Hunter
A galaxistól függhet az élet kifejlődése
A Földön kívüli intelligens élet reménye talán mégsem annyira kilátástalan, mint azt a tudósok többsége gondolja, állítja egy új tanulmány, ami megpróbálja megingatni az általános ET ellenes nézetet.
A szkeptikusok általában az úgynevezett antropikus-érvvel vagdalkoznak, ami kimondja, hogy a földönkívüli intelligenciának rendkívül ritkának kell lennie, mivel egy bolygón az intelligens élet kialakulásához szükséges idő jellemzően sokkal hosszabb, mint a bolygót tápláló csillag létének azon időszaka, ami alatt egy ilyen életet pozitív irányba befolyásolhat. Milan M. Cirkovic szerb asztrobiológus és kollégái azonban úgy vélik, rábukkantak az érvelés hibájára. Munkájukat az Astrobiology szaklapban publikálták.
Az antropikus-érvet Brandon Carter asztrofizikus az antropikus alapelveken végzett úttörő munkája folyományaként vázolta fel 1983-ban. Arra a feltételezésre épül, hogy a két időskála - egy csillag életciklusa és az intelligens lények kialakulásához szükséges idő - teljesen független egymástól. Amennyiben ez igaz, hangoztatta Carter, akkor rendkívül valószínűtlen, hogy ez a két lehetőség nagyjából ugyanannyi ideig tartson és ugyanabban az időben menjen végbe. Cirkovic szerint ez a gondolkodási mód idejét múlt, valójában az idevágó időskálák nem függetlenek, sőt szorosan összefonódnak.
"Sok különböző kapcsolódás van, ami meggátolja naprendszerünk bolygóinak az elszigetelődését" - magyarázta Cirkovic. "Nem tekinthetünk zárt dobozokként a lakható bolygókra. Ha elhagyjuk a függetlenség feltevését, akkor máris egy teljesen új hátteret kapunk, melyben számos asztrobiológiai fejlődési modellt állíthatunk fel."
Cirkovic a gamma sugarú kitöréseket, a közeli szupernóvákat és az üstökös felhők perturbációját emeli ki egy csillag asztrofizikai környezetének azon eseményei közül, amik befolyásolhatják egy bolygó biológiai környezetét. Például amikor egy csillag áthalad a Tejút egyik sűrű spirális karján, mind saját fejlődése, mind bolygóié megszakadhat a csillagközi elektromágneses sugárzás és a kozmikus sugarak magas szintjei hatására, amit a csillagformáló területek és a szupernóva robbanások magasabb frekvenciája idéz elő.
Ezek a kapcsolatok alááshatják a Carter által felvetett függetlenséget és szinkronba hozhatják egy csillag életét, valamint egy bolygó élőlényeinek evolúcióját, bizonygatja Cirkovic. A Föld esetében a két időskála úgy állt egymás mellé, hogy az lehetővé tette az életet. Napunk körülbelül 4,6 milliárd éves, a Föld ennél csak egy kicsit fiatalabb 4,5 milliárd évével. Az első, legalapvetőbb sejtek 3,8 milliárd évvel ezelőtt fejlődtek ki bolygónkon, bár a homo genus - amihez az ember is tartozik - csak megközelítőleg 2,5 millió évvel ezelőtt jelent meg. A modern ember csupán 200,000 éves, azonban mindez még nem jelenti azt, hogy az intelligens élet kifejlődéséhez évmilliárdok szükségesek.
A Nap létezésének több mint 80 százalékában valamilyen formában létezett élet a Földön, tehát a biológia és az asztrofizika időskálája kedvezően idomult egymáshoz. Az antropikus-érv szerint ez az egybeesés azt jelenti, hogy a Föld és a földi élet egyedi. Cirkovic szerint azonban nem a véletlen műve, hogy a két időskála így fedi egymást, sokkal inkább egy komplex történelem része, ami magába foglalja a Föld-rendszer és a Tejút többi részének kölcsönös függőségét.
A kozmikus események, mint a gamma sugarú kitörések, vagy a közeli szupernóvák hatásai alaphelyzetbe állíthatják egy bolygó és csillaga asztrobiológiai óráját, új esélyt adva a szinkronizálódásnak, hogy újra megkíséreljék az élet megteremtését. Cirkovic szerint a gamma kitörések a bolygó légköri kémiáját alakíthatják, ezáltal nagyban befolyásolhatják a kialakulás sebességét.
A fentiek egy új gondolatmenethez vezethetnek az élet eredetéről. A hosszú, fokozatos evolúció helyett egy katasztrofális esemény jobban ösztönözheti egy összetett bioszféra és az intelligens lények fejlődését, valahogy úgy, ahogy azt az Eldredge-Gould féle "szakaszos egyensúly" kimondja. Eszerint a fajok lassú, hosszan tartó evolúciós időszakokon esnek át, amiket időről-időre drasztikus változások rövid periódusai szakítanak meg. Például a paleontológusok szerint az emberiség jelenlegi állapotának eléréséhez kulcsfontosságú volt az a 65 millió évvel ezelőtti aszteroida becsapódás, ami kisöpörte a bolygó csúcsragadozóit, a dinoszauruszokat.
A Föld számos tömeges kipusztuláson túlesett története során, melyeknek különböző következményei voltak. Bár a kihalásokkal eltűnt az élet jelentős része, alaphelyzetbe állt a környezetet is, lehetővé téve más életformák megjelenését. Összességében ez egy összetett asztrobiológiai történelmi sorozat, amit Cirkovic és kollégái galaxisunk "asztrobiológiai tájképének" neveznek. "Az evolúció sebessége rendkívül váltakozó" - mondta Cirkovic. "Nincs okunk feltételezni hogy a földi élet egyetlen eredettel rendelkezik. Nagy a valószínűsége, hogy a Földön az életnek több kezdete is volt."
A szkeptikusok általában az úgynevezett antropikus-érvvel vagdalkoznak, ami kimondja, hogy a földönkívüli intelligenciának rendkívül ritkának kell lennie, mivel egy bolygón az intelligens élet kialakulásához szükséges idő jellemzően sokkal hosszabb, mint a bolygót tápláló csillag létének azon időszaka, ami alatt egy ilyen életet pozitív irányba befolyásolhat. Milan M. Cirkovic szerb asztrobiológus és kollégái azonban úgy vélik, rábukkantak az érvelés hibájára. Munkájukat az Astrobiology szaklapban publikálták.
Az antropikus-érvet Brandon Carter asztrofizikus az antropikus alapelveken végzett úttörő munkája folyományaként vázolta fel 1983-ban. Arra a feltételezésre épül, hogy a két időskála - egy csillag életciklusa és az intelligens lények kialakulásához szükséges idő - teljesen független egymástól. Amennyiben ez igaz, hangoztatta Carter, akkor rendkívül valószínűtlen, hogy ez a két lehetőség nagyjából ugyanannyi ideig tartson és ugyanabban az időben menjen végbe. Cirkovic szerint ez a gondolkodási mód idejét múlt, valójában az idevágó időskálák nem függetlenek, sőt szorosan összefonódnak."Sok különböző kapcsolódás van, ami meggátolja naprendszerünk bolygóinak az elszigetelődését" - magyarázta Cirkovic. "Nem tekinthetünk zárt dobozokként a lakható bolygókra. Ha elhagyjuk a függetlenség feltevését, akkor máris egy teljesen új hátteret kapunk, melyben számos asztrobiológiai fejlődési modellt állíthatunk fel."
Cirkovic a gamma sugarú kitöréseket, a közeli szupernóvákat és az üstökös felhők perturbációját emeli ki egy csillag asztrofizikai környezetének azon eseményei közül, amik befolyásolhatják egy bolygó biológiai környezetét. Például amikor egy csillag áthalad a Tejút egyik sűrű spirális karján, mind saját fejlődése, mind bolygóié megszakadhat a csillagközi elektromágneses sugárzás és a kozmikus sugarak magas szintjei hatására, amit a csillagformáló területek és a szupernóva robbanások magasabb frekvenciája idéz elő.
Ezek a kapcsolatok alááshatják a Carter által felvetett függetlenséget és szinkronba hozhatják egy csillag életét, valamint egy bolygó élőlényeinek evolúcióját, bizonygatja Cirkovic. A Föld esetében a két időskála úgy állt egymás mellé, hogy az lehetővé tette az életet. Napunk körülbelül 4,6 milliárd éves, a Föld ennél csak egy kicsit fiatalabb 4,5 milliárd évével. Az első, legalapvetőbb sejtek 3,8 milliárd évvel ezelőtt fejlődtek ki bolygónkon, bár a homo genus - amihez az ember is tartozik - csak megközelítőleg 2,5 millió évvel ezelőtt jelent meg. A modern ember csupán 200,000 éves, azonban mindez még nem jelenti azt, hogy az intelligens élet kifejlődéséhez évmilliárdok szükségesek.
A Nap létezésének több mint 80 százalékában valamilyen formában létezett élet a Földön, tehát a biológia és az asztrofizika időskálája kedvezően idomult egymáshoz. Az antropikus-érv szerint ez az egybeesés azt jelenti, hogy a Föld és a földi élet egyedi. Cirkovic szerint azonban nem a véletlen műve, hogy a két időskála így fedi egymást, sokkal inkább egy komplex történelem része, ami magába foglalja a Föld-rendszer és a Tejút többi részének kölcsönös függőségét.
A kozmikus események, mint a gamma sugarú kitörések, vagy a közeli szupernóvák hatásai alaphelyzetbe állíthatják egy bolygó és csillaga asztrobiológiai óráját, új esélyt adva a szinkronizálódásnak, hogy újra megkíséreljék az élet megteremtését. Cirkovic szerint a gamma kitörések a bolygó légköri kémiáját alakíthatják, ezáltal nagyban befolyásolhatják a kialakulás sebességét.
A fentiek egy új gondolatmenethez vezethetnek az élet eredetéről. A hosszú, fokozatos evolúció helyett egy katasztrofális esemény jobban ösztönözheti egy összetett bioszféra és az intelligens lények fejlődését, valahogy úgy, ahogy azt az Eldredge-Gould féle "szakaszos egyensúly" kimondja. Eszerint a fajok lassú, hosszan tartó evolúciós időszakokon esnek át, amiket időről-időre drasztikus változások rövid periódusai szakítanak meg. Például a paleontológusok szerint az emberiség jelenlegi állapotának eléréséhez kulcsfontosságú volt az a 65 millió évvel ezelőtti aszteroida becsapódás, ami kisöpörte a bolygó csúcsragadozóit, a dinoszauruszokat.
A Föld számos tömeges kipusztuláson túlesett története során, melyeknek különböző következményei voltak. Bár a kihalásokkal eltűnt az élet jelentős része, alaphelyzetbe állt a környezetet is, lehetővé téve más életformák megjelenését. Összességében ez egy összetett asztrobiológiai történelmi sorozat, amit Cirkovic és kollégái galaxisunk "asztrobiológiai tájképének" neveznek. "Az evolúció sebessége rendkívül váltakozó" - mondta Cirkovic. "Nincs okunk feltételezni hogy a földi élet egyetlen eredettel rendelkezik. Nagy a valószínűsége, hogy a Földön az életnek több kezdete is volt."
