Hunter
Kérdések tömegét nyújtja a Stardust
Közzétették a Stardust mintavételező küldetés legfrissebb eredményeit, ami összességében csak még zavarosabbá tette az üstökösök kialakulásáról alkotott képet.
Amikor a tudósok megkapták a Stardust űrszonda által összegyűjtött üstököspor elemzését, igen meglepődtek azon a tényen, hogy a szemcsék egy rendkívül forró közegből, leginkább egy csillag szívéből eredeztethetők, ami nem akármilyen felbolydulást okozott a csillagászok körében.
Az asztronómia szakértőit hidegzuhanyként érte az a lehetőség, hogy a kérdéses csillag akár maga a Nap is lehet, hiszen ez rögtön felvetette azt a kérdést, hogyan juthatott el az üstökösök anyaga a korai Naprendszer forró belsejéből azokba a jeges külső régiókba, ahol az üstökösök az elméletek szerint összeálltak. A felmerülő kérdéseknek köszönhetően akár még az is előfordulhat, hogy a Naprendszer kialakulásáról alkotott modelleket is át kell értékelni.
A helyzetet csak tovább rontotta a szemcsék izotópos elemzése, ami kimutatta, hogy azok valóban a Napból, konkrétan a csillag életének kezdeti időszakából származnak. A Wild-2 üstökös 2004-ben begyűjtött mintái idén januárban jutottak el a Földre egy kapszula formájában. A bennük talált anyag igen vegyes volt, állapították meg az elemzésben kulcsszerepet játszó seattle-i Washington Egyetem kutatói, akik Don Brownlee vezetésével a héten tették közzé eredményeiket a Science magazinban.
A kutatók olyan anyagokat találtak melyek megelőzik a Naprendszer születését és más csillagok körül, vagy a csillagközi űrben alakultak ki. Ezek a részecskék nem is okoztak különösebb meglepetést, nem úgy az a tekintélyes összetevő hányad, melyek már egyértelműen a szolárid köd belső, azaz melegebb régióiban jöttek létre. Eddig összesen egyetlen részecskéről tudták kimutatni, hogy az - az elméleteknek megfelelően - hideg közegből származik, a Naprendszer peremvidékeinek jegeiből, hideg ásványaiból és a felrobbant csillagok anyagdarabkáiból formálódott.
A Stardust küldetést megelőzően ugyanis az elméletek azt tartották, hogy a teljes üstökös ezekből a Naprendszer előtti szemcsékből tevődik össze, az első elemzések azonban egyet sem találtak, így az izotópos csapat által felfedezett egyetlen részecske legalább egy kis megnyugvást hozhat a csillagászoknak. Egy részecske is több mint a semmi, ha az ember meg akarja ismerni, honnan származik egy üstökös. A jelenlegi becslések szerint az ősi részecskék csak egy nagyon kicsi, körülbelül 100 ppm részét teszik ki az üstökösnek, a többi gyakorlatilag a teljes szoláris ködöt lefedik, melynek anyagai a Naptól való távolság és így a hőmérséklet függvényében fémek, kőzetek, jegek szemcséi, de ide sorolandó szülőcsillagunk forró kohójának anyaga is, utóbbit 10%-ra becsülik.
A másik meglepetést a vízzel reakcióképes ásványok hiánya szolgáltatta. Sokan úgy vélték, hogy az üstökös bőségesen el lesz látva a folyékony vízzel való kölcsönhatásra utaló nyomokkal, mivel ezek az objektumok bővelkednek a szerves anyagokban. Ha azt feltételezzük, hogy néhány évmilliót sikerült viszonylag meleg közegben eltölteniük vízzel és szerves anyagokkal a belsejükben, akkor máris megvan az esélye a szerves kölcsönhatásnak. Több tudós olyannyira elmélyült a spekulációkban, hogy vírusokat vizionált az üstökösök belsejében, ennek azonban a vizsgálatok semmilyen jelét nem mutatták, legalábbis a Wild 2-ben kizárható ez az eshetőség.
Ez azonban nem jelent semmit, mivel az eddig vizsgált üstökösök egyike sem mutatott egyezést a másikkal, a Deep Impact által meglékelt Tempel 1 kilökődött anyagainak elemzése például homlokegyenest más eredményeket hozott, úgy tűnik, minden üstökös egy-egy külön történetet mesél el.
Amikor a tudósok megkapták a Stardust űrszonda által összegyűjtött üstököspor elemzését, igen meglepődtek azon a tényen, hogy a szemcsék egy rendkívül forró közegből, leginkább egy csillag szívéből eredeztethetők, ami nem akármilyen felbolydulást okozott a csillagászok körében.
Az asztronómia szakértőit hidegzuhanyként érte az a lehetőség, hogy a kérdéses csillag akár maga a Nap is lehet, hiszen ez rögtön felvetette azt a kérdést, hogyan juthatott el az üstökösök anyaga a korai Naprendszer forró belsejéből azokba a jeges külső régiókba, ahol az üstökösök az elméletek szerint összeálltak. A felmerülő kérdéseknek köszönhetően akár még az is előfordulhat, hogy a Naprendszer kialakulásáról alkotott modelleket is át kell értékelni.
A helyzetet csak tovább rontotta a szemcsék izotópos elemzése, ami kimutatta, hogy azok valóban a Napból, konkrétan a csillag életének kezdeti időszakából származnak. A Wild-2 üstökös 2004-ben begyűjtött mintái idén januárban jutottak el a Földre egy kapszula formájában. A bennük talált anyag igen vegyes volt, állapították meg az elemzésben kulcsszerepet játszó seattle-i Washington Egyetem kutatói, akik Don Brownlee vezetésével a héten tették közzé eredményeiket a Science magazinban.
A kutatók olyan anyagokat találtak melyek megelőzik a Naprendszer születését és más csillagok körül, vagy a csillagközi űrben alakultak ki. Ezek a részecskék nem is okoztak különösebb meglepetést, nem úgy az a tekintélyes összetevő hányad, melyek már egyértelműen a szolárid köd belső, azaz melegebb régióiban jöttek létre. Eddig összesen egyetlen részecskéről tudták kimutatni, hogy az - az elméleteknek megfelelően - hideg közegből származik, a Naprendszer peremvidékeinek jegeiből, hideg ásványaiból és a felrobbant csillagok anyagdarabkáiból formálódott.
A Stardust küldetést megelőzően ugyanis az elméletek azt tartották, hogy a teljes üstökös ezekből a Naprendszer előtti szemcsékből tevődik össze, az első elemzések azonban egyet sem találtak, így az izotópos csapat által felfedezett egyetlen részecske legalább egy kis megnyugvást hozhat a csillagászoknak. Egy részecske is több mint a semmi, ha az ember meg akarja ismerni, honnan származik egy üstökös. A jelenlegi becslések szerint az ősi részecskék csak egy nagyon kicsi, körülbelül 100 ppm részét teszik ki az üstökösnek, a többi gyakorlatilag a teljes szoláris ködöt lefedik, melynek anyagai a Naptól való távolság és így a hőmérséklet függvényében fémek, kőzetek, jegek szemcséi, de ide sorolandó szülőcsillagunk forró kohójának anyaga is, utóbbit 10%-ra becsülik.
A másik meglepetést a vízzel reakcióképes ásványok hiánya szolgáltatta. Sokan úgy vélték, hogy az üstökös bőségesen el lesz látva a folyékony vízzel való kölcsönhatásra utaló nyomokkal, mivel ezek az objektumok bővelkednek a szerves anyagokban. Ha azt feltételezzük, hogy néhány évmilliót sikerült viszonylag meleg közegben eltölteniük vízzel és szerves anyagokkal a belsejükben, akkor máris megvan az esélye a szerves kölcsönhatásnak. Több tudós olyannyira elmélyült a spekulációkban, hogy vírusokat vizionált az üstökösök belsejében, ennek azonban a vizsgálatok semmilyen jelét nem mutatták, legalábbis a Wild 2-ben kizárható ez az eshetőség.
Ez azonban nem jelent semmit, mivel az eddig vizsgált üstökösök egyike sem mutatott egyezést a másikkal, a Deep Impact által meglékelt Tempel 1 kilökődött anyagainak elemzése például homlokegyenest más eredményeket hozott, úgy tűnik, minden üstökös egy-egy külön történetet mesél el.