Hunter
Fényt bocsát ki az emberi kéz
Egy japán tanulmány szerint világít az emberi kéz, helyenként erősebben, helyenként gyengébben.
A felfedezés megerősíti azt a korábbi kutatást, mely szerint a legtöbb élőlény, beleértve a növényeket is, fényt bocsát ki. A fény szabad szemmel nem látható, ezért a kutatók egy érzékeny fotonszámlálót alkalmaztak az észleléshez. Az eredmények szerint a körmök adják a legtöbb fényt, 60 fotont, az ujjak 40-et, míg a tenyér mindössze 20 fotont bocsát ki. A kutatás vezetője, dr. Hiramatsu Mitsuo, a japán Hamamatsu Photonics Központi Kutatólaboratóriumának tudósa elmondta, hogy a kézen kívül a homlok és a talp is fotonokat bocsát ki.
A dolognak az érdekességen kívül gyakorlati haszna is van. Mivel a betegségek befolyásolni látszanak a ragyogás erejét és sémáját, ezért a kutatók szerint felfedezésük jó szolgálatot tehet a páciensek diagnosztizálásában, megóvva őket a felesleges fájdalmaktól és tortúrától. A gyógyászati alkalmazás egy német professzor, Fritz-Albert Popp kutatásaiból eredhet, aki szerint a homlok és a kéz ugyanabban a ritmusban pulzál, azonban ezek az impulzusok a beteg embereknél szabálytalanná válnak.
A kutatók kísérleteik során megpróbálták megállapítani, mi váltja ki a fény képződését. A kísérleti alanyok kezébe meleg vagy hideg vízzel feltöltött műanyag palackokat adtak, illetve nitrogén és oxigén gáznak tették ki az alanyok kezét a mérések előtt. A meleg és az oxigén növelte a fotonok számát, akárcsak a kéz ásványolajjal történő bedörzsölése. Az eredmények alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a fény egyfajta kemolumineszencia, azaz vegyi reakciók által gerjesztett fény, hasonló ahhoz, ami a szentjánosbogarak fényét adja. A kutatók meggyőződése, hogy a hatás 40%-a az oxigénnel való állandó kölcsönhatásból adódik.
Mivel a bőrbe beivódó ásványi olajak növelik a fényt, ezért a kutatók úgy vélik, a fényképződés maradék 60%-a a bőrben végbemenő kémiai reakciók eredménye lehet. A kutatók egyelőre nem tudják pontosan miért a körmök a legfényesebbek, véleményük szerint a köröm tulajdonságaiból adódóan egyfajta prizmaként viselkedik és szétszórja a fényt.
A felfedezés megerősíti azt a korábbi kutatást, mely szerint a legtöbb élőlény, beleértve a növényeket is, fényt bocsát ki. A fény szabad szemmel nem látható, ezért a kutatók egy érzékeny fotonszámlálót alkalmaztak az észleléshez. Az eredmények szerint a körmök adják a legtöbb fényt, 60 fotont, az ujjak 40-et, míg a tenyér mindössze 20 fotont bocsát ki. A kutatás vezetője, dr. Hiramatsu Mitsuo, a japán Hamamatsu Photonics Központi Kutatólaboratóriumának tudósa elmondta, hogy a kézen kívül a homlok és a talp is fotonokat bocsát ki.
A dolognak az érdekességen kívül gyakorlati haszna is van. Mivel a betegségek befolyásolni látszanak a ragyogás erejét és sémáját, ezért a kutatók szerint felfedezésük jó szolgálatot tehet a páciensek diagnosztizálásában, megóvva őket a felesleges fájdalmaktól és tortúrától. A gyógyászati alkalmazás egy német professzor, Fritz-Albert Popp kutatásaiból eredhet, aki szerint a homlok és a kéz ugyanabban a ritmusban pulzál, azonban ezek az impulzusok a beteg embereknél szabálytalanná válnak.
A kutatók kísérleteik során megpróbálták megállapítani, mi váltja ki a fény képződését. A kísérleti alanyok kezébe meleg vagy hideg vízzel feltöltött műanyag palackokat adtak, illetve nitrogén és oxigén gáznak tették ki az alanyok kezét a mérések előtt. A meleg és az oxigén növelte a fotonok számát, akárcsak a kéz ásványolajjal történő bedörzsölése. Az eredmények alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a fény egyfajta kemolumineszencia, azaz vegyi reakciók által gerjesztett fény, hasonló ahhoz, ami a szentjánosbogarak fényét adja. A kutatók meggyőződése, hogy a hatás 40%-a az oxigénnel való állandó kölcsönhatásból adódik.Mivel a bőrbe beivódó ásványi olajak növelik a fényt, ezért a kutatók úgy vélik, a fényképződés maradék 60%-a a bőrben végbemenő kémiai reakciók eredménye lehet. A kutatók egyelőre nem tudják pontosan miért a körmök a legfényesebbek, véleményük szerint a köröm tulajdonságaiból adódóan egyfajta prizmaként viselkedik és szétszórja a fényt.
