Hunter
Légkondicionáló gép helyett hővisszaverő üveg
Egy új üvegeken alkalmazható bevonat képes kívül tartani a Nap hőjét, ezáltal jelentősen csökkentve a légkondicionálás költségeit. A londoni tudósok által kifejlesztett mikroszkopikus réteg csak a hőt veri vissza, a fény útja továbbra is akadálytalan marad.
A bevonat kulcsa egy hajszálvékony vanádium-dioxid réteg, amely bármelyik hagyományos ablaküvegen elhelyezhető. "A réteg valójában az üveg tulajdonságainak módosítására szolgál" - mondta Ivan Parkin, a fejlesztésért felelős University College London (UCL) kutatója. "Felhelyezve egy ablakra a napfénynek csak bizonyos elemeit engedi át" - magyarázta a BBC Science In Action műsorában. "Az ablak felhevülésével egyenes arányban egyre tükrözőbbé válik, de csak a napfény hő részét veri vissza, a látható részt nem."
Az építészek egyre nagyobb arányban alkalmazzák az üveget modern építményeikben, mint a tervezett "Üvegszilánk" fantázianevű London Bridge Tower esetében, ami Európa legmagasabb felhőkarcolója lesz. A sok üvegfelület azonban hatalmas mennyiségű hőt enged át, különösen a melegebb éghajlati övekben, ami automatikusan magával vonja a légkondicionálás igényét. Egyes városokban, mint Tokió, nyaranta a rengeteg légkondicionáló berendezés működtetése szabályszerű ködöt hoz létre a horizonton. A UCL tudósai azonban remélik, módszerük tömegméretekben is alkalmazható, és ezáltal nagymértékben csökkenthető a légkondicionálás, ami sok épület esetében a meleg hónapokban gyakran több energiát emészt fel, mint a téli fűtés.
A UCL csapatának azt is sikerült elérnie, hogy meghatározható legyen az a hőfok, amin az üveg megkezdi a hő visszaverését. Ehhez nem kellett mást tenni, mint belekeverni némi wolframot a vanádium-dioxid bevonatba. "A hozzá adott wolfram mennyiségével szabályozhatjuk a hőfokot, amin túl már nem kell az üvegnek több hőt áteresztenie" - magyarázta Dr. Parkin. "70 foktól, ami a tiszta vanádium-dioxid átváltási hője, egészen nulla fokig szabályozhatjuk rendszerünket."
Sajnos jelenleg az egyszerre lefedhető üvegfelület csupán 10 négyzetcentiméter, a fejlesztők azonban már több céggel is tárgyalnak a folyamat felnagyításáról. Dr. Parkin elmondta, számos problémát kell megoldaniuk mielőtt kereskedelmi vállalkozásba adják fejlesztésüket. Az egyik ilyen gond a bevonat sárgás színe, ami piszkos hatást kölcsönöz az üvegnek. A csapat pillanatnyilag ennek kiküszöbölésén dolgozik. "Akadnak nehézségeink akkor is, amikor megpróbáljuk felnagyítani az eljárás kémiai részét. Néha a vegytana nem úgy viselkedik egy három méteres darabon, mint egy 10 centisen" - mondta Parkin, aki azonban hiszi, hogy a szükséges előrelépések hamarosan megvalósulnak. "A gyógyszerészettel ellentétben az üvegiparban általában nagyon gyors az átmenet a laboratóriumi méretek és a végtermék elkészülte között" - tette hozzá.
A bevonat kulcsa egy hajszálvékony vanádium-dioxid réteg, amely bármelyik hagyományos ablaküvegen elhelyezhető. "A réteg valójában az üveg tulajdonságainak módosítására szolgál" - mondta Ivan Parkin, a fejlesztésért felelős University College London (UCL) kutatója. "Felhelyezve egy ablakra a napfénynek csak bizonyos elemeit engedi át" - magyarázta a BBC Science In Action műsorában. "Az ablak felhevülésével egyenes arányban egyre tükrözőbbé válik, de csak a napfény hő részét veri vissza, a látható részt nem."
Az építészek egyre nagyobb arányban alkalmazzák az üveget modern építményeikben, mint a tervezett "Üvegszilánk" fantázianevű London Bridge Tower esetében, ami Európa legmagasabb felhőkarcolója lesz. A sok üvegfelület azonban hatalmas mennyiségű hőt enged át, különösen a melegebb éghajlati övekben, ami automatikusan magával vonja a légkondicionálás igényét. Egyes városokban, mint Tokió, nyaranta a rengeteg légkondicionáló berendezés működtetése szabályszerű ködöt hoz létre a horizonton. A UCL tudósai azonban remélik, módszerük tömegméretekben is alkalmazható, és ezáltal nagymértékben csökkenthető a légkondicionálás, ami sok épület esetében a meleg hónapokban gyakran több energiát emészt fel, mint a téli fűtés.A UCL csapatának azt is sikerült elérnie, hogy meghatározható legyen az a hőfok, amin az üveg megkezdi a hő visszaverését. Ehhez nem kellett mást tenni, mint belekeverni némi wolframot a vanádium-dioxid bevonatba. "A hozzá adott wolfram mennyiségével szabályozhatjuk a hőfokot, amin túl már nem kell az üvegnek több hőt áteresztenie" - magyarázta Dr. Parkin. "70 foktól, ami a tiszta vanádium-dioxid átváltási hője, egészen nulla fokig szabályozhatjuk rendszerünket."
Sajnos jelenleg az egyszerre lefedhető üvegfelület csupán 10 négyzetcentiméter, a fejlesztők azonban már több céggel is tárgyalnak a folyamat felnagyításáról. Dr. Parkin elmondta, számos problémát kell megoldaniuk mielőtt kereskedelmi vállalkozásba adják fejlesztésüket. Az egyik ilyen gond a bevonat sárgás színe, ami piszkos hatást kölcsönöz az üvegnek. A csapat pillanatnyilag ennek kiküszöbölésén dolgozik. "Akadnak nehézségeink akkor is, amikor megpróbáljuk felnagyítani az eljárás kémiai részét. Néha a vegytana nem úgy viselkedik egy három méteres darabon, mint egy 10 centisen" - mondta Parkin, aki azonban hiszi, hogy a szükséges előrelépések hamarosan megvalósulnak. "A gyógyszerészettel ellentétben az üvegiparban általában nagyon gyors az átmenet a laboratóriumi méretek és a végtermék elkészülte között" - tette hozzá.
