ezért egy elektronsugaras eljárást, az úgynevezett elektron fény litográfiát alkalmazták. A siker két kutató, Dr. Hans-Jürgen Eisler és Matthias Wissert nevéhez köthető. A szakemberek az eredményeiket már publikálták is a Journal Nanotechnology nevű szaklapban.
Az arany nanoantennák fizikailag gyakorlatilag ugyanúgy működnek, mint a rádióantennák. A különbség csak az, hogy az utóbbiak mérete körülbelül 10 milliószor nagyobb. A nanoantennák előnye, hogy képesek fogni a több százezer GHz-es frekvenciákat, ennek köszönhetően az elméleti adatátviteli sebesség rendkívül nagy, elérheti a jelenlegi sebességek akár 10 000-szeresét is. Ezzel párhuzamosan azonban rendkívül alacsony a fogyasztásuk. Így ezek az eszközök a későbbi optikai nagy sávszélességű hálózatok alapjai lehetnek.
Van még egy fontos szempont: a 1000 és 400 nanométer közötti fénytartomány az emberekre, az állatokra és a növényekre sem káros. "Ezek a nanoantennák azonban nem csak az információk továbbításában segíthetnek nekünk, hanem a segítségükkel akár egyes biomolekulákat is megvizsgálhatunk, ami eddig nem volt lehetséges" - mondta Dr. Hans-Jürgen Eisler, a Karlsruhei Egyetemhez tartozó Fénytechnikai Intézet munkacsoportjának vezetője.
A mikrobiológia mellett ezek az eszközök felhasználhatók az új szenzorok, félvezetők és integrált áramkörök készítésében, valamint a fotovoltaikus kutatásokban is.