MTI
A KVM szerint teljesíthetők a Kioto utáni célok
Az éghajlatvédelmi célok közül Magyarország a jelenleg aktuális nemzetközi vállalásának intézkedések nélkül képes eleget tenni, még a következő időszakra várható kötelezettség teljesítésének sem lesz nagyobb akadálya. Mindehhez azonban hosszú távon feltétlen paradigmaváltás szükséges - mondta Kelemen Ágnes, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) tanácsosa az MTI-nek.
Az üvegházhatást okozó gázok csökkentését előíró Kiotói Jegyzőkönyv Magyarország számára 6 százalékos kibocsátás-visszafogást tesz kötelezővé 2012-ig a rendszerváltozás-kori bázisidőszakhoz képest. Magyarországon az egyezményben szereplő hat féle gázból 2004-ben összesen 80 millió tonnát bocsátottak ki, szemben a több mint másfél évtizeddel ezelőtti 121 millió tonnával - közölte a tanácsos.
Hozzátette, hogy a jelentős kibocsátás-csökkenés nem a környezetbarát technológiák terjedésének, hanem a gazdaság szerkezeti átalakulásának következménye. A két évvel ezelőtti kibocsátási szint várhatóan nem változik nagyobb mértékben a kiotói határidőig. Kelemen Ágnes jelezte: a vállalás ilyen mértékű túlteljesítése azt is jelenti, hogy az ország a jelenlegi gazdasági struktúra kisebb kiigazításával várhatóan teljesíti a 2020-2025-re körvonalazódó következő célt is. Az Európai Unió szándéka az, hogy a kibocsátás-csökkentés mértéke 14 év múlva érje el a 15-30 százalékot. Egy holland tanulmány szerint ilyen mértékű csökkentés a nemzeti jövedelem 0,6-3,1 százalékának megfelelő ráfordítást igényel.
A klímaváltozási kutatások azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás megfékezéséhez 2050-re a világ fejlett országainak legalább 60-80 százalékkal kell csökkenteniük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ennek a célnak az eléréséhez már jelentős változtatások kellenek Magyarországon is - mutatott rá a tanácsos. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági életben paradigmaváltásra van szükség. Elsősorban az energetika, a közlekedés és a mezőgazdaság működési módját és struktúráját kell alapvetően újragondolni - tette hozzá.
A jelenlegi összkibocsátás egyharmadáért felelős gazdaság szereplői az EU-ban a tavaly óta működő emisszió-kereskedelmi rendszeren keresztül már jelenleg is kénytelenek odafigyelni saját szén-dioxid kibocsátásukra. Az éghajlatvédelmet szolgáló uniós rendszeren belül a magyar állam egyelőre még nem kényszerít ki a cégeknél kibocsátás-csökkentést. A szabályozás lényege, hogy a szennyezési jogosultságot jelentő kibocsátási kvótákból nem oszt ki kevesebbet, mint amennyit hivatalos előrejelzéseik alapján az elkövetkező években kibocsátanának.
Ugyanakkor az ország hosszú távon elkerülhetetlen, radikális mértékű kibocsátás-csökkentése miatt már 2020 előtt rá kell venni a cégeket arra, hogy egyre kevesebb szén-dioxidot juttassanak a légkörbe - közölte Kelemen Ágnes.
Elmondta, hogy a vállalati beruházási ciklusokkal összhangban kell fokozatosan visszaszorítani a cégek kibocsátását. Így remélhetőleg anélkül teljesíthető lesz a 2050-es radikális emissziócsökkentési cél, hogy annak hatásai törést okoznának a gazdaságban - tette hozzá.
Az üvegházhatást okozó gázok csökkentését előíró Kiotói Jegyzőkönyv Magyarország számára 6 százalékos kibocsátás-visszafogást tesz kötelezővé 2012-ig a rendszerváltozás-kori bázisidőszakhoz képest. Magyarországon az egyezményben szereplő hat féle gázból 2004-ben összesen 80 millió tonnát bocsátottak ki, szemben a több mint másfél évtizeddel ezelőtti 121 millió tonnával - közölte a tanácsos.
Hozzátette, hogy a jelentős kibocsátás-csökkenés nem a környezetbarát technológiák terjedésének, hanem a gazdaság szerkezeti átalakulásának következménye. A két évvel ezelőtti kibocsátási szint várhatóan nem változik nagyobb mértékben a kiotói határidőig. Kelemen Ágnes jelezte: a vállalás ilyen mértékű túlteljesítése azt is jelenti, hogy az ország a jelenlegi gazdasági struktúra kisebb kiigazításával várhatóan teljesíti a 2020-2025-re körvonalazódó következő célt is. Az Európai Unió szándéka az, hogy a kibocsátás-csökkentés mértéke 14 év múlva érje el a 15-30 százalékot. Egy holland tanulmány szerint ilyen mértékű csökkentés a nemzeti jövedelem 0,6-3,1 százalékának megfelelő ráfordítást igényel.
A klímaváltozási kutatások azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás megfékezéséhez 2050-re a világ fejlett országainak legalább 60-80 százalékkal kell csökkenteniük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ennek a célnak az eléréséhez már jelentős változtatások kellenek Magyarországon is - mutatott rá a tanácsos. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági életben paradigmaváltásra van szükség. Elsősorban az energetika, a közlekedés és a mezőgazdaság működési módját és struktúráját kell alapvetően újragondolni - tette hozzá.
A jelenlegi összkibocsátás egyharmadáért felelős gazdaság szereplői az EU-ban a tavaly óta működő emisszió-kereskedelmi rendszeren keresztül már jelenleg is kénytelenek odafigyelni saját szén-dioxid kibocsátásukra. Az éghajlatvédelmet szolgáló uniós rendszeren belül a magyar állam egyelőre még nem kényszerít ki a cégeknél kibocsátás-csökkentést. A szabályozás lényege, hogy a szennyezési jogosultságot jelentő kibocsátási kvótákból nem oszt ki kevesebbet, mint amennyit hivatalos előrejelzéseik alapján az elkövetkező években kibocsátanának.
Ugyanakkor az ország hosszú távon elkerülhetetlen, radikális mértékű kibocsátás-csökkentése miatt már 2020 előtt rá kell venni a cégeket arra, hogy egyre kevesebb szén-dioxidot juttassanak a légkörbe - közölte Kelemen Ágnes.
Elmondta, hogy a vállalati beruházási ciklusokkal összhangban kell fokozatosan visszaszorítani a cégek kibocsátását. Így remélhetőleg anélkül teljesíthető lesz a 2050-es radikális emissziócsökkentési cél, hogy annak hatásai törést okoznának a gazdaságban - tette hozzá.