SG.hu·
Ősi aszteroida maradványaira bukkantak
A Földdel ütköző nagy objektumok elvileg teljesen elolvadnak, vagy elpárolognak a hőhatás következtében, éppen ezért számít egyedi felfedezésnek egy strandlabda méretű meteorit kövület, amit a 145 millió éves Morokweng-kráterből sikerült kiásni.
A Dél-Afrikában található Morokweng az egyik legnagyobb becsapódási kráter bolygónkon. A 160 kilométer széles mélyedés a Jura és a Kréta kor határán jött létre egy 5-10 kilométeres aszteroida becsapódása következtében. A krátert jelenleg a Kalahári-sivatag homokja borítja. A kutatók akkor bukkantak a meteorit kövületre, amikor lyukakat fúrtak a becsapódási olvadékba, abba a területbe, ahol az aszteroida összeolvadt a Földdel, a kráter közepén.
A kráter egy műhold felvételen
A Dr. Marco Andreoli, a Witwatersrand Egyetem geológusa vezette fúrócsoport 770 méteres mélységben több sötét tömbre bukkant, melyekről elsőre nem sikerül megállapítani mibenlétüket. A kutatók kémiai és ásványtani tesztek alá vetették az anyagdarabokat, melyek legnagyobbika egy strandlabda méretével vetekedett. A vizsgálatok eredménye meglepte a kutatókat, mivel egyértelműen kimutatta, hogy a kőzet egy az ütközést túlélő meteorit.
Egy nagy méretű objektum becsapódásakor elképesztő hő termelődik, az aszteroida anyaga pedig elpárolog, vagy összeolvad a körülötte található kőzetekkel. Egy 10 kilométer átmérőjű űrkőzet 1700 és 14 000 Celsius fok közötti hő létrehozására képes, éppen ezért a tudósok csak a kráterekben található anyagok kémiai összetételének elemzésével tudják tanulmányozni ezeket a nagy becsapódásokat.
A Morokwengben talált minták. Fent az aszteroida egy darabja, alatta pedig a hő hatására megüvegesedett anyag
Dr. Andreoli szerint a megtalált darabok valószínűleg leváltak az aszteroidáról és mögötte haladva léptek be a légkörbe, így élhették túl a kráter kohóját, ahol végül meg is rekedtek. A számítógépes modellek szerint erre nincs esély, éppen ezért véli úgy a dél-afrikai kutatócsoport, hogy felül kellene vizsgálni a becsapódások modellezését, belevéve olyan körülményeket, melyek között az aszteroida anyagának egy része elviselheti a hatalmas hőt.
A meteorit darab elemzéséből kiderült, hogy az űrkőzet némileg különbözik az eddig tanulmányozott meteoritoktól. Kicsit erősebb a radioaktivitása, több benne az urán, a nátrium, viszont kisebb a vas és a nikkel tartalma.
A Dél-Afrikában található Morokweng az egyik legnagyobb becsapódási kráter bolygónkon. A 160 kilométer széles mélyedés a Jura és a Kréta kor határán jött létre egy 5-10 kilométeres aszteroida becsapódása következtében. A krátert jelenleg a Kalahári-sivatag homokja borítja. A kutatók akkor bukkantak a meteorit kövületre, amikor lyukakat fúrtak a becsapódási olvadékba, abba a területbe, ahol az aszteroida összeolvadt a Földdel, a kráter közepén.
A kráter egy műhold felvételen
A Dr. Marco Andreoli, a Witwatersrand Egyetem geológusa vezette fúrócsoport 770 méteres mélységben több sötét tömbre bukkant, melyekről elsőre nem sikerül megállapítani mibenlétüket. A kutatók kémiai és ásványtani tesztek alá vetették az anyagdarabokat, melyek legnagyobbika egy strandlabda méretével vetekedett. A vizsgálatok eredménye meglepte a kutatókat, mivel egyértelműen kimutatta, hogy a kőzet egy az ütközést túlélő meteorit.
Egy nagy méretű objektum becsapódásakor elképesztő hő termelődik, az aszteroida anyaga pedig elpárolog, vagy összeolvad a körülötte található kőzetekkel. Egy 10 kilométer átmérőjű űrkőzet 1700 és 14 000 Celsius fok közötti hő létrehozására képes, éppen ezért a tudósok csak a kráterekben található anyagok kémiai összetételének elemzésével tudják tanulmányozni ezeket a nagy becsapódásokat.
A Morokwengben talált minták. Fent az aszteroida egy darabja, alatta pedig a hő hatására megüvegesedett anyag
Dr. Andreoli szerint a megtalált darabok valószínűleg leváltak az aszteroidáról és mögötte haladva léptek be a légkörbe, így élhették túl a kráter kohóját, ahol végül meg is rekedtek. A számítógépes modellek szerint erre nincs esély, éppen ezért véli úgy a dél-afrikai kutatócsoport, hogy felül kellene vizsgálni a becsapódások modellezését, belevéve olyan körülményeket, melyek között az aszteroida anyagának egy része elviselheti a hatalmas hőt.
A meteorit darab elemzéséből kiderült, hogy az űrkőzet némileg különbözik az eddig tanulmányozott meteoritoktól. Kicsit erősebb a radioaktivitása, több benne az urán, a nátrium, viszont kisebb a vas és a nikkel tartalma.