Gyurkity Péter

Nincs rendszer a meteoritok becsapódásában

A nagyobb becsapódások ugyanis nem szabályos időközönként következnek be.

A földi élet alakulásával, valamint a nagy kihalásokkal kapcsolatban számos alkalommal felmerült a nagyobb becsapódások szerepe, ezzel kapcsolatban pedig több eltérő elmélet is született. Eddig a szakemberek egy része úgy gondolta, hogy a komoly behatások szabályos időközönként mentek végbe, egy új tanulmány azonban cáfolja ezt.

Egy svájci és egy svéd egyetem közös kutatócsoportja vette górcső alá a területet, igyekezvén felvázolni az esetleges összefüggéseket. A szakemberek bizonyos korlátokat húztak fel a munkával kapcsolatban, itt ugyanis kihagyták a több milliárd éves krátereket, ehelyett pedig kizárólag az elmúlt 500 millió évben bekövetkezett becsapódások nyomait vizsgálták meg, ezen belül is 22 olyan példányra fókuszálva, amelyek korát 1 százalékon belüli hibahatárral tudjuk meghatározni. Részletes anyagukban arra a következtetésre jutottak, hogy nemcsak a korábbi, szabályos időközönként bekövetkező katasztrófákkal kapcsolatos elmélet hibás, de több kráter korát is tévesen becsülték meg.

Egyes amerikai kutatók még 2015-ben is azon meggyőződésüket hangoztatták, hogy a nagy becsapódásokra minden 26 millió évben kerül sor, ezzel tehát egy bizonyos rendszer figyelhető itt meg. Ez a mostani anyag szerint nem így van, a behatások véletlenszerűen történnek, bár a hasonló korra becsült példányok vizsgálata valóban megtévesztő lehet. Példaként említik a mexikói Chicxulub-krátert (amelyet a dinoszauruszok kihalásával hoznak összefüggésbe) és az ukrajnai Boltis-krátert, amelyet szintén 66 millió évesre becsülnek. Ezek létrejöhettek az aszteroidaövből kiszakadt két példány közös útja és együttes becsapódása révén, de egyelőre nincs rá konkrét, egyértelmű magyarázat.

Maradnunk kell tehát a véletlenszerű menetrend verziójánál, amely nem lát rendszert a kráterek létrejöttében.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • wraithLord #10
    Azért nem hinném, hogy ennyire hülyék voltak az emberek, max. az őskorban. Lapos Föld meg a csillagok lyukak az égen... :D Inkább a kisgyerekek hisznek ilyeneket.

    De érthető, amit ezzel mondani akarsz.
  • kvp #9
    Egyszeru statisztika. Az esemenyek veletlenek, de ennek ellenere megis egyenletes eloszlas jon ki. Viszont fontos, hogy ezt csak kello szamu esemeny eseten lehet felismerni. A cikkben 22 kraterrol van szo, ami 500 millio even belul eleg kis szam, raadasul mint kiderult magas a kormeghatarozasi tevedes lehetosege is. Az egyetlen amit ki tudtak zarni az a periodicitas, tehat nincsennek nyugodtabb es esemenydusabb idoszakok. Ez pont beleillik az egyenletes eloszlas modelljebe.
  • ostoros #8
    Én is ilyesmire gondoltam.
  • gforce9 #7
    Mitől lenne nyilvánvaló? Nem lehet egy pár millió évente visszatérő objektum (pl. nagyobb üstökös) ami teszemfel a kisbolgóövezetet keresztezi, onnan kibillent néhány aszteroidát? Miért lenne ez pl lehetetlen és okozhatna időről időre megismétlődő meteorbecsapódásokat?
  • ostoros #6
    Ilyet nem nagyon hitt senki, 19. századi propaganda.
  • NEXUS6 #5
    Hát ezek a megállapítások azért annyira nem nyilvánvalóak.
    Az utóbbi 500 millió év kihalási eseményeit vizsgálva bizonyos időszakokban fellelhetők voltak bizonyos szabályosságok, ciklikusság. Pl megnövekedett kihalási intenzitási csúcs volt 300, 250, 200, 150 millió évvel ezelőtt. Ez egy ciklikusságra utal, bár máshol ez nem volt fellelhető, egy ilyen diagramon.

    Azonban nekem gondjaim vannak a tanulmánnyal, konkrétan mennyire reprezentatív ez a 22 db-os minta, amiből a következtetéseket levonták?
    Csak mert tudjuk, hogy a Föld felszínének 70 %-a víz (kisebb esély a meteorkráter fellelésére, eleve a keletkezésre), a légkörben is széteshet a meteor/üstökös, nem tudjuk hány nagyobb égitest csapódott be valójában ez idő alatt, nem tudjuk hogy geológiailag mennyi ideig marad meg egy kráter látható formában (max saccoljuk).
  • CRMessen #4
    Így működik a tudomány. Megkérdőjelezi a nyilvánvalót, és megvizsgálja a kor technológiájával, hogy tényleg nyilvánvaló-e a válasz. Anno, nyilvánvaló volt, hogy a Föld lapos, és a csillagok csak lukak az égen. Aztán nyilvánvaló volt, hogy a Föld körül kering az univerzum. Aztán mégsem. Lehet, nemsokára felfedezik a "sötét anyag" okát is, és ezzel megint megváltozik a világképünk.
    Ez a tudomány.
  • Akva #3
    "Ez a mostani anyag szerint nem így van, a behatások véletlenszerűen történnek"

    Ez annyira nyilvánvaló, hogy nem tudom, komoly, felnőtt ember hogyan gondolhatott mást.
  • Tetsuo #2
    Ezt eddig is tudtuk.
  • IMYke2.0.0.0 #1
    Mind meghalunk...