Hunter
Idegen élet nyomai a vörös esőben?
Furcsa, vörös színű sejtszerűségeket talált az indiai Mahatma Ghandi Egyetem kutatója abban a vöröses esővízmintában, ami 2001-ben záporozott Kerala államra.
Dr. Godfrey Louis alapos vizsgálatoknak vetette alá az organizmusokat és igen meglepő eredményeket kapott, melyből akár arra is lehetne következtetni, miszerint a 4-10 mikron méretű, vastag falú sejtnek tűnő képződmények a világűrből érkeztek bolygónkra.
A Louis által izolált képződmények az eddig elvégzett tesztek szerint nem rendelkeznek dezoxiribonukleinsavval, azaz DNS-sel, mégis képesek a szaporodásra, akár 315 Celsius fokos vízben is, ami messze meghaladja az általunk ismert élet által elviselhető 120 fokos felső határt. A kutató szerint egy földönkívüli mikrobáról van szó, ami alkalmazkodva az űr zord körülményeihez jól viseli a szélsőséges helyzeteket.
A vörös eső részecskéi ezerszeres nagyítás alatt, valamint egy mintával teli üveg
Feltevése szerint egy üstökösön vagy egy meteoriton érkezhetett, ami széthullott a felső légkörben, majd belekeveredett az India feletti esőfelhőkbe. Ha a fenti okfejtés helytálló, akkor ezek az első sejtek, melyek bizonyítják a földönkívüli élet létezését, egyben új nyomokat szolgáltatnak az élet eredetét vizsgáló tudósok számára.
Természetesen a Louis által felvázoltnál jóval "földhöz ragadtabb" elméletek is születtek az eltelt évek alatt. Az indiai kormány által elrendelt vizsgálat szerint algák produkálták a vörös esőt, míg más független teóriák szerint gomba spórák vagy az Arab-félsziget vörös pora idézte elő a misztikus csapadékot.
Louis és munkatársai azonban sikeresen kirostálták az összes elméletet. Az algákat és gombákat a DNS hiányára hivatkozva vetették el, a vérsejteket - mivel volt olyan is, aki szerint egy meteor egy magasan repülő denevérrajt talált telibe - vékony faluk, valamint a vízzel és levegővel való érintkezés hatására bekövetkező gyors elhalásuk miatt zárták ki, emellett a vérsejtek képtelenek a szaporodásra, ugyanez a porra is igaz.
A sejtszerű képződmény 8000-szeres nagyítás alatt
2005 végén Louis elküldött néhány mintát a földönkívüli élet bizonyítékait kutató csillagásznak, Chandra Wickramasinghe-nek, aki jelenleg a Louis által elvégzett kísérletek megismétlésén fáradozik. Az első eredmények publikálására elvileg az év második felében számíthatunk, a Popular Science-nek azonban annyit már sikerült megtudnia Wickramasinghe-től, hogy valóban szokatlan jelenségről van szó. Az elektron mikroszkópos vizsgálatok szerint a félbevágott sejtekben aktivitás tapasztalható, a nagyobb sejtekben több kisebb sejt mozog.
Ha perdöntően megállapításra kerül, hogy ezek a sejtek nem földi eredetűek, akkor bizonyítást nyer Wickramasinghe pánspermia elmélete, mely szerint üstökösök hozták el az életet bolygónkra 4 milliárd évvel ezelőtt. A walesi Cardiff Egyetemen dolgozó tudós szerint ebben az esetben azt is figyelembe kell venni, hogy időről időre újabb mikroorganizmusok érkeznek és épülnek be környezetünkbe, például csapadék formájában, ahogy ezt az indiai eset is mutatja, ahol 2001. július 25-től közel 2 hónapon át hullott a vörös eső, legintenzívebben az első tíz napban. Louis becslése szerint legalább 50 tonna vörös részecske hullott le az égből.
Egy átlagos vörös eső részecske 25000-szeres nagyítás alatt, jól látható a vastag sejtfal
Nem csupán a főként elméleti síkon dolgozó Wickramasinghe kapott Louise mintáiból. A fura sejteket vizsgálja a Sheffield Egyetem mikrobiológusa, Milton Wainwright is. A vizsgálatok kezdeti szakaszaiban eddig egy eredményt sikerült regisztrálni, mely szerint a DNS teszt pozitív lett, azaz a sejtek nem rendelkeznek sem DNS-sel, sem RNS-sel. Az általunk ismert életnek viszont tartalmaznia kell DNS-t, különben jelen ismereteink szerint nem nyilvánítható életnek, magyarázta Wainwright, hozzátéve, hogy ha az anomália a további tesztek után is fennáll, akkor sem feltétlenül tekinthetők a sejtek földönkívülieknek.
Louis és Wickramasinghe újabb kísérleteket tervez, melyekben szénizotópokkal tesztelik a sejteket. Amennyiben az eredmények azt mutatják, hogy kívül esnek a földi normákon, az már igen meggyőző bizonyítéka lenne Louis elméletének, mellyel szemben még maga a kutató is szkeptikus.
Dr. Godfrey Louis alapos vizsgálatoknak vetette alá az organizmusokat és igen meglepő eredményeket kapott, melyből akár arra is lehetne következtetni, miszerint a 4-10 mikron méretű, vastag falú sejtnek tűnő képződmények a világűrből érkeztek bolygónkra.
A Louis által izolált képződmények az eddig elvégzett tesztek szerint nem rendelkeznek dezoxiribonukleinsavval, azaz DNS-sel, mégis képesek a szaporodásra, akár 315 Celsius fokos vízben is, ami messze meghaladja az általunk ismert élet által elviselhető 120 fokos felső határt. A kutató szerint egy földönkívüli mikrobáról van szó, ami alkalmazkodva az űr zord körülményeihez jól viseli a szélsőséges helyzeteket.
A vörös eső részecskéi ezerszeres nagyítás alatt, valamint egy mintával teli üveg
Feltevése szerint egy üstökösön vagy egy meteoriton érkezhetett, ami széthullott a felső légkörben, majd belekeveredett az India feletti esőfelhőkbe. Ha a fenti okfejtés helytálló, akkor ezek az első sejtek, melyek bizonyítják a földönkívüli élet létezését, egyben új nyomokat szolgáltatnak az élet eredetét vizsgáló tudósok számára.
Természetesen a Louis által felvázoltnál jóval "földhöz ragadtabb" elméletek is születtek az eltelt évek alatt. Az indiai kormány által elrendelt vizsgálat szerint algák produkálták a vörös esőt, míg más független teóriák szerint gomba spórák vagy az Arab-félsziget vörös pora idézte elő a misztikus csapadékot.
Louis és munkatársai azonban sikeresen kirostálták az összes elméletet. Az algákat és gombákat a DNS hiányára hivatkozva vetették el, a vérsejteket - mivel volt olyan is, aki szerint egy meteor egy magasan repülő denevérrajt talált telibe - vékony faluk, valamint a vízzel és levegővel való érintkezés hatására bekövetkező gyors elhalásuk miatt zárták ki, emellett a vérsejtek képtelenek a szaporodásra, ugyanez a porra is igaz.
A sejtszerű képződmény 8000-szeres nagyítás alatt
2005 végén Louis elküldött néhány mintát a földönkívüli élet bizonyítékait kutató csillagásznak, Chandra Wickramasinghe-nek, aki jelenleg a Louis által elvégzett kísérletek megismétlésén fáradozik. Az első eredmények publikálására elvileg az év második felében számíthatunk, a Popular Science-nek azonban annyit már sikerült megtudnia Wickramasinghe-től, hogy valóban szokatlan jelenségről van szó. Az elektron mikroszkópos vizsgálatok szerint a félbevágott sejtekben aktivitás tapasztalható, a nagyobb sejtekben több kisebb sejt mozog.
Ha perdöntően megállapításra kerül, hogy ezek a sejtek nem földi eredetűek, akkor bizonyítást nyer Wickramasinghe pánspermia elmélete, mely szerint üstökösök hozták el az életet bolygónkra 4 milliárd évvel ezelőtt. A walesi Cardiff Egyetemen dolgozó tudós szerint ebben az esetben azt is figyelembe kell venni, hogy időről időre újabb mikroorganizmusok érkeznek és épülnek be környezetünkbe, például csapadék formájában, ahogy ezt az indiai eset is mutatja, ahol 2001. július 25-től közel 2 hónapon át hullott a vörös eső, legintenzívebben az első tíz napban. Louis becslése szerint legalább 50 tonna vörös részecske hullott le az égből.
Egy átlagos vörös eső részecske 25000-szeres nagyítás alatt, jól látható a vastag sejtfal
Nem csupán a főként elméleti síkon dolgozó Wickramasinghe kapott Louise mintáiból. A fura sejteket vizsgálja a Sheffield Egyetem mikrobiológusa, Milton Wainwright is. A vizsgálatok kezdeti szakaszaiban eddig egy eredményt sikerült regisztrálni, mely szerint a DNS teszt pozitív lett, azaz a sejtek nem rendelkeznek sem DNS-sel, sem RNS-sel. Az általunk ismert életnek viszont tartalmaznia kell DNS-t, különben jelen ismereteink szerint nem nyilvánítható életnek, magyarázta Wainwright, hozzátéve, hogy ha az anomália a további tesztek után is fennáll, akkor sem feltétlenül tekinthetők a sejtek földönkívülieknek.
Louis és Wickramasinghe újabb kísérleteket tervez, melyekben szénizotópokkal tesztelik a sejteket. Amennyiben az eredmények azt mutatják, hogy kívül esnek a földi normákon, az már igen meggyőző bizonyítéka lenne Louis elméletének, mellyel szemben még maga a kutató is szkeptikus.