SG.hu·
Az Artemis II küldetés új korszakot nyithat az emberes holdkutatásban
Négy űrhajós indulhat útnak az Orion fedélzetén, hogy több mint 53 év után ismét ember jusson a Hold közelébe.
Megkezdődött a NASA Artemis II küldetésének visszaszámlálása. Ez az április elején rendelkezésre álló hat indítási lehetőség közül az elsőhöz igazodik, amelynek célja, hogy négy űrhajósból álló legénységet küldjenek a Hold túlsó oldala körüli repülésre. A floridai Kennedy Űrközpont 39B indítóállásáról történő startot egy kétórás indítási időablakra tervezték, amely keleti parti idő szerint szerdán 18 óra 24 perckor (22:24 UTC) nyílik meg. A NASA minden nap rendelkezik tartalék indítási lehetőséggel egészen április 6-ig, hétfőig. Ha addig nem sikerül elindítani a küldetést, akkor a startot a hónap végére kell halasztani.
A küldetés vezetői hétfőn azt közölték, hogy minden rendszer megfelelő állapotban van az e heti indításhoz. Az időjárás-előrejelzés kedvező, 80 százalék az esélye annak, hogy ma este megfelelő körülmények lesznek a start számára. A floridai indítóhelyen az egyetlen időjárási kockázat a záporok és a felhőzet alacsony valószínűsége, amely villámlás veszélyét hordozhatja. A kétórás indítási időablak azonban elegendő időt biztosít arra, hogy kivárják az esetleges elszórt viharok elvonulását.
John Honeycutt, a NASA küldetésirányító csapatának vezetője újságíróknak elmondta, hogy nincs olyan akadály, amely megakadályozná a mai indítást. A földi személyzet kedden hajnalban bekapcsolta a Space Launch System rakétát és az Orion űrhajót a végső ellenőrzésekhez, előkészítve ezzel a szerdai reggeli üzemanyag-feltöltést, amikor rendkívül hideg folyékony hidrogént és folyékony oxigént töltenek majd a rakétába. Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, Christina Koch küldetésspecialista és Jeremy Hansen kanadai űrhajós kedden délután elfoglalták a helyüket az Orion személyzeti kapszulában. Ha minden a tervek szerint alakul, a 98 méteres rakéta az indítási ablak megnyitásakor begyújtja négy RS-25 főhajtóművét és a két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát, amelyek együttesen 8,8 millió font tolóerővel emelik majd el az indítóállásról.
Számos kulcsfontosságú mérföldkő van még hátra, amelyeken a rakétának, az űrhajónak és az indítócsapatnak át kell jutnia, mielőtt az Artemis II a Hold felé indulhat. Ezek közül az egyik legfontosabb az SLS rakéta feltöltése üzemanyaggal, amely a korábbi visszaszámlálások során nem bizonyult egyszerű feladatnak. A szivárgó tömítések tartós problémát jelentettek az SLS rakétánál, és számos késedelmet okoztak a rakéta első, 2022-es tesztrepülésének előkészítése során. Az idei küldetés egyik januári gyakorló visszaszámlálása során ismét hidrogénszivárgás jelentkezett. A technikusok kicserélték a rakéta hidrogénfeltöltő vezetékének tömítéseit, és a probléma nem jelentkezett újra a februári második visszaszámlálási próbán. Ezt követően azonban egy másik hiba miatt a NASA kénytelen volt visszaszállítani a rakétát a szerelőcsarnokba javításra.
A rakéta most ismét az indítóálláson áll, és a NASA tisztviselői óvatos optimizmussal számolnak azzal, hogy az esti indítási kísérlethez szükséges feltöltés jelentősebb problémák nélkül zajlik majd le. Ha minden más feltétel is teljesül az indításhoz, az űrhajóban ülő űrhajósok készen állnak. „Itt a Cape-en tényleg kezd valóságossá válni a helyzet” - mondta Koch. A legénység tagjai pénteken érkeztek Floridába, houstoni bázisukról T-38 típusú szuperszonikus kiképző repülőgépekkel repültek át. „Gyerünk, menjünk a Holdra!” - mondta Wiseman, amikor a floridai űrrepülőtéren üdvözölte a meghívott vendégeket és az újságírókat. „Azt hiszem, a nemzet és az egész világ nagyon régóta vár arra, hogy ezt újra megtehessük, és Victor, Christina, Jeremy és a magam nevében mondhatom, hogy hihetetlenül lelkesek vagyunk, hogy ezt a teljes csapatért megvalósíthatjuk. Rengeteg munka van mögötte. Nagyszerű utazás volt.”
A várakozás valóban hosszú volt. A NASA és a világ többi űrügynöksége 1972 óta nem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát, amikor az utolsó Apollo küldetés visszatért a Holdról. Azóta a legtávolabb, ahová ember eljutott a Földtől, 2024-ben volt, amikor egy kereskedelmi űrhajósokból álló csapat a SpaceX Polaris Dawn küldetésén 1400 kilométer magasságig repült. Az Artemis II több mint 400 ezer kilométerre távolodik majd el a Földtől, több ezer kilométerrel a Hold túlsó oldala mögé kerülve, mielőtt a Föld gravitációja visszahúzza az Orion űrhajót. A visszatérés során az űreszköz óránként mintegy 40 000 kilométeres sebességgel lép majd be a légkörbe, végül a Csendes-óceánban hajt végre vízre szállást.
Az indítás pontos napjától függően a legénység a történelem során bármely embernél messzebbre repülhet a Földtől, és hazatéréskor új sebességi rekordot is felállíthat a légkörbe történő visszatérés során.
A küldetés az indítástól a vízre szállásig több mint kilenc napig tart majd. Miután az Orion leválik az SLS rakétáról, az űrhajó valamivel több mint egy napot tölt egy nagy magasságú elliptikus pályán, amely több mint 55 000 kilométerre a Földtől. Ez idő alatt az űrhajósok és a houstoni irányítóközpont szakemberei aktiválják és tesztelik az űrhajó rendszereit, különös figyelmet fordítva az Orion környezetszabályozó és életfenntartó rendszereire, amelyek nem szerepeltek az Orion négy évvel ezelőtti, személyzet nélküli tesztrepülésén.
Glover és Wiseman kézi irányítás alá veszik majd az űrhajót, hogy felmérjék az Orion repülési tulajdonságait. A kapszula manőverező fúvókáinak vezérlésével visszanavigálják az űrhajót az SLS rakéta felső fokozata közelébe, hogy gyakorolják a jövőbeli Artemis küldetésekhez szükséges dokkolási manővereket. Ha minden rendszer megfelelően működik, az Orion a küldetés körülbelül 25. órájában begyújtja főhajtóművét az úgynevezett transzlunáris pályára állító manőverhez. Ez az a művelet, amely ténylegesen a Hold felé indítja az űrhajósokat.
Ez a küldetés még nem tartalmaz holdraszállást. Erre egy későbbi Artemis küldetés során kerül majd sor, jelenlegi tervek szerint az Artemis IV keretében, legkorábban 2028-ban. A NASA a SpaceX és a Blue Origin vállalatokkal együtt dolgozik olyan kereskedelmi fejlesztésű, emberes repülésre alkalmas holdkompokon, amelyek az Orion űrhajóból a Hold körüli pályán átveszik az űrhajósokat, majd leviszik őket a Hold felszínére és vissza. Ezek a járművek, valamint az új holdi űrruhák a NASA reményei szerint jövőre még nem lesznek készen egy leszálló küldetésre.
A NASA vezetője, Jared Isaacman a múlt héten bejelentette az Artemis program átszervezését. Az új irány a Hold körüli pályán tervezett űrállomás építéséről a holdfelszíni bázis létrehozására helyezi a hangsúlyt. A program változtatásai közé tartozik a következő küldetés, az Artemis III újratervezése is, amely a korábban tervezett holdraszállás helyett egy olyan repülés lesz, amely során az Orion személyzeti kapszula a Földhöz közelebbi pályán dokkol majd az egyik vagy mindkét kereskedelmi fejlesztésű holdkomppal. Ez a változtatás növeli annak esélyét, hogy az Artemis III már jövőre elindulhasson. A SpaceX vagy a Blue Origin holdkompjainak Holdhoz küldése ugyanis pályán történő üzemanyag-utántöltési képességet igényel, amelyet egyik vállalat sem demonstrált még teljes mértékben. Egy alacsony Föld körüli pályán végrehajtott Artemis III tesztrepüléshez azonban ilyen utántöltésre nincs szükség.
„Az elmúlt tíz hétben az ügynökség előkészített egy emberes holdi tesztjárművet, és egyben átszervezte azt a programot is, amelyhez tartozik” - mondta Amit Kshatriya, a NASA társadminisztrátora. „Ez tudatos döntés volt. Egy olyan legénység, amely érti a teljes küldetéssorozat célját, nagyobb elhivatottsággal repül. Egy olyan munkaerő, amely látja az előtte álló utat, magasabb mércét állít fel. Ez a repülés és a jövő egymást erősítik. Így működött az Apollo program is, és így fogunk mi is dolgozni. E repülés mögött egy egész küldetéssorozat áll. Leszállások, holdbázis, nukleáris meghajtás a mélyűr felé. Mindez nem szerdán este ér véget, hanem éppen akkor kezdődik el” - mondta Kshatriya.
Megkezdődött a NASA Artemis II küldetésének visszaszámlálása. Ez az április elején rendelkezésre álló hat indítási lehetőség közül az elsőhöz igazodik, amelynek célja, hogy négy űrhajósból álló legénységet küldjenek a Hold túlsó oldala körüli repülésre. A floridai Kennedy Űrközpont 39B indítóállásáról történő startot egy kétórás indítási időablakra tervezték, amely keleti parti idő szerint szerdán 18 óra 24 perckor (22:24 UTC) nyílik meg. A NASA minden nap rendelkezik tartalék indítási lehetőséggel egészen április 6-ig, hétfőig. Ha addig nem sikerül elindítani a küldetést, akkor a startot a hónap végére kell halasztani.
A küldetés vezetői hétfőn azt közölték, hogy minden rendszer megfelelő állapotban van az e heti indításhoz. Az időjárás-előrejelzés kedvező, 80 százalék az esélye annak, hogy ma este megfelelő körülmények lesznek a start számára. A floridai indítóhelyen az egyetlen időjárási kockázat a záporok és a felhőzet alacsony valószínűsége, amely villámlás veszélyét hordozhatja. A kétórás indítási időablak azonban elegendő időt biztosít arra, hogy kivárják az esetleges elszórt viharok elvonulását.
John Honeycutt, a NASA küldetésirányító csapatának vezetője újságíróknak elmondta, hogy nincs olyan akadály, amely megakadályozná a mai indítást. A földi személyzet kedden hajnalban bekapcsolta a Space Launch System rakétát és az Orion űrhajót a végső ellenőrzésekhez, előkészítve ezzel a szerdai reggeli üzemanyag-feltöltést, amikor rendkívül hideg folyékony hidrogént és folyékony oxigént töltenek majd a rakétába. Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, Christina Koch küldetésspecialista és Jeremy Hansen kanadai űrhajós kedden délután elfoglalták a helyüket az Orion személyzeti kapszulában. Ha minden a tervek szerint alakul, a 98 méteres rakéta az indítási ablak megnyitásakor begyújtja négy RS-25 főhajtóművét és a két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát, amelyek együttesen 8,8 millió font tolóerővel emelik majd el az indítóállásról.
Számos kulcsfontosságú mérföldkő van még hátra, amelyeken a rakétának, az űrhajónak és az indítócsapatnak át kell jutnia, mielőtt az Artemis II a Hold felé indulhat. Ezek közül az egyik legfontosabb az SLS rakéta feltöltése üzemanyaggal, amely a korábbi visszaszámlálások során nem bizonyult egyszerű feladatnak. A szivárgó tömítések tartós problémát jelentettek az SLS rakétánál, és számos késedelmet okoztak a rakéta első, 2022-es tesztrepülésének előkészítése során. Az idei küldetés egyik januári gyakorló visszaszámlálása során ismét hidrogénszivárgás jelentkezett. A technikusok kicserélték a rakéta hidrogénfeltöltő vezetékének tömítéseit, és a probléma nem jelentkezett újra a februári második visszaszámlálási próbán. Ezt követően azonban egy másik hiba miatt a NASA kénytelen volt visszaszállítani a rakétát a szerelőcsarnokba javításra.
A rakéta most ismét az indítóálláson áll, és a NASA tisztviselői óvatos optimizmussal számolnak azzal, hogy az esti indítási kísérlethez szükséges feltöltés jelentősebb problémák nélkül zajlik majd le. Ha minden más feltétel is teljesül az indításhoz, az űrhajóban ülő űrhajósok készen állnak. „Itt a Cape-en tényleg kezd valóságossá válni a helyzet” - mondta Koch. A legénység tagjai pénteken érkeztek Floridába, houstoni bázisukról T-38 típusú szuperszonikus kiképző repülőgépekkel repültek át. „Gyerünk, menjünk a Holdra!” - mondta Wiseman, amikor a floridai űrrepülőtéren üdvözölte a meghívott vendégeket és az újságírókat. „Azt hiszem, a nemzet és az egész világ nagyon régóta vár arra, hogy ezt újra megtehessük, és Victor, Christina, Jeremy és a magam nevében mondhatom, hogy hihetetlenül lelkesek vagyunk, hogy ezt a teljes csapatért megvalósíthatjuk. Rengeteg munka van mögötte. Nagyszerű utazás volt.”
A várakozás valóban hosszú volt. A NASA és a világ többi űrügynöksége 1972 óta nem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát, amikor az utolsó Apollo küldetés visszatért a Holdról. Azóta a legtávolabb, ahová ember eljutott a Földtől, 2024-ben volt, amikor egy kereskedelmi űrhajósokból álló csapat a SpaceX Polaris Dawn küldetésén 1400 kilométer magasságig repült. Az Artemis II több mint 400 ezer kilométerre távolodik majd el a Földtől, több ezer kilométerrel a Hold túlsó oldala mögé kerülve, mielőtt a Föld gravitációja visszahúzza az Orion űrhajót. A visszatérés során az űreszköz óránként mintegy 40 000 kilométeres sebességgel lép majd be a légkörbe, végül a Csendes-óceánban hajt végre vízre szállást.
Az indítás pontos napjától függően a legénység a történelem során bármely embernél messzebbre repülhet a Földtől, és hazatéréskor új sebességi rekordot is felállíthat a légkörbe történő visszatérés során.
A küldetés az indítástól a vízre szállásig több mint kilenc napig tart majd. Miután az Orion leválik az SLS rakétáról, az űrhajó valamivel több mint egy napot tölt egy nagy magasságú elliptikus pályán, amely több mint 55 000 kilométerre a Földtől. Ez idő alatt az űrhajósok és a houstoni irányítóközpont szakemberei aktiválják és tesztelik az űrhajó rendszereit, különös figyelmet fordítva az Orion környezetszabályozó és életfenntartó rendszereire, amelyek nem szerepeltek az Orion négy évvel ezelőtti, személyzet nélküli tesztrepülésén.
Glover és Wiseman kézi irányítás alá veszik majd az űrhajót, hogy felmérjék az Orion repülési tulajdonságait. A kapszula manőverező fúvókáinak vezérlésével visszanavigálják az űrhajót az SLS rakéta felső fokozata közelébe, hogy gyakorolják a jövőbeli Artemis küldetésekhez szükséges dokkolási manővereket. Ha minden rendszer megfelelően működik, az Orion a küldetés körülbelül 25. órájában begyújtja főhajtóművét az úgynevezett transzlunáris pályára állító manőverhez. Ez az a művelet, amely ténylegesen a Hold felé indítja az űrhajósokat.
Ez a küldetés még nem tartalmaz holdraszállást. Erre egy későbbi Artemis küldetés során kerül majd sor, jelenlegi tervek szerint az Artemis IV keretében, legkorábban 2028-ban. A NASA a SpaceX és a Blue Origin vállalatokkal együtt dolgozik olyan kereskedelmi fejlesztésű, emberes repülésre alkalmas holdkompokon, amelyek az Orion űrhajóból a Hold körüli pályán átveszik az űrhajósokat, majd leviszik őket a Hold felszínére és vissza. Ezek a járművek, valamint az új holdi űrruhák a NASA reményei szerint jövőre még nem lesznek készen egy leszálló küldetésre.
A NASA vezetője, Jared Isaacman a múlt héten bejelentette az Artemis program átszervezését. Az új irány a Hold körüli pályán tervezett űrállomás építéséről a holdfelszíni bázis létrehozására helyezi a hangsúlyt. A program változtatásai közé tartozik a következő küldetés, az Artemis III újratervezése is, amely a korábban tervezett holdraszállás helyett egy olyan repülés lesz, amely során az Orion személyzeti kapszula a Földhöz közelebbi pályán dokkol majd az egyik vagy mindkét kereskedelmi fejlesztésű holdkomppal. Ez a változtatás növeli annak esélyét, hogy az Artemis III már jövőre elindulhasson. A SpaceX vagy a Blue Origin holdkompjainak Holdhoz küldése ugyanis pályán történő üzemanyag-utántöltési képességet igényel, amelyet egyik vállalat sem demonstrált még teljes mértékben. Egy alacsony Föld körüli pályán végrehajtott Artemis III tesztrepüléshez azonban ilyen utántöltésre nincs szükség.
„Az elmúlt tíz hétben az ügynökség előkészített egy emberes holdi tesztjárművet, és egyben átszervezte azt a programot is, amelyhez tartozik” - mondta Amit Kshatriya, a NASA társadminisztrátora. „Ez tudatos döntés volt. Egy olyan legénység, amely érti a teljes küldetéssorozat célját, nagyobb elhivatottsággal repül. Egy olyan munkaerő, amely látja az előtte álló utat, magasabb mércét állít fel. Ez a repülés és a jövő egymást erősítik. Így működött az Apollo program is, és így fogunk mi is dolgozni. E repülés mögött egy egész küldetéssorozat áll. Leszállások, holdbázis, nukleáris meghajtás a mélyűr felé. Mindez nem szerdán este ér véget, hanem éppen akkor kezdődik el” - mondta Kshatriya.