Számos új cég fog­lal­ko­zik olyan tech­no­ló­gi­ák ki­fej­lesz­té­sé­vel, amelyek fel­vált­hat­ják a jö­vő­ben a ha­gyo­má­nyos a­dat­tá­ro­ló esz­kö­zö­ket, mint pél­dá­ul a me­rev­le­me­ze­ket, a sza­la­gos és az op­ti­ka­i a­dat­tá­ro­ló rend­sze­re­ket, vagy a flash me­mó­riákat.

A vállalatok - többek között - olyan anyagokkal kísérleteznek, mint a folyékony szilícium, a molekulák vagy az állati fehérje. Így például egy brit cég, a Nanomagnetics egy olyan eljárást dolgozott ki, amellyel átvihetők a mágneses részecskék a ferritinbe. A ferritin az emberi testben megtalálható fehérje, amelynek az a feladata, hogy elraktározza a vasat a test sejtjeiben. Körülveszi a vasatomokat, amelyek egyébként önmagukban az élő szervezet számára károsak lennének. A fehérjerészecskék szinte szabályos sorokba rendeződnek, és a töltésüktől függően 0-t vagy 1-et jelölnek.

Eric Mayes, a Neomagnetics alapítója és ügyvezetője elmondta, hogy gyakran szembesül azzal a kérdéssel különböző konferenciákon, hogy a ferritinből készült adattárolókat meg lehetne-e enni? Bár sokan mosolyognak az ötleten, ám azt nagyon is komolyan kell venni. Mivel a jelenlegi merevlemezek tárolókapacitása ugyan egyre nagyobb mértékben nő és egyre olcsóbbak is lesznek, gyártásuk viszont egyre drágább üzemek meglétét követeli. A protein alapú adattárolók ezzel szemben viszont olcsón, illetve olcsóbban lesznek előállíthatók.

A jelenlegi korszerű félvezetőipari gyártás másik nagy problémáját a keletkezett hő elvezetése jelenti. A Nanochip nevet viselő cég ezt használja fel az Ovonic fantázianevű adattárolója készítésekor. Ennek az eszköznek az adathordozó rétegén szilíciumkristályok találhatók, amelyek 600 Celsius-fokos hőmérséklet mellett szétolvadnak és új halmazállapotot vesznek fel, valamint megváltozik a töltésük is. A szilárd állapotban 1-es töltésű szilíciumkristályok cseppfolyósan 0-sak lesznek.

Az adattárolókat éppen úgy írják meg, mint a CD-ket vagy a DVD-ket. A legfőbb különbség azonban az, hogy amíg egy CD-n egy bit 500 nanométer helyet foglal el, addig az Ovonicnál csak 20 nanométert. Mint Gordon Knight, a Nanochip vezetője elmondta, ennek a technológiának köszönhetően egy 2,5x2,5 cm-nyi felületen kereken egy terabit adat tárolható. A vállalat az Ovonic sorozatgyártását 2006-ban szeretné megkezdeni. A termék eleinte a legfeljebb 4 GB-os mini merevlemezeknek jelenthet majd konkurenciát, amelyeket a cégek előszeretettel alkalmaznak például az MP3-lejátszókban is.


A ZettaCore adattároló molekulái
Egy teljesen új molekula létrehozásán fáradozik a Zettacore cég is. A molekula az elképzelések szerint egyszerre legfeljebb nyolc elektront tud lekötni. A lekötött elektronok számától függetlenül a molekula bizonyos feszültséggel is fog rendelkezni, amelyek úgy olvasható majd ki, mint napjainkban az adatok. Ezzel a módszerrel egy molekulában akár 4 bit adatot is tárolhatunk. Csak összehasonlításul: egy napjainkban használt, az új adattárolónál jóval nagyobb flash memóriachip csak fele ekkora mennyiség tárolására képes.

A flash memóriához hasonlóan az új molekula is akkor is képes az adatokat tárolni, ha kívülről nem kap energiát. Randy Levine, a Zettacore elnök-vezérigazgatója és a Harvard Egyetem asztrofizikusa szerint a molekulának már vannak működő prototípusai. Amennyiben találnának egy olyan vállalatot, ami a dologban fantáziát lát, gyakorlatilag azonnal, de legfeljebb napokon belül megkezdődhetne a molekulák sorozatgyártása.